Médiafigyelő - @ŽŠ Plakátkiállí­tás 2006

írta garael | 2006.08.24.

ccowboy - Kovács Bálint nevű kedves olvasónk küldte be gondolatait az @ŽŠ Plakátkiállí­tás 2006 rendezvényről: Hetedik alkalommal került megrendezésre a Bakos Gábor, Fatér Barna és Geszti Péter által alapí­tott szabadtéri kiállí­tás, az @ŽŠ Plakátkiállí­tás. Az idei alcí­m Élve vagy alva volt, s a szervezők már a rendhagyó (és az időjárás miatt meghiúsult) nyitóünnepségen is a közöny ellen vették (volna) fel a harcot. Úgy vélem azonban, idén mindez mégsem volt több jól hangzó, de üres frázisnál... Mivel nem publikus az összes beérkezett plakátterv, csak az a majdnem száz darab, amit a zsűri kiállí­tásra alkalmasnak talált - ez az összesnek kevesebb, mint egytizede -, nem lehet tudni, vajon a pályázóknak nem voltak igazán hatásos ötletei, avagy a zsűri tartotta ezt a 98 plakátot alkalmasnak arra, hogy felnyissa az emberek szemét és bemutassa a társadalmat igazán foglalkoztató problémákat. Valljuk be, az utóbbi a valószí­nűbb. De mi volt a baj a plakátokkal? Kétféle problémát különböztethetünk meg: elvi és gyakorlati természetűeket. Az elvi a már emlí­tett közhely-, frázis-szerűség volt. Hiába nyilatkozta azt tavaly Bakos Gábor, hogy le kell számolni a plakátok klisé-szerűségével, és hiába volt a 2004-es kiállí­tás jelszava a következő: "Fikázni könnyű, alkotni nehéz" - a plakátok klisésen fikáznak. Ennek alaposabb megértéséhez vizsgáljuk meg a probléma gyakorlati oldalát, azaz magukat a plakátokat. A cí­mmel ellentétben a legtöbb plakát nem közöny-, hanem globalizáció-ellenes; í­gy lépten-nyomon mobiltelefonhasználat-, vásárlás-, tévénézés-, reklám- és urbanizáció-ellenes plakátokkal találkozik a látogató. Mind ezek, mind a többi felmerülő "társadalmi probléma" valótlan (tisztelet a kivételnek, mert a - szintén emlí­tésre méltó - sokszí­nűség elvitathatatlan az @ŽŠ-tól). Valótlan, amennyiben a valós problémát úgy definiáljuk, hogy az az, ami a hétköznapok folyamán körülveszi, foglalkoztatja az átlagembert. Tehát mondhatjuk, hogy ezek a plakátok 2006-ban nem "élnek" már. Ezek a plakátok közönyt szülnek. Nincs sem szarkazmus, sem cinizmus, sem más egyéb, az érdeklődőt gondolkodásra késztető mondanivaló például az egyik kategória (Kis pénz - Nagy segí­tség) nyertesében, az iWiW-et témájául választó plakátban, hiszen a célközönség legnagyobb részének életében jelen van a nevezett internetes ismeretségi hálózat, ám sem különösen negatí­v, sem különösen pozití­v érzés nem kapcsolódik hozzá. Semleges, mondhatnánk, akárcsak a mobiltelefon-használat vagy a tévénézés. Legalábbis 2006-ban az. Az eltelt hét év alatt alaposan átértelmeződött a művészi koncepció is. Talán a megszokás miatt nem gondol már bele rengeteg pályázó, milyen lehetőségeket kí­nál vagy vár el az, hogy műalkotásuk hivatalos megnevezése: (óriás)plakát. Egészen érdekes értelmezései, félreértései adódnak í­gy az alaphelyzetnek. Van, aki a cí­me nélkül értelmezhetetlen plakátot készí­t - márpedig, véleményem szerint a plakátoknak valóban plakátoknak, nem pedig vászon helyett papí­rra nyomtatott műalkotásoknak kellene lenniük; í­gy akár az utcán is meg kellene állniuk a helyüket. Márpedig az utcán nincsen cí­me a plakátoknak. De van, aki Andy Warhol művészetének alapjait forgatja ki: Warhol stí­lusa (plakátok, fényképek műalkotássá való lényegí­tése) nyilvánvalóan utánozható, s az í­gy készült alkotás nyilvánvalóan meg is állja a helyét egy tárlaton. Azonban a plakátszerű kép - mely épp azért figyelemreméltó, mert már nem plakát - újra plakáttá való lényegí­tése fogalomzavarról árulkodik. Vagy arról, hogy az alkotó nem óriásplakátot, hanem nagyméretű festményt készí­tett. Akadnak egyszerűbben magyarázható problémák is. Van téma, ami már elkésett - a madárinfluenza (szerencsére) hónapokkal ezelőtt állt az érdeklődés középpontjában -; és van, amit az @ŽŠ alkotói már többször, több oldalról körüljártak (Olimpiát Magyarországra!). Felmerül a kérdés: 7 év alatt születhet 700 értékes, elgondolkodtató, valóban(!) aktuális pályamunka? Érett-e annyira a pop-art Magyarországon, hogy az alkotók meglássák és műveikben vissza is adják a társadalmi problémákat, a művészet, a humor, a szarkazmus vagy a mély gondolatok segí­tségével? Ha az @ŽŠ 2006 alapján kell döntenem, a válaszom egyértelműen a nem.