Két tesó a doboknál: Beszélgetés Carmine és Vinny Appice-szel

írta Bigfoot | 2012.04.06.

A Dobháború előtt a szálloda halljában találkoztunk a dobos testvérpárral, akik nem igazán siettek a fellépés helyszínére, jó hangulatban, és nagyon szívesen ültek le stábunkkal egy kis csevegésre. Először Carmine Appice-t faggattuk, aki egy kissé megfázott a nem túl tavaszias időben. Epres Strepsils tablettát szopogatott a beszélgetés alatt.

Hard Rock Magazin: Mi újság a Vanilla Fudge-dzsal? 

Carmine Appice: Tavaly turnéztunk, igaz nem hosszan, júniusban és augusztusban volt egy négy-öt nap, amikor játszottunk, és szerepeltünk a Jimmy Fallon Show-ban is.

HRM: Nem tudok arról, hogy a Vanilla Fudge valaha játszott volna Európában…

CA: Mert nem is szoktunk.

HRM: Miért?

CA: Nem hívnak bennünket…

HRM: Mi ennek az oka?

CA: Egyrészt pénzügyi okok miatt, másrészt azt mondják, hogy a banda nem igazán ismert Európában. Jönnénk ide, hogy lejátsszunk egy nagyzenekari turnét, de mindig azt a választ kapjuk, hogy oké, a Vanilla Fudge egy legendás banda, de sokan nem ismerik. Bár kapunk ajánlatokat, de nem sokat érőek: négy-ötezer dollár egy fellépésért, maga a repülőút is ennyibe kerül. Meg sok baj van a csomagokkal, és hát a zenekar tagjai sem fiatalok, mindenféle baj előjöhet. Tim Bogert kiszállt, mert úgy érezte, nem bírja már fizikailag a turnézást.

HRM: 1999-ben újra összeállt a Vanilla Fudge, és azóta két albumot adtatok ki. A 2002-ben megjelent The Return albumon a régi slágereiteket vettétek fel újra, a 2007-ben kiadott ’Out Through The Indoor’-on pedig Led Zeppelin dalokat dolgoztatok fel. Hogyan tovább?

CA: 1999-ben az énekes, Mark Stein nem volt a zenekar tagja, és emiatt sok jogi probléma akadt. Kijött a lemez (’The Return’) egy DVD is, eljöttünk Európába is egy kicsit turnézni – Mark nélkül. Úgy játszottunk, hogy csak ketten voltunk az eredeti felállásból, a másik két tag tulajdonképpen vendégzenész volt, és nekik is ugyanaz a pénz járt. Most, hogy három eredeti tag van együtt, jobb a helyzet anyagilag. Én ebből élek, nem leszek boldog, hogy például idejövök két hétre játszani, és egy fityinget sem keresek.

HRM: A hetvenes évek elején még egy nagyszerű bandában játszottál, méghozzá a Cactusban…

CA: A Cactus idén jön Európába!

HRM: Hol fogtok játszani?

CA: Magyarországon sajnos nem, de Lengyelországban egy fesztiválra hivatalosak vagyunk. Nem tudom a város nevét, ahol fellépünk, sajnos bajban vagyok ezekkel a nevekkel. Ja, és lesz pár buli Németországban is.

HRM: A Vanilla Fudge-dzsal nem, de a Cactus-szal vettetek fel új dalokat, méghozzá 2006-ban. Várhatunk újabb lemezt?

CA: Tervezünk új albumot, de sajnos a lemezipart teljesen elbaszták, a társaságok haldoklanak. A másik probléma pedig, hogy én New Yorkban vagy Los Angelesben vagyok, Jim McCarthy Detroitban él, és a többiek is más helyeken. McCarthy küldött huszonkét dalötletet, de aztán elkezdtem számolgatni a stúdióbérletet, a technikusok bérét. És ha felvesszük a lemezt, de nincs lemeztársaság, akkor hogyan adjuk el? Nem akarom megszívni az egészet. Nem is tudom, a fiatal zenekarok hogyan boldogulnak.

(Közben az öccs, Vinny Appice is lehuppan közénk a kanapéra.)

HRM: A nyolcvanas évek elején együtt dolgoztál Ozzy Osbourne-nal, méghozzá a ’Bark At The Moon’ album turnéján. Hogyan emlékszel erre az időszakra?

CA: A turné európai része nagyon jól sikerült, mielőtt Amerikába mentünk, Ozzy kirúgott a bandából.

HRM: Mi oka volt erre?

CA: Azt mondta, túl nagy név vagyok a bandában, és elváltunk egymástól, pedig nagyon jól mentek a dolgok. Ezután kezdtem el a King Kobrát.

HRM: Nem kis meglepetésre a King Kobra tíz év után tavaly új albumot adott ki. Milyen meggondolásból indult el újból a csapat?

CA: Megkerestek a Frontiers Recordstól, és azt mondták, szeretnének tőlünk egy új albumot. Felhívtam a régi tagokat, és az énekes Mark Free kivételével mindenki beszállt a buliba. Megkerestem Paul Shortinot, akit régóta ismerek, és vele megcsináltuk az új lemezt, amely a banda egyik legjobbja lett. És megint bejön az üzlet, mert lemezpiac már nincs, a lemezt sehol sem játsszák. Itt van egy banda, amely valaha lemezek százezreit adta el. Most jó, ha ötezer darab ment el az új albumból.

HRM: Vinny, Carmine, mindketten játszottatok Rick Derringerrel. Vinny, te a karriered kezdetén, te Carmine 2001-ben is a Beck, Bogert, Appice trió mintájára összehoztátok a Derringer, Bogert, Appice hármast. Mit gondoltok róla?

Vinny Appice: Ő volt az első nagy név, akivel együtt játszhattam: nagyon sokat tanultam tőle, együtt turnéztunk. Rick nagyszerű társaság is, nagy partiarc.

CA: Én először a nyolcvanas évek elején játszottam vele, mi is sokat buliztunk együtt. Voltunk együtt Japánban, játszottunk az osakai Budokan Csarnokban a Carmine Appice Supersession Volume 1-on, erről lemez is készült. Aztán a kétezres évek legelején, az SPV megkeresett engem és Tim Bogertet, és felkértek minket egy lemezfelvételre. Ricket hívtuk harmadiknak, így született meg a trió. A lemez jól sikerült, sőt jól is fogyott, de turnét nem csináltunk vele. Később összejöttem Pat Travers-szel, akivel nemcsak albumokat készítettünk, de koncerteket is adtunk, sőt egy élő DVD is kijött.

HRM: Láttam egy olyan dob DVD-t, ahol te voltál a moderátor, és dobos pályatársaidat, kortársaidat mutattad be bejátszásokon keresztül. Hogy érezted magad ebben a szerepben?

CA: Jó vagyok ilyenben, mert rendszeresen részt veszek dobbemutatókon (drum clinics), ahol a közönséggel társalgok, és a Hudson Music, amely az egyik legnagyobb dobforgalmazó, felkért erre a szerepre.

HRM: 2005 óta részt veszel a Little Kids Rock alapítványban, mely szegénysorsú gyerekeknek segít, ha a zenei pályát választják…

CA: Mindig is próbáltam segíteni nekik, már a hetvenes években a UNICEF-en keresztül, de a nyolcvanas években is. Egyszer egy özvegyasszony keresett meg ilyen céllal. Bár azt mondják, az iskola nem a legjobb hely jótékonykodni, volt, hogy délutánonként elmentünk, még Londonban is jártunk. Dobszerkót is adtunk a srácoknak és egy videón a kissrácokkal Led Zeppelin nótákat nyomunk.

HRM: Vinny, a Black Sabbath eredeti felállásának újjáalakulásában felmerült bonyodalmak kapcsán hallottunk olyan pletykákat, hogy Bill Ward távozása után téged kértek fel a dobos szerepre. Mi igaz ebből?

VA: Nem igazán tudom, mi történt. Amikor pár hónappal ezelőtt elkezdődtek a problémák, nem vették fel velem a kapcsolatot. Most éppen stúdióban vannak, Ozzy dobosával, Tommy Clufetos-szal. Ha én is ott lettem volna, ez amolyan Heaven & Hell and Ozzy formáció lett volna. Nem hiszem, hogy működött volna. Egyébként is lefoglal az új bandám, a Kill Devil Hill.

HRM: Miért késik a Kill Devil Hill bemutatkozó albuma?

VA: Mert gondunk van egy másik csapattal, akik ugyanezt a nevet használják 2006 óta, így beindultak az ügyvédek, hogy megoldják az SPV lemezkiadási problémáját, így május huszonkettedikén jön a lemez. Lekötöttünk dátumokat is, kezdődik a turné is.

HRM: Két évvel ezelőtt Ronnie James Dio eltávozott, így a Heaven & Hellnek is vége lett. Azóta nem hiányzik valami az életedből?

VA: Nagyon nehéz volt, amikor Ronnie meghalt, hiszen ha megszakításokkal is, de sok éven keresztül játszottunk együtt. Terveztünk még egy albumot, egy kis turnéval, aztán úgy gondoltuk, befejezzük. Ronnie tervezett egy új Dio lemezt is, de nem így történt. Később úgy gondoltam, a saját lábamra kell állnom, így megalapítottuk a Kill Devil Hillt. Tovább kell játszani.

HRM: A Black Sabbathban is játszottál pár évet, a neved ott van a Mob Rules és a Live Evil albumokon.

VA: Senki nem érti, mi miért történik most velük. Nagyon durva.

HRM: Miért a Heaven & Hell nevet használtátok?

VA: Mielőtt összejöttünk, Ozzyval turnéztak, természetesen a Black Sabbath név alatt, és az emberek bajban lettek volna velünk, mert mi nem játszottuk a klasszikus dalokat.

HRM: Melyik volt nagyobb durranás: Dioval vagy a Black Sabbath-tal játszani?

VA: Amikor a Black Sabbath, a legendás Black Sabbath bejött az életembe, a fejemhez kaptam: Atyaég, sikerült! Óriási élmény volt, rengeteg tapasztalatot szereztem. Amikor elkezdtük a Dio-t, teljesen új dologként éltük meg. Más a két történet.

HRM: Amikor Ronnie és te elhagytátok a Sabbathot, terveztétek, hogy együtt maradtok?

VA: Először nem volt arról szó, hogy elhagyjuk a zenekart. Ronnie szerződést kötött egy szólóalbumra, melyet Jimmy Bainnel, Bob Daisley-vel, Cozy Powell-lel akart felvenni. Aztán a Sabbath szétesett, Ronnie meggondolta magát, és elhatározta, hogy összehoz egy bandát. Megkérdezte, lenne-e kedvem csatlakozni, és én igent mondtam, de Geezer és Tony is marasztaltak a Sabbathnál.

HRM: Miért utasítottad vissza a Sabbath ajánlatát?

VA: Ronnieval közelebb álltunk egymáshoz, és ez egy új dolog is volt. Jól is működött hosszú ideig.

HRM: Mikor az eredeti Sabbath 1998-ban elkezdett turnézni, akkor is Bill Ward bizonyult a leggyengébb láncszemnek, és téged kértek fel, hogy játssz a koncerteken. Nem bánt, hogy most nem így történt?

VA: Nem igazán. Jó volt Ozzyval játszani, de most, ahogy már mondtam, ez olyan lenne, mintha Ozzy beszállt volna a Heaven & Hellbe. Tudod, most más csinálok, itt a saját bandám. Tony beteg lett, senki nem tudja, mi lesz velük a jövőben, idén egy bulit fognak játszani. Persze, jó lenne az új lemezen dobolni, mert ez rocktörténeti esemény. Lehetett olyanokat olvasni, hogy velem lenne az igazi, nem Tommyval, de most már mindent lezsíroztak.

Bigfoot

Képek: Nagybandi