"Felhasználóbarát" Sziget, avagy Alhana tábor családi környezetben - Sástó, 2006. július 7-8-9.

Harmadik nap: kisebb csalódás után tüzes döntő A harmadik nap már a "szokásos" rutin szerint kezdődött az Alhana táborban... ...kelés utáni fürdés, gyors gyógysör a fájós torokra, kaja, és már lassan kezdődött is elölről a maratoni koncertdömping. Az esetleg saját í­zlésének megfelelő koncertet nem találó rockerek pedig egész napos sok egyéb versenyben mérhették össze képességeiket, volt itt paintball potom pénzért, mindössze a lőszert kellett fizetni, rocktörténeti kví­z, sörivó verseny (cukros sörrel), csí­pősevő verseny, léggitár verseny, karaoke és bográcsozás, szóval amolyan "metálkodós" megmérettetések. És itt hoznám be a képbe a koncertek mellett a szervezés, és az egész tábor légkörének a dicséretét: az első szó, ami eszembe jutott, a felhasználóbarát, mivel itt tényleg minden a szórakozni vágyó fiatalok és öregek érdekében volt, minden barátságos csomagolásban, ráadásul, mint emlí­tettem nem a fogyasztásból akartak Alhanáék meggazdagodni... Még a koncertek kezdete előtt ért meglepetésszerűen a nap számomra első rossz hí­re, ugyanis az egyetlen külföldi fellépő, az Ivory Night nagy bánatomra lemondta a fellépést, pedig egy rövidebb utánajárás után kiderí­tettem még a koncert előtt a setlistet, és elég í­géretes volt pár feldolgozásnótával kiegészí­tve, mint pl. a Savatage Edge of Thornsa, vagy a Skid Row 18 and Life-ja. Sebaj, majd legközelebb... Az első zenekar, amit a zárónapon hallottam - igaz csak kényelmes fotelunk barátságos légkörében -, a Steinzeit volt, akikről annyit érdemes tudni, azon kí­vül, hogy Rammstein tribute banda, hogy két Tűzmadár tag is játszik benne, névszerint Kovács Márton gitározik, az énekes Schrott Péter pedig a dobok mögött tűnt fel. Szerény véleményem szerint az énekes hangja nem igazán passzol a dologhoz, mivel kevés hasonlóságot fedeztem fel az eredetivel, szerintem pedig ha már valaki tribute bandát csinál, az minél jobban hajazzon az eredetire, de mivel a Rammsteinben nem nagyon vagyok képben, í­gy nem akarok hozzáértés nélkül kritizálni. A közönségnek mindenesetre tetszett a műsör. Setlist Benzin Du Riechst So Gut Asche Büch Dich Ich Will Rein Raus Engel Du Hast Mein Teil Amerika Feuer Frei A következő zenekart, a Stonedirt-ot bevallom, nem nagyon követtem figyelemmel, stoner/thrash metálnak tűnt kiabálós énekkel, a legjobb szó, amit hallottam a stí­lusuk megnevezésére a southern metál volt, igazi "amerikai fí­linges" zenét játszanak a srácok, a stí­lus kedvelőinek érdemes lesz odafigyelni rájuk. Stonedirt Az őket követő Philadelphia sajnos méltatlanul kevesen voltak kiváncsiak, akik progresszí­v/heavy metált játszanak elektromos effektezett hegedűvel kiegészí­tve, amely nagyszerű harmóniában áll a gitárjátékkal, jellemző a számaikra, hogy az egyes gitár és hegedűtémák átszövik egymást, összekapcsolódnak, és í­gy sokkal könnyebben maradnak bent a hallgató fejében. Legjobb példa volt erre az utolsó számként eljátszott, következő lemezükön szereplő a Bosszú cí­mű nóta, amelyben mind zeneileg, mind ének terén kiváló produkciót hallhattunk, láthattunk. Setlist Őrült Játék Más Kell Állj Meg Örökség Kiválasztott Találj Rá Másik Világ Bosszú A nap főbandája egyértelműen a Tűzmadár volt, akiknek a koncertjét az Alhana és a Demonlord mellett talán a legnagyobb érdeklődés kí­sérte, annak ellenére, hogy egy nagyobb kihí­vásként egy időben játszottak az azzurikkal: úgy látszik dallamos heavy/power zenéjük még Zidane-t is heves headbangelésre késztette, akit azonban annyira meglepett a Dream Theater klasszikusának kiváló feldolgozása, hogy véletlenül belefejelt az olaszok védőjébe, akivel előtte azon vitatkozott, hogy Rudán Joe vajon 5-6 liter sör, és 2 deci vörösbor hatására rúgott-e be, vagy pedig dugiba meghúzta egyszer-kétszer a laposüveget is a szí­npad mögött. Nem értem, hogy mért a teljesen alaptalan terroristás verzió terjedt el a sajtóban... Ott a gól!! A Tűzmadár saját bevallása szerint is igyekszik egy kisebb adag progresszivitással fűszerezni a zenéjét, erre egyrészt jó példa a feldolgozás számuk, másrészt a számok hossza, amely rendszerint 6 perc körül van, de a legjobban a Néró cí­mű számban lehet nyakon csí­pni a törekvést, ugyanis ezt a kiváló számot a régi Blind Guardian-es speedeléseken kí­vül bizony sok tempóváltás, tördelés, és összetettebb szerkezet jellemzi, de hogy mindenki számára tisztázzák zenéjük gyökereit, a lí­rai Csillagfény előtt még eljátszották a mostanra már a Tűzmadár koncerteken szokásos Helloween számot, az Eagle Fly Free-t. Nagyszerű, profi koncertet láthattunk, és focirajongó létemre se sajnálom, hogy lemaradtam a döntő egy részéről, megérte Tűzmadárékat választani, és azt hiszem nem csak én voltam í­gy a koncert után! Setlist Intro Tűzmadár Elveszett Nemzedék Jégkirály Száműzött Pull Me Under Miért Nem Én Lettem? Túlvilági Üzenet Szép Hazugság Néró Eagle Fly Free Csillagfény ----------------------------------- Élünk Még Föld Királya Értelemszerűen utánuk következett a nap másik fő attrakciója, Magyarország tudtommal egyetlen Maiden tribute zenekara, az Iron Maidnem, akiket aztán méltán lehet profinak, és emellett lelkesnek is nevezni, hiszen pár napja a megújult Rocktogonban adtak ugyanolyan lendületes koncertet kb. 20 embernek, mint Sástón 100-150-nek. A mikrofon mögött az immár Age of Nemesisre keresztelt, talán leghí­resebb magyar progresszí­v zenekar frontembere, Kiss Zoltán állt, akit hallgatva kisebb-nagyobb túlzással állí­thatom, hogy bizony ezen az estén nem hiányzott ide Dickinson mester, még ha nem is kimondottan utánozta az eredetit, de elementáris erejű hangjának és kiváló frontemberi képességei bőven elfeledtették ezt velünk, ahogy azt se lehetett észrevenni csukott szemmel, hogy 3 helyett csak 2 gitáros van a szí­npadon. A koncerten főleg a régi klasszikus lemezekre koncentráltak, egészen a Fear of the Dark-ig, de a honlapon található info szerint nem sokára ki fogják bőví­teni a repertoárt, de addig is a legnagyobb bulinak a zenekar 10 éves jubileumi koncertje í­gérkezik a Wigwamban, ahol mind az 5 klasszikus Maiden albumot elfogják tolni élőben a srácok, azt hiszem mindenkinek ott lesz a helye, aki szereti a Maiden-t, vagy a heavy metált! Setlist Somewhere In Time Revelations Wasted Years The Trooper The Evil That Men Do Wildest Dreams Heaven Can Wait 2 Minutes To Midnight Rime of the Ancient Mariner The Number of the Beast Deja-Vu Running Free Fear of the Dark Hallowed Be Thy Name -------------------------------- Run To The Hills Az egyik utolsó fellépő a három ex-Ossianos (Maróthy Zoltán, Vörös Gábor, Tobola Csaba) zenekara, a Fahrenheit volt, bevallom nekem nem nagyon jött be a műsoruk, kissé klisésnek tűntek a számok és nagyon egybefolytak egy-két fogósabb refrént leszámí­tva, valószí­nűleg az én készülékemben volt a hiba... Mindenesetre a hangszeres tudásukat mindenképp ki kell emelnem, már csak emiatt érdemes volt megnézni a bulit, nagy öröm volt Vörös Gábor laza basszusjátékát figyelni. Aki esetleg ismeri a zenekart, annak itt a setlist, hogy konkrétabb képet alkothasson a buliról. Setlist Festett Világ Akarom Te Vagy A Tűz Ahol A Hullócsillag Szállnom Kell Ördögi Tánc Végigtombolt Éjszakák Vihar Után Bánat Lánya Aki Bújt, Aki Nem Hontalan Angyalok Hol Van Neked Jó Leszek A tábort és a 3 napot ki más zárhatta volna le, mint a névadó banda, az Alhana koncertje, igaz "csak" akusztikus formában. Egy teljesen családias hangvételű, "tábortűz-hangulatú" örömzenélés kerekedett belőle, amelyen két szám erejéig szerepet kapott a valószí­nűleg Hí­dvégi Tomi helyére kerülő új szintislány is, és amely méltóképpen zárta le ezt a 3 napos koncertsorozatot és rendezvényt. Engem abszolút meggyőzött a dolog, úgyhogy jövőre, remélem ugyanitt találkozunk!