Egy koronázott Strato-király - Hank Marvin tiszteletére!

írta TShaw | 2011.10.28.

Újfent eljutottunk egy íráshoz, amikor az Olvasók egy jelentős részét meg kell győznünk arról, hogy cikkünknek van létjogosultsága a HRM hasábjain való szereplésre. Bár aktuális születésnaposunk nem tett le az asztalra örökbecsű rock himnuszokat, nem zenélt stílusokat megalapozó bandákban, azért zenei tudása és az évtizedek során általa megírt és előadott jó néhány ékszerként csillogó dal jó ürügyül szolgál ahhoz, hogy megemlékezzünk róla – hisz a rockzene alapköveit gitárokkal vésték ki, Hank Marvin pedig egyike a gitárművészet legnagyobb, szoborcsoportra kívánkozó alakjainak! Hetvenedik születésnapján tehát speciális, összefoglaló életműrésszel emlékezünk meg munkásságáról.

Brian Robson Rankin 1941. október 28-án, kereken hetven évvel ezelőtt született Newcastle-ben, és már korai gyermekkorában zongorán és bendzsón játszott. Olyan mágikus korszakban nevelkedett fel, amikor a gitárok felé vonzódó ifjúságot még olyan zenészek inspiráltak, mint B.B. King, vagy Buddy Holly – a fiatal Brian éppen őt tekintette legnagyobb példaképének, és őt követve ragadott elektromos gitárt. Olyannyira elragadtatta magát, hogy már 16 évesen nyakába kapta a világot, és Londonba utazott, hogy a Sohoban keresgéljen zenész munkát – így került be Cliff Richard kísérő zenekarába. Brian ekkor már felvette a Hank Marvin nevet, amit gyerekkori becenevéből és kedvenc country énekese után alkotott meg. Egyetlen társa ekkoriban Bruce Welch volt, akivel fiatal koruk óta jó barátok voltak, így Richard zenekarába is együtt léptek be. Az énekest ekkoriban a The Drifters nevű zenekar kísérte, Hank pedig hamar átvette a vezető szerepet a bandában, így bár a Move It című dalt még közösen vették fel, a két előadó életútja idővel különvált (igaz, nem véglegesen) – a Drifters pedig hamarosan The Shadows-ra változtatta a nevét.

1958-ban még Drifters néven adtak ki két kislemezt, de ekkor már köztudottan instrumentális zenekarként működtek. Marvin ekkortól egyre nagyobb mestere lett jellegzetes hangszerének, a Fender Stratocasternek, melytől azóta sem vált meg.

1959-ben már Shadows néven bocsátják ki a Saturday Dance című nótát, amit 1960-ban követ kulcsslágerük, az Apache, melyet a legenda szerint a metróban dúdolt a dal szerzője, Jerry Lordan, amikor a Shadows első basszusgitárosa, Jet Harris meghallott. A zenekar végül az utolsó pillanatban, rohammunkában vette fel a dalt, és csak a véletlenen múlt, hogy frissen megjelenő kislemezük „A” oldalára került a szerzemény. Az eredmény hihetetlen volt: az Apache gyakorlatilag az összes fontosabb eladási listán első helyre ugrott.

A következő évben folytatták a sikeres kislemezdalok sorjázását: Kon-Tiki, FBI – ma már legendák a könnyűzene történetében. 1961 szeptemberében adták ki első albumukat, a címnélküli debütlemezt. Ez volt a zenekar aranykorszaka, azonban a Beatles növekvő népszerűsége lassan, de biztosan kiszorította őket a „mainstream”-ből. 1967-ig még hat korongot követtek el, melyek azonban folyamatosan egyre lejjebb kerültek a listákon, idővel a piacról leszorította őket a féktelenül terjedő beat őrület. A zenekar tagsága időközben cserélődni kezdett, egyedül Marvin és Welch maradtak állandó tagok, miközben lemezeiken újra énekhang csendült fel.

1968-ban azonban két évre feloszlottak, hogy aztán 1970-ben képletesen összeálljanak egy albumra. A ’Shades Of Rock’ című albumon Marvin mellett Brian Bennett dobos, és Alan Hawkshaw működött közre, a lemezen pedig kizárólag a kor klasszikus dalait dolgozták fel: felcsendült három dal az akkor éppen leköszönő Beatlestől, találunk Willie Dixon bluest, Chuck Berry rock and rollt és itt van a Creedance Clearwater Revival Proud Mary-je is. A lemez felvétele és kiadása után Marvin ismét szélnek eresztette a brigádot.

Még abban az évben visszatért Marvin mellé Welch, és egy ausztrál basszusgitárossal megalapították a Marvin, Welch & Farrar nevű együttest, mely három évig működött és két lemezt adott ki. 1973-ig bírták, aztán Marvin úgy döntött, újra életre hívja a Shadows-t – innentől kezdve a zenekar története jó ideig töretlen maradt. 1975-ben indultak az Eurovíziós Dalfesztiválon, ám a Let Me Be The One című dal csak a másik lett.

A nyolcvanas években Marvin a ’Shades Of Rock’ mintáját követve rátért a klasszikus slágerek gitárra történő átírására. Ekkoriban vették fel többek közt a Toto Africa-jának, John Lennon Imagine-jének, vagy a Berlin Take My Breath Away című dalának feldolgozását, melyekben az éneksávokat Marvin síró gitárja helyettesítette. Így került terítékre a korszak megrázó mozijának, a Szarvasvadásznak a főtémájának a feldolgozására is, mely jó ideig fénypontja volt a Shadows koncertjeinek. A zenekar története azonban 1990-ben megszakadt, akkor a csapat újra feloszlott, Marvin pedig szólóban folytatta pályáját. Később 2004 és 2005, majd 2008 és 2010 között jött össze újra a Shadows

Marvin mindeközben 1986-ban Ausztráliába költözött és belépett a Jehova tanúinak sorába.


Marvin stílusa, hatása és öröksége…

Hank Marvin teremtette meg a Shadows jellegzetes, mindenki által ismert hangzását. Közismert érdekesség, hogy Marvin volt Angliában az első Stratocaster tulajdonos, a piros gitárt még Cliff Richard hozta át neki az Egyesült Államokból. Ezt a gyönyörűséget Vox erősítőkkel használta, és szívesen színesítette zenéjét a tremoló karral is. Munkásságának későbbi szakaszában egyre fontosabb reklámarca lett a hangszernek, azóta pedig az egyik leghíresebb Stratocaster használóvá vált. A hetvenes évektől kezdve folyamatosan zenélt együtt más sztárokkal, így Roger Daltrey-val, a Wings-szel, a Dire Straits-szel, Jean Michel Jarre-ral, Peter Framptonnal, 2010-ben pedig Jean-Pierre Danellel, egy francia blues gitárossal. Szerzeményeiben számos esetben énekesként is szerepelt, ám a legtöbben mégis gitárosként ismerik.

Marvin, bár sosem játszott keményebb rockzenét, mégis számos gitárost megérintett a tőle fiatalabb, vagy vele egykorú generációból. Fontos hatásként említi többek közt Mark Knopfler és Neil Young, David Gilmour és Eric Clapton, de Tony Iommi is a kedvenc hangszeresei között tartja őt számon.

Hank Marvin ma ünnepli hetvenedik születésnapját. Személyében egy olyan zenészt ismerhetünk, aki az ötvenes évek végén, a beat hullám indulása előtt kezdte munkásságát, így végignézhette a legnagyobb zenei divatok és hullámok kezdetét és kihalását. Mindeközben újra és újra bizonyította tehetségét és dalszerzői képességeit – és mivel még ma is ő a Stratocaster egyik legnagyobb királya, a Hard Rock Magazin gárdája ezúton kíván neki Boldog Születésnapot!

(Ami pedig az életművek sorát illeti, jövő hét pénteken újra egy legendás Strato felhasználó karrierje kerül terítékre!)

Szerző: TShaw