Dalszöveg fordí­tás - Iron Maiden: Dance Of Death

Azt hiszem, hogy azon kivételek közé tartozom, kiknek tetszett a Maiden Dance of Death lemezének számí­tógépes grafikájú borí­tója, főleg azután, hogy meghallgattam a lemez cí­madó számát, benne azzal a furcsa, kissé túlvilági hangulatú betéttel, mely a halál táncát kí­vánta bemutatni. A borí­tó szürrealisztikus világa aztán remekül passzolt ehhez a dehumanizált hangulathoz, mely a cí­madó számból áradt, ráadásul az elemesélt sztori hangulati ikertestvére E.A.Poe "A vörös halál álarca" c. novellájának, s jól tudjuk, a Poe-i képzelet a szürrealizmus egyik ihletési forrása. Akinek bejött a Fear Of The Dark szövegvilága, az a Dance Of Deathből aztán megismerhette ennek a témának a továbbgondolását, remekbe szabott Maiden-i megfogalmazásban... A halál tánca Hadd meséljek el egy vérfagyasztó történetet Egy olyan dologról, melynek szemtanúja voltam Egy éjszaka, mikor egy tisztáson sétáltam Egy itallal a gyomromban, ám józanul Bolyongva és élvezve a holdfényt Bámulván a csillagokat Nem tudván, hogy a közelből Lesik minden mozdulatom Ijedtemben térdre zuhantam, Mikor hirtelen valami felém rohant Magával ragadott egy elátkozott helyre Oda, ahol nincs kegyelem és áldás Majd hí­vtak, hogy csatlakozzam hozzájuk Járjuk el együtt a halál táncát Követtem őket a tűz körébe A kör közepébe vezetve Mintha az idő megállt volna, zsibbadtan a rémülettől De még mindig menekülésre készen A tűz lángja nem fogta testem Mikor a parázsra léptem. Éreztem, hogy révületben estem A lelkem megvált testemtől Bárcsak valaki tanúsí­thatná Hogy mi is történt velem Táncoltam, ugráltam, énekeltem velük Mindannyiuk szemében a halál ült Élettelen testtel az élőholtak A pokolból bukkantak elő Ahogy táncoltam a holtakkal A lelkem nevetett és üvöltött rám Miközben halhatatlan testem Egyre csak táncolt a holtak körében. Mindaddig, mí­g az idő ismét helyrezökkent A lelkem visszaszállt testembe Nem tudtam, hogy holt vagyok, vagy élő Mikor a többiek csatlakoztak hozzám Szerencsére mikor egy kis csetepaté támadt És nem figyeltek rám Mikor már nem bámultak rám Elérkezett a menekülés pillanata Gyorsabban ,mint a szél Hátam mögé sem pillantva Rettegve attól, mit mögöttem láthatok Folyton csak mereven előrenéztem Mikor tudod, hogy időd végéhez ért Tudod, hogy fel leszel készülve arra Ints egy utolsó viszlátot Igyál és mondj egy üdvözlégyet Mikor alszol, mikor az ágyban fekszel És felriadsz álmodból, hogy táncolj a halállal Mikor alszol, mikor az ágyban fekszel És felriadsz álmodból, hogy táncolj a halállal Úgy gondolom, soha nem tudhatom meg Miért hagytak elmenni De nem fogok táncolni soha többé Mí­g a halál nem szólí­t táncba