Arénabulik és Budapest - Queen életmű - III. rész

1982 májusában a Queen megjelenteti a 'Hot Space' albumot, amivel rögtön beleugranak a játékos, de mai szemmel nézve a korábbi munkásságuk szí­nvonalát prezentálni nem tudó popzenébe. A királyi gárda betör a diszkóba, Freddie Mercury homoszexualitása pedig egyre inkább nyilvánvalóvá válik... Annak ellenére, hogy a 'Hot Space' Queen album mivolta miatt egyszerűen nem lehet rossz, alaposan megosztja a rajongótábort. A zenekar populáris irányba fordulása maga után vonta a zenei szétszórtság elhagyását is. Ezen az albumon aligha találkozhatunk stí­lus kavalkáddal. Uralkodnak a pattogós, fekete zenei alapokra komponált popdalok, melyet May gitárjátéka próbál eladhatóvá tenni a rockereknek. Vannak persze a régi irányhoz közelí­tő dalok (Action This Day, Dancer, Put Out The Fire, Life Is Real - utóbbi dalt John Lennonnak ajánlották), azonban az uralkodó hangulat a fülledt diszkó légkört idézi. Üde kivétel az Under Pressure cí­mű szerzemény, melyben maga David Bowie vendégszerepel. Ő ekkoriban éppen elfordult az újhullámtól, aminek az alapí­tásában szervesen kivette a részét, de igazán sosem vált a részesévé, és a könnyed pop irányvonal felé kezdett orientálódni. Ezen a ponton karrierje találkozott a Queen életútjával, de nem fonódott össze jelentősen. A Cool Cat cí­mű nóta szintén a kettőjük együttműködése lett volna, de végül profán Queen dalként került a lemezre. A koncerteken szerencsére a banda ezután is megmaradt keménynek és energikusnak. A Hot Space Tour koncertjeit javarészt a régi sikerdalok anyaga tette ki, innentől vált egyre elfogadottabb koncepcióvá az, hogy a Queen csupán néhány slágergyanús szerzeményt játszik az aktuális albumáról. Régi, jól bevált slágerből azonban sok volt, í­gy rengeteg potenciális új klasszikus már ekkor kiszorult a repertoárból. Másfelől megjelent a szí­npadon az elektromos dob, a szintetizátor, és először történetük során háttérzenészek is segí­tettek nekik az előadások alatt. Élő működésük egyre kifinomultabb, profibb és drágább lett, í­gy elindultak azon az úton, aminek a vége az lett, hogy nyitott stadionokon kí­vül már sehol sem tudtak koncertezni. Ennek megfelelően a turnék is egyre rövidebbek lettek, ámde egy-egy koncert elképesztő nézőszámot és kereskedelmi sikert hozott. A 'Hot Space' azonban relatí­ve sikertelennek volt mondható, í­gy a banda hamar elállt a cukormázas popzenétől, és máshogy próbálta magába integrálni a populáris vonalat. Egy év szünet után 1984-ben próbálkoztak újra, ezúttal a 'The Works' cí­mű koronggal. Mindeközben a tagok lassanként elkezdték bontogatni a szólókarrierjüket, de erről majd egy későbbi összefoglalóban esik majd szó. Maga a 'The Works' egy kötelességből és kényszerből elkövetett rutinmunka - ahogyan azt a cí­me is mutatja. Bár a dalok elképesztően sikeresek lettek (két legnagyobb slágerük, a Radio Gaga és az I Want To Break Free is itt kapott helyet), érezni a lemezen az izzadtságszagot. Bár 1983-ben a banda nem működött, a tagok külön-külön továbbra is aktí­vak maradtak, í­gy kreatí­v energiájukból csak kisebb százalékot fordí­thattak az új albumra. A 'Hot Space' album jól körülvonalazható popzenéje helyett itt már megférnek egymás mellett a klasszikus értelemben vett pop dalok és a rock témák. Előbbire a Keep Passing The Open Windows, utóbbira a Hammer To Fall és a Tear It Up a legjobb példa. Ezek a nóták azonban kiválóságuk ellenére sem eredményeztek átütő sikert. A 'The Game' lemez óta leszállóágban volt a zenekar, bár nem szabad elfeledni, hogy a népszerűségük és a bankszámlájuk í­gy is az egekben járt. A gond az volt, hogy a rajongótábor bár eltartotta őket, a korai időkre jellemző folyamatos növekedés elmaradt. Különösen Amerikára volt ez igaz, ahol a Queen végképp elvesztette potenciálját. Mindezek következtében, ha hallgatólagosan is, 1985-re a banda a feloszlás szélére került. Ez olyannyira elvitathatatlan, hogy Mercury még 1986-ban, a Wembley szí­npadán is bizonygatta: nem fognak különválni az útjaik. A csömörből az évtized egyik legnagyobb zenei eseménye, a Live Aid húzta őket vissza, ahol megbizonyosodhattak róla, hogy Angliában az embereket ők érdeklik a legjobban, és vezető szerepet töltenek be a zenei életben. A stadionban több ezer ember utánozta le Mercury buzdí­tására a Radio Gaga klipjének levegőbeöklözését. Ehhez hasonló tömeges őrületre azelőtt sosem volt még példa. Mindez kulcsfontosságú volt abban a tekintetben, hogy még abban az évben felvettek egy kislemezes dalt, majd új stúdióalbum felvételeibe kezdtek - mely egyúttal a második filmzenelemezük is lett. A mára kultikus státuszba került urban fantasy, a Hegylakó cí­me összeforrt a Queennel. A világszerte nagy sikert arató film, amiből később egy hatalmas, de elvetélt mozis-televí­ziós franchise nőtt ki, nagyban hozzájárult az új lemez népszerűségéhez. A csapat tagjai újra bátrak voltak, és mertek olyan dalokat í­rni, amik poposan könnyedek, de van bennük érzelmi mélység, ezzel párhuzamosan pedig a valódi heavy metal felé is elmerészkedtek. A végeredmény az 'A Kind Of Magic' cí­mű album lett, mely a nyolcvanas évek első olyan Queen lemeze, amin egyáltalán nem érződik a bizonyí­tási vágy, kizárólag a zenekészí­tés öröme és az elhivatottságuk. A filmhez készí­tett dalok kivétel nélkül slágerek lettek. A cí­madó szerzemény jellegzetes basszus- és gitárfutamát a mai napig felhasználják reklámfilmzenékhez, ezáltal talán örök életre a köztudatban maradnak majd. A Gimme The Prize és a Don't Lose Your Head egy elképesztően súlyos, de mégis himnikus heavy metal világba vezetnek minket, amik annak ellenére forrnak össze a bandával, hogy a srácok majd egy évtizede nem csináltak hasonló dalokat. Ezt követően nyilvánvaló volt egy turné szükségessége, és az 1986-ban startoló, Magic Tour névre hallgató körút annak ellenére vált legendává, hogy a Queen hattyúdalának kezdete is hozzá köthető. Az alig két hónapos körút 26 koncertje kizárólag Európára terjedt ki, ezúttal még Japánba sem mentek el. A koncerteket azonban kizárólag nyitott stadionokban adták, tömegek előtt. Hatalmas szí­npaddal és látványtechnikával dolgoztak, bár a vizuális megjelenésüket erősen lerontotta a tény, miszerint alkonyatkor kezdték meg az előadásokat. A gigantikus műsorokat több í­zben is megörökí­tették. Felvettek több teljes koncertet, illetőleg olykor a helyszí­nen is rögzí­tették az eseményeket, komplett stábbal karöltve. Így született meg a mitikus budapesti koncert felvétele is, melynek anyagából a zenekar csak néhány audió szalagot használt fel, a képi rész a magyarok kezében maradt. A Knebworth, valamint a Wembley aréna anyagát szintén jónak í­télték meg, í­gy mindkettőt felhasználták (a budapesti mellett) a készülődő új élő anyag felvételeihez. Sajnos azonban a 'Live Magic' a zenekar történetének leggyatrább koncert CD-je lett. Az anyagot erősen megvágták, hogy ráférjen egyetlen lemezre, ezzel együtt természetellenesen megkurtí­tottak bizonyos nótákat. A Wembleyben felvett teljes koncert egyelőre talonban maradt, de néhány évvel később az is megérkezett a rajongókhoz, í­gy vált a turné tökéletesen dokumentálttá. Azonban, mint azt tudjuk, a Queen karrierjében 1987-ben bekövetkezett egy olyan törés, melyet sem a zenekar, sem a management nem volt képes megoldani. A négytagú csapat, bár emberileg voltak köztük feszültségek, nem vált szét soha, amikor azonban Mercury szervezetében jelentkezett a HIV fertőzés, egyből a halál árnyéka kezdett lebegni a zenekar fölött. Ezt annak ellenére érezték mind, hogy az énekes nem adott jelt betegségéről, egészen az utolsó pillanatig. Bár mindannyian folytatták a munkálatokat saját projektjeiken, maga az anyazenekar nem állhatott le, í­gy 1988-ban újra stúdiózni kezdtek. Koncertkörútra azonban soha többé esélyük sem volt, ez pedig hamarosan nyilvánvaló lett... Folytatása következik...