fbpx

Személyes kedvenceim - TT

írta Hard Rock Magazin | 2011.08.02.

Úgy indult, hogy AcceptPokolgép, aztán SlayerSepulturaKreator, ma pedig már a Bon Jovi is hallgatható számomra. Így elmondhatom, hogy kevés az a rockzene, amitől elzárkózom, sőt inkább úgy fogalmazok, hogy kevés olyan zene van, amit nem vagyok hajlandó meghallgatni.

Az évek múlásával, nem csak a fémzene maradt meg a gyűjteményemben. A komolyzenei lemezek is részét képezik a kollekciónak, úgy ahogy sok blues, jazz, de még elektronikus zenék is. Itt azokat a rock, metal lemezeket gyűjtöttem össze, melyek számtalanszor fordultak meg lejátszóimban, és biztos vagyok benne, hogy – ugyan már a legtöbbje több évtizedes alkotás, de még évek múlva is örömmel fogom hallgatni. Természetesen a legtöbb erőt, energiát a súlyos zúzdák adták és adják, de a feszült napokon, vagy ha nem egyedül utazik az ember sok száz kilométert, jól jönnek a gyűjteményben a Mark Knopfler, BB King, Diana Krall, vagy akár Santana albumok is, melyeket jobban elviselnek a „normális/átlag/gyenge hallójáratú” emberek, mint mondjuk a Slayer legutóbbi lemezét.

Egy ilyen szűk listába nehezen férnek bele új alkotások. A régebbi anyagok már bizonyítottak, beleivódtak az ember agytekervényeibe, és hát az érzelmi kötődést sem lehet kihagyni, mint ahogy azt előttem ebben a témában szóló kollégák is megírták. Az eddig megjelent listák ügyeltek arra, hogy ne szerepeljen több lemez egy zenekartól, így téve színesebbé a palettát, helyet adva még több együttesnek a bekerülésre.

Én ezt nem tudom, és nem is akarom tartani. Azért, hogy minél több kedvencem szerepeljen, ebbe a listába csak fémzenei kategóriába sorolható albumokat tettem, magyar alkotásokkal is fűszerezve. Ezen kívül annyi korlátot állítottam magamnak, hogy csak két album szerepelhet egy zenekartól. Tehát a lista:

25. Tool: Lateralus (2001)

Amikor rám talált ez az alkotás, kicsit sok volt a fémzenéből. A Tool „rám köszönt” egy rockzenei rádióműsorban, amiben részletet adtak erről az albumról.

Másnap beszereztem. Nem tudom felsorolni a számcímeket, nem tudok dalszöveget idézni, nem tudtam igazán megkedvelni a többi albumukat, de ha rám tör az a hangulat, ösztönösen nyúlok ezért a lemezért.

Erre a zenére időt kell szánni, nem lehet háttérzeneként hallgatni, minden rezdülésre figyelni kell, különben nem élvezhető. Igazi agyas zene.

24. Motörhead: Bastards (1993)

Sokan nem értik, miért pont ezt a lemezt kedvelem tőlük.

Úgy érzem, hogy annyi – azóta klasszikussá érett zene után, ez egy töréspont volt az albumaik sorában. Néhányaknak negatív, nekem pozitív. Dögös, magával ragadó alap témák. Örömmel hallgatom bármikor.

Egyébként csak a történet teljessége miatt, az első Motörhead nótát (Iron Fist) egy Sodom koncertlemezen hallottam. Akkor kezdtem el érdeklődni Lemmy zenéje iránt. Megérte az érdeklődés.

23. Type O Negative: Bloody Kisses (1993)

Egy súlyos, morbid humorú zenekar talán legjobb albuma, melyet egy helyes, törékeny szőke lánytól kaptam (beteg világ ez, mondtam én). A lány eltűnt gyorsan az életemből, de a TON maradt. Ha valakinek ajánlom a bandát, akkor inkább az 'October Rust' albumukat javaslom első meghallgatásra, az talán emészthetőbb.

22. Sex Action: Sex Action (1990)

No igen. Ők sem a több tízperces progresszív tételekről híresek. Viszont ennél jobb mocskos R&R lemez nem készült hazánkban.

Amikor először kölcsönkaptam egy szétmásolt kazettán, és kérdeztem mi ez, jól összefoglalták: 9 dal a szexről, egy pedig a drogról.

21. P-Mobil: Honfoglalás az Állami Hangversenyzenekarral (1995)

Különleges, megismételhetetlen alkotás, egy olyan Magyar rockzenei alapműből, ami eredeti változatában is kiváló. Ebben a formában zseniális.

Igaz, mint legtöbben, én is csak az alaptételeket hallgatom, nem az egész albumot.

20. Audioslave – Audioslave (2002)

Három lemezes banda, na de milyen három albumot tudnak maguk mögött!

Az elsőt nem sikerült túlszárnyalni. Ez számomra klasszikus. Chris Cornell és a Rage Against the Machine zenészei egészen egyedi zenét alkottak.

A Show Me How To Live videó alap.

19. Manowar: Kings of Metal (1988)

Írhattam volna a 'Fighting The World' albumot is ide, de nem tettem, mert ennek az anyagnak az első hallgatása különleges volt számomra. Szinte hihetetlen, hogy akkoriban hogyan lehetett az új albumokhoz hozzáférni, ha nem volt a diáknak (akkor az voltam) pénze azokat beszerezni.

Érdemes volt ellátogatni a BME villamosmérnöki kollégiumokba…, én is ezt tettem: ott a megfelelő szobában egy üres kazetta és némi ismeretség árán megoldották, hogy hallgatható legyen az új album. Én egy Accept albumért mentem, de volt még hely a kazettán, hát rávették ezt a lemezt is.

Ezen ma már én is mosolygok, és ez az album is megvan eredeti kiadásban.

18. Pantera: Vulgar Display of Power (1992)

Paks egy évi energiatermelése szorult ebbe a lemezbe. Zúzás. Kegyetlen hallójárat rombolás.

Megunhatatlan. Alap riffek, zseniális dobtémák, agresszivitás a köbön.

17. Tankcsapda: Jönnek a férgek (1994)

IGEN, nem fognak progresszív zenét játszani soha, de nem is kell. Lukács szövegei, és az egyszerű témák egysége megunhatatlan. Ugyan ennek a lemeznek a keverése hagy némi kívánnivalót maga után, de elemi erő van minden nótában. „Látod, hiába szóltam, mégis fogtad a gitárt…”

16. Nightwish: Once (2004)

Végre énekelt is Tarja ezen a lemezen, nem csak áriázott. Ez, és a minőségi zene nagy kedvenccé tette az albumot. Nem tudom elképzelni, hogy ennél jobbat tud alkotni akár Tarja szólóalbumaival, akár a Nightwish új énekesével.

A keverés harmóniája, vastag gitárhangzás, és Tarja hangja mesebeli egységet alkot.

15. Pokolgép: Pokoli színjáték (1987)

Az első műsoros kazetta, amit szó szerint rongyosra hallgattam.

Ma már ritkán hallgatom, de ha bekerül a lejátszómba az album, minden szó, minden taktus azonnal visszajön a 86-os emlékekkel együtt.

Műbőr kabátom sosem volt, cipőm nem volt Puma. Nem kellett nekem ez ahhoz, hogy szeressem ezt a zenét. Nem áll mesze tőlem az 'Adj új erőt’ album sem, de kevés a hely a listán.

14. Therion: Vovin (1998)

Ők egy új világot nyitottak meg számomra. Albumaik dallamhegyeket, komolyzenei betéteket, zúzós gitártémákat és számomra határtalan zenei örömöt biztosítanak.

Lehet szidni Őket, de egy biztos, új vonalat nyitott meg a rockzenének ez a maroknyi zenész.

13. Anthrax: Persistence of time (1990)

ÓÓÓ, azok a boldog fiatal évek, azokkal a vidám rövidnadrágos srácokkal…

Talán a legjobb Joey Belladonnaval készült lemez. Hosszabb lista esetén egy John Bush-sal készült lemeznek is ide kellene kerülnie.

12. The Cult: The Cult (1994)

Ez az album kilóg a sorból, ha a Cult munkásságát nézem. Évekig porosodott a polcomon, nem értettem, mit akarnak ezzel az új iránnyal, aztán egyszer csak rákattantam, és azóta sem tudok szabadulni tőle. Egyedi, furcsa, kiváló stúdiólemez. Ha különleges Cult lemezre vágyom, ma is ezt hallgatom.

11. Accept: Metal Heart (1985)

Az első külföldi metal zenekar, akik végképp a fémzene hajójához kötöztek.

A Metal Heart dal kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. És valljuk meg, az új anyag Udo nélkül is igen nagyot ütött, szóval nem lehet őket leírni.

Az előkelő hely elsősorban az évtizedes érzelmeknek szól. A választásom a hallgatás gyakorisága miatt esett erre az alkotásukra.

10. Guns 'n Roses: Appetite For Destruction (1987)

Náluk sikeresebb rock zenekar kevés van. Ezt az albumukat választottam, de ez nem volt könnyű, hiszen a 'Use your illusion I–II' szintén zseniális. Ennyi slágert, fülbemászó gitártémát csak zsenik tudnak létrehozni.

9. Danzig: How The Gods Kill III (1992)

Glenn Danzig neve fogalom, igaz sajnos hozzá kell tennem, hogy volt. A 4. lemez utáni irányvonallal már kevésbé tudtam azonosulni, igaz a 'Satan’s Child' sokat hallgatott album nálam, de a II - Lucifuge és ez az album bluesos vonala, az énekhang „isteni csoda”.

8. Dream Theater: Octavarium (2005)

A tökéletes mestermű. Mindegyik albumuk itt szerepelhetne, de ez egyedi. Annyi kiváló stúdiólemez után tudtak egy ilyen meseművet alkotni… Erre csak a legkiválóbb zenészek képesek. Hangszerek mesterei ők, remélem, egyszer ismét egymásra találnak!

7. Paradise Lost: One Second (1997)

A 'Draconian Times' album ismertetett meg a zenekarral. Az ismeretség azóta csak szorosabb lett. Szintén az a zenekar, akinek majd teljes életműve maradandó nálam.

A legtöbbet ezt az albumukat hallgattam. Borongós hangulata mosolyt csal az arcomra minden esetben.

6. AC/DC: Highway to Hell (1979)

Alap zenekar, alap mű, alap tempó. Ha egyszer meghallja az ember, nem tudja kiverni a fejéből ezeket az ösztönös ritmusokat. Bon Scott nem tűnik el közülünk, amíg valamilyen adathordozón hallgathatóak lesznek az AC/DC albumok. Igazából még 5-6 lemezüket beírnám szívesen ide…

5. Iron Maiden: The Number of the Beast (1982)

És még egy nagy kedvenc. Olyan stílust teremtettek Harrisék, amit 2 másodperc alatt lehet felismerni.

Életművükből szinte bármelyik lemezüket beírhatnám ide, de ez a lemez nekik is és nekem is különleges. Ugyanúgy, mint a 'Brave New World', amely a másik vízválasztó album nálam.

Az IM nem maradhat ki egy ilyen listából. Ugyan olyan alap, mint a kenyérben a só.

4. Metallica: ...And Justice For All (1988)

A halál mindenkiből mást vált ki. Cliff halála jelentős inspiráció volt.

A lemez durva mint az élet, súlyos mint a Metallica. Az első négy lemez sokszor sokat segített. Energiát adott, ad és adni fog.

Megváltoztak a zenehallgatási szokások. Ma ömlik a zene a netről, gyakorlatilag bárki adhat ki lemezt, de úgy gondolom, hogy ez az album kitűnne ma is a tömegből. Tökéletes, agyszaggató.

3. Megadeth: Countdown To Extinction (1992)

Sajnos az életben csak egy első helyezett lehet. Mivel nálam ez a két zenekar egyformán és hosszútávon megmaradt, így ezzel próbálom kompenzálni a második helyezettet.

Ha lehet beszélni mérnöki pontosságról, sallangmentes metal zenéről, azt e lemez kapcsán tehetjük meg. Emészthető, mégis durva, dallamos, mégis gyilkos zene, amit nem tud mindenki magáévá tenni.

Ezen a lemezen mind a mai napig nem lehetett változtatni. Hiába jött ki a mastered változat, ebbe bűn belenyúlni. Nem is merték megtenni.

2. Megadeth: Rust in Peace (1990)

Megunhatatlan. Hihetetlen hosszúságú, mesteri gitárszólók, olyan tekerés, ami ma is becsületére válna miden gitárosnak. Ezt a lemezt sem tudom hallgatni vezetés közben mind a mai napig. Olyan szinten vonja el a figyelmet, ami már veszélyes a közlekedésben.

Olyan mestermű, amit minden fémzenekedvelőnek ismerni kell. Szeretni úgy sem fogja mindenki, de tisztelni kell ezt az albumot. Nem hiszem, hogy felül tudja múlni akkori önmagát Dave Mustaine.

1. Metallica: Master of Puppets (1986)

Az Orion dallama, az utánozhatatlan Cliff Burton basszustémák, a ma is kiváló hangzás. Egyedi dobhangzás, szanaszét torzított gitárok.

Hihetetlen, hogy egy 25 éves lemezről írom azt, hogy számomra felülmúlhatatlan.

Azt nem mondom, hogy az intellektualizmus meghatározza az albumot, de nem is ezért szeretem! Tökéletes egység a durva metal zene és a dallamok orgiája között.

Legutóbbi hozzászólások