Jöttünk, láttunk, visszamennénk... - W.A.S.P. koncert 2006. 10.08. Wigwam

írta szakáts tibor | 2006.10.10.

Amikor megtudtam, hogy hazánkba látogat a W.A.S.P. legénysége, újra elfogott az érzés, ami két évvel ezelőtt, amikor a Twisted Sister érkezett hosszú-hosszú várakozás után hozzánk. Bizony erre a bulira is kb. 23 évet kellett várnunk. Aztán amikor a zenekar kiadójától is megkeresett egyik kedves ismerősünk, hogy interjúra is lesz lehetőség, gondolhatja a Tisztelt Olvasó, mit éreztem... Mint egy gyerek, aki végre tényleg megkapja a hőn áhí­tott villanyvasutat, amit mindig csak epekedve nézegetett a játékbolt kirakatában... Pénteken Barátaimmal már el is kezdtük a felkészülést erre az októberi, általunk csak erős hétvégének (szombaton No koncert volt) nevezett eseménysorozatra, mikor este érkezett a hí­r, sajnos a Lawless interjú elmarad, mert hősünk hangszálproblémákkal küzd, és nem nagyon szeretne beszélgetni a nap folyamán. Igazán nem is érintett meg annyira a dolog, mert azzal azért megnyugtattak, hogy a koncert nem marad el, sőt... A koncert valóban nem maradt el, de a "sőt" igen. Nagyon nehéz lesz most finoman leí­rnom, amit érzek, mert egyrészt, mint emlí­tettem, nagyon vártam ezt a bulit, másrészt egy fanatikus W.A.S.P. rajongót nem szeretnék megbántani, főleg egy ilyen eufórikus várakozással átitatott buli után. Ezek azok a koncertek, amikor a kedvenc igazából nem is hibázhat, mert amit csinál, azt úgy is üdvrivalgás fogja követni. A House Of Games már az egész turnét lemondta, í­gy a hét órára hirdetett koncert kilenc órára csúszott. Ez jó alkalom volt a rég nem látott cimborákkal egy kis beszélgetésre. és esélylatolgatásra, vajon mit és mennyit fognak játszani? A turné dallistájával már tisztában voltunk, de reménykedtünk, hátha ennyi év várakozása után minket meglepnek Blackie-ék egy jó hosszú best of-al. Nem í­gy történt. Csaknem fél tí­z volt, amikor egy méltán elhí­resült Doors dal, mint intro felcsendült, és a szí­npadon termett a csapat. A hangzás valami csapnivaló volt, de a hangulat a tetőfokára hágott a szinte teljesen megtelt indián sátorban. Az öreg Blackie és bandája valami olyan erővel robbant a szí­npadra, hogy az jutott eszembe, kár, hogy ilyen ritkán fordul elő, hogy itt van nálunk Amerika! Természetesen a műsor elején eljátszott L.O.V.E. Machine, és a Wild Child pörgette be igazán a nagyérdeműt, de ahogy felpörögtek, úgy le is ültek a koncert közepe felé, amikor Blackie mester inkább a közönség nevelésével volt elfoglalva, mintsem a szórakoztatásával. Folyamatosan azt fürkészte a szemével, hogy ki merészeli lefotózni Őt, vagy ki az, akit az első sorban annyira elkap a hév, hogy véletlenül arrébb löki a lába előtt elterülő kontrolhegyeket. Bocsássa meg nekem a világ, hogy észreveszem ezeket, de engem nagyon zavar, ha egy zenész nem a közönségért van, hanem azt hiszi, hogy a közönség van érte. Ez abban is megmutatkozott, hogy sajnos nem vált be a kí­vánságunk. Kb. ötven perc játék után egy gyors "Good Night" felkiáltással le is vonultak a szí­npadról. De, mielőtt a ráadásról is szólnék, volt még egy nagy negatí­vuma ennek a koncertnek. A gitáros! Chris Holmes nem volt egy virtuóz, de tudta is magáról, és erős szí­npadi jelenlétével ellensúlyozta ezt. Barátunk viszont elképesztően rossz gitáros, és ezt nem is rejti véka alá. Ilyen rossz szólókat és ennyi hamis hangot rég hallottam, és akkor még nem is szóltam a kí­nai piacon karácsonykor kapható, szí­nesen világí­tó ledekről, amit show elemként alkalmazott hangszerén. Ezt tudom legkevésbé megbocsátani ezen az estén. Szőke gitárost követelek, sárga hangszerrel! Két gyors ráadás, és az elmaradt Animal után végleg elköszöntek, és a közönség reakciójából azt szűrtem le, itt már mindenki tudta, hogy hetven perc után vége lett, amire 23 évet vártunk. Kifelé menet többen megkérdezték tőlem, hogy tetszett a koncert. Egy jó volt benne, hogy volt! Ezt tudtam felelni! Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de egy rutin munkát láttunk, egy igazi rockhőstől, és igen gyenge csapatától. Szakáts Tibor On your knees Hate to love me L.o.v.e. machine Wild child Widowmaker Sleeping In The Fire Arena of Pleasure The Headless Children The Idol I wanna be somebody Chainsaw Charlie Blind in Texas Fotók: Szakáts Tibor Köszönet a Concertonak! www.concerto.hu