HRM Top 100: 100-91
írta Hard Rock Magazin | 2012.04.01.
Útnak indult hát a Hard Rock Magazin stábjának kedvenc lemezeit sorrendbe állító lista közzététele. Hétről-hétre 10-10 album fog megjelenni vasárnaponként az oldalon, egy-egy rövidke ismertetővel. Hangsúlyozzuk mégegyszer, hogy nem egy "Minden idők legfontosabb rocklemezei" című lista volt a célunk, munkatársaink csakis a kedvenceiket pakolták be egy több száz kiadványt tartalmazó listára, amely egyéni osztályozása után alakult ki a 100 legtöbb pontot elért anyag. Lássuk hát az első tizes blokkot!
Rush: Roll The Bones (1991)
A kanadai prog.rock óriás a ’Presto’-val, és ezzel a lemezzel tért vissza a gitárcentrikus kompozíciókhoz, amik a ’80-as évek szintetizátor-központú pop-rock hangvételét váltották. A zenei szerzemények továbbra is szellősebbek, könnyedebbek voltak, és olyan új hatások is beférkőztek a zenéjükbe, mint a funky, vagy a rap (a címadón). Habár nem gyakorolt akkora hatást a prog.rock színtérre, mint elődei, pénzügyileg az egyik legsikeresebb Rush album, és a ’Counterparts’-cal karöltve a banda egyik legslágeresebb lemeze, több rádiósikerrel (Dreamline, Roll The Bones). (Tomka)
Thin Lizzy: Jailbreak (1976)
A legendás ír csapat legjobbnak tartott lemeze, amelyet a zenekar klasszikusnak mondott felállása játszott fel, és már megjelenésekor óriási sikereket könyvelhetett el magának. Megalkották pályafutásuk két legnagyobb slágerét a rockhimnusz The Boys Are Back In Town-nal, és az írek számára kultikus jellegű Emerald-dal, amely dalok máig rengeteg feldolgozást értek meg. Bár a Thin Lizzy sohasem ért el akkora sikereket, mint a '70-es évek szuperbandái, a rockzenére gyakorolt hatása vitathatatlan. Az utókor Phil Lynott-ot igazolta, és a 'Jailbreak' ennek az útnak egy mérföldkövét jelentette. (Adamwarlock)
Scorpions: Crazy World (1991)
A keleti blokk összeomlásának egyik himnusza – legalábbis a mindenki által ismert fütyülős, mára betegre játszott sláger mindenképpen. Jókor voltak jó helyen, a megfelelő producerrel a háttérben. Keith Olsen talán magasan a legjobb minőségű Scorpions lemezt keverte ki a korongra, ráadásul nagyon jó érzékkel terelgette a csapatot az amerikai típusú sláger hard rock zene irányába. Nem is véletlen, hogy messze ez a legsikeresebb és legkeresettebb lemeze a zenekarnak…(TShaw)
W.A.S.P.: The Headless Children (1989)
Blackie Lawless az első két album nyers, lázadó attitűdjét fokozatosan hagyta maga mögött, a sorban a negyedik ’The Headless Children’ pedig már egy letisztultabb, érettebb arcát mutatta az amerikai bandának. A roppant egységes színvonalú, politikus-társadalomkritikus hangvételű anyag talán a legsötétebb tónusú a teljes diszkográfiában, s kitermelt jó néhány örökzöldet az utókornak: The Heretic (The Lost Child), The Headless Children, Forever Free. S még Blackie is kis híján bekerült a Terminator 2-be…(Mike)
Nightwish: Dark Passion Play (2007)
Az idő bebizonyította, hogy a Tarjával való szakítás volt a ’Once’-szal saját műfaját teljes mértékben csúcsra járatott Nightwish továbblépésének záloga. A váltás eredménye egy teljesen új hangulatvilágú, bámulatosan megkomponált, érzelmektől túláradó, és – legfőképp Anette Olzon hangjának köszönhetően – emberközeli mestermű lett, mellyel a zenekar megkezdte második, még a korábbi sikereket is felülmúló korszakát. (Bazsa)
Uriah Heep: The Magician’s Birthday (1972)
Edguy: Mandrake (2001)
Az europower virágkorának egyik csúcsteljesítménye. Tobias Sammet ritka produktív korszakát élte ebben az időben, az első két Avantasia album közt kihozott Edguy album mára az alműfaj klasszikusává érett. Bohém, vidám, borzasztó fogós és slágeres, a Helloween és a Gamma Ray nyomdokain kapaszkodó remekmű, talán az utolsó igazi csúcsalkotás az Edguy életműben. (MMarton88)
Extreme: Pornograffitti (1990)
Nagyszerű zenészek, különleges, egyedi tudással megáldott gitáros és egy karizmatikus frontember. Önmagában ez még nem elég a sikerhez, az Extreme azonban olyan tökéletesen elegyítette az amerikai rockzenét a popularitással, hogy szinte saját stílust teremtett eddigi legnagyobb sikert elért albumával. (Pearl69)
Running Wild: Black Hand Inn (1994)
Németország kedvenc és rettegett hajóskapitánya 1994-ben „követte el” a 'Black Hand Inn'-t, az első albumot, amelyet Jörg Michaellel, Germánföld egyik legtöbbet foglalkoztatott dobosával rögzítettek. Ugyan sokan a kalózos témát megalapozó 'Under Jolly Roger'-t és az őt követő 'Port Royal'-t tartják az RW legjobb lemezeinek, a 'Black Hand Inn' – 'Masquerade' – 'The Rivalry' trió (tehát a fent nevezett dobossal készült három album) is kiemelkedik az RW életműből. (Jocke)
Emerson, Lake & Palmer: Brain Salad Surgery (1973)
A Nagy Hármas kezdeti karrierjének első öt albuma maga a tökély, az Agysaláta sebészet az utolsó ebben a sorban. Miután a megelőző 'Trilogy' albumot huszonnégy sávos magnóval rögzítették, kérdésessé vált, vajon tudják-e hozni e minőséget koncerteken. Ezért úgy döntöttek, hogy a soron következő lemezt élőben rögzítik, ehhez kibéreltek egy mozit. Az album kétharmadát kitevő Karn Evilt megdöbbentő hiteleséggel játszották a következő évben megjelent tripla koncertalbumon. (Bigfoot)
Legutóbbi hozzászólások