Médiafigyelő: Run To The Hills - Az Iron Maiden hiteles története (könyv)

…A szinte egy sémára épülő irományok nagy többségénél már az az összeesküvés-elmélet is megfordult a fejemben, hogy talán egy író, vagy egy csapat dolgozik ezeken a könyveken és csak az időpontok, helyek és nevek miatt egyeztetnek a muzsikussokkal, hogy ha ugyan nem is történtek meg az általuk megálmodott események, de legalább a helyszínek és a szereplők egyezzenek, aztán majd az idő úgyis megszépít mindent (Ozzy Osbourne-t többször megkérdezték, hogy miért nem ír könyvet a pályafutásáról, amire Ő rendszeresen azt válaszolta, hogy nem nagyon emlékszik rá, különösen a 80-as évekre, ami teljesen kimaradt az életéből…). Eleinte magamban kerestem a hibát, hogy nem tudok örülni a gyerekorromból, csak hallomásból ismert anekdoták összességének és hitelességének, de amikor sikerült beszélnem egy olyan szakemberrel, aki szintén belelapozott a „mesékbe”, megvilágosodott bennem, hogy inkább hiszek Münchausen bárónak, mint a tisztelt mindent megélt zenészeknek. Persze lehet, hogy csak az ítélőképességük, vagy az emlékezőtehetségük kopott meg, de az is lehet, hogy Ők hitelesek, csak a mindenre elszánt kiadó (az eredeti) tett még rá egy lapáttal, mert nem érezte eléggé mocskosnak, aljasnak, rockosnak, vagy metálosnak a történeteket. Egy szó, mint száz, az előbb említett szakember annyit tett hozzá elégedetlenkedésemhez, hogy nyugodjak meg, ha ezek a zenészek ennyi drogot fogyasztottak volna, vagy ennyi alkoholt ittak volna, akkor most nem lett volna lehetőségük könyvet megjelentetni, pláne nem aktív zenészként keresni a betevő falatokat. Réges-régen alulról szagolnák az ibolyát, mint azon elődeik, vagy kortársaik, akik valóban megélték az ezekben a könyvekben leírtakat. Azt nem mondom, hogy ettől a ténytől megnyugodtam, de egyet elhatároztam, bármennyire is fájó, nem fogok többet hasonló témájú könyveket olvasni. Na ja, de akkor mégis hogyan lehet az, hogy erről a könyvről én írok? Az ok egyszerű, drága Barátaimtól (Pearl69, Brinyó, Mészi) többek között ezt a könyvet kaptam születésnapomra és úgy gondoltam, hogy egy ajándékot mégsem lehet egyből sutba vágni, hát megpróbálkozom vele. Az eredmény az lett, hogy szinte megállás nélkül olvastam ki a vaskos kiadványt, aminek minden sorát élveztem. A vicc az egészben az, hogy nem tartozom a fanatikus Iron Maiden rajongók közé, mert amikor a Maiden a fénykorát élte, én inkább a Saxon-Judas vonalat kedveltem jobban. Ettől függetlenül az összes Maiden lemezt megvettem és szinte kivétel nélkül ott voltam a koncertjeiken is. Mindig is tiszteltem előremutató és kísérletező zenéjüket és azt a profizmust, ami áradt a kiadványaikból és a koncertjeikből egyaránt. Ez a könyv meggyőzött arról, hogy a Maiden gépezet pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Egy profin felépített koncepció, balhéktól, hatalmas tivornyáktól, elvonóktól és egyéb felfújt baromságoktól mentes muzsikusokból álló egység. Különösen nagy élvezettel olvastam a korai időkről, mert valahogy a Di’Annóval fémjelzett korszak mindig közel állt hozzám, még akkor is, ha Paul nem éppen a legjobbja volt a csapatnak és a könyvben való megnyilvánulásai is időnként kiakasztók. Kiemelkedő még Steve Harris hozzáállása a zenéhez, az elképzeléséhez, a gyerekkori álmához és a Maiden minden egyes tagjához. Ami pedig még a muzsikusok elbeszéléseinél is sokkal jobban tetszett, az a háttérországnak és az ő véleményeiknek a bemutatása volt a csapatról, a Maiden-jelenségről, a turnék és a stúdiómunkák nehézségeiről. Mick Wall, a könyv írója igazi Maiden fan, aki a kezdetektől figyeli a bandát és szinte mindent tud róluk, amit érdemes, ennek ellenére nem, mint egy elvakult rajongó, hanem időnként, mint a legkeményebb kritikus, vagy egy egyszerű kívülálló mutatja be a csapat pályafutásának egy-egy mozzanatát. Talán egy negatívuma van a műnek, méghozzá, hogy túl későn jutott el hozzánk, hiszen 2004-ben - amikor a Maiden éppen a ’Dance Of Death’ turné kellős közepén járt - befejeződik az írás. Pedig mint tudjuk, a sztorinak itt koránt sincs vége, hiszen a banda azóta még nagyobb magaslatokba szárnyalt, mint azt írnokunk gondolta volna a könyv eredeti megjelentetésének idején.

Nem tudom, született-e más írás a Maidennel kapcsolatban, de ahogy a könyv címében is olvasható, ez az Iron Maiden hiteles története, amit ajánlok mindenkinek, aki nemcsak a szaftos, ki a nagyobb balhés srác sztorikra kíváncsi, hanem egy profi bandára és annak pályafutása összes buktatóira, örömeire, sikereire és egy csodálatos karrier kiteljesedésére.