Kiszakadás a hétköznapokból: Reason akusztikus koncert - Club 202 kerthelyiség, 2012.07.19. (olvasói beszámoló)

írta Hard Rock Magazin | 2012.08.04.

Biztos sokan voltatok már úgy, hogy hullafáradtan semmi másra nem vágytatok, csak kinyitni egy jó üveg bort, betenni a lejátszóba valami nyugis Zenét, hátradőlni, nem gondolni a problémákra, kiszakadni kicsit, csak vigyenek a hangok. Így indultam neki a Reason akusztikus koncertjének...

 

 

 
…A magyar zenekar 18 éve tevékenykedik, és 2010-ben végre sikerült megjelentetniük első lemezüket, a gyönyörű borítóba csomagolt, és nagyon jó zenét rejtő ’Halcyon Days’-t, amiről több szám is előkerült az este, meglepetésekkel vegyítve.
Lássuk a koncertet: egyszerű színpadkép, két lámpával megvilágítva nagyon hangulatos volt, mintha végig naplemente lett volna, ének, két akusztikus gitár, és basszusgitár.
Rögtön az elején hidegrázás, Moonspelltől az Opium, személyes kedvencem a portugál zenekartól, és nagyszerű volt ilyen prezentálásban hallani, ha lehet még áradóbb volt a szám, mint az eredeti. A következő dal egy 1996-os saját szám volt, a Moonlight. Már itt lejött, hogy milyen fantasztikusak a zenészek, és milyen jó összhangban van az ének és a három hangszeres.

Dudás Gábor énekes ezen az estén „csak” tisztán énekelt, de ezer hangon szólalt meg, és nagyon jól egészítette ki Horváth Attila gitáros vokalizálása. Különösen igaz volt ez az Opeth In My Time of Need c. dalának előadására, amúgy is a kedvencem ez a szám a ’Damnation’ albumról, a basszusgitár csodálatosan dörmögött, és szerintem Akerfeldt is elégedetten csettintett volna, ha hallja. A Reason című saját dalra megérkezett az eső, és az October című számra a vihar is, de azonkívül, hogy beljebb húzódtunk – voltak, akik állták a sarat  és továbbra is kinn ültek– igazából senkit nem zavart, és senki nem ment haza.

A saját régi és új szerzemények ebben az akusztikus köntösben teljesen új arculatot kaptak, mind nagyon tetszett, de kettőt muszáj kiemelnem. Az egyik az X még 1996-ból, volt szerencsém 1998-ban élőben is hallani, akkor is azt gondoltam, amit most is, hogy egy normálisabb zenei világban mennyi embernek bejönne, ha eljutna hozzájuk. A másik a Relief: így élőben, ebben a formában még jobban tetszett, mint a lemezen, átjött a hangulat, mindenki csendben, elvarázsolva hallgatta. Többször is az említett ’Damnation’ album dalai jutottak eszembe, ezek a gyönyörű harmóniák azokkal említhetők egy lapon.

A koncert utolsó blokkjában kaptunk három zseniális feldolgozást: Katatonia Omerta-ját eszméletlen volt élőben hallani, nagyszerűen előadták (második hidegrázás), és ezt a dalt a ráadásban még egyszer megkaptuk. Bevallom őszintén, soha nem hallottam még a Creation’s Tears ír zenekarról, de a Reason által előadott Odyssey című számuk után (abszolút katarzis így ismeretlenül is, a három gitáros milyen gyönyörűen játszott!), be fogom szerezni az albumukat. A rendes műsoridő végén pedig érkezett még az Anathema Judgement című száma, ami feltette a koronát az estére, a bevadulós rész akusztikusan is nagyon súlyos volt, nagyon nehéz volt ülve maradni.

Természetesen szólt a „vissza-vissza”, és a ráadásban eljátszották Chris Isaak Wicked Game című klasszikusát.

Tökéletes este volt, fantasztikus zenei élménnyel lettünk gazdagabbak mind a negyvenen, akik ott voltunk. Én személy szerint biztos ott leszek a következő koncertjükön is, annyira különleges és kellemes élmény volt, csak ajánlani tudom mindenkinek őket. Köszönjük Reason!

Szerző: Tóth-Császár Gábor
Képek: Kovács Péter

Legutóbbi hozzászólások