"Számomra a metal zene csak egy jármű": Interjú Kátai Tamással

írta Tomka | 2011.12.14.

A Thy Catafalque igazi kultzenekar, kevesen ismerik, de azok annál jobban szeretik. Ami nem csoda, hiszen a Thy Catafalque-é nem az a szokványos zene, nevezzék avantgard metalnak, poszt-blacknek vagy bárminek. Elmélyült és elgondolkodtató, atmoszférikus és intelligens, folkos és indusztriális – a Thy Catafalque zenéje egy önálló, egyedi univerzum a maga hangulataival, drámáival, világképével, szomorúságával, boldogságával. Az egyszemélyessé fogyatkozott zenekar (majdnem) mindenesével, Kátai Tamással a novemberben megjelent új lemez, a ’Rengeteg’ kapcsán beszélgettünk.

Hard Rock Magazin: A ’Rengeteg’ az első Thy Catafalque lemez, ami Juhász János nélkül készült. A mostani interjúidban azt nyilatkoztad, hogy János azért lépett ki, mert a kritikák szinte kizárólag rólad szóltak. Te hogy élted meg a távozását, ill. ezeket a kritikákat?

Kátai Tamás: Teljesen érthető, hogy ez elveszi hosszú távon az ember kedvét. Roppant igazságtalan folyamat ez, és nekem is nagyon kínos volt. Minden fórumon, minden zenekari felületen fel volt tüntetve a neve és a szerepe, én is elmondtam az interjúkban, de ennél többet nem tehettem. A kritikákat nem én írom. Hasonló jelenség alakult ki a Gire-ban is egy idő után, ami ott nem okozott ekkora gondot, de ez semmiképpen sem egészséges. Most is ez van egyébként Attilával [Bakos Attila vendégénekes, aki a ’Rengeteg’ és a ’Róka hasa rádió’ c. lemezeken szerepelt – Tomka]. Vannak recenziók, ahol le van szögezve, hogy mekkorákat éneklek, pedig ott a CD-n, a promószövegben, mindenhol, hogy Bakos Attiláé a tiszta ének. Csak hát van az, amikor történetesen a kritikus alkalmatlan megítélni valamit, mivel láthatóan annyira nem képes, hogy elolvassa a vonatkozó információt.
Másrészt zeneileg is eltávolodtunk, illetve a munkamódszerünk sem volt kielégítő a számára, ezért egyre kevésbé vonta bele magát a lemezkészítésbe. Már a ’Róka hasa rádió’-ra is csak improvizált pár riffet a felvételkor, utána már ennyit sem tudtunk megoldani. Én nagyon sajnáltam, mert János kitűnő témákat ír bárhol és bármikor, és nélküle nem készült volna el az első három album sem, ez egészen biztos. De ha nem dolgozok az új albumon, most sem lenne semmi belőle. Konkrétan semmi sem. Ez is rosszul esett neki, ami szintén érthető, de 8 éve nem hozott egy árva témát sem. Köszönettel tartozom neki mindenért, idáig tudtunk közösen eljutni, ami amúgy is kisebbfajta csoda, tekintve, hogy 11 éve nem egy helyen élünk, az utóbbi 5-6 évben még csak nem is egy országban.

HRM: Az új lemez már a Season of Mistnél jelent meg, amelynél olyan neves zenekarok vannak, mint a Morbid Angel vagy a Cynic. Miben érzed most a nagyobb kiadó előnyeit? A jövőben fog ez változtatni a munkamódszereden?

K.T.: Az Epidemie Records gyakorlatilag nem csinál semmit azon kívül, hogy legyártatja a lemezeket. Promóció nincs. A Season Of Mist teljesen más kategória ebből a szempontból is. Eljut az album sok helyre, foglalkoznak vele, ez az előnye. Onnantól kezdve már a zenén múlik, hogy mit tudnak kezdeni vele az emberek. De legalább az esélyt megkapja. Semmibe nem szóltak bele se kreatív, se semmilyen más szempontból, így ez nem érinti a munkamódszeremet. Ha változni fog, az nem a kiadó miatt lesz.

HRM: A Thy Catafalque munkásságában minden album hozott magával valami újdonságot, előrelépést. Hogy érzed, a ’Rengeteg’ miben nyújt többet vagy mást, mint a ’Róka Hasa Rádió’?

K.T.: A dalok összefogottabbak, koncentráltabbak lettek. Dalszerűbbek. Ezzel nem azt mondom, hogy több, mint a ’Róka hasa rádió’ vagy a ’Tűnő idő tárlat’, hanem hogy ebben más. Nem hiszek egyébként a dalforma felsőbbrendűségében, a folyamatzenéknek is megvan a maguk szerepe és létjogosultsága. Most úgy alakult, hogy közérthetőbb lett a végeredmény, mint eddig. Persze ez is csak a régi dolgokhoz képest igaz, hisz a tíz dalból összesen kettőben van refrén például, és egyetlen rendes gitárszóló hallható az egész lemezen. Úgy érzem, hogy a ’Rengeteg’-gel eljutottam arra a pontra ezen a vonalon, ahonnan önismétlés nélkül nem tudnék továbbmenni. Ez a lemez is egy kicsit már ott táncol a határon, hisz nem igazán léptem előre tartalmilag, csupán a formát tisztítottam le. Továbbá Attila nem fog énekelni az eljövendő albumokon, mivel a saját dolgaira szeretne koncentrálni, ezért lemondta minden vendégszereplését határozatlan időre. Még van két dal, amin énekel, és nem került fel a ’Rengeteg’-re. Ezek nem fognak elveszni, de hogy a következő lemez milyen lesz, az izgalmas kérdés. Nem tudom, tényleg. 

HRM: A Thy Catafalque zenéjét általában avantgarde metalként szokták bekategorizálni, ha muszáj, ahova olyan egymástól nagyon eltérő zenekarokat is besorolnak, mint az Age of Silence vagy a Diablo Swing Orchestra. Egyetértesz ezzel a műfaji címkével? Te hogyan jellemeznéd a TC zenéjét?

K.T.: Egy Manowarhoz képest lehet avantgarde, azaz előremutató, de abszolút értelemben nem az, ezért egy kicsit félrevezető ez a jelző. Sehol sincs ez a nagyvilágban zajló avantgarde zenei áramlatokhoz, ahol a tonalitás struktúrája is megbomlik. Metalhoz képest vannak benne szokatlan elemek, de én amúgy a metal címkéhez sem ragaszkodom. Az is csak egy jármű, mint mondjuk egy busz. Az ember el akar jutni valahova, felszáll a buszra, odaér egy megállóhoz, aztán onnan gyalog megy tovább, vagy biciklivel, vagy felszáll egy vonatra, hogy a kitűzött helyet elérje. A metal nekem mondjuk a busz. Az egyik jármű. A rockzenekaroknak viszont ez a cél, felszállnak és ott maradnak, ez a célállomás maga, amivel semmi baj nincs, csak nekem dolgom van valahol máshol.

HRM: Mik voltak a meghatározó zenei élményeid?

K.T.: Kraftwerk: Die Mensch-Maschine, Metallica: Ride The Lightning, Paradise Lost: Icon, Burzum: Hvis Lyset Tar Oss, Cathedral: Forest Of Equilibrium, Dissection: Storm Of The Light’s Bane. VHK: A Semmi kapuin dörömbölve, Kispál és a Borz: Föld, kaland, ilyesmi, Kaláka: Hajnali rigók, Morbid Angel: Covenant, Morgoth: Odium, meg egy csomó minden. Erik Satie. Bach. TwinSisterMoon. Decoryah. Sixteen Horsepower. Depeche Mode. Fields Of The Nephilim, millió más. Nagyon sok zenét szeretek, és ezek hatással vannak rám.

HRM: A Thy Catafalque zenéjét mennyiben befolyásolják ezek a zenék, és mennyiben azok az érzések, tapasztalatok, gondolatok, amiket megélsz? A Catafalque-ot hallgatva az az érzésem, hogy ha nem hallgattál volna anno death és black metalt, akkor is hasonló lenne a végeredmény…

K.T.: Az egy dolog, hogy milyen érzéseim, gondolataim vannak, az pedig egy másik, hogy hogyan tudom ezeket kifejezni. A tolmácsolás formája az, amihez szükséges a zenei élmények segítsége. Ha nem hallom a nyelvet, nem tanulok meg beszélni, és nem tudom kifejezni magam beszéd által.  Onnantól, hogy birtoklom a beszéd képességét, már úgy illesztem össze a szavakat, ahogy szeretném, szabadon megválaszthatom őket, a legkreatívabb módokon. Ehhez azonban egy többé-kevésbe zárt keretre van szükség.  Egy teljesen új keretrendszert kitalálni, amit ráadásul dekódolni is lehet a másik oldalon, borzasztó nehéz. Erre tesz kísérletet az avantgarde, experimentális zene. Az igazi.

HRM: Elmesélnéd egy Thy Catafalque-dal történetét a születésétől addig a pontig, amíg lemezre kerül?

K.T.: Általában úgy szokott lenni, hogy leülök a hangszerhez, újabban gitárhoz, össze-vissza játszok, amiből egyszer lesz egy olyan téma, ami megtetszik mondjuk. Azt felveszem, hogy ne felejtsem el. Megkeresem az ideális tempót hozzá, aláteszek egy kettő-négyet. Ha még mindig tetszik, akkor felveszem az adott témát négyszer, a ’Rengeteg’-en mindenütt négy ritmusgitársáv van, aztán variálok tovább a többi hangszerrel. Sokszor van már ilyenkor valami szövegötlet, ami aztán segít abban, hogy merre menjen a zene. Az otthoni felvételnek az az előnye, hogy nem szorít az idő, számtalanszor újravehetek mindent, visszatérhetek, átírhatom, dolgozhatok vele. Persze ez a spontaneitás kárára mehet, ami egy tisztességes rock and roll vagy punk zenekarnál például kifejezetten hátrány, de a TC nem az, többek között éppen a sajátos körülmények okán.

HRM: Mit gondolsz arról, hogy míg a metal rajongók többsége nem tud a Thy Catafalque létezéséről, addig a szűk rajongói mag minimum zseniként tekint Kátai Tamásra?

K.T.: Persze, jól esik, hogy ilyeneket mondanak, de ez nyilván hülyeség. Az, hogy kevesen ismerik a zenekart, nem véletlen, eddig nem is volt terjesztésünk szinte, az első három lemez gyakorlatilag szerzőiben jelent meg, száz példányban, a ’Róka hasa rádió’-nak semmi promója nem volt, meg egyébként is járatlan utakat járunk zeneileg, koncert nincs, aki nem ismerős az undergroundban, annak kevés esélye volt ránk akadni. Bár most láttam, hogy last.fm-en 223000 meghallgatott dalon vagyunk túl, 7500 hallgatóval, ami nem olyan rossz ilyen háttérrel.

HRM: Hol a legnépszerűbb a banda? Ahogy látom, pl. a Youtube-on rengeteg visszajelzés érkezik Magyarországon kívülről is.

K.T.: Külföldön sokkal többen ismerik és szeretik, amit csinálunk, ez teljesen egyértelmű – a magyar szövegek ellenére.

HRM: Dalszövegeidben gyakran köszön vissza az ősz. Mit jelent számodra ez az évszak?

K.T.: Igen, valamiért sokszor lyukadok ki ide, pedig szeretem a többi évszakot is, látom a szépséget mindben, és van kifejezetten nyári és tavaszi hangulatú dalunk is. Meg persze téli is, mégiscsak black metalból jövünk ugye. Sajnos itt, Skóciában nem igazán tapasztalható meg az otthoni, klasszikus ősz az óceáni éghajlat miatt. Van valami hasonló, de nem az igazi. Az utóbbi években nekem az ősz az otthont jelenti.

HRM: Melyek a kedvenc „őszi” lemezeid?

K.T.: Ezen még nem gondolkodtam, de a Lake Of Tears ’Forever Autumn’ albumát imádom. Elég kézenfekvő a címe is.

HRM: Aki találkozott már egy TC-dalszöveggel, az tudja, hogy nagyon versszerűek, irodalmiasak. Miért nem lettél költő? (mosolyog)

K.T.: Ezek dalszövegek, zenével működnek, önmagukban szerintem nem állnak meg. Régebben voltak versnek nevezhető írásaim, meg van egy-kettő talán most is, meg volt ugye az a kötet 2003-ban, de ismerem a határaimat, ezért nem erőltetem ezt a vonalat. Van önkritikám azért nekem is.

HRM: És hogyan lettél metal zenész?

K.T.: Nem vagyok metal zenész. Se igazi metálos nem vagyok, se igazi zenész. A zeneszerzés érdekel, az alkotás maga, az előadás kevésbé. Egy vérbeli zenész a hangszerével kel és fekszik, én meg három hangot alig tudok egymás után megfogni és nem is ez a része érdekel az egész folyamatnak.

HRM: A dalszövegek és a zene írása mellett szoktál fotózni is. Van olyan hely, ami mind zeneszerzőként, mind fotósként inspirál?

K.T.: Minden inspirál az égvilágon. Most nyilván a skóciai élményeim az aktuálisak az új lemez szempontjából. A Skye-on töltött pár nap tavaly, vagy a felföldi néhány kirándulás hatalmas élmények, és nagyon erősen ott a nyomuk az albumon és nyilván a fotókon is. Bár Skye-on olyan elképesztően szélsőséges időjárás volt július közepén, hogy olyan sokat nem lehetett fotózni. Gyakorlatilag végig felhőben voltunk, amit megtapasztalni nagy dolog, fényképezni nem nagyon.

HRM: Tudatosan szoktál fotózni helyeket, embereket, vagy inkább az adott pillanat ragad meg?

K.T.: Embereket nagyon ritkán szoktam, az nem megy nekem. Inkább olyasmiket, ami nem mozog. Magammal szoktam vinni a gépet, ha olyan helyre megyek, ahol várhatóan lesz mit fényképezni, tehát ilyen értelemben tudatosan fotózok. De én csak lelkes amatőr vagyok.

HRM: Lesz valaha Thy Catafalque koncert?

K.T.: Eddig nem volt, és nem is tervezem. Most, hogy Attila sincs már képben, végképp okafogyottá vált a kérdés jelenleg.

HRM: Több olyan zenekarod is van, amiben szintén egyedül csináltál mindent, és csak egy lemezt vagy egy-két demót jelentettél meg velük (Darklight, Towards Rusted Soil). Miért alakítottál ennyiszer új „bandát”?

K.T.: Én a Darklighttal kezdtem, az volt a neve a projektemnek 1993-tól kezdve. 1999-ig készült 6 demó, 1 dupla album és 1 EP. Közben beszálltam a Gire-ba ’96-ban, ami rendes zenekar volt. ’98-ban Zolcsi (Gire gitár/ének), János, egy barátunk, Gáspár Péter, és én kitaláltuk, hogy csinálunk egy ilyen dark metal zenekart, ez lett a Gort. Még abban az évben mindenkit kirúgtak a próbahelyről, így ugrott a dob, és Jánossal akkor kezdtük el a Thy Catafalque-ot ketten, dobgéppel. 2000-ben felvettük azt a négy dalt, amit a Gorttal írtunk, és ez lett a ’Forest Myths’ EP. Ez ilyen posztumusz kiadvány volt, hogy ne vesszen el, amit annak idején játszottunk. Aztán volt a Towards Rusted Soil, aminek két demója volt, 2000-ben és 2003-ban. Azt csak úgy csináltam, nem tudom már, miért. Végül volt a szólólemezem 2005-ben, az ’Erika szobája’. Az egész más zene volt, mint ezek az extrém black metalok, Thy Catafalque nyilván nem lehetett volna, se Gire. De azóta nincs semmi más, csak a TC.

HRM: Mi a helyzet a Gire-ral, fogjátok folytatni valamikor?

K.T.: A Gire inaktív. Messze vagyunk egymástól. Az egy igazi zenekar, szüksége van próbákra, meg minden olyasmire, amire egy tisztességes zenekarnak szüksége van. Ezt jelenleg nem tudjuk biztosítani tekintve, hogy Zolcsi Angliában él, mi pedig Skóciában. Ennyi a probléma. Ha ez megoldódik valamilyen deus ex machina által, jöhet a mehet, rajta vagyunk.

HRM: Játszottál már valaha hús-vér dobossal?

K.T.: Persze. A Gire eredetileg normális bandaként indult, dobossal. Gábor két év után kilépett, akkor kellett dobgépre váltanunk. Makó nagyon kicsi hely, akkoriban nem volt egyszerűen senki, aki ezeket el tudta volna játszani a környéken, így ez volt az egyetlen megoldás, vagy abbahagyjuk az egészet. A dobgépet választottunk, aztán úgy maradtunk. Ezen kívül kisegítettem a Nebronban is 2000-ben egy kétszámos anyag erejéig, ott is rendes dobos volt, Sándor Tamás, aki ma az I Divine-ban játszik.

HRM: Melyik az az alkotásod, amire a legbüszkébb vagy (zene, szöveg, fotó)?

K.T.: Nem igazán tudnék kiemelni semmit. Talán a Csillagkohó című dalt a ’Tűnő idő tárlat’-ról, azt szerintem elég jól eltaláltuk. Az egész lemezt mondjuk.

HRM: Melyik az a Thy Catafalque-dal, amit semmiképp nem szeretnél visszahallgatni?

K.T.: Az elején persze voltak béna dalok, de inkább arról volt szó, hogy egyáltalán nem értettünk a technikához, és rettenetesen szóltak. Az első lemezen is vannak jó témák, de minden más iszonyatos rajta. Mai füllel hajmeresztő az egész, de érdekes élmény volt visszahallgatni nemrég. A saját gyerekünk az is, és szeretjük.

HRM: Mi az az álmod, amit meg szeretnél valósítani zenei téren?

K.T.: Nincs konkrétan ilyesmi, úgy gondolom, mivel fogalmam sincs arról sem, milyen lesz a következő album.

 

Tomka