Koncert - Phil Collins megmutatta...!!!

Phil Collins - ...megmutatta!!! ...no, most mit í­rjak a Phil Collins koncertről? Megszámlálhatatlan bulin túl, amikor az ember már azt hiszi, hogy nem érheti túl nagy meglepetés, általában mindig történik valami, ami kizökkenti ebből a hamis "hiedelemből". Phil Collins munkásságának, a progresszí­v rockzene imádata miatt inkább a Genesisben eltöltött korszaka érdekelt. Három éve azonban születésnapomra egyik barátom megajándékozott a művész egy korábbi berlini koncertjét tartalmazó, "Serious Hits Live" cí­mre hallgató DVD-jével. Ezek után már tudatosan kerestem a megjelenő képanyagokat. A mostani "First Final Farawell" turné első köréről készült film láttán pedig már biztos voltam benne, hogy ott leszek az Arénában a "kis nagy ember" koncertjén. Szakáts Tibi barátommal már jó előre megbeszéltük, hogy minket bizony leginkább Collins régi jó barátja, Chester Thompson dobos játéka érdekel. Teltház a Papp László Arénában, vegyes jól szituált közönség, nyolc óra elmúlt néhány perccel, afrikai beütésű popzene intro, majd kezdés.... Szerintem a rockzene története alatt nem sok előadó - főként szólista - kezdte előadását 10 perces dobszólóval. Először a betegségéből éppen a budapesti bulira felépült Collins ült be a cucc mögé, hogy megmutassa, milyen is egy igazi "régi vágású" dobszoló. Majd megjelent a várva várt, fekete kopasz fej, melyet Chester Thompson viselt - aki még a fúziós jazz óriászenekarában a Weather Report-ban is játszott - és Tibi barátom megszólalt: "Na most állí­thatjuk be óráinkat, megjött a metronóm". Kettőjük párbajába beszállt még Luis Conte ütőhangszeres mágus, aki Madonnától, Santanán keresztül Ozzy-ig (!!!) mindenkivel jászott már. Amit hárman műveltek, maga volt a varázslat. Majd egyszer csak berobbant a zenekar, és leesett az állunk. 6 vokalista, 4 tagú fúvós szekció, két gitáros, basszusgitáros, billentyűs csatlakozott a két dob+percussion felállású kezdő trióhoz. A háttér kész Amerika, elképesztő világí­tás, intelligens lámpa erdők, szóval igazi rock-pop szí­nház. Egymás után érkeztek a slágerek, a közönség táncolt, Collins kisebb beszédet tartott magyarul, mi pedig egyik ájulásból a másikban estünk. Mivel a művész életműve tartalmaz néhány rocker fülnek nehezen befogadható darabot is, természetesen az előadás néhány nótája alatt mi is inkább a látvánnyal voltunk elfoglalva. De volt elképesztő vokalista duett, ( én még ilyen biztosan nem hallottam azelőtt), volt In The Air Tonight, melyet Collins sétálgatása után a szí­npad felső részére lifttel halál pontosan megérkező dobszerkó "leápolásával" fejezett be, és persze volt Easy Lover, mely alatt drága feleségem teljesen érthető módon szinte "megőrült". Collinson természetesen érezhető volt a betegség (előzőleg két prágai koncertjét kénytelen volt lemondani), de profizmusával megoldotta a problémát. Azután egyszer csak vége lett. Bódultan indultunk kifelé, gyorsan megvásároltam Chester Thompson és Luis Conte közös DVD-jét (beszámoló hamarosan), Tibi barátom megajándékozott egy Collins által dedikált dobverővel, majd hazaindultunk. Collins munkáit lehet szeretni, lehet nem szeretni. Egy biztos. Ez a show a világ egyik legjobbja, és nekünk volt szerencsénk látni!!!