Lemezkritika - magyar:Edda Művek - Isten Az Úton
írta admin | 2005.10.28.
Megjelenés: 2005 Kiadó: Pataky Management Weblap: http://www.edda.hu Stílus: Dallamos rock Származás: MiskolcPataky Attila -ének Alapi István - gitár Kicska László - basszgitár Gömöry Zsolt - billentyű Hetényi Zoltán - dob
1. Isten az úton 2. Én vagyok én 3. Elmondom majd 4. Csillagúton jöttem 5. Ne tépj szét 6. Szerelmem szerelmem 7. Csak veled 8. Szeretnék hozzád visszatalálni 9. Csak egy lövést 10. Ha eltűntél 11. Éjszaka lánya 12. Tüntetés 13. Himnusz
A semmiből érkezett az idén 25 éves Edda új lemeze, Isten az úton címmel. Szomorú, hogy egy ilyen patináns, több ezer hanghordozót eladó hard rock csapat aktuális dalcsokra minden különösebb hírverés nélkül került a boltokba. Az Edda nevet az utóbbi években Attisnak - mindenféle egyéb szereplése révén - sikerült megfosztani attól a kiemelt státusztól, amit a kilencvenes évek elején/közepén elértek. Az előző évezred végére a csapat mintha útját tévesztette volna. A roppant gyengus Nekem nem kell más lemez,valamint az azt követő hosszú csend azt sugallta, hogy a banda földbe állt.
A 2003-as - mondhatni visszatérő - Örökség című lemezt jómagam is kédkedve fogadtam; mit tud mondani az Edda egy újabb, konkrétan az új évezred generációjának. A korong pár bugyuta szófordulattól (pl. Totálbrutál refrénje) eltekintve első rangúra sikeredett, és tartalmazott jónéhány klasszis dalt (pl. a rádiókedvenc, megarefrénnel kitalált "Csak bírd ki!"-t; a fantasztikus szövegű "A mese" címűt). A zeneileg pedig visszakanyarodtak az 1993/94-es hangzásvilághoz, ahol Alapi Steve riffjeire és Göme Hammond-meneteire épültek a nóták.
Amint meghallottam az új lemez címét, az jutott eszembe, csak nem valami vallásos irányba mozdultak el Attisék. A szitu az, hogy kinéznék a zenekarból egy ilyen fordulatot, pláne hogy ez a korong is a Pataky Management-en keresztül jelent meg.
A címadó szám nyitánya viszont eloszlatott minden kétséget: a lendület, a gitár/billentyű hangzás a legszebb Edda korszakot (ez számomra a 1992-96-os időintervallum) idézi: hard rock ez a javából. A szöveg enyhe "white rock" beütésű, de nem zavaró; Steve gitárszólója pedig nem egy összecsapott pár másodperces szösszenet, hanem a stílusos és kijátszott. Az "Én vagyok én" gitárriffjei akár az Elveszett illúziók lemezről is származhatnának, a refrén alatti Hammond gurgulázás pedig a még régebbi Eddát idézi.
A lemez szerkeztés aranyszabályainak megfelelően érkezik harmadikként az első lírai tétel. Attis hangja egy cseppet sem kopott az évek alatt. Ugyanolyan erőteljes és érzelemmel teli, mint a banda indulásakor. A nagyívű dal szerkezetileg ugyan nem rejt meglepetést, de annyi szűk esztendő után olyan jó hallgatni az IGAZI Eddát.
A "Csillagúton jöttem" lendületes melódiái rendben vannak ugyan, de az Istenes szöveg valahogy sok nekem egy kicsit. A "Ne tépj szét"-ben pedig kifejezésre jut, hogy az "Öt lány" már a múlté, semmi csajozás, semmi vadság. Szövegeket tekintve újabb kérdőjel kezd rajzolódni a fejemben. Aztán meghökkentő dolog történik: "Szerelmem, szerelmem" címmel népdal szerű nóta született az Edda műhelyben. Hát szerintem ezt nem kellett volna... talán esetleg rejtett bónuszként.
A "Csak veled" szerencsére visszatér a hard rock kerékvágásába, de a tingli-tangli refrén nem fogja kedvenccé tenni ezt a dalt. A másik lírai, "Szeretnék hozzád visszatalálni" javít az éppen összecsúszó képen. Nem vitás, Attisék nagyon erősek lassú számokban. A szöveggel együtt terebélyesedő zene csúcspontja lesz majd a Lyrák III-nak is (már ha lesz ilyen). Itt viszont csak a fancsali ábrázatomon javít valamicskét.
Az album utolsó harmada ismét a remek formában lévő Eddát mutatja: a "Csak egy lövést" standard dallamai és a "Ha eltűnnél" remek Alapi-féle gitárjátéka felfelé tolják az ismertető végi pontszámot. Utóbbi a lemez egyik lejobb dala, a leginkább riffközpontúbb szerzemény. Még egy kis érdekesség a végére: az "Éjszaka lánya"-ban Steve nyihogó, lehangolt gitárja ad egy kis extra súlyt a nótának.
Összességében elmondható, hogy az Edda egy újabb színvonalas hard rock (!) korongot adott ki a kezéből. A számok második negyedét viszont a lemez végére száműztem volna, hiszen így lesznek akik a negyedik track után bosszúsan, összehúzott szemöldökkel kapcsolják ki a lejátszót, esélyt sem adva az album második felének. Pedig érdemes kitartani...
Caayn Pontszám: 8/10
Legutóbbi hozzászólások