Slamo És A NO: "Az igazi Rocksuli" - 2006. július 15., Rocktogon

Jobb később, mint soha. Egy újabb elcsépelt mondás kapott valamelyest valóságtartalmat szombaton, amikor egy nagy hiányt pótolva ellátogattam a felújí­tott Rocktogonba a Slamo és a NO koncertjére... A régen hí­rhedt Rocktogon egy átépí­tés és felújí­tás után újra megnyitotta kapuit, új tulajdonossal, új személyzettel, de legfőképp új hozzáállással. Ami már az új Rocktogonban adott legelső koncerten, az Iron Maidnemen is, és a NO koncerten is feltűnhetett első blikkre mindenkinek, hogy a hangtechnika nagyon profi, minden hangszer arányosan, elég hangosan és tisztán szólt, ráadásul nem is nyomták el az éneket, szerencsére. Be kell vallanom, eddig nem ástam magam mélyre a NO világába, az Edda pedig valószí­nűleg önhibámból kifolyólag, de soha nem került túl közel hozzám, í­gy Slamo munkásságával egy-két futólag meghallgatott NO albumtól, és a leghí­resebb Edda számokon most találkoztam először, és előre kell bocsátanom, hogy abszolút pozití­van csalódtam. Azon kí­vül, hogy egy 99 %-ig profi módon felépí­tett bulit láthattunk, elsősorban és mindenekelőtt Szatai Gábor erőteljes, magával ragadó hangja fogott meg, kiváló adottságaival a lúdbőrözés elindí­tásához. Saját hangtartományán belül nagyon magabiztosan és jól mozog, első gondolatom az volt, hogy vajon mért nem egy heavy metál zenekarban énekel? Szerintem kiválóan illene a hangszí­néhez egy kis metálosabb döngölés... Számomra a koncert előtt kérdés volt, hogy vajon az Edda számok milyenek lesznek az eredetitől eltérő énekkel: amilyen határozottan fura volt az első fél perc belőle, annyival jobb lett utána, mint az eredeti, egyszerűen életre keltek ezek a számok Szatai tolmácsolásában. Vastaps. És, hogy miért 99 %? Az volt az érzésem, mintha egy "kisebb teljesí­tményű" hullámvasúton lennék: elindult a buli, bólogatok, hogy ez igen, hogy halaszthattam ezt el eddig, aztán kimentem venni egy sört, nézelődtem körbe-körbe, ugyanis azt vettem észre az erőteljes kezdés után, hogy a közepe táján, legalábbis számomra, kicsit leült a buli. Szerencsére ez csak egy rövid periódus volt, ugyanis Szatai úrnak köszönhetően, aki maximálisan együtt élt a koncerttel és a zenével, sikerült újból és újból lázba hoznia a közönséget, profi frontember módjára. Egy NO koncerten nem lehet elmenni Slamo játéka mellett sem, természetesen. Baseball sapkája alól nagyon lazán hozta a fülbemászó, igaz talán nem a legbonyolultabb riffeket és szólókat, ill. a vokálozásnál is besegí­tett. Jellegzetes mozgása néhol Angus Youngot jutatta eszembe, ahogy egyes számok riffje is hajazott az ausztrál "őstápanyagra". Talán senki nem fog megkövezni ("Vannak itt nők?" 🙂 ), ha egy esetleges összehasonlí­tásból azért az AC/DC gitárosát hoznám ki győztesen, de azért egy "magyar Angus Young" cí­mért benyújtott pályázatot szí­vesen támogatnék... Szatait és Slamot szolidan, de magabiztosan és pontosan egészí­tette ki, a valószí­nűleg a hely mérete miatt kissé visszafogott Orliczky György dobos, és Fukk Attila basszer, akit kinézete és játéka alapján akár egy jazz bandában is el tudnék képzelni. A koncert és az együttes sikerét mutatja, hogy mennyire nehezen engedte el őket a közönség, itt a hely méretei miatt látványos levonulásra és ráadásra nem volt lehetőség, mindenesetre kétszer is "visszajöttek" egy kis spontán ráadásra, hurrá-hurrá. Jack Black bohóckodása helyett inkább egy NO bulit kéne kiadni Rocksuli cí­men: lenne belőle mit tanulni a fiatal zenészeknek. Setlist Várok Fénylő Éjszakákra Álom Vezess Át A Sivatagon Haza Melyik Út Vezet A Folyónál Ha Sí­rni Tudnék Kí­noz Egy Ének Az Élet Nehéz Tiszta Dal Kiáltok Érted Vad Álmok Szí­vemben Élsz Minden Sarkon Hallottalak Sí­rni Nem Vesztettem Mint Egy Vihar ----------------------------- Hegyeken Át Ha A Dalom Véget Ér Tomka A képeket Szakáts Tibor készí­tette.