"Kezdjük megtalálni azt, amitől igazán Rubicon lesz a Rubicon": Interjú Orbán-Ducos Tamással

írta Hard Rock Magazin | 2012.09.05.

Még májusban jelent meg a Rubicon zenekar második nagylemeze, a ’Mindenen át’, amelynek fogós, a debüthöz képest mégis metalosabb zenéje, és több potenciális slágere legalább egy ligával feljebb juttatta a feltörekvő zenekart. Megcsúszva, de késve nem, szeptember 7-én tartja a Horváth Imre gitáros és Orbán-Ducos Tamás énekes vezette zenekar a lemezbemutató koncertjét a Club 202-ben, aminek apropóján Tamással beszélgettünk többek között nagylemezről, tagcserékről, színészetről, tehetségkutatókról és a hazai rockzenei viszonyokról.

HRM: Szeptember 7-én mutatjátok be a ’Mindenen át’ c. nagylemezeteket a Club 202-ben. Mit kell tudni erről a buliról?

Orbán-Ducos Tamás: Nagyszabású buli lesz, egy olyan koncert, amire már régóta fájt a fogunk, szuper helyen, a Rubicon köré építve. Itt úgy fognak megszólalni a dalok, ahogyan azt megálmodtuk, és a látványra sem lehet majd panasz. Két vendégzenészt hozunk majd fel a koncert során a színpadra, Alapi Istvánt és Hartmann Ádámot, ők is emelik majd az est fényét kiváló gitárjátékukkal. Bemelegíti a közönséget a Flúg és az Overcast zenekarok, úgyhogy a jó hangulat és szórakozás garantált.

HRM: Eredetileg nyárra terveztétek ezt a koncertet. Miért csúszott a buli?

ODT: A West Balkános tragédia óta szigorodtak a tűzvédelmi előírások, amiknek nem felelt meg a Club 202, és az átalakítási munkálatok sajnos nem fejeződtek be az eredeti lemezbemutató koncert időpontjáig, így kénytelenek voltunk a legközelebbi ésszerű időpontra csúsztatni a bulit. Lett volna lehetőségünk megtartani a kerthelységben, de úgy gondoltuk, a második lemez bemutató bulija a benti teremben lesz igazán ütős és az elképzeléseinknek tökéletesen megfelelő.

HRM: Alapi István szerepelt az albumon is, a lemezbemutató koncerten pedig szintén ott lesz veletek. Hogy vetődött fel a közös zenélés ötlete?

ODT: Steve világszínvonalú gitáros, ráadásul Imi az egyik tanítványa, innen a párhuzam. Nagyon örültünk annak, hogy elfogadta a felkérést, hogy játsszon az albumon, az pedig külön megtiszteltetés mindannyiunk számára, hogy egy színpadon játszhatunk vele.

HRM: Az utóbbi hónapokban több tagcserén mentetek át. Mi okozta ezeket a váltásokat?

ODT: Kényes a kérdés, ellenben teljesen jogos. Aki követi a Rubicon „életútját”, annak nagyon is szembetűnő a jövés-menés. Sajnos nagyon nehéz olyan tagokat találni egy felívelő félben lévő zenekarba, akik olyan szintű elszántsággal hajlandóak energiát, pénzt, időt és egy kis pluszt áldozni a zenekar oltárán, mint Imi vagy én. Ez már nem „grundfoci”, itt kőkemény dolgok vannak, és ezt a nyomást nem mindenki képes elviselni.

HRM: Bemutatnád az új tagokat?

ODT: Basszusgitáros posztra Puskás Máté „Pusi” érkezett, a Kőbányai Zenei Stúdió növendéke, szemtelenül fiatal kora ellenére már most látható és hallható, hogy a rock és metal muzsika ott folyik az ereiben!

Billentyűknél Szabó Gergely „Szög”, sokak számára nagyon ismerősen csenghet a név, ugyanis szerepelt session zenészként a Tűzmadár, a H.A.R.D. és a Crossholder zenekarokban is.

HRM: Őszre be vagytok táblázva rendesen, keresett zenekarnak tűntök. Átlagban mennyi bulit tudtok vállalni egy évben?

ODT: Sajnos nem annyit, amennyit szeretnénk, nagyon nyitottak vagyunk meghívásokra, de természetesen a mennyiség nálunk sosem mehet a minőség rovására.

HRM: Mennyire megterhelő anyagilag a zenélés? Ez egy költséges hobbi számotokra, vagy tudtok nyereséget termelni a zenéléssel?

ODT: Költséges, nem is kicsit. Hobbinak nem mondanám, inkább passzió és életforma, életcél, ez jön belülről. Nyereséget majd termel a zenekar pár év múlva, de egyikőnk sem ringatja olyan álomba magát, hogy a zenélésből lesz luxusvillánk medencével, ez nem jellemző itthon, főleg nem ilyen rossz gazdasági viszonyok mellett…

HRM: Hogyan fogyott a ’Mindenen át’?

ODT: Pontos számadatokkal sajnos nem tudok szolgálni.

HRM: Gondolom sokan megkérdezték már, de nem mehetek el mellette: hogyan került fel egy Michael Jackson feldolgozás a lemezetekre?

ODT: (nevet) Ezt a feldolgozást én szerettem volna, régi nagy kedvenc, Imi pedig tökéletesen eltalálta, hogyan képzeltem el a feldolgozást. Üde színfolt, brutális hangszereléssel, egy kis fricska azoknak, akik mindig mindent véresen komolyan fognak fel. Mellesleg egy marha jó dal és örök klasszikus.

HRM: Számodra mi volt a legnagyobb kihívás ebben a dalban?

ODT: Ez a dal inkább jutalomjáték volt nekem, kicsit visszatérhettem a gyermekkoromba, felnőtt fejjel.

HRM: A ’Mindenen át’ érezhetően keményebb, súlyosabb lett, mint az inkább a klasszikus hard rockhoz közel álló debütlemezetek. Hogy-hogy ebbe az irányba fordult a stílusotok?

ODT: Ez a lemez sokkal jobban tükrözi azt az érzelemvilágot, amit a Rubicon képvisel, kezdjük megtalálni azt, amitől igazán Rubicon lesz a Rubicon.

HRM: Miként látjátok a honi rock/metal színteret? Hogyan viszonyulnak hozzátok a klubok vagy a nagyobb fesztiválok szervezői?

ODT: Nagyon sok zenekar van, mondhatni telített a piac, nehéz igazán érvényesülni, nem úgy megy, mint régen. Rengeteg tehetség van az undergroundban is, csak az tud előre jutni, aki megszállott módon tesz a zenekaráért és soha nem adja fel. Elég kevés koncertet szervezek, ezek a feladatok legfőképp Imin keresztül zajlanak. Annyit azért el tudok mondani, hogy még nem tartunk ott, hogy versengjenek értünk a fesztiválszervezők, de teszünk azért, hogy tárt karokkal fogadjanak majd minket.

HRM: Ha jól tudom, statisztaként részt vettél a Katedrális c. filmsorozat forgatásán. Más filmekben is szerepeltél már? Foglalkoztat a színjátszás/színészet?

ODT: Meglepődtem a kérdés olvasása közben, nem tudom honnan szerezted az információt, de nagyon jól tudod. (nevet) Ez volt az első ilyen jellegű „megjelenésem”, hatalmas buli volt, és egy új élmény az életemben. Középiskolás koromban diákszínjátszó voltam, illetve amatőr színészként dolgoztam a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. Már nem foglalkoztat ez a szegmens annyira, mint régen, de ha kapnék ilyen jellegű felkérés, nem biztos, hogy visszautasítanám.

HRM: A nemrégiben indult tehetségkutató műsorban több ismerős arc is felbukkant a hazai rock színtérről. Te megmérettetted már magad valamelyik tehetségkutatóban? Ha nem, tervezed?

ODT: Mivel volt szerencsém belelátni abba, hogyan működnek ezek a „tehetségkutató” műsorok, minden idegszálammal tiltakozom ellene. Ez amolyan elvi kérdés, nem érzem szükségét annak, hogy ilyen formában legyek „népszerűbb”. Ha valóban arról szólna, amiről kell: énekhang, előadásmód, különböző stílusok helyes megformálása, akkor gondolkozás nélkül indulnék mindegyiken. De amíg fahangú, tehetségtelen, mentálisan visszamaradt emberekből is énekművészeket kreál a média, addig köszönöm szépen, nem kérek belőle. Arcoskodás vagy sem, ennél többre tartom magam.

HRM: Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted: rockénekes leszel?

ODT: Ez valahogy csak becsöppent az életembe. Talán sosem gondoltam, vagy akartam, hogy rockénekes legyek, egyszerűen belülről égetett a tűz és hajtott, hogy énekeljek. Nem kizárólag rockzenét, hanem musical, blues, jazz, metal, pop, komolyzenei stílusokban is meg akartam állni a helyem. A rockéneklés kétségtelenül elvarázsolt és magával ragadt, amikor az első zenekarom legelső próbájára lementem. Elektromos gitár, dob, nagy hangerő, szabadság. Megfertőzött és azóta sem enged el, az életem részévé vált, ha valami miatt abba kéne hagynom, biztosan belebetegednék, ez éltet, ez ad erőt, így tudom kifejezni magam.

HRM: Jársz énektanárhoz, vagy autodidakta módon képzed a hangodat?

ODT: Autodidakta énekes vagyok, szeretem magamnak megfejteni a dolgokat. Néha hasznos is tud lenni, hogy önfejű vagyok. (nevet)

HRM: Kik jelentik számodra a fő inspirációforrást, kik a példaképeid?

ODT: Fő inspirációt azoktól kapok, akik szerintem sokkal jobban énekelnek nálam és valami nagyon egyedi dolgot képviselnek. Sok énekes van, akikre felnézek és mindegyikre más miatt. Nevesítve: Matt Barlow, Daniel Gildenlöw, Ian Gillan, Anthony Warlow, Eric Adams, Fabio Lione.

HRM: Több éven keresztül voltál a gothic vonalon mozgó Gyöngyvér énekese. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra?

ODT: Nagyon szép időszak volt az életemben, rengeteget tanultam és gyakoroltam akkoriban. A Gyöngyvér volt az első komoly zenekarom, két albumon és számtalan demón hallathattam a hangomat. Ezekre nagyon büszke vagyok, és a mai napig szívesen hallgatom ezeket az anyagokat, rengeteg emléket idéznek fel bennem.

HRM: Gondoltál arra, hogy a Rubicon mellett egy másik stílusú zenekarban is kipróbáld magad, vagy most a Rubicon teljesen kitölti az idődet?

ODT: Vannak ilyen jellegű gondolataim, de időm nem lenne arra, hogy saját projektet kezdjek, olyan felkérést meg még nem kaptam a Rubicon időszak alatt, amibe szívesen belevágtam volna. Mindig az egyediséget keresem a zenében és nagyon válogatós is vagyok. (nevet) Otthon, Dunaújvárosban van egy zenekar, név szerint a Delta Rock Band, akikkel a 60-as, 70-es évek nagy rockslágereit játsszuk, Deep Purple, Creedence Clearwater Revival, Steppenwolf, stb. Ott is más jellegű éneklés megy. Még a betegségem előtt csináltunk egy musical csoportot is, velük is kiélhettem a más stílusok iránti vágyamat. Nem szeretem, ha beskatulyáznak, szeretném mindenhol a legjobbat nyújtani.

HRM: Milyen céljaitok vannak a Rubiconnal, milyen magasságokba szeretnétek eljutni?

ODT: Elsődlegesen az a cél, hogy hazánk egyik élvonalbeli zenekara legyen a Rubicon, hosszú még odáig az út, de nagyon kitartóak vagyunk. Készül az angol nyelvű változat is a második lemezből, szeretnénk külföldre is eljutni, és ott is bebizonyítani, hogy értjük a csíziót. (nevet)

Készítette: Jocke, Tomka