"A karrierem legjobb része még hátravan": Interjú Zak Stevens-szel (II. rész)

írta Tomka | 2012.05.17.

Míg interjúnk első részében a Savatage-ban eltöltött időszakra koncentráltunk, ezúttal a Savatage-ból való kilépése után indított bandája, a Circle II Circle karrierjéről és a Trans-Siberian Orchestra-hoz fűződő viszonyáról kérdeztük Zak Stevens énekest, de természetesen személyesebb jellegű témák is szóba kerültek.

Hard Rock Magazin: Az első Circle II Circle album olyan volt annak idején, mintha az „új Savatage lemez” lenne. Ez annak volt köszönhető, hogy Oliva és Caffery társszerzője volt néhány dalnak, vagy te úgyszintén a Savatage hangzásvilágára emlékeztető dalokat írtál?

Zak Stevens: Azt gondolom, hogy mindkét aspektus hozzájárult kicsit az első CIIC album hangzásvilágának kialakulásához. Természetesen az, hogy akár Jon Olivával, akár Chris Caffery-vel írtam a dalokat, egyenesen vezetett ehhez a hangzáshoz már csak a „szerzői csapat” összetétele révén. Akkoriban, amikor elkezdtem a bandát, a CIIC-ban akartuk levezetni a kreatív energiáinkat, hogy felfedezzük, milyen ha a szerzői folyamatot megosztjuk köztem, Jon és Chris között, ugyanis a Savatage-ban együtt töltött évek alatt mindig is ki akartuk próbálni ezt. A második album, a ‘The Middle of Nowhere’ környékén gondoltam először azt, hogy a zenekarnak van esélye hosszabb pályafutásra, és hogy sok lemez is lehet a bandában.

HRM: A ‘The Middle of Nowhere’ lemezen kísérletezgettetek kicsit, és kialakítottátok a CIIC zenekarra jellemző power metal stílust, mégis megőriztétek néhány dalban a „Savatage érzést”. Szándékosan akartál eltávolodni ekkoriban a Savatage-hangzástól?

Zak: Egyáltalán nem volt tudatos lépés, hogy eltérjek az eredeti hangzástól, amely a ’Watching In Silence’-t jellemezte, de a dolgok természetes rendje szerint a bandának ki kellett alakítania a saját hangzását a második korongon. Azt gondolom, a változás már a küszöbön állt, mindentől függetlenül. Igyekeztünk, hogy inkább a zene vigyen arra minket, amerre természetszerűleg menni akart, minthogy az egészet olyan irányba kényszerítsük, amelyet nehéz lett volna előre meghatározni, vagy megjósolni. Tehát ez a második album a Savatage-hangzású (a dalszerzői csapatra tekintettel, amely továbbra is belőlem, Jonból és Chrisből állt), valamint az általam és Mitch Stewart basszusgitáros által írt, új érzésvilágú és új iránnyal bíró dalok keverékéből állt.

HRM: Jellemeznéd néhány szóban a CIIC lemezeit, mik a különlegességeik, és miben térnek el egymástól?

Zak: ’Watching In Silence’: Savatage hatáson alapul, de kísérleti lemez abból a szempontból, hogy „határok nélkül” közelítettünk a zeneszerzéshez, tehát hagytuk, hogy a dalok abból az érzelmi alapból és azokból a hatásokból fejlődjenek ki, melyek akkoriban az életünket jellemezték. Azt gondolom, hogy ez nagyszerű hangulatot és zenét eredményezett ezen a lemezen.

’The Middle of Nowhere’: egy kísérleti album, melyen a Jon Olivával, illetőleg Chris Caffery-vel közösen jegyzett szerzemények keveredtek az általam és Mitch Stewart által írt dalokkal, úgyhogy a lemez már magában hordozza azt az új CIIC-stílust, mely az általam és a Mitch Stewart által írt dalokban debütált.

’Burden of Truth’: a CIIC első konceptalbuma, amely egy modern „Da Vinci-kód” történetről szól. Ez volt az első lemez, melyet kizárólag a Stewart, Stevens és az első alkalommal közreműködő Andy Lee – aki a ‘The Middle of Nowhere’ korongon szerepelt először – gitáros alkotta zeneszerző-csapat írt. Ez a lemez nagyszerű időszak volt a kialakulóban lévő CIIC hangzásvilág fejlődésében, melyet manapság is hallotok, és ez az elképzelés egy csomó remek dalt szült számunkra.

’Delusions of Grandeur’: habár ugyanazt a zeneszerző csapatot szerepelteti, mint a ’Burden of Truth’, ez a második kísérleti albumunk volt néhány igazán kemény rock balladával, melyek a későbbiekben megszilárdították a zenekar pozícióját az énekorientált power rock színtéren, illetve a lemez részben olyan progresszív metal hangzással is bírt, melyet mi nem mutattunk korábban a közönségnek.

Consequence of Power’: ez a korong volt a CIIC második igazi konceptalbuma, mely az USA és Mexikó határán dúló, egyre növekvő drog- és határháború problémáját dolgozza fel. Maga a koncepció kicsit megelőzte a korát, mert a probléma most még csak gyerekcipőben jár ahhoz az állapothoz képest, ami végső soron be fog következni. A zenében megjelenő agresszív és titokzatos természetű téma néhány valóban kemény dalt eredményezett mind jelentéstartalmukat, mind zeneiségüket tekintve, a szövegek pedig elmerültek a bűnszövetségek főnökeinek gondolkodásmódjában, és abban, hogyan is működnek ezek a szindikátusok.

HRM: Az új CIIC lemez, a ’Seasons Will Fall’ elvileg 2012 májusában fog megjelenni. Milyen zenei irányvonalat képvisel az új album?

Zak: Ha meg kéne mondanom, mely lemezre emlékeztet a leginkább, akkor a ’Seasons Will Fall’ számomra azt a hangzást képviseli, mint az első albumunk, a ’Watching In Silence’. Van néhány nagyszerű, epikus rock nóta ellenpontozós énektémákkal és nagy volumenű előadásokkal, ugyanakkor rádióbarát dalok is éppen ugyanúgy vannak az albumon, mint néhány őszinte, egyenes metal nóta, melyek a Judas Priestre emlékeztetnek és az olyan korai Savatage-korongok hangzására, mint a ‘Sirens’, vagy a ‘Power of the Night’. Talán furcsa ezeknek a hangzásoknak a vegyítése egy lemezen, de azt gondolom, ennek jelentős szerepe van abban, hogy ez az album bármely eddig megjelent lemezünktől el fog térni, csakúgy, ahogy azok szintén másabbak voltak elődeiknél a maguk nemében. A ’Seasons Will Fall’ 2012. május-június környékén fog megjelenni, ami miatt már most meglehetősen izgatottak vagyunk.

HRM: Mi a cím jelentése?

Zak: A ’Seasons Will Fall’ cím azt jelenti számomra, hogy a dolgok mindig is változni fognak, függetlenül attól, hogyan is állnak azok jelenleg – a változás pedig olyan természetes, mint az évszakok váltakozása. Ha az ember éppen egy nehéz időszakon megy keresztül, csak ki kell tartania, és amikor a vihar elmúlik – merthogy minden változik idővel és minden évszaknak el kell múlnia – egy új lép majd a helyébe, az idő kereke pedig forog tovább.

HRM: A CIIC zenekar felállásában nagyon sok változás volt. Mit gondolsz, miért ilyen labilis a banda felállása?

Zak: Az albumok rögzítő felállás 2003 óta nem változott, az alapvető felállás belőlem, Mitch Stewart basszusgitárosból és Andy Lee gitárosból áll. Andy a ’Seasons Will Fall’ lemeznél tért vissza hozzánk, miután szabadságolta magát a tavalyi turnékról. Az alapvető felállás az utóbbi öt lemezünknél tehát ugyanaz volt, ami az évek távlatában sok más zenekarral összehasonlítva elég stabilnak mondható. Az egyetlen változás 2003 óta a dobos pozíciót érintette, melynek kapcsán nemrégiben is eszközöltem egy újabb változást Jayson Moore személyében, ugyanis a jövőt tekintve szükségünk volt a dobos pozíció megerősítésére. Mindent egybevéve tehát, képesek voltunk megőrizni az általam, a Mitch és Andy által alkotott öt, vagy hat lemez óta kialakult alapvető felállást, aminek nagyon örülök.

HRM: Nem fogtok visszatérni a két-gitáros felálláshoz?

Zak: Egyszer esetleg visszatérünk a két-gitáros felálláshoz, de jelenleg az egy gitáros forma is eléggé kemény hangzást biztosít, így egyelőre emellett a megközelítés mellett maradunk a továbbiakban is. Andy Lee egy igazán jó zenész és előadó, aki tökéletesen illik a CIIC-be, tehát jelenleg briliánsan működnek a dolgok “gitár-fronton” mind a stúdióban, mind az élőkoncertek alkalmával.

HRM: Hogyan került képbe a John Osborn, a Doctor Butcher dobosa 2009-ben?

Zak: Johnny 2009 végén kezdett el velünk dolgozni és már azóta nagyon jó barátom volt, hogy a Doctor Butcherben szerepelt John Olivával és Chris Caffery-vel. Elég sokat kisegített minket a ’Consequence of Power’ albumon (2010) és az elmúlt év turnéi során is. Az elmúlt másfél év tökéletes volt arra, hogy lássuk, működni fog-e számára, hogy a CIIC dobosa legyen hosszú távon. Johnny ugyan egy nagyon jó dobos, de a dobolási stílusa nem volt a legmegfelelőbb a CIIC számára, így, mint ahogyan azt már korábban is említettem, nemrég doboscsere történt a zenekarban, és már Jayson Moore játssza fel a ’Seasons Will Fall’ dobtémáit is. Már 2009 óta keresem a megfelelő dobost a CIIC számára, akit végül Jayson személyében találtam meg. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy én voltam a CIIC első dobosa, és éppen ezért nehéz dolog a CIIC dobosának lenni, mivel akárki is legyen a banda ütőse, attól nagyon sokat követelek. Ez valóban a szívügyem, ezért is kerestük már 2009 óta rendületlenül a dobosunkat, akit végül Jayson Moore személyében sikerült is megtalálni, aki mint említettem, az SWF lemezen fog debütálni velünk.

HRM: Több Trans-Siberian Orchestra lemezen is énekeltél. Miért nem turnézol a TSO-val?

Zak: Azt kell gondoljam, hogy az ok az, hogy 1999-ben szabadságra kellett menjek a Savatage-ból, hogy családi ügyekkel foglalkozzak, melyek az idősebb lányom 1997-es születésével kezdődtek. Ez abban az átmeneti időszakban volt, amikor a Savatage-ből kialakult a TSO, és a családom igényeire tekintettel, nehéz volt ezidőtájt részt vennem a zeneiparban, ami megesik, ha az embernek megszületik az első gyermeke. Meg is kaptam jószándékúan a szabadságot a Savatage-től, és a Savatage intézmény azt kommunikálta felém, hogy mindent a lehető legjobb modorban, elsőosztályúan intéztem a szituációval kapcsolatban.

Vannak még olyan tagjai a TSO-nak, akik szintén otthagyták a Savatage zenekart néhány évre, és mégis részt vesznek a TSO élő előadásaiban. Éppen ezért okoz oly nagy fejtörést a kérdés, amit feltettél, és amit én, a barátaim, és a rajongóim ezrei immár tizenhárom éve próbálunk megválaszolni. Hogy őszinte legyek, tényleg nem tudom a választ erre a kérdésre, a TSO-szervezet pedig nem közölte még velem az okot azon kívül, hogy már sok énekes vesz részt a TSO-ban és nehéz nekem helyet találni köztük. De ha ki kellene találnom, akkor azt gondolnám, hogy az az ok, amit már fentebb említettem, mert soha nem volt semmi olyan negatív akarat vagy szándék ebben az ügyben, ami annak oka lehetne, hogy ne turnézzak a TSO-val. Bár a CIIC zenekarral nagyon sokat turnéztam az elmúlt évek során, de ha bármikor azt akarták volna, hogy csatlakozzak a turnéhoz, biztosítottam volna Őket arról, hogy érdekel a dolog, éppen ugyanúgy, mint ahogy egy Savatage reunionra is nyitott lennék, ha van arra esély, hogy megtörténjen.

HRM: Fogsz énekelni az új TSO lemezen?

Zak: Igen, azt gondolom, hogy fogok, mert eddig a TSO lemezek többségénél felkértek arra, hogy énekeljek rajtuk. Nagy móka részt venni bennük és igen, úgy gondolom, a jövőben is szerepelni fogok a TSO lemezeken, tekintettel az eddigi szokásra.

HRM: Régi Wicked Witch anyagokat rögzítettetek 2009-ben Jeff Plate-tel Machines of Grace név alatt, és írtatok néhány új nótát is a régiek mellé. Elégedett vagy a végeredménnyel? Hogyan látod manapság a Machines of Grace albumot?

Zak: Az emberek sokszor kérdezték Jefftől és tőlem, hogy mit csináltunk, mielőtt beléptünk a Savatage-ba, mire elmondtuk, hogy a Wicked Witch-ben voltunk, de nem nagyon volt CD-re rögzített zenénk, hogy meg is mutathassuk a nótákat a WW-érából. De a Machines of Grace formációval és lemezzel mindenkinek meg tudjuk mutatni azt a zenei anyagot, melyet a Boston/New England zenei színtéren játszottunk 1989 és 1992 között. Csodálatos idők voltak ezek, most pedig van egy jól elkészített lemezünk megmutatni azt a tiszta rock hangzást, mellyel akkoriban nevet szereztünk magunknak ezen a színtéren az USA-ban.

HRM: Várhatunk egy új Machines of Grace albumot a későbbiekben?

Zak: A banda tagjainak szinte már átláthatatlanul sűrűvé vált időbeosztására tekintettel nem vagyok benne biztos, de mivel nagyszerű volt elkészíteni az elsőt, reméljük, hogy valamikor a jövőben lesz lehetőségünk még egy MOG lemezt csinálni.

HRM: Zavar Téged, hogy vannak olyanok, akik csak azért mennek a CIIC koncertjeire, hogy a régi Savatage-nótákat hallják Tőled?

Zak: Egyáltalán nem zavar, ugyanis mi tényleg élvezzük ezeket a dalokat játszani, mert tudjuk, hogy mi vagyunk az a zenekar, amely megmenti ezeket a Savatage-dalokat az én érámból az élő koncertezés számára. A CIIC-nek ugyanis részben az a feladata, hogy kielégítse a rajongói minden zenei kívánságát, melynek egy részét képezi a Savatage-nóták eljátszása, ami egyébként mindig döbbenetes élményt nyújt számomra.

HRM: Mostanában eléggé aktív vagy a Savatage idők szellemének felelevenítésében, különleges Savatage blokkokat játszottál fesztiválokon, az idei Wackenen pedig a teljes ’The Wake of Magellan’ albumot el fogod játszani. Milyen érzések hatottak át e koncertek alkalmával?

Zak: Manapság sokkal jobb érzés ezeket a dalokat játszani, mert nemcsak annak a nagyszerű módja ez, hogy megidézzük vele a Savatage idők szellemét, hanem annak is, hogy a rajongók egy teljesen új generációjának mutathassuk be így ezen időszak dalait. Minden alkalommal nagyon klassz érzés tölt el, amikor lehetőségünk van eljátszani a Savatage és CIIC-nótákból alkotott csodálatos dalcsokrot a fesztiválok óriási tömegeinek.

HRM: Chris Caffery-t is meghívtad Wackenbe, hogy játsszon veled ezen a különleges koncerten. Esetleg fogtok a jövőben lemezen is közösen dolgozni?

Zak: Szeretném, ha ez így lenne, hiszen mint társszerzők már korábban is dolgoztunk együtt a CIIC lemezein, illetve egymás egyéb lemezein is közreműködtünk (Chris Caffery szólóalbumok). Tehát, ha újra együtt dolgozhatnánk és megtehetnénk mindazt, amit az előbbiekben már felsoroltam, akkor az nagyon klassz lenne; Chrisszel dolgozni mindig nagyszerű, bármilyen projekt egy újabb esély arra, hogy újra együtt dolgozhassunk.  

HRM: Meghívtad Jon Olivát a Wacken-show-ra, vagy tervezed őt meghívni?

Zak: Valójában erről még nem beszéltünk, de nagyon szeretném meghívni Őt, ha megvan rá az esély, hogy összejöjjön. Majd meglátjuk, hogy hogyan alakul, aztán végül lehet, hogy megvalósul ez a forgatókönyv valamikor 2012-ben.

HRM: Lehetséges, hogy turnézni is fogtok ezzel a különleges Savatage szetlistával?

Zak: Azt gondolom, van rá az esély, hogy ez bekövetkezzen a jövőben. Egyelőre egy különleges szetlistaként szeretnénk megőrizni a Wacken Open Air-es barátaink számára, de ahogy a jövőről beszélgetünk a promóterekkel, jó néhány lehetőségünk van ezen a téren, melyeket azonban még meg kell beszélni. Soha nem tudhatjuk tehát, hogy mit tartogat a jövő e téren számunkra, de bármi legyen is az, biztosan nagyon izgalmas lesz mindenki számára.

HRM: A kaliforniai Vocal Institute of Technology-ban tanultál. Mi volt a legfontosabb dolog, amit megtanultál ott, és mekkora szerepe volt ennek az intézménynek a fejlődésedben?

Zak: A VIT-es programon való részvételnek nagy hatása volt az énekesi fejlődésemre. Bizonyos szempontból mindig is énekes voltam, egészen amióta kilenc éves koromban elkezdtem dobolni. De a dobcucc mögül énekelni egészen másfajta dolog, így, miután huszonegy évesen eldöntöttem, hogy inkább énekes leszek, szükség volt arra, hogy képezzem magam. A VIT tanrendje szerinti hat hónapos képzésen vettem részt, amely a VIT fennállása óta az első ilyan képzés volt 1989-ben, és tulajdonképpen ez volt az első teljes évfolyam az intézmény történetében. Azt mondták a képzésen részt vevő, feltörekvő énekeseknek, hogy hat hónap alatt át tudják venni velünk a tananyagot (az egyéni, személyre szabott instrukciókat adó órákkal egyetemben), de valójában hét évig fog tartani, míg a tananyagot teljesen magunkévá tesszük és elsajátítjuk. Azt gondoltam akkor, megőrültek, hogy ezt így elmondták nekünk, de teljesen igazuk volt, mert valóban körülbelül hét évvel később kezdtem úgy érezni, hogy végre elsajátítottam a tananyagot. Ahogy öregszik az ember, úgy fejlődik, változik a hangja is, úgyhogy el kell fogadni a tényt, hogy a hang fejlődése sohasem fejeződik be. Minden nap új kihívások elé állít minket, és ezzel minden énekesnek ki kell békülnie, hogy folytathassa az akadályok legyőzését. Ezt a VIT-ben tanultam meg, ami egy csodálatos iskola, és örülök, hogy ott végezhettem el a képzést.

HRM: Hogyan vigyázol a hangodra a turnék során, illetve amikor nem koncertezel?

Zak: Amikor turnézom, megpróbálok egészséges maradni úgy, hogy sokat mozgok, helyesen táplálkozom, elkerülöm a drogokat, az alkoholt és mindent, ami idővel tönkretehetné a hangomat. Sok vizet iszom és hajlamos vagyok ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan germofóbnak (kényszeresnek) lenni, de ez így megy, ha a tested a hangszered és a közönség előadásról előadásra számít a teljesítményedre.

HRM: Énekesként kik a példaképeid?

Zak: A karrierem kezdetén John Fogerty, Ronnie Jame Dio, Ray Gillen, Geoff Tate, Bruce Dickinson, David Coverdale és Ian Gillan voltak a meghatározó példaképek.

HRM: Mely rock/metal lemezek voltak a legnagyobb hatással Rád?

Zak: Olyanok, mint a Black Sabbath ‘Heaven and Hell’, a Queensryche ‘Operation Mindcrime’, a Badlands ‘Badlands’, az Iron Maiden ‘Piece of Mind’, és a Whitesnake ‘Slide  It In’ című lemezei... csak hogy néhányat említsek.

HRM: Melyik Savatage vagy CIIC dal fejez ki téged a leginkább?

Zak: Azt gondolom, hogy talán a CIIC Echoes című dala mond el a legtöbbet arról, ahonnan jöttem, amin keresztülmentem és a helyekről, melyeken éltem... a karrierem legjobb része pedig még hátravan, tehát nem is olyan rossz későn érőnek lenni a zeneiparban. Nagyon élvezem a zenélést mostanában, és szerintem ez a fontos.

HRM: Milyen tetoválásaid vannak?

Zak: Az első tetoválásomat Hollywoodban csináltattam, amikor a VIT-re jártam. Ez egy indián motívum a jobb alsókaromon, melyen az indián tollal a fején és tőrrel a kezében fut nyilak kereszttüzében. 40 %-ban sziú indián vagyok, tehát mindenképpen meg kellett csináltatnom ezt a tetkót. A jobb csuklómon a CIIC szimbóluma található, ami az egyiptomi művészet pentagram szimbólumához hasonló, és amely minden CIIC albumon megjelenik. A bal alsókaromon egy US Marines típusú kard látható, mely körbefutja a földgolyót és a nyelén a CIIC felirat található. Ezen kívül mindegyik alsókarom hátsó oldalán két különböző koponya-minta van a lányaim neveivel a közepükön. A koponyák rajzolata a lányok személyiségét fejezi ki, úgyhogy nagyon jól ki vannak dolgozva…

HRM: Mit csinálnál, ha nem énekelhetnél többet? Pszichológusként praktizálnál?

Zak: Nos, annak ellenére, hogy pszichológusként végeztem, valószínűleg nem ezt az utat választanám, mert amióta részese vagyok a zeneiparnak, nagyon sok személyes problémáról hallottam és már rengeteg terápiát is javasoltam. (nevet) Azt gondolom, ha abbahagyom a zenélést, a családi vállalkozásban fogom napi rendszerességgel javítani az elromlott nehézgépeket, illetve az adrenalin további áramlása végett, tartogatok még magamnak néhány „veszélyes forgatókönyvet”.

Tomka

Fordította: Szöcske

Az interjú első része itt olvasható.