Tökéletes kirándulás a vadonban: Uriah Heep, Barba Negra Music Club, 2011.10.19.

írta meszo | 2011.10.23.

Vannak zenekarok, amelyek szinte már hazajárnak országunkba. Ezek sorát erősíti az utóbbi néhány évben igen magas fordulatszámon pörgő Uriah Heep is, akikkel legutóbb egy évvel ezelőtt szívhatott egy levegőt a magyar közönség. Így nem is volt meglepő, hogy legújabb albumuk bemutató körútján szinte kötelezőszerűen útba ejtik kishazánkat, hiszen csak az utóbbi három évben immár negyedszerre látogatottak meg minket a hard rock dinoszauruszok. Éppen három évvel ezelőtt, a Petőfi Csarnokban mutatták be nekünk először a legfrissebb „családtagot”, a dobos Russel Gilbrookot, aki alapos fiatalítást végzett az egyébként is energikus veteránokon. Bár jómagam sajnos a tavaly májusban ugyanitt megtartott koncertjüket kihagytam, szerencsére ősszel a Fezen fesztiválon ismét alkalmam nyílt megnézni a legendákat. A tapasztalataim pedig változatlanok voltak, a Uriah Heep csúcsformában van! Így hát nagy izgalommal vártam ezt a szerda estét, hiszen már előre sejtettem, hogy most sem fognak hibázni.

Mivel a PeCsa átmenetileg szünetel, ezért az est helyszíneként a vadonatúj Barba Negra Clubot választották, ahol majd a jövő hónap során olyan nevek fordulnak meg, mint Steve Lukather vagy a Ten Years After. Bár a klub belülről igencsak jellegzetes látványt nyújt hajós designjával, kívülről eléggé el lett rejtve az (először) odalátogatók szeme elől. Mivel első alkalommal jártam itt, ezért nekem is igencsak nehezemre esett megtalálni a bejáratot. Személyes kitérőm után viszont fókuszáljunk a témára!

A fél kilences kezdésből már sejthető volt, hogy nem lesz előzenekar, ráadásul közben ezt az időpontot kilencre kerekítették. Így még inkább fokozódott a szép lassan gyarapodó közönség izgalma. Kilenc óra magasságában pedig megszólalt az intro, amely a legújabb album I’m Readycímű szerzeményét vezette fel. Az új szerzemény kiválóan funkcionált nyitódalként, a zenekar pedig elképesztő energiával és precizitással „dolgozott”. Tulajdonképpen már itt nyilvánvaló volt, hogy ismét egy szenzációs koncerttel van dolgunk. A másik kellemes meglepetés a hangosítás volt, amiért külön dicséret illeti az ezért felelős személyt. Ezáltal az is élvezettel tudta hallgatni az új album, az 'Into The Wild' dalait, aki esetleg még nem hallotta a friss korongot, és férfiasan bevallom: én is közéjük tartozom.

Persze másodikként már egy régi klasszikust sikerült elővenni az elképesztően gazdag repertoárból, méghozzá a ’Return To Fantasy’album címadóját. Az előadás dinamikája pedig vetekedett az eredetivel. Ezek után az este első közönségénekeltetése következett, melyre a Stealin’ adott alkalmat, és itt már egyértelműen megállapíthattuk, Bernie Shaw ismét hatalmas formában van. Hihetetlen, hogy a kanadai énekes már elmúlt 55 esztendős, ugyanis az itt nyújtott produkciója alapján jó pár évet letagadhatna. Amellett, hogy hangja egy fikarcnyit sem kopott, még mindig egy igazi energiabomba a színpadon, aki képes a tenyeréből etetni a közönséget.

Ezt követően egy olyan dal került terítékre, amelyről nem gondoltam, hogy hallani fogom. Ugyanis a ’Demons And Wizards’ ritkán játszott, ám annál nagyszerűbb szerzeménye, a Rainbow Demon következett, amely maga volt a hard rock mágia. Ezek után azonban ismét 2011 felé vettük az irányt két újabb nótával, melyek között Russel Gilbrook mutatta meg ismét, hogy miért is ez az izomkolosszus püföli a bőröket a Uriah Heep színpadán. Sokadszorra is rá kellett döbbennem, hogy milyen nagyszerű választás volt a zenekarban, ugyanis ez az ember maga az erő! Emellett pedig technikailag is igen magasan képzett ütősről beszélhetünk. De ezen az estén minden muzsikus kitett magáért.

Mick Box a szokásos jókedvvel, és profizmussal hozta milliók közül is felismerhető gitárjátékát. A ritmusszekció másik tagja, Trevor Bolder, dobos kollégájához hasonlóan elképesztő hangszeres tudásáról tett tanúbizonyságot, emellett aktív részese volt a zenekar oly meghatározó vokáljainak. Phil Lanzon pedig biztosított minket arról, hogy már egyáltalán nem hiányzik innen Ken Hensley, ugyanis játéka semmiben sem marad el a nagy elődé mögött.

A koncert utolsó harmadában pedig jött az igazi slágerparádé, amolyan Heep módra. Szinte belerengett a klub, ahogy megdörrent a Gipsy, majd ezt csak fokozta a Look At Yourself, amelynek középrészében persze jött a szokásos instrumentális villantás. Mick Box remek szólóval jutalmazta meg a közönséget, bemutatója egyszerre nagyszerű és humoros volt. Harmadik alkalommal láttam a csapatot, de véleményem szerint a vigyorgó varázsló most adta legjobban elő szólisztikus megnyilvánulását.

Számomra az est fénypontja a July Morning volt, melynek előadása többedik alkalommal is ugyanolyan katartikus volt. Az ilyen pillanatokért érdemes koncertre járni! Persze nem maradhatott ki a Lady In Black, amelyet még negyven év után is ugyanolyan lelkesedéssel játszik a zenekar. Bernie Shaw jó frontember módjára minden közönségénekeltetési trükköt bevetett, sőt még fülmonitorját is kiszedte, hogy jobban halljon minket…!  Ezek után következett a buli hangulati tetőpontja, amikor is Mick Box a közönséget egy kis headbangelésre invitálta a színpadra! Így a Free ’N’ Easy előadása alatt megtöbbszöröződött az emberek száma a színpadon.

Jó volt látni, milyen időtálló a Uriah Heep zenéje, ugyanis a tízéves kislánytól kezdve, egészen az idősebb generációig képviseltették magukat az emberek! Trevor Bolder talán kicsit meg is rettent ennyi embertől maga mellett, ugyanis igencsak a színpad szélére húzódott. A csodálatos estét pedig végül a mindenki által ismert Easy Livin’ zárta, mely után a zenekar roppant szimpatikus módon elbúcsúzott a közönségtől. Bernie Shaw állítása szerint ráadásul jövőre is visszatérnek – én hiszek neki!

A Uriah Heep ismét itt járt, és szokás szerint briliáns koncerttel örvendeztette meg a nagyérdeműt. A több mint negyven éve működő zenekar huszonéveseket megszégyenítő energiájának titkát valószínűleg csak maga Mick Box tudná megmondani. Mindenkinek így kellene megöregednie, mint a brit úriembereknek! Már alig várom a legközelebbi koncertjüket!

Setlist:

I'm Ready / Return to Fantasy / Stealin' / Rainbow Demon / Money Talk & Dobszóló / Nail on the Head / The Wizard / Into the Wild / Gypsy / Look At Yourself / July Morning / Lady In Black /// Free 'n' Easy / Bird of Prey / Easy Livin'

meszo

Fotók: Török Hajni

Köszönet a Livesoundnak!