"Rengeteg fejlődési lehetőség van még a melodikus death metalban": Interjú George Kosmas-szal, a Be'lakor énekes-gitárosával

Hogy a melodikus death metal valamikor a 2000-es évek közepén kifújt, az mára elkoptatott közhely lett – hogy mennyire nem igaz ez a frázis, arra nem is feltétlenül a skandinávok, hanem a világ más országaiból érkező bandák cáfolnak rá. Többek között az ausztrál Be’lakor, akik progresszív szemlélettel közelítenek a műfajhoz, és a stílushoz asszociált melankolikus, érzelemdús, ám mégis rideg-sötét életérzést komplex és rétegzett dalokon keresztül tolmácsolják. Az idén piacra dobott ’Of Breath and Bone’ ráadásul a zenekar eddigi legérettebb, legkidolgozottabb alkotása, amely ha nem is fog belépni a műfaj klasszikusainak panteonjába, de legalábbis az ajtón ott kopogtat. A zenekar történetéről, az új lemezről és természetesen a melodikus death metalról az énekes-gitáros George Kosmas-szal beszélgettünk.

Hard Rock Magazin: Összefoglalnád röviden a zenekar történetét?

George Kosmas: 2004 végén alakult a zenekar Melbourne-ben, és 2007-ben jelent meg az első nagylemezünk, a 'The Frail Tide', 2009-ben a második 'Stone's Reach', a harmadik pedig idén 'Of Breath and Bone' címen. Melodikus death metalt játszunk, habár néhány rajongónk, valamint a kritikusok szerint a zenénkben megtalálhatóak doom, illetve progresszív metal elemek is. Öt tagú a zenekar: jómagam, George Kosmas (ének, gitár), Steve Merry (billentyűs hangszerek), Shaun Sykes (gitár), John Richardson (basszusgitár) és Jimmy Vanden Broeck (dob) alkotjuk a Be’lakort. Már a zenekar megszületése előtt jó barátok voltunk, így a zenekar fejlődése, növekedése egy természetes, élvezetes folyamat volt számunkra.

HRM: 3 év telt el a 'Stone's Reach' és az új nagylemezetek, az 'Of Breath and Bone' között. Miért vártatok ennyit a harmadik lemez megjelentetésével, mivel töltöttétek a köztes időt?

George: Nagyjából két évet koncerteztünk a 'Stone's Reach' lemezzel, majd úgy egy évet töltöttünk az új dalok írásával, felvételeivel. A Be'lakor nem egy teljes munkaidős elfoglaltság, így valamivel tovább tart, hogy elkészítsünk egy új lemezt, mint a profi zenekaroknak. 

HRM: Hogyan jellemeznéd a lemezeiteket? Számomra úgy tűnik, viszonylag nagy fejlődésen ment keresztül a zenekar a 'The Frail Tide' és a 'Stone's Reach' között.

George: Úgy gondolom, hogy jól látod ezt a dolgot, valóban a 'The Frail Tide' és a 'Stone’s Reach' között változott a legnagyobbat a muzsikánk. A 'The Frail Tide' volt az első zenei próbálkozásunk, az egy lassú, illetve középtempós lemez volt, egyszerű, kissé esetlen, de komoly kísérlet arra, hogy összerakjunk egy teljes albumot, míg a 'Stone's Reach' egy átgondoltabb album, sokkal több progresszív hatással, bonyolultabb harmóniákkal.

HRM: Mit gondolsz, miben sikerült tovább fejlődnie a zenekarnak a 'Stone's Reach' lemezhez képest? Mik az új lemez sajátosságai?

George: Úgy érezzük, az új lemez hasonlít az elődjére abból a szempontból, hogy remélhetőleg mindegyik dal egy érdekes kihívást jelent a hallgató számára. Talán a riffek és az egyéb ötletek közötti átmeneteket sikerült simábbá, természetesebbé tennünk az új lemezen, valamint az a benyomásunk, hogy ezek a dalok inkább az erőteljes, melodikus riffekre épülnek, míg a 'Stone's Reach'-en talán több lassú tempójú szakasz kapott helyet. A dalszerzés nagyjából ugyanúgy folyt, mint korábban, mindenki írt számrész(let)eket, amikből közös munkával alkottunk kész dalokat.

HRM: Mesélj nekünk a szövegekről, milyen témákat érintetek az új dalokban?

George: Gyakran írunk olyan témákról, mint például a halandóság, az emberi gyarlóság, az elmúlás elfogadása vagy az élet sokszínűségére való rácsodálkozás. Ezeket a témákat egy-egy történet keretében dolgozzuk fel, amiket különböző helyszínekre, kontextusokba helyezünk. Az 'Of Breath and Bone' egyes dalai például (nép)mesei stílusban íródtak, míg más dalok a gyermekkorral és az álmokkal foglalkoznak.

HRM: Melyik a kedvenc dalod az 'Of Breath and Bone'-ról és miért?

George: Azt mondanám, hogy az Abeyance, mert van benne két-három riff, amit nagyon szeretek, és a kórusok is különösen erőteljesek, érzelemmel teltek.

HRM: Ki a fő dalszerző a zenekarban? Hogy zajlik az alkotói folyamat?

George: Gyakorlatilag mindenki kiveszi a részét a dalszerzésből, Steve és én hozzuk a legtöbb ötletet, aztán mindenki hozzátesz valamit, és együtt alakítjuk ki a dalok végleges formáját.

HRM: A zeneszerzés során gyakoriak a nézeteltérések, a heves viták, vagy teljes az egyetértés a zenekaron belül?

George: Gyakran elég hevesen összekülönbözünk, de szerintem ez egészséges, hiszen jól mutatja, hogy a banda minden tagja elkötelezett a zenénk iránt, és törődik azzal, hogy merre haladjunk tovább. Ezek a viták egyébként nem ellenségesek vagy személyesek, mindenesetre megvan a saját, jó együttműködést biztosító módszerünk a zeneszerzésre.

HRM: Hogy állsz a post-rockkal? Néhány dalotok felépítése, valamint egyes gitártémáitok emlékeztetnek erre az irányzatra.

George: Személy szerint nem hallgatok sok post-rockot, de amiket eddig hallottam, az nagyon tetszett. Például ott van a szintén ausztrál sleepmakeswaves, akikkel játszottunk már együtt néhányszor, ők nagyon jók.

HRM: Az új lemez borítója nagyszerűen sikerült, ki készítette? A Piroska és a farkas hogyan kapcsolódik az album szövegeihez?

George: Az eredeti képet egy 20. századi francia festő, Gabriel Ferrier festette, és ezt a képet használta fel Costin Chioreanu (www.twilight13media.com) a borító elkészítéséhez. Igazából nincs szoros kapcsolat a borító és a szövegek között, de az mégis tükrözi a szövegek tematikáját. Több okból is ezt a képet választottuk borítónak. Mindenképpen egy viszonylag régi festményt szerettünk volna, legalább 19. századit, olyan sötétebb élekkel, amik kiemelik a gazdag színvilágot. Valami ütős, könnyen megjegyezhető borítót akartunk. Szerintem mélysége van ennek a képnek, nem sok köze van az eredeti meséhez, sokkal inkább a lány és a farkas közti összjátékot fejezi ki azok testtartásával és mimikájával.

HRM: Szerinted mi teszi a Be'lakort egyedivé a melodikus death metal színtéren? Miket tartasz a zenekar védjegyének?

George: Az a véleményünk, hogy mára egyértelműen megtaláltuk a saját hangzásunkat. Például a rövid, három-négy részes melódiák, harmóniák, amiket gyakran használunk, nem nagyon találhatóak meg más zenekarok muzsikájában. Sokan egyből más zenekarokhoz hasonlítanak minket, csak mert sok melódiát használunk, valamint melankolikus hangulatú zenét játszunk, de szerintem ez ugyanolyan felületes következtetés, mint azt állítani, hogy két banda ugyanolyan csak mert technikás, brutális death metalt játszik, vagy hogy a diszharmonikus black metal zenekarok mind egyformák. Szerintem az emberek azt hiszik, hogy a melodikus zene természetéből fakadóan önismétlőbb, mint az atonális zene, de ez egyáltalán nem logikus következtetés.

HRM: Egyes kritikákban az a negatív vélemény fogalmazódott meg, hogy a dalaitok túl hosszúak. Személy szerint nem értek egyet ezzel az állítással, de ti hogy viszonyultok a lemezeitekről megjelenő kritikákhoz? Foglalkoztat, hogy mit gondolnak az emberek a zenétekről?

George: Megpróbálunk nem odafigyelni a kritikákra. Végül is, olyan muzsikát játszunk, ami nekünk tetszik, nem próbálunk megfelelni a kritikusok elvárásainak. De természetesen mi is emberek vagyunk, és elég frusztráló olyan dolgokat olvasni a lemezeinkről, amikkel nem értünk egyet, mindamellett nem igazán törődünk vele, ha valakinek nem tetszik a zenénk, vagy túl hosszúnak találja a dalainkat – ezek személyes ízlés kérdései, és ez így van jól.

HRM: Néhány éve sokan már keresztet vetettek a melodikus death metalra, de amikor az ember meghall egy olyan lemezt, mint az 'Of Breath and Bone', az visszaadja a melodikus death metal színtérbe vetett hitét. Neked mi a véleményed a színtér jelenlegi állásáról?

George: Szerintem rengeteg fejlődési lehetőség van még a műfajban. Azon túl, hogy új elemeket adhatsz a műfajhoz vagy újdonságokat találhatsz ki, az egyes műfajokon folyamatosan lehet finomítani, fejleszteni, tökéletesíteni. Véleményem szerint már nem olyan erős manapság a melodikus death metal színtér, mint korábban, de még mindig van tartalék a műfajban, és sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

HRM: Hogy jellemeznéd az ausztrál metal színteret?

George: A metal szinte teljesen háttérbe van szorítva Ausztráliában, csak underground szinten működik – az emberek nagy része, valamint a híres zenészek tudomást sem vesznek róla, vagy viccet csinálnak belőle. Mindezek ellenére a színtér tele van tehetséges zenészekkel és lelkes rajongókkal. A melodikus death metal egészséges státusznak örvend Ausztráliában, dolgozik néhány nagyon jó banda ebben a műfajban (és persze más stílusokban is). Az underground színterünk tele van reménységekkel.

HRM: Honnan jött a Be'lakor név, és mit jelent?

George: Tulajdonképpen ez egy táblajáték neve. Az egyetemi éveink alatt játszottuk sokat, manapság már nem. Azért választottuk, mert más, mint az átlagos banda nevek, valamint jól mutat és jól hangzik leírva.

HRM: Az At The Gates, az In Flames és a Dark Tranquillity zenekarokat tartják a melodikus death metal keresztapjainak. Melyik a kedvenced közülük, és miért?

George: Egyértelműen az At The Gates. Míg az In Flames és a Dark Tranquillity kiadott néhány briliáns lemezt, addig az At The Gates azon kevés melodikus death metal zenekarok egyike, amelyek valóban megtartották a death metal alkotóelemeket zenéjükben. Igazán melodikus, de nagyon sötét és hangulatos is az ő zenéjük.

HRM: Ezeken túl, mely bandák zenéi hatottak rátok leginkább?

George: A metal zenekarok közül az olyanok, mint a korai In Flames, a Dissection, az Emperor, a Soilwork, az At The Gates és az Opeth – magyarul az elég alap dolgok black és death metal hallgatóknak. De nem-metal zenekarok is erősen inspiráltak, mint például a Queen, a Pink Floyd és a King Crimson.

HRM: Milyen egyéb zenéket hallgatsz még?

George: Szeretem a black, illetve a brutális, technikás death metalt, valamint a sötétebb progresszív rock muzsikákat, de a psy-trance, valamint a klasszikus zene is érdekel.

HRM: Hogy jellemeznéd néhány szóban ezeket a zenészeket, albumokat, bandákat?

George: Jesper Strömblad – nagyszerű melódiákat írt, főleg a korai In Flames lemezeken.

'Slaughter of the Soul' – nem a legjobb lemezük, de még így is kiváló. A saját idejében figyelemre méltó hangzása volt a lemeznek.

Mikael Stanne – egy jó énekes egy nagyszerű bandából.

'Projector' – döbbenetes lemez, imádom a kísérletezős elemeket rajta.

'Reroute To Remain' – nem nekem való.

In Mourning – remek banda.

Sonic Syndicate – ez sem nekem való.

Christian Alvestam – tehetséges énekes, de a zenéje nem igazán tetszik.

HRM: Meg tudtok élni a zenélésből, vagy van rendes hétköznapi munkátok, hogy el tudjátok látni a családotokat?

George: Egyikünk sem professzionális zenész, mindannyiunknak van rendes hétköznapi munkája. John [John Richardson – basszusgitár] és Shaun [Shaun Sykes – gitár] mérnökök, Steve [Steve Merry – billentyű] tanár, én ügyvéd vagyok, Jimmy [Jimmy Vanden Broeck – dob] pedig ipari kellékekkel foglalkozik. A zenekarra többnyire hobbiként tekintünk, ám ettől függetlenül nagyon komolyan vesszük a zenélést.

HRM: Mik az álmaitok, céljaitok, amiket meg akartok valósítani a Be'lakorral?

George: Nincsenek különleges álmaink vagy vágyaink, csak élvezni akarjuk a muzsikálást és reméljük, hogy a rajongóink is élvezni fogják.

Készítette: Pálinkás András, Tomka

Fordította: Pálinkás András