"Ha visszamehetnék az időben, nem vennék be férfi énekest a White Skullba": Interjú Tony “Mad" Fontóval, a White Skull gitárosával

írta Tomka | 2012.07.15.

Ki emlékszik még két nagylemezre az ezredforduló tájékáról, a ’Tales From The North’-ra, és a ’Public Glory Secret Agony’-re, amik ugyan nem változtatták meg a heavy metal műfaját, de a stílus nagyjaihoz méltó bejegyzésnek számítanak a heavy metal történetében? Az eleinte még az Iron Maidentől ihletet merítő zenekar ekkora sorolt át a germán metal vonalhoz, és nyers, de ízig-vérig epikus heavy metaljuk két erős lemezt eredményezett. A siker titka többek közt az a Federica de Boni volt, aki hölgy létére férfiakat megszégyenítő krafttal tolmácsolta az amúgy olasz zenekar nagy ívű dallamait. Ám távozása után, férfi énekessel már nem tudták megismételni e két lemez sikerét az olaszok – egészen mostanáig, amikor is Federica visszatértével, és az ’Under This Flag’ c. lemezzel – a ’Forever Fight’ pozitív fejleményei után végleg – a White Skull is új erőre kapott. A fejleményekről, az új lemezről, és a zenekar történetéről kérdeztük annak fő motorját, Tony “Mad” Fontó gitárost.

Hard Rock Magazin: Az új albumotok, az ’Under This Flag’ még májusban jelent meg. Hogyan látod most az új lemezt?

Tony “Mad” Fontó: Nagyon elégedett vagyok ezzel a lemezzel. Nagyszerű teljesítmény, ami világgá kürtöli, hogy a „White Skull visszatért!”.

HRM: Szerintem a két legjobb albumotok stílusát viszi tovább, a ’Tales From The North’-ét és a ’Public Glory, Secret Agony’-ét, abban az értelemben, hogy ez is nyers heavy metal, de mégis nagyon epikus és dallamos.

Tony: Egyetértek. Ez a lemez ott folytatja, ahol a ’Tales From The North’ és a ’Public Glory, Secret Agony’ abbahagyta, csak a hangzás, a témák és a keverés sokkal jobb, mint bármelyik korábbi White Skull lemezen. A tapasztalat, valamint Federica visszatérése nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy így sikerült az ’Under This Flag’.

HRM: Milyen volt újra Federicával dolgozni? Változtatott Federica visszatérése a dalszerzői módszereteken?

Tony: Nagyszerű volt, olyan érzés, mintha Federica soha nem lépett volna ki. A dalszerzési módszerunk viszont nem változott. Ami azt illeti, amikor Gus-szal és Elisa-val dolgoztunk [Gustavo Gabarróval és Elisa De Palmával, a White Skull Federicát követő két énekesével – Tomka], akkor kellett hozzájuk igazodnunk. Most nem kellett változtatni semmin.

HRM: Sok lemezetek egy-egy átfogó koncepción alapul (pl. az északi mitológián, Róma történetén, stb.). Miért szeretsz konceptlemezeket írni?

Tony: Régebben azért írtunk társadalmi kérdésekről, illetve a személyes véleményünket is kifejeztük (’Embittered’, ’I Won’t Burn Alone’). De a válasz egyszerű: egy konceptalbumot szórakoztató megírni. Választasz egy történetet, amit tetszik, és lépésről lépésre továbbfejleszted. Ráadásul a power/epic metalnak sok köze van a harcosokhoz és a küzdelmekhez is – a zenénk erőteljes hangzása jól reprezenálja azok nagyságát, akik hősi tetteikről nevezetesek.

HRM: Húzódik valamilyen koncepció az ’Under This Flag’ dalai mögött?

Tony: Igen. Az albumnak van egy átfogó koncepciója: azok a háborúk alkotják a dalok témáit, amik az elmúlt 100 évben zajlottak. Ugyanakkor a heavy metal zenéért való küzdelemről is beszélünk ezekben a számokban.

HRM: Melyik dal(ok)ra vagy a legbüszkébb az új lemezről?

Tony: Nagyon nehéz egyet kiválasztani, ami lekörözné a többit. Inkább megnevezném azokat, amelyeket mi, a zenekar, slágereknek tartunk: Hunted Down, Red Devil, Under This Flag, Prisoners of War és a Nightmares.

HRM: Sok tagcsere történt az utóbbi években a bandában. Mesélnél ezekről? Miért lépett ki az előző énekesnőtök, Elisa De Palma a zenekarból?

Tony: 2001-ben, amikor Federica távozott, azért választottuk Gus-t, mert a hangja és a stílusa nagyon hasonlított Federicáéhoz. Ő 5 évvel később személyes okok miatt lépett ki a bandából. Azonban a távozásával elgondolkodtunk azon, hogy a zenekart mindig is női énekessel felálló zenekarként ismerték. Ezért esett a választásunk Elisa-ra, aki úgy tűnt, hogy megfelel a feladatra. Ő végül 2010-ben távozott, szintén személyes okok miatt.

HRM: Amikor Elisa kilépett, rögtön arra gondoltatok, hogy az eredeti énekeseteket, Federicát hívjátok vissza a bandába?

Tony: Amikor Elisa távozott a zenekarból, még nem tudtuk, hogy Federica azt tervezgeti, visszatér Olaszországba. Elkezdtünk új énekest keresni, és már válogattunk közülük, amikor az ősszel Federica felvette velünk a kapcsolatot, és ekkor beszéltünk a visszatéréséről. Nem volt kétségünk afelől, hogy vissza akarjuk venni a bandába, mindössze idő kérdése volt az egész. Megmondta, hogy nem tudja pontosan, mikor tud visszatérni Olaszországba, de végül minden jól alakult (talán hívhatjuk ezt sorsnak is?).

HRM: Okozott az problémát, hogy Federica akkoriban az Egyesült Államokban élt, és csak később tért vissza Olaszországba?

Tony: Nem, rögtön el tudtuk kezdeni a munkát az új dalokon. A távolságot eltörölte a technológia. Az interneten keresztül cseréltünk fájlokat és ötleteket. De Federica most már Olaszországban él a családjával.

HRM: Mint említetted, az összes énekesetek (Federica, majd Gustavo Gabarró, és Elisa) személyes okokra hivatkozva lépett ki a White Skullból. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Talán nehéz természetű tagokból áll a zenekar? (nevet)

Tony: Egyáltalán nem. (nevet) A kegyetlen valóság az, hogy a mi zenénk nem garantál biztos fizetést, ezért a zenészeknek a főállású munkájukra, a családjukra és a zenekarra egyaránt időt kell fordítaniuk, ami mind nagyon megterhelő. Egyesek számára ez egy idő után túl nyomasztóvá válik, és kénytelenek lesznek kilépni a zenekarból. Az erős akaratunk és a szenvedélyünk azonban rávett minket, hogy mindig folytassuk a zenekart.

HRM: Alessio Lucatti, aki játszott az előző lemezeteken, a ’Forever Fight’-on, 2010-ben kilépett a zenekarból. Miért döntöttetek úgy, hogy nem vesztek be új billentyűst a helyére?

Tony: Az előző énekesünk, Elisa kérte, hogy vegyünk be egy billentyűst, és a zenekar beleegyezett ebbe a kísérletbe. Később azonban rájöttem, hogy habár a lemezfelvételek közben élvezzük a plusz bilentyűs nyújtotta előnyöket, élőben azonban nélküle tudunk a legjobban teljesíteni.

HRM: Melyik albumot tartod a legfontosabbnak a White Skull karrierjében?

Tony: A ’Tales From The North’-t, mert új kapukat nyitott meg előttünk.

HRM: Mi a jó heavy metal dal titka?

Tony: Egy jó heavy metal dal erőteljes, direkt, fantasztikus szólóval és fogós refrénnel.

HRM: A honlapotok biográfia szekciójában az olvasható rólad, hogy az életfilozófiád a „heavy metal filozófia”. Mit jelent ez számodra?

Tony: Metal arcok testvériségét, akik segítik egymást, és úgy viselkednek, mint egy falka: ugyanazt a stílusú zenét szeretik, de mindenek felett kölcsönös tisztelettel viseltetnek egymás iránt.

HRM: Ha jól tudom, hobbiként koponyákat gyűjtesz. Mesélnél erről kicsit?

Tony: Igen, szeretem a koponyákat, minden méretben és formában gyűjtöm őket. Sajnos nincs igazi darab a gyűjteményemben, mivel az nem megengedett az országunkban.

HRM: Nagyjából 20 éve vagy a zeneiparban. Mi a legfontosabb dolog, amit megtanultál ezen idő alatt?

Tony: Az alázatosság.

HRM: Ha visszamehetnél az időben, mi az, amit megváltoztatnál a White Skull karrierjében?

Tony: Habár nagyszerű időket töltöttünk el Gus-szal, ha visszamehetnék az időben, nem vennék be férfi énekest a White Skullba. A zenekar női énekessel kezdte, és azzal is kellett volna folytatnia.

HRM: Mik az álmaid és céljaid, amiket meg akarsz még valósítani a White Skullal?

Tony: Az idők végezetéig ebben a formációban játszani… és továbbra is élvezni azt, amit csinálok.

Tomka