Személyes kedvenceim - Redneck Imi

Én is hasonló problémával küzdöttem, mint a többiek, mégpedig a szűkítéssel; naná, hogy jóval több személyes kedvencem van, mint huszonöt, így arra az elhatározásra jutottam, hogy csak olyan albumok kerülhetnek be a kedvencek közé, akiket egy fél éves perióduson belül többször is meghallgatok. Ha nem lenne olyan baromi jó az itteni rádióadók szolgálata, akkor, mint a régi szép időkben, körülbelül húsz CD-t cipelnék egyszerre a kocsimban, amit hetente cserélnék. Így azonban, hogy a kocsiban rádiót hallgatok, marad a JBL-ek döngetése a raktárban. Na, de akkor nézzük, hogy a környékbeli mackók és őzgidák miket is hallgatnak velem együtt:

 25.       Queen: A Night At The Opera

Ez a hetvenes évek elején megjelenő album számomra  annak idején és most is a műfajok közti bátor kalandozásokat jelentette. A csapat bravúrosan ötvözte a rockzenét a különböző műfajok kavalkádjával, melynek példája ez a lemez is, plusz ott van az egyetlen, pótolhatatlan Freddie, aki valami hatalmas csodát kapott a torkába a Teremtőtől. Kivételes hang, amivel milliószor ejtett ámulatba - és nem csak ezen a lemezen. A Queen ezen albumán – azt hiszem, leszögezhetjük - kulcsnóták es zenei mérföldkövek vannak, a kórusmunka meg egyenesen utánozhatatlan. Négy zseni egy olyan bandában, ami minden zene szerető embert így vagy úgy, de rabul ejtett valamikor.

24.       KISS: Sonic Boom

A listámon sajnos nem sűrűn szerepelnek „friss” lemezek, ez alól kedvenc bandám utolsó lemeze az egyetlen kivétel, amit nem kicsi várakozással és majréval vártam annak idején. Olyannyira türelmetlen voltam, hogy életemben először már a lemez megjelenése előtt letöltöttem az albumot… úgyhogy jelentem, felköptem és aláálltam! Persze azóta megvásároltam és a polcomon díszeleg ez a csoda! Fantasztikus albumot sikerült összehozni a kedvenceimnek és szent meggyőződésem, hogy ez az őstagokkal nem sikerült volna. Egy számtól eltekintve tökéletes az album és ami még meglepő, hogy Stanley fanatikus létemre az Eric Singer nóta a favorit nálam. Egy percig sem kétséges, újabb KLASSZIKUS született, aminek ott a helye a polcon a ’Love Gun’ és a ’Destroyer’ mellett. Ha lenne rajta egy ballada Stanley-től, valószínűleg az évtized lemeze lenne nálam, így azonban ez a titulus marad a napokban is készülő új lemeznek, remélhetőleg.  

23.       W.A.S.P. Headless Children

A mai rockereknek fogalmuk sincs arról, milyen érzés volt annak idején a régóta kuporgatott spórolt pénzből hozzájutni az eredeti nyugati bakelit lemezhez. Már attól is el voltam ájulva, ahogy csomagolva volt belülről a cuccos, hogy ne karcolódjon a lemez. Más és jobb idők voltak ezek a rockzenét szerető emberek számára. Mivel akkoriban még rockújságok sem voltak, először csak lemezboltokban lehetett új bandákkal találkozni; így vettem meg Blackie-ék első albumát is. Fogalmam sem volt, kik Ők, csak a borító alapján döntöttem úgy, hogy megvásárolom a korongot, otthon meg jött a nagy ámulat. Egy perc alatt W.A.S.P rajongó lettem, a nevüket is rögtön felvéstem filctollal a farmerdzsekimre. Minden albumukat imádtam, de ez a lemez volt, ami igazán bejött nálam. Bődületesen jó munkát tettek le az asztalra; mertek újat csinálni akkor, amikor éppen letűnt a hair metal korszak. Egyszerűen pazar korong, ami szerintem a mai napig a legjobb munkájuk, amiről aMean Man Real Meés a Forever Free nóták a kedvenceim. Bár meg kell mondjam, az egész lemez úgy jó, ahogy van!!!   

22.       DEF LEPPARD: Hysteria

Ha nem vettem volna észre a britek igen jó zenéjét, akkor azt lehetne mondani a dallamos rockzenére kihegyezett fülemre, hogy süket, mint a leopárd. Természetesen számomra is a megasiker Hysteria a kegkedvesebb, amit tulajdonképpen nem is kellene lemezen hallgatnom, mert az amcsi rádiók a mai napig folyamatosan játsszák a slágereket erről a kiváló albumról. A Def Lepparddal kapcsolatban mindig eszembe jut az is, hogy először náluk láttam a csarnok közepén elhelyezve a színpadot. Mivel a zene mellett számomra a körítés is fontos, ez utóbbi dolog rendesen dobott nálam a szerethetőségi listán és persze szegény Clark munkássága is, ami szerintem a mai napig hiányzik a zenekarból. 

21.       AC/DC: Highway To Hell

Ez nem lehet kérdés, az Ejszidiszi ALAPZENEKAR a rockzene berkein belül!!! Ez az a banda, akit a death metalos és a progresszív zenét kedvelő ember is egyaránt szeret, én pedig egyszerűen imádom Őket. Ellentétben sokakkal, nálam nem perdöntő az énekes szerepe, mert mindkettőt csipázom. Ez a lemez volt egyébként az, amivel végképp sikerült olyan nyomot hagynia bennem a bandának, amely azóta is elkísér. Örök kedvenc és megunhatatlan!

20.       BILLY IDOL: Cyberpunk

Mindenkinél van kakukktojás, nálam azt hiszem, ez a lemez az. Mivel a legenda szerint úgy született ez az album, hogy Billy bátyót több tonna Marihónalja társaságában „bezárták” a stúdióba, az énekes szerint a lemezt is hasonló felkészültség mellett érdemes meghallgatni… Ez persze nem igaz, mert bizony mariska nélkül is rendesen üt a lemez nálam, ami egyébként minden, csak nem klasszikus Billy Idol lemez. Teljesen más stílus! Elszállós, merengős, hálószobai tevékenységekhez pedig egyszerűen kiváló, egyúttal ajánlott anyag! Ugyan hatalmas bukta volt, nálam az egyik legjobb korong, amit Idolunk valaha is összedobott.

19.       ACCEPT: Metal Heart

Míg a mai fiatal rockereknek a ’Blood Of The Nations’ volt tavaly az év lemeze, addig az én fiatalságom idején a ’Metal Heart’ volt ugyanez. Néha jól esik durvulni a sok dallamos zene után, amire az Accept korongja nemcsak régen, de most is kiválóan alkalmas. Tökéletes anyag, ami a mai napig be tud indítani egy kis headbangelésre! Hatalmas, még mindig fájó seb, hogy amikor a csúcson voltak és rengeteg plakát hirdette városszerte a koncertjüket, egy aktív ifjúgárdista miatt a csapat lemondta budapesti koncertjét. Pedig akkor kellett volna látni Őket…!  

18.       SWEET: Sweet Fanny Adams

Velük kezdődött minden! Tizenhárom éves voltam, amikor az ABBA együttes imádatából éppen kigyógyulva, mint sokan mások, a Sokol rádiómon csüngtem és a Tip-Top parádé című műsort hallgatva egy életre szóló szerelembe estem a Sweet együttessel. Ők azok, akikre abszolút illik a megfogalmazás, hogy messze megelőzték a korukat a zenéjükkel és szintén Ők azok, akiknek hatalmas szerepük volt az akkor oly divatos glam műfaj csúcsrajáratásában. A ’Sweet Fanny Adams’ album az a korong, amin olyan slágerek hallhatók, mint az Ac-Dc, a Peppermint Twist, a Rebel Rouser vagy az akkor még durvulatnak számító Set Me Free. Hatalmas szerepük volt abban, hogy a rock műfajt ideje korán megszerettem, de az első zene miatti pofont is Tőlük kaptam, amit sajnos sok más tasli követett még. Na, de ki hallott már olyat akkoriban, hogy egy diák az iskolai köpenyére sárga filccel ráfirkálja, hogy Sweet? Térdepeltem is bizony annyit ezután az akcióm után a sarokban, hogy nem lepődtem volna meg, ha kukoricahiány alakult volna ki miattam az országban.

17.       BON JOVI: Bad Medicine

A legolcsóbb női viagra!!! Éppen ezért, hogy még könnyebben menjen a csajozás, mindig volt egy Józsi CD a szkoda van handridomban. Persze voltak ezen kívül más titkos fegyvereim is, amiket ez ügyben bevetettem annó. Annyi hajlakk volt például az egekig tupírozott hajamon, hogy a haveroknak nem lehetett rágyújtani a kocsiban, de az is megér egy misét, hogy hogyan tudtam az E-klub előtt a kocsimból ki- és beszállni a végletekig beszűkített farosomban. Persze felkúsztak ilyenkor a mogyoróim az ádámcsutkámig, de kit érdekelt, amikor Bon Jovi is így nézett ki? A külsőségeket leszámítva, ha a valaha volt legjobb Józsi lemezt akarom hallgatni, akkor csakis ez a korong lehet a választás. Ciki vagy nem, a zeneileg is ekkorikban csúcsra ért zenekar legnagyobb albuma a mai napig meg tudja találni az utat, hogy bekússzon a CD-lejátszómba. 

16.       MOTORHEAD: Ace Of Spades

Majd minden lemezhez van egy sztori, így ehhez is. Éppen egy kedves kollégámat győzködtem arról, hogy a Sabbath egyik lemeze milyen durva, mire Ő másnap behozta – mert ugye akkor még nem úgy ment, hogy átküldjük egy fájlban a Motorfej eme veretes albumát – és már a borító láttán kész voltam, ahogy a három tróger Clint Eastwoodként pózol rajta. Alig vártam, hogy hazaérjek, ahol már rögtön az első címadó nóta egy laza prosztatamasszázst produkált nálam az addig sosem hallott brutálisan agresszív témáival. Nem is lehet más kedvencem az egyébként is kőkemény lemezekkel rendelkező bandától, mint az az album, amit egyszer már kiválóan használtunk háttérzenének egy házbontás alkalmával.

15.       THE CULT: Sonic Temple

A Cult az általa képviselt stílussal hozott valami különlegeset, valami olyat, amit addig még sosem hallottam. Bár a stílusváltásuk nem volt egetrengető, mégis olyan, hogy már az első taktusból rá lehetett jönni, kik nyomják a zenét. Mivel három lemezük is igen jól sikerült, nehéz volt számomra a választás, de végül a ’Ceremony’ és az ’Electric’ albumokat megelőzve a ’Sonic Temple’ nyert slágeres dalaival, amihez persze Ian Astbury fergeteges hangja is kellett. Kivételes és a mai napig igen sűrűn hallgatott lemez ez a kedvenceim közül.    

14.       METALLICA: Metallica

Na, akkor teljes mellszélességgel itt állok előttetek és jöhet a csulaeső! Vállalom!!! Én ugyanis nagyon szeretem ezt a rajongók által sokat szidott lemezt, ami számomra úgy tökéletes, ahogy van! Hibátlan!!! Nem érdekel, hogy rocklemez lett, nem érdekel, hogy eltávolodtak a régi vágányról, sőt, baromira nem érdekel az sem, hogy emiatt az album miatt lettek megasztárok. Ami mindig is érdekelt, az az állatian jó zene, ami ezen a korongon hallható. Felejthetetlenek a riffek, hatalmasak a nóták és a lemez hangzása is tökéletes a számomra, úgyhogy még sokáig helyet fog követelni a kedvenc lemezeim listáján!

13.       OVERKILL: From The Underground and Below

Sosem tartozott a kedvenceim közé ez a banda, de ezt a lemezt kimondottan szeretem. Ennél az albumnál is a hangzás fogott meg elsősorban, valamint az a torontói élmény, amikor láthattam az Overkillt nem gyengén zúzni a Motörhead előtt. Utána vásároltam ugyanis meg ezt a lemezt, amit azóta is szívesen hallgatok, ha épp meg akarom nyomni az atomsilók indítógombját. Pusztító a zene és ha eljön az antikrisztus, akkor tuti, hogy a Long Time Dyinra fog érkezni. Azt gondolom, sokkal több sikert érdemelne ez a banda a műfajában.

12.       PINK FLOYD: Animals

A Floyd nálam a progresszív zene kezdete és a vége. Ebből ugyan ki lehet találni, hogy nem vagyok egy nagy progresszív zene rajongó, de a Pink Floyd az nagyon más, az ugyanis maga a varázslat!!! Ilyen korábban sem volt és szerintem sokáig nem is lesz. Egyedi! Talán nmeglepő, hogy nem egy másik, sikeresebb lemezükre esett a választásom, de az ’Animals’ számomra olyan, mint másnak a seduxen vagy az andaxin. Azon túl, hogy a végletekig meg tud nyugtatni ez az album, álomvilágba is repít engem, ráadásul a mai napig tudok olyan izléses fikcsiket találni benne, amik a sok év dacára rejtve maradtak előttem. Varázslatos lemez fantasztikus hangulattal és nem utolsó sorban legendás borítóval.   

11.       JUDAS PRIEST: British Steel

Itt bizony nagyon egyszerű a dolgom, miért is ez az album a kedvencem. Tessék meghallgatni az eslő hat számot erről a metalorgiáról és aztán könnyűszerrel megkapja mindenki a választ, miért is ez a lehető legjobb Judas lemez a számomra. 

10.       HARDLINE: Double Eclipse

A méltatlanul a feledés homályába veszett album számomra a tökéletes dallamos hard rock zene mintapélánya. Nincs tölteléknóta a lemezen, minden dal éppolyan gyilkos, mint a banda felállása. Mivel Neil éppen nem utazgatott, volt ideje összehozni ezt a bandát és megcsinálni a Redneck Imi szája íze szerint legtökéletesebb hard rock albumot fenséges melódiákkal, őrült szólókkal és egy csodaszép balladával. Úgy százas ez a lemez, ahogy van!!!

09.       OZZY OSBOURNE: No More Tears

Az öregnek és a társainak itt valami fantasztikusan sült el a keze, mert Osbourne barátunk azóta se csinált ehhez foghatóan parádés lemezt. Számomra ez a tökéletes Ozzy album, amin Zakk is szabadjára engedhette magát, iszonyatos virgákkal hálálva ezt meg. Kemény, de egyben dallamos lett Ozzy papa rockzenei disszertációja, amelyben azt hiszem, az Őt körülvevő zenészeknek is hatalmas szerepük volt, ugyanis a lehető legjobb felállás játszik szerintem ezen a fantasztikusan sikerült anyagon. Ha Ozzy ebből az anyagból egy divatos, de lassan feledésbe merülő egészlemezes turnét csinálna, akkor még Mahacskalába is elmennék, ha épp ott játszana.

08.       WHITESNAKE: 1987

Mindig is szerettem David hangját és jellegzetesen stílusos zenéjét. Sokáig hadakoztam az ’1987’ és a ’Slide It In’ között, aztán végül rájöttem, hogy az 1987-et többször hallgatom, így ez a remeklés került a kedvenceim listájára. Be kell valljam, hogy annak idején hetekig gyakoroltam, hogy hasonló stílusban szólíthassam le a csajokat az E-klubbnál, mint David apánk tette, Ohhh Baby, baby, baby… Háááát, jó pár lány eligazított, hogy merre is találom Lipótmezőt ezzel a stílussal, úgyhogy a későbbiekben inkább a lemez hallgatásával időztem többet, mert bizony ez is olyan darab, amit a mai napig nem lehet megunni. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy sosem volt turné a lemezen játszó zenészekkel. Dallamorgia néha túlfűtött érzelmekkel, de ebben az időben ez volt a menő és nálam még most is az. Ha a bevezetőmben említett őzikéket és medvéket megkérdeznék, akkor bizony elmesélnék, hogy egy magyar redneck még a mai napig üvöltve babyzik az Appalache-hegység zugaiban. Tökéletes lemez, pazar hangzás, felejthetetlen slágerek és sztárparádé jellemzik ezt a korongot!   

07.       MÖTLEY CRÜE: Dr. Feelgood

A valaha létező legsikeresebb Mötley album nálam is igencsak bejött annó és bizony most is szeretem hallgatni Mick felvezetőjét a Kickstar My Heart elején, amit annak idején rongyosra is játszottam a Tüzesvízben. Bár a régebbi lemezekkel sincs sok gondom, itt bizony rendesen elkapták a fonalat a huligánok. Volt szerencsém az „egy az egyben eljátsszuk” turnéhoz is, de a lemez enélkül is vastagon befér a kedvenceim közé!!!

06.       GOTTHARD: G

A kollégák kedvenc listáját olvasva kissé meglepett, hogy senkinél nem tudott bekerülni a sorba a svájci rockerek büszkesége, a Gotthard. De nem nálam, hehehe! 1996-ban nem igazán volt divat effajta minőségi rockzenét tolni, Ők mégis bevállalták és mind hangzásilag, mind érzelmileg, mind pedig minőségben olyan lemezt csináltak, hogy attól a mai napig kész tudok lenni. Aki ezt a korongot úgy tudja végighallgatni, hogy nem indul be rá, az végérvényesen be van oltva rockzene ellen. A legnagyobb fájdalmam velük kapcsolatban persze az, hogy az ismert okok miatt sosem lesz még egy ilyen lemez tőlük, illetve, hogy a rockzenei rajongásom elmúlt harminc évében minden jelentős együttest láttam élőben, kivéve sajnos Őket…

05.       LYNYRD SKYNYRD: God & Guns

A southern zene fénylő déli csilllaga ezzel az albummal lopta be magát a szívembe. Az nem kérdéses, hogy egy rednecknek szinte kötelező ezt a bandát szeretni, de érdekes módon az utolsó korongjuk nekem jobban bejön, mint a régi nagy klasszikusok. Talán azért, mert a ’God & Guns’-nál sokkal rockosabbra vették a fiúk a figurát amellett, hogy persze bőven hagytak teret a southern feelingnek is. Az aránylag hosszú lemezen egyébként bőven lehet szemezgetni a jobbnál jobb dalok közül. Vannak olyan CD-k, amiket sosem találok meg a tokjában, mert valahogy mindig a lejátszómban maradnak… Ezek közé tartozik ez a ragyogó album is!

04.       ZZ TOP: Eliminator

Van egy grafitis mondás. „Együnk szart, mert több millió légy nem tévedhet!”. Na, csak a Júeszéjben több mint tíz millió példány ment el ebből a lemezből. Azt leszámítva, hogy több millió ember nem tévedhet, ez a lemez nagyon bejön nálam. Ennél a korongnál bizony nagyon eldurrant a texasi nyári mikulások keze és a mai napig helytálló lemez könnyebben emészthető dalaival nemcsak kirobbanó sikert tudtak elérni, hanem az én szoros kötődésemet is hozzájuk. A végletekig laza, beleszarós blues-rock még mindig előkelő helyet foglal el a kedvenceim között, ráadásul az elsőt sosem felejti el az ember; Ők voltak életem első észak-amerikai koncertélménye, 1991-ben.

03.       VAN HALEN: Van Halen

Kemény tizenhat évesen már ott toporogtam a fóti művház bejáratánál beengedésre várva az esti diszkóba. Nem röhögni hékás, abban az időben csak ilyen helyeken lehetett csajozni. Na, éppen ott lődörögtem, amikor is a diszkós (Praszna dodi), akinek a kor adta lehetőségekhez képest állat cucca volt és még a rockzenét is szerette, csak úgy teszt gyanánt berakta a frissen beszerzett VH lemezről teljes csutka hangerővel az Eruptiont. Amikor azon a hangerőn meghallottam életem legjobb és legdögösebb gitárszólóját, azon nyomban véghezvittem egy komplett ürítést, magyarán lefostam a bokám. Totális ledöbbenés volt, azelőtt ugyanis sosem hallottam ilyet és ez a csoda valami földönkívüli érzést idézett elő nálam. Földöntúli élményem a haverok számára is döbbenetes lehetett, mert elmondásuk szerint úgy ült ki egy 8G-s nyomás a búrámra, hogy még repülőre se kellett ülnöm hozzá. Mintha ettől a szólótól nem lett volna már elég kéjérzetem, dodink hagyta, hogy bedörrenjen a You Really Got Me az évszázad riffjével, amitől aztán már tényleg kifeküdtem, agyeldobás volt ezerrel, olyannyira, hogy ezután már csak olyan lányoknak udvaroltam a dizsiben, akiknek csak a segge árnyéka nyomott vagy 100 kg-ot. Persze aztán szinte azonnal beszereztem a komplett lemezt, aminek az anyaga bőven elég ahhoz, hogy a Van Halenről is azt írhassam, messze megelőzték korukat a zenéjükkel. Abszolút helye van a trónon, azaz bronzérmes a kedvenceim között.   

02.       CINDERELLA: Long Cold Winter

Az ezüstérmes bandámról és annak über lemezéről írtam már régebben egy hosszabb írást, amely itt olvasható: http://www.hardrock.hu/?q=node/12306

01.       KISS: ALIVE 2

Nem kétséges, az aranyérmes helyre csakis a királyok kerülhetnek. Az már eleve megért egy misét, amikor először tarthattam a kezemben a lemezt és kihajtva a dupla albumot, ámulva simogathattam azt, be nem telve a látvánnyal. Hol csináljátok manapság ezt egy fájllal, skacok? Na, de haladjunk tovább! Az szintén csak mellékvonal, hogy ez a lemez hozta el a szakításunkat egy több éves kapcsolatban; no de kérem, hogyan másképp választhattam volna egy ilyen kérdés után: „Válassz, én vagy a KISS”??? Mivel most nem a lányról írok, egyértelmű, hogy a KISS-re esett a választásom. Maga az, ahogy a lemez kezdődik, a felvezető konferansz, a mai napig a komplett libabőrt hozza rám. De szintén ez a lemez az, ami harminc KISS koncerttel a hátam mögött is a mai napig álmodozásra késztet. Szóval tud valamit annak ellenére, hogy mára azért kiderült egy-két turpisság a lemezzel kapcsolatban, de ezek a csínytevések még mindig kevesek ahhoz, hogy ne a trónon csücsüljön a majd minden koncertlistán igen jól szereplő album. Számolni sem lehet azokat a befutott zenészeket, akik ne emlegetnék legendásnak és legfőképp főhatásuknak ezt a többszörös platinalemezt!!!

A legjobbat akartátok, a legjobbat is kapjátok! Redneck Imi 25-ös listája! 

Redneck Imi, Szöcske