A leopárd nyugovóra tér? - Def Leppard életmű III.

A Def Leppard 2000 utáni munkássága a zenekar történetének utolsó, ám sok szempontból legunalmasabb évtizede, mely lemezek helyett inkább turnékról, mellékkiadványokról, és a rajongók részéről nem kevés csalódásról szólt. A teljes tíz év alatt mindösszesen három stúdióalbum látott napvilágot, amelyek sokak szerint nem ütik meg a kilencvenes évek szintén három lemezének színvonalát, viszont a zenekar részéről egyértelműen egy logikus fejlődési utat mutatnak be, csupán képesnek kell lenni elfogadni a tényt, hogy a csapat már sosem fog előállni egy ’Hysteria’ szintű munkával…

Rögtön 2002-ben, európai és amerikai stúdiósessionöket követően napvilágot látott a valaha volt legpuritánabb díszítésű Leppard anyag, az ’X’. Címével ellentétben ez nem az együttes tízedik stúdiólemeze, bár a szám azt akarja képviselni (csak akkor helyes a számozás, ha a válogatásokat is beleszámoljuk az összképbe).

A lemezen hallható zene logikus és értelemszerű folytatása az ’Euphoria’ dalainak. Dominál a pop ízű, lágyra vett zeneiség, amit nyilvánvalóan arra szántak, hogy játszhatóak legyenek az angol és az amerikai rádióadókban – a cél tehát az volt, hogy megismételjék a ’Hysteria’ sikerét oly módon, hogy a lemez slágereivel beetetik a hallgatóságot. A modern zenei trendek és az internet korában azonban mindez aligha sikerülhetett. Hiába szerepelt az album kislemeze, a Now kifejezetten jól a különböző listákon, a rocktól és a klasszikus, metal ízű Leppardtól idegen dalok nem nyerték el a rajongók tetszését, a szélesebb tömegek pedig nem kaptak rá a kommersz albumra… Ilyen szempontból az ’X’ bukás volt, bár aki szerette az ’Euphoria’ könnyedségét, az ezen a lemezen is megtalálja a számítását.

A csapat viszont nem akart kockáztatni, így az elkövetkezendő évek turnéval és a kreatív energiák regenerálásával teltek, dalszerzői munkát nagyon sokáig nem végeztek. Ehelyett már 2003-tól fogva, mintegy hobbiprojektként a banda különböző összeröffenéseken régi klasszikusok felvételeivel bíbelődött. Hogy mennyire nem tudatos megjelenésre készültek, azt jól mutatja az ekkor felvett dalok listája, amik tulajdonképpen a banda két vezéregyéniségének, Elliottnak és Savagenek az ízlését tükrözik. Dominál bennük a hetvenes évek elejének glam rockja, olyan zenekarok képviseletében, mint a Roxy Music, az ELO, a Mott The Hoople, a Slade és a Sweet, ezek mellé csupán néhány kivétel fért be, például a Badfinger és a Thin Lizzy.

Az így felvett dalokat később a csapat megfelelőnek találta a megjelenésre, így 2006-ban új stúdiólemez született, kizárólag feldolgozásokkal teleszórva.

Amellett, hogy a ’Yeah!’ címre keresztelt lemez egyetlen új Leppard nótát sem tartalmazott, kimondottan érdekes megjelenésnek tekinthető, hiszen a dalok jelentős részére sikerült ráhúzni a Leppard gúnyát, nagyszerűen varázsoltak rájuk a rajongók szájízéhez megfelelő zeneiséget. A lemezt azonban ennek ellenére sem lehet friss stúdióalbumnak tekinteni, sokkal inkább afféle mellékprojektnek, ami a zenekar logója alatt jelent meg.

Szomorú momentuma a megjelenésnek, hogy a piacorientált világban a különböző tartalmú kiadványokkal a zenekar gyakorlatilag a törzsrajongóit szívatta meg legjobban. Ha valaki szeretné az egész sessiont birtokolni, nem kevesebb, mint öt verziót kell megvennie a lemezből, beleértve az iTunes exkluzív kiadást, a japán importot és a Wal Mart kiadást. Ez a szomorú apropó tovább rontja a ’Yeah!’ amúgy is vegyes megítélését mind a rajongók, mind a közönség szemében…

Még a ’Yeah!’ előtt, 2005-ben napvilágot látott egy dupla CD-s válogatásuk is, mely a zenekar legnagyobb slágereit tartalmazta. A mellékelt DVD-n kizárólag klipek szerepeltek.

A zenekar szemét azonban az elkövetkezendő egy évben sikerült felnyitni. Rájöttek arra, mennyire fontos lenne egy új lemezzel megajándékozni a rajongókat, így lassan megkezdték egy új stúdióalbum felvételeit, melyről Elliott azt nyilatkozta, hogy a hetvenes évek AC/DC-jének és Led Zeppelinjének a hangulatát fogja feleleveníteni. A kellőképpen felcsigázott közönség ezután 2008-ban vehette kezébe az új lemezt, mely hosszú évek óta a legjobb Leppard anyagként látta meg a napvilágot.

A ’Songs From The Sparkle Lounge’ borítóján a Beatles bors őrmesterét idézték meg, találóan, hiszen a Leppard számára ez egy hasonlóan fontos anyag lett. Sokak szerint az elmúlt húsz évben nem jelent meg ennyire jó lemezük, talán még az ’Adrenalize’-ot is sikeresen felülmúlja, bár sokan kételkednek is az album erejében. Magazinunk oldalán sem született dicsérő kritika vele kapcsolatban (ezt elolvashatjátok itt).

A siker később kereskedelmileg sem maradt el. A nagy visszatérés feljutott a kétszázas Billboard lista ötödik helyére, míg Kanadában a nyolcadik lett. Európában is meglehetősen jó előadásokat produkált, bár Angliában csak a 10. helyig jutott, ami jócskán elmarad például a sokak által vitatott ’Slang’-től, és csak kicsivel előzi meg az ’X’-et.

Az albumot követő turnén aztán a Leppard mindent megtett a közönség feltüzeléséért, de a korral járó változásokkal már ők sem tudtak megküzdeni. Szárnyra kelt a hír, miszerint legendás vokális játékukat már évek óta szalagról nyomják a koncerteken, sőt, még a teljes playback gyanúja is felmerült. Műsoraik setlistjét természetesen már a legnagyobb gigaslágerek alkották, számos album dalai kikoptak az élő előadásokból.

2010-ben Campbell mindenki meglepetésére belépett a Thin Lizzy-be, ahol Marco Mendoza oldalán zenél, effektíve egyfajta eredeti emlékzenekarban, amit azonban mindenképpen csak hobbiprojektként lehet értelmezni. Szintén ebben az évben Elliott is új mellékprojektbe kezdett, ezúttal egy Mott The Hoople emlékzenekar képében. A kizárólag a legendás glam banda dalait játszó zenekar, a Down ’n Outz tavaly lemezzel, 2011-ben koncertfelvétellel jelentkezett.

Mindeközben a Leppard szekere sem állt meg. A 2011-es év elején a csapat Facebook oldalán különleges bejegyzés jelent meg, melyben felkérték a rajongókat, szavazzák meg, mely dalokat szeretnék hallani egy új élő albumon – mely egyúttal a banda első ilyen jellegű kiadványa is lett. Korábban valódi értelemben vett koncertlemezt nem adtak ki, csak egy ötdalos EP-t, még az 1993-as évben, mely igazából a híres ’Live In The Round’ koncertfilmet támogatta meg. A Mirrorball névre keresztelt koncertfelvétel végül mégis sztenderd Leppard slágerekkel lett telerakva, viszont a második lemezre néhány új nótát is elszórtak, melyek egy új, felemelkedőben lévő Def Leppardot mutatnak be. A korongról bővebben a 2011. júniusi Maradványérték rovatban lehet olvasni.

Ami a folytatást illeti, a Leppard számára a lehetőségek tárháza rendkívül széles. Sikeres zenekarként ők is rátérhetnének a kizárólag csak koncertezésből élő bandák útjára. Ezt a kétezres években már tökélyre fejlesztették, számos jelentős amerikai rock legendával turnéztak már együtt, a cikk írása közben például éppen a Heart a kísérőjük. Elliott Down ’N Outz projektje valószínűleg hamarosan újabb albummal fog jelentkezni, ahogy Campbell is a Thin Lizzy berkeiben vesztegel, hisz jól érzi ott magát. A Facebookot követve az is látszik, hogy Collen is elfoglalja magát, ő a 2011-es év elején egy amerikai B-film zenéjét írta meg. Hogy Rick Savage mivel foglalkozik napjainkban, az rejtély…

Az elkövetkező években valószínűleg számíthatunk még további Leppard megjelenésekre, ha máshogy nem, hát különböző DVD-k, válogatások formájában. Az utolsó album sikere jócskán felülmúlta a manapság rockban utazó zenekaroktól elvárható anyagi bevételt, így feltehetően a lemezkészítés is napirenden van még a bandán belül, kérdés persze, mennyire volt számukra megterhelő, pozitív vagy negatív élmény a Mirrorball stúdiódalainak a felvétele. Addig is, ha van rá mód, próbáljátok elcsípni őket koncerten, az élmény sokak szerint feledhetetlen, bár Redneck IMI tapasztalatai negatívak voltak velük kapcsolatban… További információkért érdemes látogatni a csapat weboldalát, gyakran frissülő, érdekes tartalmakkal teli website-ról van ugyanis szó…

Az életmű ezzel ugyan véget ér, de lesz még egy következő rész is, mely a Def Leppard történetét feldolgozó filmet fogja röviden és tömören ismertetni.

Ezt hallgasd tőlük: Pyromania, Hysteria, Slang, Songs From The Sparkle Lounge, Mirrorball

Vége

Szerző: TShaw