Kannibálkurzus: Cannibal Corpse, Aborted - Club 202, 2012.06.28.

írta Hard Rock Magazin | 2012.07.07.

Sablonos igazságok kritikája helyett élménybeszámoló következik. A Cannibal Corpse ugyanis kurzusteremtő együttes és ilyen minőségében a saját maga által megalkotott igazságok érvényesek rá – azok kritikája pedig klasszikus logikai szabályoknak megfelelően meglehetősen értelmetlen volna.

Megérett a megy

Kapunyitás délután fél 7-kor, kánikula, csütörtök. Minden lehetséges jel arra utalt, hogy a nyár lehető legrosszabb metálos haknijára érkezünk. A koncerttér már kora este izzadtsággal és zsírral jó sűrűn meg volt hintve, arcungba pedig zsenge háj (pardon, tikkadt metálos férfitestek) rengett – minden oldalról. Három-négyszáz érett halálmetálos egy helyen. Évek óta nem tapasztaltunk már ilyet. Bár ugyan voltak etikai kifogásaink vele, volt hagyományidéző moshpit és természetesen kijutott a nagy találkozásokból is. Ébresztő felismerés volt, hiszen arra eszméltünk: a Cannibal Corpse egy meglehetősen korosodó közönség Máté Pétere, a buli pedig egy halálszagú bridzsparti. A nyár legeszeveszettebb, legdurvább briddzspartija.

Feneketlen tekno

Az Aborted koncertje mindenképp emlékezetes fellépés marad. A death metal jellegzetesen gagyi vonása lehet, ha túl komolyan veszik – az Aborted azonban fordítva közelíti meg ezt a kérdést. A közösségi malackodás a zenében örömet okoz, szórakoztat, ezért szeretjük – ideológia pedig nincs (sose volt) benne. Talán így lehetne összefoglalni a társaság esztétikai krédóját. Ezt élőben is teljesen hitelesen képviselte a belga együttes, hiszen a bandatagok is egészséges mosollyal, grimaszos vigyorral vagy éppen harsány kacajjal köszöntötték a számokat. Ritkán hallani olyan 15 éve a műfaj élvonalában ténykedő együttest, aki ne fásult volna bele a death metal rideg műfaji kötöttségeibe (erre a Cannibal Corpse-nál majd még visszatérünk), ám az Aborted nem volt ilyen. Mind technikai, mind esztétikai szempontból intenzív, közvetlen volt a produkció, tehát sikerült már régen várt lendületes, frissen ropogós riffeket játszaniuk. Parázs légkör alakult ki, ideális az elkövetkezendő másfél órához.

Te leszel a párom

És akkor jött a kurzus. Régi stílusú, szárazan brummogó, robbanósan rotyogós death metal, csavarok és giccs nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lelnénk meglepően magas hangszeres tudást igénylő technikai darabokra. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a rajongók nem ezért szeretik az együttest. Az Aborted szofisztikált esztétikai meggyőződéséről árulkodó BTDM imázs helyett a Cannibal Corpse a "nyers zene nyers erővel" zenepolitikáját folytatja. Lényegében megfordítja az ismert etikai relációkat és az undor vagy éppen a rombolás ideáját emeli a fenséges szintjére. Ezért volt vadállatias és őrült tombolás az olyan örökzöld slágerekre, mint a Make Them Suffer vagy a Hammer Smashed Face.

Jim Carrey kedvenc együttese nem a vad újításokról híres – tán ezért olyan kedvelt. A zenei erőszak itt is kiszámítható volt, a koncert jó értelemben volt pihentetően papírforma. Egy koncertező jegyezte meg a következőt: "Jöttünk, láttunk, zúztunk". És valóban, patakokban folyt az izzadtság, hiszen a rajongók lelkiismeretes bólogatással jelezték elégedetségüket a vadulás keménységi fokáról. A dalcsokrok témái amúgy tökéletesen illettek a klubban kialakult pokoli szaunához: vér, halál, pusztulás – és sör. Iróniától nem teljesen mentes rajongói vélemények szerint akkor jó a death metál, ha ez és csakis ez a veleje. Ha ezt vesszük alapul, ez volt a koncertek koncertje.

Végül tehát felőrlődtünk a zenében, felforrtunk és meghaltunk, majd – természetesen izzadtságban – újjászülettünk. A hűvös 38 fokban hazafele az elfáradásban elégedett metálosok pedig visszatértek a dolgos hétköznapok világába. A Cannibal Corpse pedig vitte tovább a pusztítást a távoli Egyesült Államokba.

Setlist:

Demented Aggression / Sarcophagic Frenzy / Scourge of Iron / Disfigured / Evisceration Plague / The Time to Kill is Now / Crucifier Avenged / Covered With Sores / Born in a Casket / I Cum Blood / Savage Butchery / Encased in Concrete / As Deep as the Knife Will Go / The Wretched Spawn / I Will Kill You / Priests of Sodom / Unleashing the Bloodthirsty / Make Them Suffer / Hammer Smashed Face / Stripped, Raped and Strangled

Szerző: Sárosi Ádám

Képek: Karancz Orsolya

Köszönet a Concerto-nak!

Legutóbbi hozzászólások