ELP- gitáron: Carl Palmer Band - XII. Győri Nemzetközi Ütős Fesztivál, Richter János Terem 2011. március 26.

írta Bigfoot | 2011.04.01.

Úgy látszik, Győrben lassan szokássá válik, hogy a méltán népszerű ütős fesztivál évről-évre a rocktörténelem egy-egy dobzsenijét lássa vendégül. Tavaly Ian Paice a Deep Purple-ből tartott dobbemutatót és zavart le a Cry Free-vel egy fergeteges bulit, idén pedig Carl Palmer és bandája tette tiszteletét az eseményen...

…Arthur Brown; Atomic Rooster; Emerson, Lake & Palmer; Asia - ugye többet nem kell mondanom Mr.Palmer múltjáról? Jó, az Asia esetében a jelenről. De a két alkalom már szokásnak is nevezhető, nem?

Sikerült beosonnom a délutáni hangbeállásra, ahol miután egyenként belőtték a hangszereket, együtt próbált egy rövidet a zenekar, hogy aztán végül belecsapjon a Hoedownba. Különösen a főnök, Carl Palmer időzött sokat a hangszerével, aki a ’Tarkus’ ritmustémáját próbálgatta, Paul Bielatowitz gitáros és Simon Fitzpatrick basszusjátékos csak a hangpróba végére, egy rövid periódusra került elő. Apropó Simon: Ő az új fiú a bandában, nemrég váltotta fel Stuart Claytont a hangszeren.

Mielőtt belekezdenék a koncerttel kapcsolatos mondandómba, hadd szóljak néhány szót a műsorvezető hölgy felvezetőjéről, amely rövid szövegbe gyakorlatilag művészet volt annyi tárgyi tévedést belerámolni, mint amennyit sikerült. Először is, Carl Palmer nem harminc, hanem több mint negyven esztendeje van a pályán. Másodszor, az Emerson, Lake & Palmer rövidítve nem „elpé”, hanem „e, el, pé”! Harmadszor, Stuart Clayton - ahogy előzőleg is bátorkodtam leírni - már nem tagja a zenekarnak. Félreértés ne essék, nem a hölgyet hibáztatom, a szövegírók lehettek volna körültekintőbbek.

Na, kérem szépen! Tehát, a kihirdetett időpontnál kicsit korábban, negyed kilenckor lépett színpadra a trió, egy nagyon ütős kezdéssel pedig, pillanatok alatt tetőfokára hágott a hangulat a Richter János Teremben, ahol bár inkább klasszikus hangversenyeket szoktak rendezni, akad egy-két rockkoncert is. De vissza Carl Palmerhez! Szóval, belevágtak az Emerson, Lake & Palmer Bartók Béla ’Allegro Barbaró’jának The Barbarian című adaptációjába az 1970-es bemutatkozó lemezről. Most láttam Palmer trióját harmadszorra, de a buli csak megerősítette azt a benyomásomat, amit már a soundcheck alatt is éreztem: ezúttal sokkal dinamikusabban, modernebbül, több effektet felhasználva és szinte brutális hangerővel adták elő a szinte csak Emerson, Lake & Palmer darabokat felvonultató műsorukat. A buli után Paul Bielatowitz-cel sikerült beszélnem pár szót, aki elmesélte, hogy állandóan cserélgeti az effekteket hangszerén. A buli menüje szempontjából újat nem kaptunk, a trió évek óta ezt a programot nyomja több-kevesebb variációval, viszont a hangzás tekintetében nem csak én lepődtem meg. Érdekes, hogy az ELP-témák közül nem annyira a saját darabokra koncentráltak, mint inkább a feldolgozásokra, melyek a buli gerincét adták. Így Bartók mellett Muszorgszkij egyik darabja, a Pictures At An Exhibition (ismertebb nevén: Egy kiállítás képei), valamint a híres litván származású amerikai szerző, Aaaron Copland Hoedown című műve a ’Trilogy’ról, illetve a Fanfare For The Common Man a fekete ’Works’ albumról is elhangzott, de döngött a Henry Mancini-féle Peter Gunn (In Concert – Montreal), valamint Rodrigo szerzeménye, a Canario is. Ez utóbbi az ELP első korszakát lezáró ’Love Beach’ albumon található, melyről Palmernek lesújtó véleménye van, Rodrigo említett művét leszámítva. „Vigyétek vissza a boltokba és kérjétek vissza az árát!” – tanácsolta. Különben a dobos kedvenc Emerson, Lake & Palmer albuma az 1973-as ’Brain Salad Surgery’, amiről azonban semmi sem hangzott el a koncerten, bár, hogy őszinte legyek, nehezen is tudnám elképzelni bármelyik szerzeményét szólógitárral. Igaz, az egész műsor reveláció számba megy, hiszen nagy merészség ELP-t billentyűs arzenál nélkül, szólógitáron játszani.

Palmer legendás triójának saját anyagai közül csak a ’Tarkus’ többtételes művét és a jazzes futamokat felvonultató, rövidebb Bitches Chrystalt adták elő szintén a ’Tarkus’ról. Persze mindegyik muzsikus külön-külön is megmutatta tudását. Paul magánszáma nem nélkülözte a klasszikus futamokat (pedig jazzt tanult a srác ifjú korában), még Rimszkij-Korszakov Dongóját is elzümmögte a húrokon a zsűri nagy örömére. Viszont előszeretettel alkalmazta a tapping technikát, akár két kézzel is. Ez az a fogás, amikor a gitáros pengető nélkül, kizárólag az ujjaival nyomkodja a húrokat a gitár nyakán, így csalva elő hangokat a hangszerből. Magyarországon a méltatlanul mellőzött Cziránku Sándor a nagy mestere e technikának. Simon, az új fiú, nem annyira virgás (a dalokban már inkább), mint inkább hangulatos szólót nyomott öthúros basszusgitárján, derekasan kihasználva az elektronika adta lehetőségeket. Viszont Palmer mester bemutatta a tőle megszokott technikai bravúrokat dupla mélydobos Ludwig (!) cuccán és csakúgy, mint gitárosa, Ő is megtapsoltatta közönségét.

A buli Orff Carmina Buranájával fejeződött be (ez az, amit sosem játszott el az ELP), de ekkorra a közönség már állva tapsolt. A hatvanegy éves Carl Palmer - aki most is minden idegszálával végig a produkcióra koncentrált - két olyan fiatal zenésszel játszott együtt, akik mind tudásban, mind lelkesedésben felérnek hozzá. Egy arcbamászó módon kemény, hangos, de tiszta megszólalással mély nyomot hagytak a feszt történetében, de a lelkekben is. Ezekről és még sok másról is fog Carl Palmer beszélni a vele készült interjúban, amit néhány nap múlva olvashattok.

Bigfoot

Fotók: Nagy Bandi

Köszönet a Livesoundnak!

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “T. Menya! 1. Köszönöm, de nem kérek a segítségedből! 2. Fogalmad sincs, hogy én ki vagyok. 3. Milyen alapon alkotsz…”
spiritknight on Judas Priest: Invincible Shield: “Jó lemez lett, de nálam azárt nem veri az előző Firepowert. Azt az albumot simán mellé teszem a kedvenceimnek, a…”