Tri, de Ász?: Triász bemutatkozó koncert - Backstage Pub, 2012.04.14.

írta szakáts tibor | 2012.04.15.

Aki egyáltalán nincs képben azzal, vajon mi is az a Triász, illetve kik alkotják, egy rövid bemutatással kell kezdjem, bár első koncertjüket megelőzően nem volt óra, hogy valamilyen formában meg ne jelenjen a legnagyobb közösségi oldalon a banda. A Triászt, ahogy azt a nevéből is kiolvashatjuk, hárman alkotják, három, a zenében valóban ásznak mondható figura, nevezetesen…

Jankai Béla (Boxer, Dinamit, Omega, stb…), Kálmán György (Dinamit) és Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy). A Triász formáció elmondásuk szerint azért jött létre, hogy méltó helyükre emeljenek rég elfeledett, vagy úgynevezett B-oldalas dalokat. A kezdeményezés dicséretes és ennek a vállalkozásnak a Városligettől nem messze található Backstage Pub adott otthont, ami félő volt, hogy befogadó képességét tekintve talán kevés lesz. Egyelőre nem volt az, viszont nem ragadt senki az utcán és a terem is szépen megtelt, különösen a színpad előtt volt nehéz helyet kapni, ha az ember nem érkezett időben. Mert bizony pontosnak kellett lenni, hiszen a három muzsikus pontban kilenc órakor a színpadon termett, hogy belefogjanak a páratlan produkcióba. A NO zenekar egykori nagy slágerével és az abba torkolló szintén nagyszerű V’Moto Rock dallal, nem éppen a B oldalas nótáké lett az elsőbbség. Persze ez a két, a pesti szlengben „forintosnak” mondott dal megadta az alaphangulatot és számomra egy nagy kérdésre is a választ, ugyanis kiderült, mégiscsak van, aki meg tudja ugrani a Szatai Gábor által igen magasra tett lécet.

Talán, ha Slamo is Sipos Petivel próbálkozna, akkor nem lenne akkora kálvária körülötte. No, de most nem erről van szó, hanem arról, hogy a Triász bemutatkozó koncertjének szetlistája vajon tényleg megfelelt-e a beharangozott csemegének. A másodikként jött újkori Dinamit nóta nem igazán ezt igazolta és azon kívül, hogy két Dinamit-tag van a csapatban, nem nagyon értettem, mit keres itt? De így voltam az alábbi felsorolásban található több nótával is, hiszen többségükre sok mindent lehetett mondani, de azt nem, hogy elfeledett dalok lennének. Talán a Jakab Gyuri és az MHV szerzemények állhattak be igazán hitelesen ebbe a sorba. Ezt csak azért sajnálom, mert valóban vannak olyan előadók és dalok a magyar rocktörténelemben, melyek simán beleférnének egy ilyen programba, sőt igen hosszú műsort lehetne összeállítani belőlük. Ha csak az East, a Fix, a Telegram, a Dance, vagy az XL Sisters zenekarokat említem – hirtelen ezek jutottak eszembe -, akkor munkásságuk gyöngyszemeiből egy komplett blokk kihozható.

No, de hőseink ezt egyelőre nem így gondolják és ahogy levettem a fanatikusnak mondható közönség reakcióiból - amely már az első bulira is Triász zászlókkal felszerelkezve érkezett -,  lehet, hogy csak én értettem valamit félre, vagy az én készülékemben van a hiba. Ráadásul mire igazán belemelegedtem volna a buliba, jött a számomra érthetetlen szünet, ami erősen megtörte a lendületet. A második blokkot egyértelműen a két MHV-s dal vitte, de itt jött el az est mélypontja is az Edda klasszikusával, ami új értelmet kapott, bár véleményem szerint inkább paródia volt, mintsem feldolgozás. Viszont mielőtt a már említett zászlókkal a rajongók felkötnének az első fára a sok kritika miatt, el kell mondjam, alapvetően egy nagyon jó kis koncerten jártam szombat este.

Jó az ötlet, Jankai Béla fantasztikus zenész, az énekesek pedig… Róluk csakis szuperlatívuszokban tudok szólni. Kálmán Gyuri és Sipos Peti magasan a legjobb magyar hangok közé tartoznak és az a műfaj, amit a Triásszal választottak, bizony a legnehezebb. Itt nincs kamu, nem lehet mismásolni, mert egy szál zongora mellett mindent lehet hallani.

Rövid beszámolóm végén, összegzésképpen csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy nagyon jó ötletnek találom a Triászt. Az általam az előbbiekben leírt kritikák kizárólag jobbító szándékúak és biztosra veszem, hogy a következő koncertjükön is ott leszek. Kíváncsian várom a folytatást!

Szakáts Tibor
Fotók: Török Hajni

A koncerten elhangzott dalok:

A Folyónál (NO) – Várj, míg fel kell majd a nap (V’Moto Rock)
Hűvösek az éjszakák (Dinamit) – Mikor emlékül írtál (Szűcs Judit)
Nyári éjszakák (Prognózis) – Szállj fel magasra (Piramis)
Emlékül (Jakab György)
A csönd éve (Balázs Fecó)
Mindenki (LGT) - Álom (EDDA) – Jöjj vezess át (Skorpió)
 
Metamorfózis (Omega)
Szegény Magyarország (MHV)
Minden sarkon (EDDA)
Fagyott világ (Omen) – Rómeó és Júlia (Musical)
Valamiben hinni kell (Sing-Sing)
Üzenem a távolból (MHV)
Tépd el az időt (Dinamit) – Holnap hajnalig (Neoton)
Kérdések (Vikidál Gyula)