Wayne Hussey (The Mission) / De Facto az A38 hajón, 2006.08.22

írta Tomka | 2006.09.06.

Nem tudom, hogy a főleg heavy metál körökben mozgó embereknek, mennyire cseng ismerősen Wayne Hussey, ill. a The Mission neve, bár a Sisters of Mercy neve hallatán talán nem sokan húznák fel a szemöldöküket. Kicsit röstellve, de bevallom, hogy Hussey augusztus 22-ei koncertjének meghirdetése és reklámozása előtt csak hallomásból tudtam róluk, amit a koncert élményének következtében utólag már nagyon sajnálok... Az estét a meghirdetett 8 órás kezdéssel ellentétben pontban 20.45-kor a magyar De Facto kezdte - Hussey-hoz hasonlóan szintén egy akusztikus koncerttel -, ami zeneileg annyiban volt "érdekesebb" a főszenzációnál, hogy a De Factonak nem rock, hanem metál számokat kellett átültetni egy úgymond lágyabb, "finomabb" zenei környezetbe, ami azt kell mondjam, hogy maximálisan sikerült a dark metál fiatalabb-öregebb "palántáinak", ugyanis ezek a számaik kiteljesedtek, valahogy közvetlenebbek voltak az akusztikus előadásból kifolyólag, mégis néhol bizony nagyon hiányzott az a tűz, ill. lendület amit az elektronikus gitár képvisel a metál zenében, í­gy alapvetően a De Factonál is; ennek ellenére azt mondom, hogy mindenképpen kéne még ehhez hasonló alkalmakkor, vagy különleges fellépésként meghirdetve akusztikus koncerteket csinálniuk, hiszen, ahogy a közönség reakciójából is lemérhető volt, unikumként remekül funkcionáltak az akusztikussá "átkonvertált" számok, és megkockáztatom azt is, hogy Tóth Gyula énekes í­gy sokkal jobban ki tudott bontakozni, ami nagyon jót tett neki, ellentétben például a szigetes fellépéssel, ahol nagyrészt a horribilis hangosí­tásnak köszönhetően nem tudott igazán érvényesülni annyira, amennyire kell az énekesnek egy ilyen dallamos zenében. Mindenképpen érdemes még szót ejteni a szí­npadképről, ami még családiasabbá varázsolta a légkört: Bangha Tamás jobb oldalon egy bárszéken ülve, kissé néha izgatottnak tűnve, de végig visszafogottan és magabiztosan nyűtte basszusgitárját, Geőcze Zoltán szintén egy székben kuporogva a szí­npad bal oldalán pengette az akusztikus gitárt, a háttérben maradt, de szerencsére csak az elhelyezést tekintve (hangosí­tás szempontjából egyáltalán nem) Kisduda Árpád billentyűs, és Hary Attila dobos, aki mivel most kivételesen nem metált játszott, szintén visszafogottabb volt. Középen természetesen Tóth Gyula énekes foglalt helyet napszemüvegben, cigarettázva, többször fel-felállva székéről, de mindvégig magabiztos és jó teljesí­tményt nyújtva, a közönséget sokszor egy kis tapsra, vagy buzdí­tásra ösztökélve. Előttük egy sorban pedig kb. 30 centis gyertyák égtek, remek atmoszférateremtő eszközök gyanánt. A hangosí­tás szó szerint tökéletes volt, minden abszolút kivehetően, tisztán és legfőképpen szépen szólt, senkinek nem lehetett oka panaszra az előadás alatt és utána sem. A műsorba bekerült pár, szerintem túlontúl hosszúra nyújtott új szám is, de addig mindenesetre nem akarok negatí­v véleményt mondani róla, amí­g nem hallom lemezen őket, teljesen más hangszerelésben. A ráadás természetesen a két nagy slágerből, a Meghalni a Mennyben-el, ill. a 999-el zárult, amiknél garantált a lúdbőrözés még akusztikus verzióban is. Ezek után a közönség kitartó tetszésnyilvání­tásának, és annak a ténynek köszönhetően, hogy Hussey még csendben borozgatott, kaptak még egy számnyi műsoridőt, í­gy meglepetésként Tóth Gyula énekes törökülésben elhelyezkedve rákezdett Sting Fields of Gold cí­mű számára (zárójelben megjegyzem, hogy ez a szám eredetileg szerepelt a setlistben, az 5. helyen, csak akkor szándékosan átugrották). Setlist Angyalszí­v Álomút Összetört Szivárvány Angyal Babilonban Ragyogás Evangeliom Új Glória Utolsó Könnyek --------------------------------- Meghalni a Mennyben 999 --------------------------------- Fields of Gold (Sting) A családias légkörhöz az A38 akkori különleges berendezése is hozzájárult, ugyanis a koncertterem körülbelül fele 3-4 székkel körülvett asztalokkal volt tele, ahol egy-egy baráti társaság pár korsó sör társaságában figyelhette a koncertet, persze ez valószí­nűleg a nem túl magas jegyeladási ráta következménye is lehetett, ugyanis még Wayne Hussey koncertje alatt is csak szellősen álldogáltunk az "állórészen", bár el kell ismerni, hogy az a kevés ember, aki tiszteletét tette a koncerten, maximálisan teljesí­tette egy rajongó koncertbeli "kötelességeit", és teli torokból üvöltötték a klasszikus slágereket, csakúgy, mint az újabb számokat, még akkor is, amikor Hussey mester elfelejtette a szöveget, és az asztalra kikészí­tett puskát is sikerült elnéznie, ami a koncert folyamán nem is egyszer fordult elő. A szí­npadkép erős redukáláson esett át a De Facto koncertje után, Hussey-nak mindössze egy szék, két gitár (egy elektromos és egy akusztikus, amiből csak az utóbbit használta), egy asztal, rajta szövegkönyvvel és egy üveg borral, aminek a fele már hiányzott, és egy zongora volt kikészí­tve. Hussey előadásának, könnyed atmoszférateremtő képességének, és magas fokon prezentált zenéjének köszönhetően egyáltalán nem volt érezhető a zenekar hiánya, barátságos és közvetlen volta következtében nagyon hamar megtalálta a kapcsolatot a közönséggel, amit nagyban segí­tettek az olyan intermezzók, amikor az egészségünkre ivott, vagy pedig megkérdezte, hogy most milyen számot játsszon, mindezt azzal tetézve be, hogy általában tényleg eljátszotta a leghangosabban skandált számot. Ezen az estén Hussey mester bebizonyí­totta, hogy méltán szerzett hí­rnevet és sikereket bandáival, és legfőképpen azt, hogy csakúgy, mint lemezen, még ilyen idősen is, élőben is kiváló, "sármos", érzelemdús, erőteljes, magával ragadó és egyedi hangja van, amelyet folyamatos boröblögetéssel tart formában. Egyes dalokat kiegészí­tésképpen elektronikus, ill. inkább indusztriális jellegű "háttérzene", azaz aláfestés kí­sért, ami az atmoszféra növelésében is nagy segí­tséget nyújtott, de még inkább kiteljesí­tette a csak Hussey-ra épülő szólóprodukciót. Csakúgy, mint a De Facto, Wayne Hussey is két ráadást adott, természetesen a legnagyobb slágerekkel, a közönség hatalmas ovációjának hatására, de lehet, hogy szí­ntiszta profizmusból, mivel a szí­npad előtt tényleg megőrült mindenki, ráadásul a koncert abszolút barátságos, családias légköréből, és azon tényből kifolyólag, hogy még nem használta az elektromos gitárt, mindenki reménykedett a két ráadás utáni folytatásban is, azonban már í­gy is kb. 1 óra 45 percre nyújt a koncert hossza, í­gy Hussey megköszönve a közönségből a saját kiüresedett üvegének pótlására érkező bort, visszavonult a közönségben nagy fokú elégedettséget, örömet hagyva, és azt a biztos tudatot, hogy a következő Hussey, ill. Mission koncertre is elmennek... Setlist Raising Cain Shades of green Like a hurricane Severina Kingdom come Let sleeping dogs die Butterfly on a wheel Amelia 250505 A night like this (The Cure) Like a child again Mesmerised Father Hands across the ocean Stay with me My funny Valentine Bird of passage Forevermore ---------------------- Naked and savage Beyond the pale Deliverance ---------------------- Tower of strength Köszönet a NegativeArtnak a lehetőségért és a fotókért! Tomka