Tűzben égve támadhat csak fel - Stevie Ray Vaughan életmű II.

írta TShaw | 2011.11.11.

1985-ben már minden más volt, mint öt évvel azelőtt. Stevie elismert és felkapott, blues körökben élő legendának kikiáltott zenész volt, aki azonban nem tudta feltétlenül elhelyezni magát a hírességek között. Az év elején elvesztette egyik legjobb barátját – Charley Wirz gitárépítő szívrohamban halt meg, Steive az ő tiszteletére írta meg a Life Without You című dalát. Ekkorra a drogfüggőség is eluralkodott rajta – a kábítószerek és az alkohol okozta szenvedélybetegség már az arcára is kiült, ám játékát még nem akadályozta jelentősen. Mégis, ez volt az az időszak, amit karrierjének legsötétebb időszakának lehet nevezni…

Amikor Dallasban a Double Trouble új albumának felvételeibe kezdett, a stúdióban hasonló hangulat uralkodott el. A közismert és állandóan elsütött anekdota szerint Stevie és a banda tagjai a próbaterem előtti ping pong asztalon játszottak, míg meg nem érkezett a napi kokain adagjuk, ami nélkül (szerintük) már zenélni sem lettek volna képesek. A felvételek közepén Stevie-t meghívták a Houston Astrodome forgószínpadára, hogy a bajnokság megnyitóján játssza el az amerikai himnuszt, amúgy a nagy példakép, Jimi Hendrix után szabadon – azonban Stevie nem volt biztos a dallamban, és az odafelé vezető úton a felesége dúdolta neki el a teljes hangsort. Az előadást a kritikusok csapnivalónak tartották, egyesek biztosra vették, hogy Stevie így nem fogja megélni a harmincadik életévét. A kétségbeejtő kiállású zenész érzéke a hangszeréhez és a hangokhoz azonban megmaradt, így ebben az időszakban született munkáit semmiképpen sem szabad leírnunk!

Az új lemez felvételeire becsatlakozott egy billentyűs is, Reese Wynans, akivel végül is elkészült a ’Soul To Soul’, majd szeptemberben kiadásra is került. A végeredmény azonban lesújtó volt. A kor kritikusai szerint Stevie energiáját felemésztette a kábítószer, a lemezt kimerült és erőtlen anyagnak bélyegezték meg. A rossz kritika visszaütött az eladási mutatókon is – az új anyagból nagyjából fele annyit adtak el, mint a megelőző két albumból. A Billboardon is mindössze a 34. helyet sikerült megcsípnie.

A lemezkiadás után valóságos balszerencse sorozat vette kezdetét Stevie életében. Míg turnézott, felesége elhagyta – erre csak a körút után jött rá, amikor üresen találta a lakásukat –, azonban menet közben ő maga is megismerkedett Janna Lapidus-szal, egy 17 éves modellel (a nagy korkülönbség mellett tehát Stevie-nek a kiskorú partner megrontásának esetleges vádjával is szembe kellett néznie). Ráadásként még a turné lezárása előtt beperelte őket a zenekar egykori menedzsere is. Alex Hodges százezer dollárost kártérítést követelt a bandától.

Az év közepén a megrázkódtatásokkal teli turné közben eljutottak Ausztráliába is, ahol a csapat megkezdte első hivatalos élő lemezének a felvételét. Az egyik hasonló dallasi előadáson Lenny a backstage-ből kiabált a férje felé, aki azonban nem vett tudomást róla – ekkor felmászott a színpadra, és a biztonsági őröknek kellett lenyugtatniuk a feldühödött asszonyt. Nem sokkal később Stevie hírt kapott apja romló állapotáról, így egy speciális gitár bemutatót hagyott ott, ahol Jimi Hendrix Flying V-ját kellett volna prezentálnia. Augusztus 26-án telefonon, koncert közben értesítették arról, hogy édesapja állapota végletesen leromlott (ekkor már hosszú ideje azbesztózistól szenvedett). Stevie az anyjával és a testvérével nézte végig, ahogy az orvosok lekapcsolják apját a gépekről, majd az lassan jobblétre szenderül. Nem sokkal az édesapja halála után Stevie Kanadában koncertezett, azonban a felszerelésből eltűnt húszezer dollárnyi hangszer – köztük egy wah-wah pedál, amit még Jimi Hendrix is használt.

A ’Live Alive’ (első élő lemezük) kiadása után a Double Trouble európai turnéba kezdett, aminek svájci állomásán végül bekövetkezett az elkerülhetetlen. Stevie és Chris Layton együtt indult italt vásárolni, amikor az utcán a gitáros hányni kezdett. A szenvedés egész éjjel tartott, még a szállodai szobában is, így végül Layton mentőt hívott. Mire Stevie kórházba került, az orvosai szerint már igen közel állt a kiszáradáshoz, ezzel együtt a halálhoz. A turné megszakításra került, majd Stevie-t felvették egy londoni klinikára, ahol Victor Bloom vette őt kezelésbe. Ő volt az az orvos, aki korábban Eric Claptont és Pete Townshendet is leszoktatta a kemény drogokról. Neki sikerült végül felnyitnia Stevie szemét, miután közölte vele: a drogok és az alkohol keveréke gyomorfekélyt idézett elő, amibe hónapokon belül belehalhat, hacsak nem változtat radikálisan az életstílusán.

A klinikán újdonsült barátnője, édesanyja, és számos zenész, köztük Eric Clapton is meglátogatta hősünket. Bár a rehabilitációval kapcsolatos intézkedésekbe végül beleegyezett, a zenekar mégis lekötött egy koncertet a Hammersmith Odeonba. Ugyan a család végig ott volt Stevie mellett, ő mégsem tudta megállni, hogy ne igyon az előadás alatt. Noha a színpadon látszólag minden rendben volt, a backstage-ben végül mégis elesett, a lába súlyosan meg is sérült. A csapat azonnal visszaindult Atlantába.

Az 1985-ös és 1986-os évek tehát jól láthatóan a fekete esztendők voltak Vaughan életében. Valószínűleg önmagában a drogok és az alkohol iránti vágyakozása csak egy alkotóeleme volt a teljes káosznak – minden bizonnyal lehangolóan hatott rá a feleségével való viharos szakítás és az apja halála is, de a zenekar működése elé gördített kövek sem hathattak rá pozitívan. Ritka az, amikor egy zenésznek ennyi mindennel kell szembenéznie, ahogyan azonban a Double Trouble neve is mutatja, Stevie talán jelleméből fakadóan vonzotta a bajokat. Szenvedélyes zenéjében érezhetően minden benne volt – azok az energiák is, amiket az emberi kapcsolatokra és a magánéletre kellett volna fordítania. Aktív karrierje során végig megfigyelhető a feszített munkatempó és életstílus. Attól fogva, hogy a Double Trouble szélesebb körben is hírnevet szerzett magának, másból sem kezdett állni az élet, mint turnézásból és albumfelvételből – mindeközben azonban Stevie megmaradt annak az egyszerű blues gitárosnak, aki a hetvenes évek közepén próbálta magára vonni a figyelmet. Minden bizonnyal ennek is szerepe volt abban, hogy 1986 végén, nem sokkal az atlantai elvonókúrára való bekerülése előtt kis híján az életét vesztette… Sőt, azt a megállapítást sem szabad kizárnunk, mely szerint Stevie ekkoriban már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozhatott. A londoni események mindenképpen erre utalnak, hiszen akkor már tisztában volt a helyzete súlyosságával, mégsem volt hajlandó félretenni az üveget. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy az öreg, üzleti élet és intrikák által megrontott Stevie Ray Vaughannek részben meg kellett halnia ahhoz, hogy aztán főnixként újra szárnyra kaphasson…

És a felemelkedő időszak ezek után nem is váratott magára sokat! Két hónap lábadozás és pihenés után, 1986 végén Shannonnal Vaughan újra munkába állt, majd 1987 elején egyre több fellépést bonyolított le – immáron tisztán, kerülvén az alkoholt, de főleg a drogokat. Többször felléptek a tévében, és ha bár Stevie teljesítménye és állapota még nem volt kicsattanó, azért a közönség nagy része érezhette, hogy immáron jó úton jár a zenész. Nem is véletlenül, ekkoriban látogatta az anonim alkoholisták klubját.

Az év nyarán aztán számos tévéműsorban tűnt fel cameo szerepekben. Ilyen volt a Back To The Beach című vígjáték is, amiben Dick Dale és a Fishbone zenekar mellett mutathatta meg színészi képességeit, majd a film soundtrack albumára is feljátszott egy dalt.  Később fellépett a Lynyrd Skynyrddel is, miután a zenekar tíz év szünet és a szörnyű repülőbaleset után újra elkezdte felépíteni magát. 1988-ban aztán a New Orleans jazz fesztiválon zenéltek, majd fellépett Stevie Wonder műsorában, és újra turnékat kezdett bonyolítani. Hamarosan eljött az idő az új album felvételeire is, azonban erről majd a következő részben lesz szó…

Folytatása következik!

Szerző: TShaw