Kormorán: Az egész csapat ki lett rúgva

Az 1976-ban alapított és napjainkra az egyik legnépszerűbb folk-rock csapattá érett Kormorán zenekarból…

…Koltay Gergely se szó se beszéd elbocsátotta zenésztársait, sőt a nemrég megjelent új Kormorán albumot sem velük készítette már el. A hoppon maradt muzsikusok nyíltlevélben tették közzé álláspontjukat a történtekkel kapcsolatban:

Kedves Kormoránt kedvelő Barátaink!

Kérünk Benneteket, olvassátok el levelünket figyelmesen, mert szeretnénk, hogy Ti is megértsétek, mi is történt valójában! Szeretnénk továbbra is látni Benneteket koncertjeinken, beszélgetni Veletek, és együtt erősíteni a szellemiséget, hitet, mely olyan naggyá tette ezt a közösséget... Tavaly nyáron különös szóbeszéd kapott szárnyra, miszerint a Kormorán együttes énekesei (Tóth Reni, Géczi Erika, Mr. Basary) helyett más énekesek lesznek. A döbbenet és a csodálkozás egyszerre ült ki arcunkra, mert nem értettük a helyzetet. Értetlenül álltunk a történtek előtt. De ha bármit kérdeztünk, a válasz mindig az volt: „…minden rendben van, ne higgyünk a pletykáknak!...” Van egy mondás: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.” Ez a népi bölcsesség hosszú-hosszú évek alatt alakult ki, s talán érdemes rajta a történtek függvényében elgondolkodni. Telt-múlt az idő, koncert koncert után, de ez a szóbeszéd csak nem szűnt meg, sőt mindig jöttek hozzá újabb információk. Úgy tűnt, hogy rajtunk kívül mindenki más rendkívül jól informált volt. A végén már mindenki tudott mindent, csak mi nem, az érintettek. A döbbenet és a csodálkozás helyét felváltotta a szomorúság és a csalódottság. Igen, szomorúak voltunk, mert ha igaz, hogy mások énekelnek helyettünk a Kormoránban, akkor szétfoszlik egy álom. Az álom arról, hogy mi egy család vagyunk, hogy egy közösséget alkotunk, ahol azt csinálhatjuk, amit szeretünk: zenélhetünk, énekelhetünk, s ezzel örömöt okozhatunk sok-sok embernek, akik szeretik a mi előadásainkat, s zenénket. És igen, csalódottak voltunk és vagyunk, mert a mai napig nem tudjuk, mi az igazság. Igen, csalódottak vagyunk, mert látjuk, ahogy darabokra hullik egy kép kilenc muzsikus összekapaszkodásáról. Ez mára már csak illúzió. Viszont vannak tények... Tény az, hogy az elmúlt két évben megjelent Kormorán albumokon már egyre kevesebbet zenéltünk, énekeltünk, és egyre több volt a vendégmuzsikus. Persze ez önmagában nem probléma, hiszen minden zenész és énekes a Zenészek és Énekesek nagy családjához tartozik. Mi is örülünk annak, ha segítséget kapnak feltörekvő tehetséges fiatalok azáltal, hogy egy neves zenekar albumán énekelhetnek, vagy együtt énekelhetünk zenei palettánk nagyjaival. A 2010-ben megjelent Magyar kettős című albumon már egyáltalán nem is szerepeltünk (kivéve Reni egy dalban - a szövegíró külön kérésre). S ki az a mi? Nos, Géczi Erika, Tóth Reni, Mr. Basary, Szabó Miklós és Nagy László. Jött a Karácsony, s oly sok év után nem volt Kormorán karácsonyi koncert. Beköszöntött az Új Év. Már 2011. februárjában járunk, és még mindig nem tudunk semmit. Lesznek-e koncertjeink, lesznek-e próbák, egyáltalán mi van velünk? Fogunk-e idén együtt muzsikálni, fogunk-e egyáltalán muzsikálni? Vártunk. De vajon mire? Sokáig vártunk, immár fél éven keresztül, hogy megtudjunk valamit. Hogy fogunk-e mi kilencen - akik eddig Kormorán zenekar voltunk - zenélni? Fogunk-e így kilencen együtt zenélni? Lesznek-e így kilencen együtt koncertjeink? Megannyi megválaszolatlan kérdés, és a választ a mai napig nem kaptuk meg! Viszont vannak az igazságot elrejtő nyilatkozatok, amelyek megtévesztik az embereket. Szétszakadt országunk és szétszabdalt magyarságunk összefogása jó marketing fogás, mely mögé el lehet rejtőzni, ezzel álcázva az igazi szándékot. Szétszakadt országunk ma már jó üzlet lett! Hangzatos szép szavak, mondatok. S közben hol vannak az igazi emberi értékek, mint az őszinteség, az egyenes, nyílt beszéd, és a tisztelet?Nagyon úgy tűnik, hogy mindaz, amit 10 éven keresztül az emberek Kormorán zenekarként ismertek, egy átalakuláson megy keresztül. A változás szele minket is elért, akárcsak az országot. S talán a változás néha nem is baj. A világban mindennek megvan az oka, semmi sincs véletlenül. A változás sokszor szükséges a fejlődéshez. Mint amikor a pillangó elhagyja bebábozott börtönét, és kiröppen a napfényre, s a tiszta kék ég felé fordítja tekintetét.A Kormorán új zenészekkel, új énekesekkel szárnyal tovább, olvashatjuk a Demokratában. Az újságok hasábjairól tudtuk meg azt, amit fél éve mástól várunk... Az „új-Kormorán” szárnyalásával párhuzamosan mi is tesszük tovább dolgunkat, amit eddig is. Énekelünk, zenélünk, mert szeretünk énekelni és zenélni. Ezt a képességet kaptuk Istentől. Nagy szavak és hangzatos mondatok nélkül. Nem mérnökök lettünk, vagy sofőrök, vagy üzletemberek, vagy valami mások, hanem zenészek, muzsikusok.
Szeretünk zenélni a zene öröméért, énekelni azért, hogy a szívünkben, lelkünkben megszülető gondolatokat üzenetként átnyújtsuk mindazoknak, akik nyitottak azokra, zenélni azért, hogy akik hallgatják, jól érezzék magukat, feltöltődjenek a zene hangjaival, energiájával, és az előadók szeretetével, odaadásával. A zene nem lehet eszköz. A zene egy magasabb rezgésű energia, mely azt a célt szolgálja, hogy akik zenélnek, és akik hallgatják, az előadás alatt összekapcsolódjanak, és kölcsönösen energiát sugározzanak egymás felé, amely nem más, mint a szeretet energiája, amely a legmagasabb rezgés a világon, s amely az összetartozást jelenti minden ember között. Bárhogy is van, mi nem szálltunk el a Kormoránból, mégis arra kényszerítettek az események, hogy ha zenélni akarunk, akkor kezünkbe kell vennünk saját sorsunk irányítását, és új formációt kell létrehoznunk, új névvel. Járjuk az utunkat és énekeljük tovább a dalainkat, visszük tovább azt az örökséget, ami a tarsolyunkban összegyűlt. Megőrizve a Kormoránnak az elmúlt években felvállalt eszmeiségét és hangzásvilágát, ötvözve saját gondolatvilágunkkal és zenei ötleteinkkel. Az élet néha furcsa fordulatokat hoz, de ha magasabb távlatból nézzük ezt a táncot, igenis meglátjuk a ritmusát és lüktetését, s akik képesek ezt a ritmust és lüktetést felvenni, mindig könnyedén és felszabadultan haladnak tovább. Mi sem tehetünk mást, mint tovább haladunk.
Kedves Barátaink! 2011-ben is szeretnénk ugyanúgy tovább zenélni, mint az ezt megelőző 10 évben. Ötünk mellett természetesen Gáspár Álmost és Zsoldos Tomit is velünk láthatjátok majd, valamint nagy örömmel vállalta a velünk való együtt zenélést Gulyás Feri, aki többek között a Nox együttesben is sok szép népi hangszeren játszott.
A nevünk: ÖRÖKSÉG
Egyelőre közösségi oldalakon (facebook, iwiw) informálódhattok rólunk és a koncertjeinkről, néhány nap múlva pedig Tóth Reni honlapján -www.tothreni.hu- kapunk egy „oldalt” mindaddig, amíg el nem készül a saját honlapunk.
Kérünk Benneteket, küldjétek tovább ezt a levelet mindazoknak, akikről tudjátok, hogy szeretnek minket, és a jövőben is szeretnének eljönni a koncertjeinkre! Minél többen csatlakozzatok a közösségi oldalainkhoz („lájkoljatok”), így a közvetlen kapcsolattartást szorosabbra fűzhetjük! Mondjátok el véleményeiteket, észrevételeiteket, próbálunk válaszolni, mert mi hiszünk a párbeszédben! Legyetek partnereink, és együtt „harcoljunk” a nagybetűs Értékekért!Ugyanúgy várunk Titeket nagy-nagy szeretettel előadásainkon, mint eddig. Érdekes, új műsorral készülünk a számotokra. A jó hangulat, a vidámság és a pergő ritmusok ugyanúgy velünk lesznek, mint a szívhez szóló szép szövegek és dallamok. Nagyon várunk Benneteket, és köszönjük, hogy eddig is annyi sok szeretetet kaptunk tőletek!
„Az élet olyan tapasztalat, melynek célja, hogy az embert a lét magasabb, elmélyültebb és kiterjedtebb síkjára vezérelje, tettei következményeinek megtapasztalása által.” (Shai Baba)

Sok szeretettel, Tóth Reni, Géczi Erika, Mr. Basary, Szabó Miklós, Nagy László