"Őszinte énekes, erős személyiséggel": Interjú Nad Sylvannal, az Agents of Mercy énekesével

írta Tomka | 2012.02.16.

Szerencsére a progresszív zenében nem csak zsenik, de munkamániás zsenik is tevékenykednek: ilyen Roine Stolt, akinek nem volt elég a The Flower Kings és a Transatlantic, és 2009-ben egy újabb formációt hívott életre. Az Agents of Mercy-nek köszönhetően ismerhettük meg a különleges hangi adottságokkal bíró Nad Sylvan dalnokot, aki – mint levelezésünk folyamán kiderült – magyar felmenőkkel is rendelkezik. Nad a ’The Black Forest’ mellett a zenekar karrierjéről, Genesis-projektjéről, szólólemezeiről, Stoltról, és jövőbeli terveikről is mesélt.

Hard Rock Magazin: Mesélnél róla, hogyan és miért választottátok ezt az érdekes zenekarnevet?

Nad Sylvan: A név Roine ötlete volt. Először az Angels of Mercy-re gondolt, de ez nem volt olyan ütős. Szóval az „angyalok” „ügynökök” lettek némi ötletelés után. Nekem tetszik a név, van egy kis szamaritánus felhangja, viszont valamivel tökösebb!

HRM: Jellemeznéd röviden a 3 stúdiólemezeteket, ill. hogy szerinted melyiknek mi az erőssége, specialitása?

N.S.: A ’The Fading Ghosts of Twilight’ akár egy Roine Stolt szólóalbum is lehetett volna, egy vendégénekessel (nevezetesen velem), de túl sokat avatkoztam bele a dolgokba, úgyhogy végül egy projekt lett belőle. Akkoriban Roine még egy fél-akusztikus szólólemezt szeretett volna készíteni, ezért van jó pár dalban az a visszafogott, „csendes” feeling. Számunkra ez volt első lépés, de azt hiszem, ezt Ti is halljátok rajta.

A ’Dramarama’ szerintem egy kicsit szétszórt, felemás lemez, habár van rajta pár nagyon erős dal. Ez volt az első album, amihez saját témáimmal is hozzájárultam, és ekkor formálódtunk rendes zenekarrá a korábbi év turnéinak köszönhetően, amelyeken már Jonas Reingold és Lalle Larsson is részt vett. Ezen a lemezen még vannak kifejezetten lágy részek, de az összkép már rockosabb az elsőhöz képest. Néhol egy kis humor is felbukkan, amit személy szerint mindig is szerettem!

A ’The Black Forest’ az az album, amivel igazán magunkra találtunk. A zene keményebb, sötétebb tónusú lett, én pedig magabiztosabbá váltam mint énekes és mint előadó. Ezen a lemezen mindenki megmutathatja, hogy mit tud, a zenei részek tökéletesen, simán fonódnak egymásba. Ez az a pillanat, amikor az Agents of Mercy kiteljesedett!

HRM: Igen, a ’The Black Forest’ dalainak rockosabb érzése, tempója van. Direkt törekedtetek erre, hogy kicsit feltekerjétek a tempót, rockosabbra vegyétek a figurát?

N.S.: Igen. Olyan dolgokat akartunk kipróbálni, amiket korábban nem. Mindannyian szeretjük a metal és a hard rock zenét, és úgy éreztük, itt az ideje megmutatni az „izmosabb” oldalunkat is!

HRM: A ’The Black Forest’ egyben a legrövidebb lemezetek is. Direkt törekedtetek arra, hogy ezúttal rövidebb legyen a játékidő? Kaptatok esetleg kritikát arra vonatkozóan, hogy túl hosszúak az albumaitok?

N.S.: A lemezfelvétel végén döntöttünk úgy, hogy pár dalt lehagyunk az albumról, mert úgy éreztük, nem illenek igazán oda. Volt például egy szám, amivel kapcsolatban egyszerűen nem tudtunk egyetérteni, úgyhogy végül annak is mennie kellett. Tisztában vagyok vele, hogy Roine anno kapott kritikát pár Flower Kings album kapcsán, miszerint túl hosszúak lettek. Mivel mind a ’Fading Ghosts’, mind a ’Dramarama’ 70 perc feletti játékidővel bír, mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezúttal rövidebb lemez készüljön. Így talán a hallgató együltében végigpörgeti majd a lemezt, és talán kedvet kap ahhoz is, hogy még egyszer meghallgassa.

HRM: Az Agents of Mercy zenéjét hallgatva néha az az érzésem, mintha egy színházban, egy előadáson ülnék, mintha a zenéteknek lenne egyfajta – jó értelemben vett – cirkuszi, karneváli hangulata. Te mit gondolsz erről?

N.S.: Azt, hogy bizonyára a ’Dramarama’ borítóját nézegetted, miközben a Freak of Life-ot hallgattad a ’The Black Forest’-ről! (nevet) Komolyra fordítva a szót, igen, néha nekem is ez az érzésem. Mivel a zenénk valamelyest drámai, ezért akaratlanul is elkezdesz vizualizálni dolgokat hallgatás közben. És én személy szerint nem zárkózom el attól, hogy a színpadon egy őrült produkciót nyomjak alatta! Véleményem szerint azt kell adni a közönségnek, amit nézőként te is látni, hallani szeretnél. És ez a ’Traumarama’! (nevet)

HRM: Most, hogy Roine Stolt és Jonas Reingold elkezdtek dolgozni az új Flower Kings albumon, hogyan fog kinézni az Agents of Mercy időbeosztása a közeljövőben? Tudjátok tartani az „egy év, egy lemez” tempót?

N.S.: Szerintem kb. hat hónappal fog megcsúszni az „egy év, egy lemez” formulánk. De semmi kapkodás nem lesz ezúttal. Az Agents of Mercy mostanára megalapozta magát zenekarként, és az emberek 3 stúdió- és 1 élő lemezt élvezhetnek tőlünk. A negyedik lemez akár a „nagy áttörés” is lehet majd, úgyhogy jó érzés, hogy van időnk rágyúrni a dalokra.

HRM: Sok híres, tehetséges zenész van a zenekarotokban. Hogyan tudja mindenki keresztülvinni az akaratát? Mi a munkamegosztás a bandában?

N.S.: Minél többet dolgozunk együtt, annál demokratikusabbak leszünk. Persze nem könnyű visszalépni, amikor bizonyos dolgokat el akarsz érni, mint például elfogadtatni egy dalodat a többiekkel. De ez természetes, mivel tudod, hogyan született, honnan jött az a dal, és különleges kötődés fűz hozzá.

HRM: Milyen együtt dolgozni egy olyan zsenivel, mint Roine Stolt?

N.S.: Nem számít, mennyi munkát ölök bele az adott dologba, mindig úgy érzem, legalább 10 lépéssel előttem jár. Egyszerűen leállíthatatlan ez az ember, hihetetlenül tehetséges, és annyi tapasztalata van, hogy nehéz hozzá felnőni. Hatalmas megtiszteltetésnek tekintem, hogy szereti a hangomat, ill. pár dalomat is. Nagyon gyorsan dolgozik, de úgy érzem, mindig veszi az időt és a fáradtságot, hogy odafigyeljen a többiekre, és megeméssze a véleményeket. Összességében egy nagyszerű ember, aki mindenkihez a legjobb szándékkal közelít, aki kapcsolatba kerül vele.

HRM: Melyik volt az a reakció vagy komment az Agents of Mercy zenéje kapcsán, amire a legbüszkébb vagy?

N.S.: Mindegyikre, a „ki nem álhatom Nad Sylvan hangját”-tól az „a legjobb énekes, akit valaha hallottam”-ig. Általonásságban véve, nem szoktam túl sokat foglalkozni velük, mivel mindenfajta reakcióból kapsz eleget. De meg kell valljam, a ’The Black Forest’-ért lelkesedő kritikák azért mosolyt csaltak az arcomra, szerintem is ez a legjobb lemezünk jelenleg.

HRM: Másik projekteddel, az Unifaunnal 2008-ban jelentettél meg egy lemezt. Terveztek második kiadványt ezzel a „Genesis hangtáj projekttel”?

N.S.: Nem, nincs erre vonatkozó tervem. Örülök, hogy elkészítettem az Unifaun albumot, de nincs kellő motivációm egy másodikhoz. Az Agents of Mercy sokkal szórakoztatóbb.

HRM: Kaptatok bármiféle visszajelzést a Genesis tagjaitól az Unifaun kapcsán? [Az Unifaun a Genesis zenekari fórumában „alakult meg”, ugyanis a zenekar másik tagja, Christian Thordin ide posztolta Tribute To Genesis c. instrumentális dalát, véleményeket várva rá a fórumozóktól, Nad Sylvan pedig jelezte, hogy szívesen énekelne a dalokon, így megszületett az Unifaun album. - Tomka]

N.S.: A 2009-es Night of The Prog Fesztiválon találkoztam Steve Hackettel, és a kezébe nyomtam a lemezt. Nem tudom, hogy végighallgatta-e az egészet, de kaptam tőle egy e-mailt, amiben azt írta, hogy a ReHacksis c. dal nagyon tetszett neki, és hogy szerinte jó munkát végeztünk rajta. Nem is értem, miért mondta... (nevet) Azért nem minden nap írnak egy dalt a tiszteletedre!

HRM: Három szólóalbumod is van, amiket sajnos még nem hallottam. Bemutatnád ezeket a kiadványokat? Milyen zenét rejtenek?

N.S.: Az első lemez nem hivatalos kiadvány, csupán egy jól producerelt demó ’The Home Recordings’ címmel, amit egy ideig ’Blue Waters’-nek hívtam, mivel úgy volt, hogy megjelentetem. De ez végül nem történt meg. A második a ’The Diary of a House Wife’ mini pop-operája, amin rajtam kívül két női énekes szerepel. A zenében minden van soultól, R&B-től és poptól kezdve a country-n át a gospelig. Talán egy kis progresszív zene is felbukkan itt-ott, és az album története is vicces.

A legutóbbi albumom a ’Sylvanite’, egy jóval keményebb lemez, amin a hard rock találkozik az R&B-vel és a soullal. Néhány teátrális trükköt is bevetettem ezen. Nagyon büszke vagyok rá, mert brutálisan őszinte lemez, és nagyon üt!

HRM: A hangodnak van egy nagyon érdekes, különleges tónusa. Képezted korábban a hangodat, vagy a természetes tehetségedet hallhatjuk az albumokon?

N.S.: Autodidakta vagyok ilyen téren, életemben nem vettem énekleckét. Hogy ez jó vagy rossz, nem tudom. Korábban sok hibát vétettem, de mostanában kezdek ráérezni a dologra. Az a fontos, hogy ismerd a korlátaidat, és előnyt kovácsolj belőlük.

HRM: Mit szeretsz jobban egy énekesben: ha minden hang a helyén van, és technikailag tökéletesen énekel, vagy ha olyan különleges orgánuma van, ami megkülönbözteti más énekesektől?

N.S.: Az őszinte énekeseket szeretem, akik erős egyéniséggel bírnak. Néhány hamis hang belefér, ha elég erősek a tolmácsolt érzelmek.

HRM: Kik a kedvenc énekeseid, kik voltak rád zenészként a legnagyobb hatással?

N.S.: A nyilvánvaló hatásaim mellett - mint például Peter Gabriel és Phil Collins -, a kedvenceim Glenn Hughes, Gino Vannelli, Gary Brooker, Paddy MaCaloon és Seal.

HRM: Honlapod biográfiája szerint az Egyesült Államokban születtél, majd Svédországba költöztetek, de éltél Dániában is, és egy ideig nyaralód volt Írországban. Hogyan hatottak ezek a különböző kultúrák a személyiségedre?

N.S.: Be kell vallanom, soha nem éreztem úgy, hogy tartozok valahova. Vagy azt kéne mondanom, hogy mindenhova tartozok? Nem vagyok az a tipikus svéd srác, ahhoz túl nyíltszívű vagyok, míg a svédek általában inkább tartózkodóak. A társaságomban nyugodtnak érzik magukat az emberek, van egy adottságom ehhez, úgyhogy ebben az értelemben könnyed személyiség vagyok. De a színpadon teljesen más emberré válok, ott egy kicsit groteszk tudok lenni.

HRM: Mi az álmod, amit meg szeretnél valósítani a zenei karrieredben?

N.S.: Az álmom, lássuk csak... van még egyáltalán álmom? Természetesen szeretném, ha az Agents of Mercy befutna, és sok emberhez eljutna a zenénk. Szeretnék tökéletes előadóvá válni, megérinteni az emberek szívét azzal, amit csinálok. Ez többnyire sikerül, de még van hova fejlődnöm!

HRM: Mik a legértékesebb dolgok az életedben?

N.S.: Mivel három évvel ezelőtt hunyt el az édesanyám rákban, így azt kell mondanom, hogy az egészségem. Ezen felül pedig a pozitív hozzáállásom az élethez és az emberekhez.

Tomka