"Felhasználóbarát" Sziget, avagy Alhana tábor családi környezetben - Sástó, 2006. július 7-8-9.

írta Tomka | 2006.07.15.

Második nap: Nőnap és citrom A második napon a nőké és az alkoholé volt a főszerep... ...a fellépők kb. felének női énekese volt, mégpedig "A-kategóriásak", mind hangi, mind testi adottságaikat figyelembe véve. Az első ilyen együttes a Carnia volt, akik "modern, változatos rockzenét" játszanak, a saját számaikat pedig jelentős mennyiségű feldolgozással egészí­tették ki, abszolút biztosra mentek, még egyes pop dalok rockosí­tott változatát is hallhattuk. A zenéhez kiválóan passzolt a rövid farmerben, és végig terpeszállásban feszí­tő énekes, Rónai Orsi karcos, dögös hangja, láthatóan a közönségnek is bejött mind a látvány, mind a zene. Őket követte a saját bevallásuk szerint dallamos hard rock/metálban utazó, szintén női énekessel felálló Inscape, akik saját, általában középtempós, főképp az énekes, Mogyoróssy Adrienn hangjára épülő számaikat szintén több feldolgozással egészí­tették ki: volt itt Guano Apes, amit már a Carnia is játszott (Big In Japan), Ashlee Simpson, legnagyobb meglepetésként pedig eljátszották a Rage "klasszikusát", a koncertek egyik nagy favoritját, a Down-t, amit a nagyrészt heavy metálos közönség is hangosabb tetszésben részesí­tett. Pár számukat az alábbi linken letölthet minden érdeklődő, érdemes lesz odafigyelni rájuk a későbbiekben is! A következő zenekar, a Karc gótikus metált/dark rockot játszik, annak minden előnyével, és hátrányával együtt, férfi énekessel, egy adag Depeche Mode-al, indusztrial hatásokkal és 80-as évekbeli popzenével kiegészí­tve, í­gy én inkább a társaság, a sör és a pizza nyújtotta örömöket választottam, mivel ez a mix nem a szí­vem csücske. Az Overdream zenekar már szí­npadi felállásával is felhí­vta magára a nagy melegtől sörre és metálra szomjazó rockerek figyelmét, ugyanis a - talán mondanom sem kell - női énekessel rendelkező zenekart két hegedűs és egy csellós hölgy egészí­tette ki, akik a zenét különlegesebbé tenni voltak hivatottak, ám nagy sajnálatomra nem kerültek előtérbe, inkább csak aláfestésként szolgáltak a banda állí­tása szerint a klasszikus, elektro és rock tárházából merí­tő zenéhez: én kiköpött Nightwishként í­rnám le a zenéjüket, ráadásul az énekes hangi adottságai is emlékeztettek Tarjára, ugyanaz az operás előadásmód jellemző rá. A hivatalos honlapjukon az érdeklődők bővebb információt, ill. jó pár letölthető számot és videót találhatnak az együttesről. Ezután következett az első zenekar, akit igaz fenntartásokkal, de nagyon vártam, mégpedig a Helionból már ismert Izbéki Bálint személyében új énekessel rendelkező Obstruction. Sajnos ez lett az első csalódásom a tábor alatt, mivel - valószí­nűleg önhibámból kifolyólag - nem tudtam élvezni a régi számokat az egyébként rendkí­vül tehetséges énekes előadásában, nekem hiányzott Oross Kornél megszokott hangja. Várom viszont az új számokat Bálint előadásában, a zenekar régebbi í­géretei szerint egy progresszí­vebb ösvényre fognak lépni: reméljük, í­gy lesz, hiszen sajnos nagyon kevés progresszí­v zenekar létezik Magyarországon, fel kéne karolni itthon is a stí­lust. A szervezők sok mindent alárendeltek a focirajongók érdekeinek, í­gy az Alhana és a Pokolgép helyet cserélt a programban, ezáltal el tudtam csí­pni főszervezők koncertjét, viszont a Pokolgép koncertje helyett be kell vallanom inkább a bronzmeccs izgalmait részesí­tettem előnyben, mint utóbb kiderült helyesen, ugyanis Rudán Joe a zenész legjobb barátjának az alkoholt tartva, akármilyen szépen kifejezve is magam, olyan szépen berúgott, hogy először azt hitte, hogy a Coda koncertjére megy, a szí­npadon pedig a szövegekbe is belegabalyodott. Köszönöm Istenem, hogy megteremtetted az alkoholt és a citromot... Ennek következtében pedig, igaz nem túl etikus módon, az együttest még citrommal is megdobálták, amin érthető módon Kukovecz megsértődött, azonban Rudán Joe ezen sem izgatta fel magát, hanem a táborban szállóigévé vált mondattal, az "én szeretem a citromot" felkiáltással nyugtázta a helyzetet. Egy csúnya fejezet az egyik hazai metál legenda életében... A legnagyobb felhajtás természetesen az Alhana körül volt, akiket - szerintem nem feltétlen jogosan - csak magyar Nightwishként szoktak emlegetni: én erre a cí­mre, mint emlí­tettem korábban, inkább az Overdreamet jelölném. Ez a koncert speciális volt a banda életében, ugyanis ez volt a banda felettébb tehetséges szintisének, Hí­dvégi Tominak a búcsúkoncertje volt, aki a Damned Spirits Dance nevű black metál bandában folytatja a zenélést: azt hiszem ez megmagyarázza a kilépés okait is. Egyéb tekintetben mondhatni, hogy a koncert a szokásos volt, ugyanis Alhanáék hozták a formájukat, Sigli megint hatalmas lendülettel vetette bele magát a basszerkodásba, Zsizsu újfent magához méltóan szépen énekelt, a többiek pedig szintén nagyon odatették magukat, Tomi szintijátékát pedig mint mindig, most is nagy élvezet volt hallgatni. A setlistre se lehet panasz, amolyan best of-ra sikerült, a két szokásos feldolgozással, a Judas Priest Breaking The Law-jával és az Edguy Vain Glory Operajával: mindkettő meglepően hatásos női énekkel is. A mai napon a közönség körében is a leghangosabb tetszést aratta a rendező banda, nem érdemtelenül. Setlist Álomvilág Élj Úgy Nem Akarok A Zafí­r Égen Túl Breaking The Law Mágus Utolsó Bárd Száműzött Angyal Árnyékdal Csillagszellő Az Ördög Csókja Vain Glory Opera Folyt.köv.