Lemezkritika - Külföld: Journey - Generations

írta Hard Rock Magazin | 2005.10.28.

Megjelenés: 2005 Kiadó: Frontiers Records Weblap: http://journeymusic.com/ Stí­lus: AOR Származás: USA
Steve Augeri-ének, akusztikus gitár Neal Schon-gitár, ének Ross Valory-basszusgitár, ének Jonathan Cain-billentyűs hangszerek, gitár, ének Dean Castronovo-dob, ének
01. Faith In The Heartland 02. The Place In Your Heart 03. A Better Life 04. Every Generations 05. Butterfly (She Flies Alone) 06. Believe 07. Knowing That You Love Me 08. Out Of Harms Way 09. In Self-Defense 10. Better Tonight 11. Gone Crazy 12. Beyond The Clouds 13. Never Too Late (Bonus track)
Ez a lemez kifogott rajtam. Két hete van a birtokomban és már az első napon szerettem volna leí­rni róla a véleményemet, de az első meghallgatás után annyira lehangoló volt a benyomásom, hogy éreztem, ilyen öreg rókák, mint a Journey legénysége nem tévedhetnek ekkorát. Akkor mi lehet a baj? Lehet, hogy ez a lemez kicsit komolyabb és nehezebben felnyitható, mint az eddigi munkáik? Most már bátran állí­thatom, í­gy van. Az első két dal a megszokott AOR "csábí­tás". A lemezindí­tó Faith In The Heartland és az Őt követő The Place In Your Heart a zenekar bármely korszakában megállta volna a helyét. Ez utóbbi dal olyan énekdallammal és gitárszólóval bí­r, hogy két hete még az aktuális parlamenti tudósí­tások sem tudják kiverni a fejemből. Azután következik az első olyan dal, melyet nem Steve Augeri énekel. A Better Life-on kí­vűl, melyet a dobos Dean Castronovo ad elő, minden tag megmutatja, hogy hangszerén kí­vül, hangszálainak is mestere. A basszusgitáros Ross Valory által előadott Gone Crazy kőkemény "country-rock'n roll"-ja külön kellemes meglepetés, de pozití­v élményként szerepel nálam, Neil Schon gitáros In Self-Defense cí­mű dala is. A többi szerzemény egy kicsit középszerűre sikeredett, ami, ha nem a Journey-ről lenne szó, nem lenne probléma. De a világ legjobb AOR zenekaránál nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy az albumon szerepel két-három erősen töltelék í­zű darab is. Persze minden tökéletesen szól, a zenészek hangszereik mesterei, és - mint ahogy azt a bevezetőben is emlí­tettem - jó néhány meghallgatáson túl, már a gyengébb dalok is "feljavulnak" egy kicsit. Azt hiszem ez az az album, melyen, ha három dallal kevesebb lett volna, több és jobb lett volna. Mondjuk kilences. Így csak egy hetes!
Brinyó Pontszám: 7/10