Imádjuk ezt csinálni!: Interjú a HARD zenekarral

írta Kotta | 2011.03.08.

Március 18-án jelenik meg az új HARD lemez, a második, amely Björn Lodinnal készült. Ennek kapcsán ültünk le beszélgetni Björnnel, Mirkovics „Zserbó” Gáborral, és az egyik új bandataggal, Borbély Zsolttal. Ha elolvasod az interjút, látni fogod, hogy elég sok minden történt a csapat háza táján a legutóbbi találkozásunk óta.

HRM: Kicsit menjünk vissza az időben, mert amikor legutóbb beszéltünk, még az előző albumot készítettétek, a ‘Time Is Waiting For No One’-t, Csillag Endrével. Végül mégis valaki más (Thomas Larsson) játszotta fel a gitárszólókat, mesélnétek ennek az okáról?

BL: Hogy is mondjam, Endre nem volt igazán jó formában, egészségügyi problémái is adódtak. A határidő pedig egyre csak közeledett… Szerintem írtunk néhány igen jó témát közösen, úgyhogy remélem, lesz még alkalmunk együtt dolgozni valamikor a jövőben. De akkor meg kellet kérjük Thomas Larsont, hogy ugorjon be és nyomja fel a szólókat. Azt gondolom amúgy, hogy elsőrangú munkát végzett!

HRM: Énis. Nem ez volt az első alkalom, hogy együtt dolgoztatok, igaz?

BL: Nagyon régóta ismerem Thomast. A Six Feet Under nevű bandában is együtt játszottunk már, amit mindössze tizenhat-tizenhét évesen alapítottunk. A Baltimoore különböző felállásaiban is gyakran megfordult. Tudtam, hogy ő tökéletesen meg tudja oldani ezt a feladatot, úgyhogy nem volt túl nehéz meghozni a döntést. Örülünk, hogy elvállalta!

Arról is beszélgettünk, hogy jó lenne, ha Vámos Zsolt – aki időközben csatlakozott hozzánk – is játszana a lemezen, de a felvételek már olyan előrehaladott állapotban voltak addigra, hogy ezt végül elvetettük. De élőben már vele gyakoroltuk be a számokat a lemezbemutató koncertre.

HRM: Volt azért más változás is, például Hornyák Balázs helyett más üti a bőröket. Vele mi történt?

BL: Balázs nagyszerű srác és nagyon jó „gombavadász”…, de zeneileg nem volt köztünk tökéletes az összhang. Ő egy másik iskolát képvisel, mások a gyökerei, mint nekünk, ami felesleges feszültségekhez vezetett. Nem volt könnyű elválnunk, mert közel került hozzánk az együtt átküzdött időszak alatt, de időnként meg kell hozni a nehéz döntéseket is, hogy tovább lehessen lépni. Borbély Zsolt pedig éppen ráért, így be tudott ugrani a megüresedett posztra.

HRM: Vele elégedett vagy, jobban passzol hozzátok?

BL: Nagyon.

GM: Sok dobossal dolgoztam már együtt, de azt kell mondjam, Borbély Zsolt az egyik legjobb a szakmában! (Vámos Zsolthoz hasonlóan mindketten session zenészként dolgoztak számos ismert magyar pop/rock előadóval mielőtt a Rock Band és a Mobilmánia tagjaként feltűntek a hard rock színtéren – szerk.)

HRM: Végül, de nem utolsó sorban, Csillik Zsolt hiánya is feltűnt a legújabb promó-fotókon, ami már csak azért is meglepetés, mert ő veled együtt alapítótag. Nála mi a helyzet?

GM: Zsolt magánéleti okok miatt lépett ki a zenekarból. Az első gyermekét várja, ezen kívül a magán vállakozása is komoly terheket ró rá. Így a próbák és a koncertezés már nem fér bele az idejébe. Nagyon sajnálom ezt, mert gyerekkori barátok vagyunk, de teljesen érthető, hogy jelenleg az életében mások a prioritások. De ettől még jó barátok maradtunk.

HRM: Miért nem jelentettétek be ezt nyilvánosan?

GM: Nem is tudom, egyszerűen csak nem gondoltunk rá, lefoglaltak minket az új album munkálatai. Amely napokon belül megjelenik, úgyhogy abból mindenki számára kiderül úgyis, hogy kik rögzítették. Élőben pedig egy további gitáros segít majd ki bennünket – őt úgy hívják, Kárpáti Zoltán. Vámos Zsolt ajánlásával került hozzánk, és nagyon jól beilleszkedett a zenekarba.

HRM: Mennyiben volt más a dalszerzői módszer ezúttal?

BL: Zsolttal mindketten írtunk számokat, körülbelül fele-fele arányban. Zsolt egyaránt hozott kemény riffeket és lágyabb, akusztikus részeket is a zenébe. Pontosan azért volt ő a megfelelő ember Csillag Endre helyére, mert kreatív. Szükségünk volt ezekre az energiákra az együttesben. Igaz, hogy jómagam is termékeny dalszerző vagyok, de szükség van más ötleteire, egy más megközelítésre is. Zsolt tudja mit akar, és az eredményre koncentrál, így könnyű vele dolgozni a kreatív fázisban.

HRM: Hol vettétek fel az albumot, ismét Svédországban?

BL: Igen, a nagyját ott. Néhány gitárszólót Zsolt a saját stúdiójában rögzített. A keverést pedig a budapesti stúdiómban fejeztük be.

HRM: Csak nem? Eztán magyar bandákat is le fogsz szerződtetni a kiadódhoz?

BL: Nem, ezzel a részével már nem foglalkozom, túl sok vele a meló. De keverésre, producerkedésre elérhető vagyok, ahogy számokat is szívesen írok más előadóknak. Keresztes Ildikóval például továbbra is együtt dolgozom majd.

HRM: Ezek szerint kétlaki leszel?

BL: Igen. Már itt vagyok egy jó ideje és később is annyit jövök, amennyit csak kell. Tudom jól, nem játszottunk túl sokat az előző lemez megjelenése után, ezért néhány „zenecsősz” meg is vádolt minket azzal, hogy nem vagyunk egy „igazi zenekar”.

HRM: De te be szeretnéd bizonyítani, hogy nincs igazuk.

BL: Nem igazán érdekel, mit gondolnak egyesek! 🙂 Tudom, hogy mik vagyunk: egy keményen dolgozó banda. A távolság időnként természetesen ellenünk dolgozik…, de így valószínűleg jóval több élő fellépést tudunk majd elvállalni.

HRM: Vannak már konkrét terveitek?

GM: Mivel lassan itt a nyár, a fesztiválokra gyúrunk. De egyelőre a legfontosabb a lemezbemutató koncert március 18-án, a Club 202-ben. Az új felállás nagyon egyben van, ezt szeretnénk megmutatni a lehető legtöbb embernek. Remélem sokan lesznek kíváncsiak ránk!

HRM: Björn, azt kell mondjam, nem túl jellemző, hogy egy ismert külföldi zenész Magyarországra teszi át a székhelyét, ez inkább fordítva szokott lenni. Elég különleges vagy ebből a szempontból.

BL: Azt gondolom, mindenkinek jót tesz időnként egy kis változatosság. Szerencsét próbálni máshol is… Számomra az ittlét valami más, ezért inspirálólag hat és sok újat is tanulok. Művészként mindháromra égető szükséged van.

Ráadásul nagyon komolyan vesszük ezt az egészet. Annak ellenére, hogy ez végső soron csak popzene, amely nem fogja megváltani a világot – imádjuk csinálni! Van egy elképzelésünk arról, hogyan is kellene ennek az egésznek működnie, a daloknak megdörrennie és ezért oda is tesszük magunkat rendesen!

HRM: Most, hogy huzamosabb ideje itt tartózkodsz, mit gondolsz a magyar mentalitásról, hozzáállásról? Van lényeges különbség az emberek viselkedése közt itt és Nyugat-Európában?

BL: Erre nem igazán tudok válaszolni, mert nekem szinte minden új itt. Több mint húsz éve nem éltem nagyvárosban, márpedig Budapest az. Gondolom, hasonló a többi metropolishoz. A magyar mentalitásról sem tudok sokat, nem igazán sikerült kifigyelnem, hogy milyen is az. Ennek a legfőbb oka, hogy nem elsősorban az átlagmagyarokkal járok össze. Leginkább zenészekkel találkozom ugyanis, akik, amennyire én látom, egyformák mindenütt! (Nevet.)

HRM: Kanyarodjunk vissza kicsit a CD-khez! Milyen volt az előző fogadtatása, és miben lesz más a mostani?

BL: Jó visszajelzéseket kaptunk, néhány komolyabb rádió is játszott róla dalokat, de leginkább az internetes adók tették műsorba. Eladási rekordokat természetesen nem döntöttünk, nemcsak azért, mert manapság nehéz lemezt értékesíteni, de azért is, mert nem turnéztattuk meg kellőképpen – úgy döntöttünk, megírunk és felveszünk inkább egy új albumot és kijövünk vele, amint lehet. De azok között, akikhez eljutottunk, pozitív volt a fogadtatása.

Személy szerint én egy keményebb lemezt szerettem volna csinálni ezúttal. Az összkép így is alakult, egy kicsit dögösebb lett a hangzás. Mivel van egy új szerző is a csapatban, az ő keze is komoly nyomot hagyott a dalokon. Ezek a riffek persze az első korongon is fellehetők, csak most talán picit „mérgesebb” az összbenyomás. Másrészt felkerült egy dal akusztikus gitárral és vonósokkal, egyik szám szövege pedig magyar, úgyhogy igazán változatos lett… Nem igazán állítunk határokat magunk köré!

HRM: Múltkor még nem voltál teljesen meggyőzve a magyar nyelvű nóta szükségességéről. Nehéz volt megtanulni?

BL: Nem mondanám hogy nehéz volt, inkább azt, hogy teljesen kicsinált! De azért jó érzés, hogy végül vettem az akadályt. Nagyon akartam, hogy jó legyen és sok segítséget kaptam a srácoktól, valamint Horváth Attilától (a szövegíró szerk.), egyedül fogalmam sem lett volna, hogy éppen jól csinálom, vagy sem – gyakran le kellet állnom tanácsot kérni. Épp mint régen, a suliban! (Nevet.)

HRM: Legutóbb megállapodtatok az Escape Music-kal a disztribúciót illetően, most is van ilyen megállapodás?

BL: A BLP Music ezúttal új forgalmazó partner keresett, egy német céget. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, megfelelő lesz a disztribúciónk. Mindenki, aki meg akarja venni a lemezt, meg tudja majd vásárolni. A weboldalunkon és a legfontosabb fizetős oldalakon is, ahonnan le lehet majd tölteni, fent lesz.

HRM: Nagyjából két évvel ezelőtt Beau Hill megkevert néhány számot a Traveler albumról. Szerintem ez elég jó promóció volt a zenekar számára. Nem lett volna érdemes folytatni ezt a vonalat?

GM: Kipróbáltuk, szép volt, jó volt. Érdemes volt belevágni, mert valóban kaptunk némi figyelmet ennek kapcsán. Most azonban saját magunk szerettük volna összerakni a produkciót. Nem hiszem, hogy új ajtókat nyitott volna meg, ha nevesebb producert alkalmazunk. Végül úgyis minden azon múlik, mennyire jók a dalok, nem?

HRM: Zsolt, te már dolgoztál több ismert előadóval is, abban a módszerben, ahogy Björnnél rögzítettétek a dobsávokat, volt valami különleges?

ZsB: Talán annyi, hogy egy teljes hetünk volt a felvételekre, így nem kellett sietni. Rögzítettünk egy nótát délelőtt, megebédeltünk, még egyet, vagy maximum kettőt délután és este. Sokat sétáltunk az erdőben, gombáztunk, stb. Abszolút stresszmentes volt a környezet. Emberileg is nagyon hamar egymásra hangolódtunk, így nagyon jól éreztem magam nála!

Az interjú angol nyelvű változata
Eléggé kiszámíthatatlan vagyok!: Interjú Björn Lodinnal