Flogging Molly: Speed of Darkness vs. Dropkick Murphys: Going Out In Style

Rendhagyó lemezértékelésnek lehet most szemtanúja a kedves Olvasó. Írtunk mi már szimplán egy albumról vagy ütköztettük két munkatárs véleményét azonos alkotást illetően, volt, hogy hosszabb, filozofikusabb í­rásokat tettünk közzé egy korongot illetően, í­rhattunk a kedvenc lemezeinkről, s anno még a botrányalbumok világába is bepislanthattunk. Most azonban egyetlen műfaj két prominens veteránjának frissen megjelent kiadványát ütköztetjük. Nem is találhattunk volna két jobb csapatot, mint e két í­r gyökerekkel rendelkező brigádot. Tudjuk milyenek az í­rek... whiskey-t isznak és nagyot ütnek. A pontozás az alábbi 6 kategória alapján történik (mint egy 6 menetes felhozó meccs), méghozzá a boksz szabályai szerint, hiszen az í­r úgyis hí­res boksznemzet. Minden kategóriában 10 pontot kap a győztes, a másik fél pedig 9 pontot. Ha az egyik félre "rá kell számolni", azaz a győztes megrendí­tő erővel húz el mellette, akkor a vesztesnek 8 pont jár. Amelyik csapat a meccs végén a több ponttal rendelkezik, az nyeri a csatát. 1. Technika Elöljáróban annyit el kell mondani, hogy két rettentően profi csapattal van dolgunk, akik több mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza. Punk évben számolva ez ugye nagy szám. A kor persze nem érdem, csak állapot, de esetünkben igencsak frekventált csapatokról van szó, akik nagyon széles közönséget vonzanak, tehát nem nagyon engedhetnek meg maguknak valami rötyin lehúzható, tompa hangzást. A Dropkick Murphys világához nyersebb, lecsupaszí­tottabb hangzás passzol. Ez meg is van a 'Going Out In Style'-on, de az énektémák én úgy érzem túlvezéreltek lettek ezúttal, főleg a hangszeres kí­séret mellett. A basszus néhány helyen pedig kifejezetten tompán szólal meg. Ezek csak még inkább hallatszanak, ha a kristálytisztán megszólaló ‘Speed Of Darkness'-hez hasonlí­tom őket. A Flogging Molly albuma első osztályú produceri és hangmérnöki munkáról tanúskodik, amiért külön dicséret illeti a készí­tőket, mert olyan bandáról beszélünk, ami rengeteg hangszerrel dolgozik. Hangzás tekintetében Murphy rögtön az első menetben padlózott. Flogging Molly: 10 Dropkick Murphys: 8 2. Ének Nos, Dave Kinget azért nagyon nehéz lenyomni ebben a műfajban, főleg, hogy alapból a Fastway énekese volt anno, akik aztán kemény heavy metalt játszottak. Így látható, hogy más műfajban is simán helyt tud állni. Al Barr és Ken Casey ketten együtt felveszik a versenyt Kinggel, de valljuk meg, amikor úgy próbálnak énekelni, mint Dave, akkor azért az öregnek jelentős előnye van. A Flogging Molly énekese valamivel lazábban, könnyedébben énekel, jobban tud játszani a hangjával, és ez sokkal jobban passzol ehhez a népies stí­lushoz. Szól a gong, és a második menetet is Molly vitte. Flogging Molly: 10 Dropkick Murphys: 9 3. Hangszerek Murphy azonban mozgósí­tja a rejtett tartalékait, és rendesen visszaüt Mollynak. A Quincy-ből származó csapat a 'Going Out In Style'-ban sokkal jobban kihasználja a népi hangszerek nyújtotta lehetőséget. Élénkebbek a fúvósok, erősebb a bendzsó jelenléte, ráadásul jobb dallamokat is í­rtak ezekre. A lemezük egyszerűen muzikálisabb, vibrálóbb zeneileg. A gitárok keményebben szólnak, a szólóik jobbak. Flogging Molly: 8 Dropkick Murphys: 10 4. Kompozí­ció Murphy az előző találattal át is vette a meccs irányí­tását, és tartja is magát rendesen. Ettől függetlenül nagyon döntetlen szagú ez a menet. Mindketten nagyon erős refréneket í­rtak. Murphy jobb a verse-kben, de Molly szövegei viszont köröket vernek ellenfelére. Nincs az a pontozóbí­ró, aki igazságosan döntsön. A számokkal önmagukban egyik oldalon sincs baj. Flogging Molly: 9 Dropkick Murphys: 9 5. Hangulat Ebben a kategóriában a Flogging Molly kétségkí­vüli győzelmet arathatott volna, ha a 2008-as 'Float' szerepelne ebben a cikkben. A 'Speed Of Darkness' azonban nem tudta azt az atmoszférát megteremteni, mint elődje. Kicsit nyugisabb, mint amit Mollyéktól megszoktunk, talán még poposabbnak is mondanám. A 'Going Out In Style' ezzel szemben, minden hibája ellenére tökéletes kocsmahangulatot teremt. Az embernek kedve lenne habzó söröskupákat koccantani vagy harminc kivörösödött fejű részeggel, utána pedig bezúzni a tánctérre és székeket törni a másik hátán. Félre ne értsük, ilyen számokban a 'Speed Of Darkness' is bővelkedik, de a lassabb nóták nem képesek fenntartani a megkezdett hangulatot. Inkább lazább sörözésre kí­vánkozik egy jól összeszokott társasággal, Murphy zenéje meg egy féktelen éjszakára, aminek másnap minden pillanatát megbánjuk. Flogging Molly: 9 Dropkick Murphys: 10 6. Összkép Kemény meccsen vagyunk túl, és úgy tűnik az utolsó menet fog dönteni. Én mindig arra a lemezre voksolnék, amelyiket épp hallgatom. Hangszerelésben a Dropkick Murphys nagyon rávert a Flogging Mollyra... azaz vert volna, ha Dave Kingék nem kevertek volna ki jobb hangzást. A számok nagyjából pariban vannak egymással, de konstansan Al Barr és Ken Cacey csapata tartotta fenn a jobb hangulatot, viszont Dave King kiváló énektudásával még ketten sem tudták felvenni a versenyt. Tehát szinte lehetetlen dönteni. Mindkét lemez nagyon jól sikerült, sima kritika esetében 8.5-8.5 pont járna nekik. Talán a 'Going Out In Style' egyik legnagyobb negatí­vuma, hogy nagyon hosszú, vagy inkább hosszúnak érzi az ember, és ezért könnyedén belefárad. A 'Speed Of Darkness' viszont profibb munka, jobban lekerekí­tett, intelligensebben lett összerakva. Tényleg csak ezért húz egy kicsit a szí­vem a Molly felé, pedig szerintem a Dropkick Murphys lemez simán válhatott volna akár a csapat legjobb alkotásává is. Nehéz volt meghozni a döntést, és csakis azért tettem meg, hogy valamelyik csapat kezét a meccs végén a magasba emelhessen. Ezúttal a profibb, megfontoltabb 'Speed Of Darkness' nyert a Flogging Mollytól, de tényleg csak egyetlen ütéssel. Flogging Molly: 10 Dropkick Murphys: 9 Végeredmény: Flogging Molly - Speed Of Darkness: 56 pont Dropkick Murphys - Going Out In Style: 55 pont Szerző: Adamwarlock