Az év legjobbjai 2011 - Tomka

I. Az év lemeze (Top 10)

1. Neal Morse – Testimony 2 
2. Theocracy – As The World Bleeds
3. While Heaven Wept – Fear of Infinity
4. Dropkick Murphys – Going Out In Style
5. Voyager – The Meaning of I
6. Arch/Matheos – Sympathetic Resonance
7. Megadeth – Th1rt3en
8. The Man-Eating Tree – Harvest
9. Machine Head – Unto The Locust
10. Thy Catafalque – Rengeteg

Értékelés

Habár az összegzésem maximálisan szubjektív, alapvetően kétféle lemez került fel az év végi listámra: azok, amik azzal hatottak meg, hogy írtak egytucat olyan dalt, amit hónapokon keresztül tudtam élvezettel hallgatni (ami a mai letöltős korszakban igen nagy szó), illetve azok, akik (szerintem) valami előremutatót vagy egyedit alkottak saját stílusukon vagy életművükön belül. Előbbibe tartozik a Dropkick Murphys, akiké az év legjobb bulilemeze cím, vagy a Megadeth a maga retro korongjával. Utóbbi kategóriát erősíti a Voyager, akik mertek kipróbálni valami újat a jobb híján progresszívnek nevezett stíluson belül, és popzenei, majd indusztriális ill. „gótikus” elemekkel bővítették a palettát; a The Man-Eating Tree, az első zenekar, akik számomra be tudják tölteni a Sentenced feloszlása által hagyott űrt a dark rock/metalban, azáltal, hogy komplexen és szívbe markoló atmoszférával megtámogatva adják elő a műfajt; a Machine Head, akik közérthetőbbre és kicsit „progresszívebbre” vette a figurát; és a Theocracy, akik okosan ötvözik az európai és amerikai power metal tradícióit. Persze, akad olyan is, ami a két csoport közös halmazába kerül, mint Neal Morse, aki egyéni hangütésű zenéjét „csupán” egy tökéletes duplalemez formájában adta elő, csakúgy, mint a Thy Catafalque, aki utánozhatatlan stílusát öntötte közérthetőbb formába; vagy az epikus doom legújabb zászlóvivője, a While Heaven Wept, aki folytatta a ’Vast Oceans Lachrymose’ „sikerreceptjét”, ill. az Arch/Matheos, aki kissé modernizálta a nevükhöz fűződő zenei formulákat. Lemeztermés szempontjából az utóbbi éveket simán veri 2011, remélem, a zenészek magas ívben tesznek a naptári évekre, és jövőre sem apadnak el az inspirációk.

II. Az év DVD-je

1. Slash: Made In Stoke 24/7/11

Értékelés: Mivel egyetlen rock/metal DVD-t láttam egész évben, nem volt nehéz győztest hirdetnem – viszont valószínűnek tartom, hogy ha jobban szeretnék koncerteket nézni a nappalimban, és futószalagon fogyasztanám a hasonló kiadványokat, Slash aktuális DVD-je akkor is az élbolyban végezne. Myles Kennedy egyszerűen zseniális, és a régi Guns-számok is kiváltják azt a libabőrt, amit Axl – aktuális koncertfelvételeken – számomra már nem tud. Kötelező anyag!

III. Az év koncertje

1. Trans-Siberian Orchestra – Bécs; 2011.03.18.
2. Judas Priest – Sziget, 2011.08.11.
3. Neal Morse – Diesel, 2011.06.11.
4. Roger Waters – Budapest Sportaréna, 2011.06.22.
5. The National – Sziget, 2011.08.14.
6. Rhapsody of Fire – Fezen, 2011.08.06.
7. Kamelot, Evergrey, Amaranthe – Club 202, 2011.05.03.
8. Mr. Big – Club 202, 2011.05.27.
9. HammerFall, Vicious Rumors, Amaranthe – Club 202, 2011.11.28.
10. While Heaven Wept – Metalfest, 2011.06.04.

Értékelés

Ha valamire nem lehet panasz 2011-ben, akkor az a roppant erős koncertfelhozatal, ami idén több álmomat is valóra váltotta: így több mint egy évtized Rhapsody-rajongás után sikerült élőben is elcsípni őket, végre láthattam egy Pink Floyd-zenészt is a színpadon, ráadásul egy felülmúlhatatlan show-val, de Neal Morse is elvarázsolhatott élőben, a Mr. Big meggyőzött arról, hogy mind zsenik – a Judas Priest pedig szimplán letaglózott. Teljesen szubjektív okokból kifolyólag a bécsi TSO koncert volt a legmarandóbb élmény, ill. a melankolikus indie rockot játszó The National koncertje is elbűvölt a Szigeten.

IV. Az év zenekara

1. Neal Morse
2. Theocracy
3. Voyager
4. While Heaven Wept
5. The Man-Eating Tree

Értékelés

Neal Morse most mindent vitt, koncerten és lemezen is tarolt nálam, a ’Testimony 2’ kedvenccé avanzsált, a Dieseles koncertet pedig nem lehet szavakkal leírni… A többi zenekar azért került ide, mert utat mutathatnak egyes műfajoknak, a power metaltól a doomon át egészen a dark/goth metalig.

V. Az év csalódása, 2011-ben nem teljesült kívánságok:

Elsősorban Gary Moore és Scott Columbus halála. Egyébként az év végi lemeztermésben kevés nagyon nagy csalódás, csak az Edguy-t temettem el végleg, és a Nightwish lemeze hagyott „meglepően” hidegen. A tavalyi kívánságaim közül pedig csak egy nem teljesült: nem volt jó, rock szubkultúrával foglalkozó film a mozikban. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem készült: ha valaki a retardált rockereket felvonultató hollywoodi „vígjátékokkal” szemben valami normálisabb „rock-filmre” vágyik, az nézze meg a Heshert: nem vígjáték, de dráma, háttérben Metallicával és Motörheaddel. Nem tökéletes film, de a legjobb rocker-szereplős alkotás az utóbbi évekből.

VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2012-re:

Itthoni metalfesztivál, közeli Oliva vagy Circle II Circle koncert speciális Savatage-programmal, és az, hogy maradjon ilyen jó a koncertfelhozatal. És ha már nem lesz magyarországi Bruce Springsteen koncert, akkor jussak el a bécsire.

VII. Az év dalai

1. Anthrax – In The End
2. Mr. Big – Undertow
3. Theocracy – I Am
4. Dream Theater – Lost Not Forgotten
5. Protest The Hero – C’est la vie
6. Leprous – Forced Entry
7. Pain of Salvation – The Physics of Gridlock
8. Turbo – City of Satellites
9. Demonlord – The Bastard’s Song
10. Novembers Doom – Buried