fbpx

Matt LaPorte: "Criss Oliva volt a legnagyobb inspirációja"

írta Tomka | 2011.04.22.

Matthew Davis LaPorte (1970. szeptember 11. - 2011. április 20.) A Jon Oliva's Pain hivatalos közleményével, megemlékezésével, és Matt-Oliva közösen előadott Savatage- és Beatles-dalaival búcsúzunk Matt LaPortetól... "Nagy szí­vfájdalommal és szomorúsággal adjuk hí­rül kedves barátunk, zenekartagunk, gitárosunk és testvérünk, Matt LaPorte távozásának hí­rét. Matt otthonában hunyt el április 20-án, szerdán, röviddel délután 6 óra után. A halál okáról egyelőre nincs információ. Matt minden tekintetben zseniális gitáros volt. Majdnem mindenkinél jobban értette ezt a hangszert. Zenei tudása általánosságban is lenyűgöző volt. Hozzájárulása a JOP-hoz, és minden bandához, amiben játszott, mérhetetlen volt. Igazi "egygitáros hadsereg" tudott lenni, és a JOP CD-ken hallható szólóitól örökké ki fog minket rázni a hideg. Egy igazi zsenivel való, közel 20 éves történet és barátság ért véget, és mélységesen szomorúak vagyunk ezért. Matt mindenféle zenéért és hangszerért rajongott, egyszer még olyan célt is kitűzött maga elé, hogy megtanul cimbalmon játszani, ami az egyik legnehezebben kezelhető hangszer. Mindig próbálta tágí­tani zenei horizontját és a hatásait. Csodálta a zenei zseniket, mind a régieket, mind az újakat. Soha nem értékelte többre tehetségét másoknál, és gyakran számolt be az új zenékről és művészekről, akiket éppen felfedezett. Kétség nélkül Criss Oliva volt a legnagyobb inspirációja, és bárki, aki látta őt Savatage dalokat játszani, tudta, hogy Criss közvetí­tette a tehetségét Matton keresztül. Matt figyelme a részletek iránt, és a vágya, hogy mindent tökéletes játsszon, példa nélküli. Sokszor órákig ültünk a próbák alatt azon szöszölve, hogy vajon egy gitárakkord pontosan úgy hangzott-e el, ahogy anno felvették. Ez néha frusztráló volt, de a végén mindig megérte. Ő a profik profija volt, amikor gitáros képességekről volt szó, és egy ekkora tehetség elvesztését mindig érezni fogjuk. Matt gyengéd lélek volt, aki mindenáron igyekezte elkerülni a konfliktusokat. Mindenkivel jól kijött, és mindenkit mosollyal az arcán üdvözölt. A rajongói csodálatát - és kapott belőle jócskán - félénken viselte, már-már zavarba jött tőle. Alázatossá tette az a szeretet, amit a zenerajongóktól kapott, és emiatt csak még keményebben dolgozott. Kissé kifacsart, és gyakran szarkasztikus, de egyedülálló humorérzéke volt - egy igazán vicces ember. Borzasztóan hiányoljuk Mattet, és ünnepelni fogjuk a zenéjét és életét minden egyes nap. Az a nagyszerű égi zenekar most még jobb lett, és ő most a legbékésebb helyen van, amiért valaha is csak reménykedhetett. Amí­g újfent találkozunk..."

Legutóbbi hozzászólások