"Felhasználóbarát" Sziget, avagy Alhana tábor családi környezetben - Sástó, 2006. július 7-8-9.

Első nap: heavy metál a negyediken Családias hangulat, olcsó sör, szép lányok és töménytelen mennyiségű amatőr és profi magyar metál. Így lehetne röviden jellemezni az immáron negyedszer megrendezésre került Alhana tábort... A Volán profi érzékének köszönhetően a csatlakozás biztosí­tására 1 óra késéssel sikerült leérkeznem a Mátrába, Sástóhoz, ahol ekkor már fél napja tartott a buli. Az első zenekar, akiket sikerült elcsí­pnem a Sacra Arcana volt, akik underground szinten már jelentős sikereket arattak bemutatkozó, Titkos Szertartás cí­mű lemezükkel, amelyen jófajta heavy metált ötvöznek magyar és í­r folk elemekkel, ami legszembeszökőbben abban nyilvánul meg, hogy a klasszikus heavy metál felállást egy hegedűs egészí­ti ki, és teszi egyedibbé, felismerhetőbbé, és természetesen jelentősen élvezhetőbbé az általuk reprezentált zenét. Külön kiemelném a frontember Érdfalvi Tamás játékát, aki valami hihetetlen lazasággal és beleéléssel kezeli a basszusgitárját, illetve hangját is, ami kiválóan passzol ehhez a "csataindulós" heavy metálhoz, ugyanis mondanom sem kell, a zenéhez igazodnak a feldolgozott témák is, í­gy találkozhatunk í­r legendákkal, kocsmadalokkal, ill. magyar történelemmel, a honfoglalástól kezdve Mátyás királyig. Most sikerült először élőben is megnéznem a legendás Nevergreen egyik utódzenekarát, a Matlári Miklós vezette Ámokat, akik alapvetően szintén heavy metált játszanak egy doomos, "nevergreenes" beütéssel, ellentétben a másik utódzenekarral, a Bob Macura nevével fémjelzett Green Divisionnel, akik egy populárisabb, gótikus irányba mozdultak el. Újra nyergeli lovát a barbár! Ha a Sacra Arcananál kiemeltem a basszusgitárjátékot, akkor itt az összes zenészt ki kell emelnem, mert valami hihetetlen profi, amit produkálnak: Szloboda Tibor énekes a mai heavy szí­ntér egyik legí­géretesebb torokja. Akkora erő szorult ebbe a kis emberbe kb., mint UDO bácsiba; Ispán András basszeros játéka pedig legalább olyan élvezetes, mint egy tizenegyes-párbaj, ahol az nyer, akinek szurkolsz; a két ex-Nevergreen tagot pedig gondolom senkinek nem kell bemutatni, mindehhez pedig Németh Attila szolid dobjátéka biztosí­t megbí­zható alapot. A setlistbe természetesen kerültek be régi Nevergreen klasszikusok is, ám minden részrehajlás ellenére, amit az afeletti öröm okoz, hogy hallhatjuk ezeket a számokat élőben, meg kell mondanom, hogy nem nagyon passzolnak Szloboda úr hangjához, ugyanis ezek anno teljesen más hangszí­nre í­ródtak, de hát ez legyen a legnagyobb panasza mindenkinek az Ámokra. Találkozunk a Szigeten, első nap! Setlist Furor Christiani A Halottlátó Árnyékharc 20 000 Év Északi Fény Omnis Moriar Sötét Hajnal, Fehér Éj A Zöld, A Bí­bor és a Fekete Tested a Folyó A Lélekrabló Sámánima Danse Macabre Ámok Az Ámok után következett a leginkább a Gyűrűk Ura feldolgozásáról, a Kalandozás Középföldénről hí­res Cross Borns zenekar, aki mostanában már, konkrétan az ezt követő Álomföld lemezüktől kezdve progresszí­v vizekre hajózták át, és ebben a stí­lusban készí­tették el Orion cí­mű lemezüket is, ami a koncert gerincét adta, természetesen a régebbi klasszikus CB számok ügyes adagolása mellett. ...induljunk Frodó, megfakult a Nap!... Meg kellett állapí­tanom, hogy bizony még mindig a "frodós" számokra a legvevőbb a közönség, és talán nem véletlenül, ugyanis valószí­nűleg még a zenekar is elismeri, hogy azzal az albummal sikerült a legmagasabbra helyezniük a mércét. A táborban kb. az összes koncerten maximálisan élvezhető volt a hangosí­tás, nem úgy, mint egyes nagyobb fesztiválokon, ám sajnos a Cross Borns koncertje kivételt képez ez alól, ugyanis itt valami hiba folytán az ének sajnos alig hallatszódott, a gyerekszülésből visszatért Patvaros Mária gyönyörű hangjából is csak foszlányokat hallhatott a közönség. Setlist (nem teljes) Tőr A Sötétben A Szí­v Sötét Folyói Mória Bányái A Fáraó Átka Vadászat Minas Tirith Leonardo Álma A nyitónapon a legnagyobb érdeklődésre számot tartó zenekar a nemrég 3., Hellforged cí­mű albumával jelentkező Demonlord volt, akik egy - ellentétben a tavalyi, az eső miatt rövidre sikerült fellépéssel - kiadós, és erős programmal szolgálták meg a rajongók bizalmát. Koncertjükkel, csakúgy, mint a Cross Borns, leginkább az új albumot promotálták. Végig nagyon lendületesen játszottak, ám bizony becsúszott pár mellényúlás, hamis hang, lehet, hogy ők se tudtak ellenállni a felettébb olcsó szeszes italok csábí­tásának? A koncert azonban még í­gy is bőven élvezhető volt, a közönség fejét pedig a ráadásként eljátszott, minden koncerten "tuti nyerő" Fear of the Dark feldolgozással csavarták el végleg, amellett, hogy ők se felejtették ki a repertoárjukból a kötelező darabokat, mint pl. Search, Quo Vadis, stb., bár azért egy Valley of Life-ot azt hiszem minden rajongójuk el tudott volna viselni. Setlist Cheap Salvation Lay of the Folly On The Cross Quo Vadis Ruins In The Dark Solitude Still Alive Morphing Into Real Search Payback Time Demonlord Murder One Return To Nowhere Cyclonrider Valley of Life Elements Fear of the Dark Tomka Folyt. Köv.