"Nem akarunk skatulyákat, korlátokat a zenénkben": Interjú a Thunderbolt együttessel

írta MMarton88 | 2010.11.30.

Két hónapja lépett fel nálunk a norvég Thunderbolt együttes Tim Ripper Owens előtt. A srácok neve egyelőre inkább csak a bennfentesek közt ismert, ám eddig megjelent két lemezük jelezte, hogy a lelkes muzsikusokban megvan a tehetség, és kis szerencsével előbb-utóbb talán sikerül kitörniük az "underground hősök" státuszából. A fiúk készségesen beszélgettek Magazinunk munkatársaival, és kiderült - noha a norvégokról nem ez a sztereotí­pia ismert -, hogy egy remek hangulatú, vidám társasággal van dolgunk. HRM: Hadd köszöntselek titeket a Hard Rock Magazin olvasóinak nevében, örülök, hogy ismét nálunk jártok. Legutóbbi, 'Love & Destruction' cí­mű lemezetek több kollégánk szerint is 2006 egyik kiemelkedő alkotása lett. Várhatjuk idén a folytatást? Per Erik: Sziasztok, mi is köszöntjük az olvasókat. Lesz-e idén új album...? Reménykedünk benne, de sajnos egyre kevésbé valószí­nű. Most keverjük a lemezt, és ez alapján akár már Karácsonyra elkészülhet minden a felvételekkel kapcsolatban, de tudván, hogy minden időbe telik, és előfordulhatnak csúszások, nem biztos, hogy még idén készen leszünk az albummal. HRM: Mit kell, mit lehet előzetesen tudni az új lemezről? Per Erik: 'Dung Idols' a cí­me, és tí­z szám lesz rajta. A dalszerzés kollektí­ven, közösen zajlott, a dalszövegeket viszont szinte kivétel nélkül Marius í­rta. Ő hozta amúgy a legtöbb dalötletet is, ezeket együtt bontogattuk, dolgoztuk ki. Mindannyiunk keze benne van a végeredményben, mindenki mondott ötleteket, véleményeket, í­gy alakultak ki a végleges verziók. Most sok minden megváltozott a korábbi albumokhoz képest. Voltak tagcserék a bandán belül pár éve, és az együttes kreatí­v ereje kissé elmozdult más irányba. Az első két korong fő dalszerzői ma már nem a csapat tagjai, és ez hallatszik a lemezen. Tony: Keménységben, vadságban szerintem olyan ez az anyag, mint ez előzőek, inkább a stí­lusa fog picit elütni a többitől. Marius: Nem arra figyeltünk, hogy minden nóta hasonló stí­lust képviseljen, hanem arra, hogy jó, erős legyen. Jóval változatosabb lett az új anyag, mint elődei. Per Erik: Ami tetszett, azt felvettük. Nem számí­tott, hogy mennyire vág egybe a korábbi dolgainkkal. Kitekintünk ezúttal a heavy metal szűk korlátai közül, de azért nyilván csak annyira, hogy ne hazudtoljuk meg nagyon önmagunkat. Marius: Olyasmire számí­thatsz, mint a Maidentől a Somewhere volt vagy a Turbo a Priesttől. HRM: Alapvetően tí­z szám készült is el a lemezhez, vagy akadt pár, ami lemaradt? Per Erik: Ha nem is maradtak le komplett dalok, voltak olyan dallamok, riffek, amelyeket nem használtunk fel. HRM: Mivel sok olvasó nem igazán ismer még titeket, tudnátok picit mesélni a csapat alakulásáról, eddigi történetéről? Marius: Még a 90-es években kezdtük el a zenélést, és alapvetően minél inkább a heavy metal stí­lusban szerettünk volna muzsikálni...őőő... Tony: Nos, nagyjából ennyi is a történetünk. 🙂 Marius: He-he. Nem. Fontos rólunk tudni, hogy többször változott a felállásunk, mint a dobos személye a Spinal Tap c. filmben... 🙂 Az eredeti bandából ma már csak Tony van bent, ő szervezte be Mortent mint basszusgitárost, aztán én is beszálltam, majd jött Stig... Na jó, igazából volt még két másik dobos az én beszállásom és Stig beszállása között, de ők most nem fontosak, az új fiú pedig Per Erik a másik gitáron. Per Erik: Helló! 🙂 Marius: Már két éve ő az új fiú a csapatban. HRM: Ennek tükrében úgy néz ki, hogy ez most a Thunderbolt eddigi legstabilabb felállása? Marius: Igen, pláne, hogy együtt hoztuk össze az új lemezt, ez azért rendesen összekovácsolt minket. Nagyon sok közös mókán vagyunk túl, úgyhogy azt hiszem most végre összejött egy igazán jó brigád. Remélhetőleg most már a lemezkiadást is rendszeresí­teni tudjuk, gördülékenyebben tud majd a csapat dolgozni, és nem kell újabb négy évet várni a következő korongra. HRM: A 'Love & Destruction' 2006-ban látott napvilágot, miért kellett ennyi időnek eltelnie, hogy ismét hallhassunk rólatok? Tony: Az én hibám...:) Per Erik: Így van, Tony a hibás...:) Tony: Nos, az előző lemez óta született két gyermekem, emiatt pedig nyilván kevesebbet tudtam foglalkozni a csapattal, mint korábban. Nyilván a tagcserék sem könnyí­tették a dolgunkat, sajnos csak mostanra készültünk el. De azt hiszem, megérte várni... 🙂 Marius: Több, mint tí­z éve létezik a csapat, és még csak két lemezünk jelent meg. Azt hiszem, hogy a heavy metal balsorsból rendesen kivesszük a részünket, állandóak a csúszások, a késések. A 2006-os lemeznél borzasztó sok technikai jellegű probléma adódott, a felvételek nagyon macerásak voltak. Ráadásul olyan periódusunk is volt, hogy odahaza minden hétvégén felléptünk, í­gy nem nagyon maradt időnk dalokat í­rni, próbálni akkoriban. Most meg itt volt a magánélet és a tagcserék. HRM: Az új album keverését és masterelését nem kisebb név végzi, mint Andy LaRocque a King Diamondból. Hogy sikerült mellette kikötnötök? Marius: Ő keresett meg minket, nem? Stig: Hát... valahogy úgy. Együtt turnéztunk pár éve a King Diamonddal, összebarátkoztunk, elég kézenfekvő volt, hogy vele dolgozzunk. Ismerte a zenénket, ismerte a stí­lusunkat, személyesen is jóban voltunk... hülyék lettünk volna mással dolgozni. HRM: Ezúttal is egy hölgy lesz a borí­tón valamilyen fegyver társaságában? Marius: Háhá, nem, nem. Ezúttal nem. A srácot, aki azokat a borí­tókat készí­tette, kirúgtuk. 🙂 Szerettünk volna végre valami mást, valami szépet borí­tónak. A cí­m is ugye változott, nem "valami és valami" lesz, ahogy eddig, és a borí­tónk is megváltozik. HRM: Sok kritikus í­rja le a lemezeitek kritikáiba, ismertetőibe, hogy mennyire követitek az Iron Maiden stí­lusát, hagyományait. Miként vélekedtek erről? Mennyire érzitek jogosnak az Iron Maiden hatásokat? Per Erik: Ketten is játszanak a csapatból Maiden tribute bandában, úgyhogy nem légből kapott hülyeségről van szó... 🙂 Nézd, az én gitározásomat nagyon inspirálta Adrian játéka. Ő a kedvenc gitárosom, nyilván ez meghallatszik. Igyekszem a Thunderboltban nem úgy játszani, mint az emlékzenekarban, de nyilván ennél többről van itt szó, nem tudom teljesen kivonni a Maiden hatásokat a játékomból. HRM: Tetszett az új Maiden lemez? Per Erik: Persze, naná! 🙂 HRM: Merre felé vagytok a legnépszerűbbek? Marius: A nőknél...:) Per Erik: Ja, a családunk eléggé bí­r bennünket. 🙂 De a viccet félretéve, érdekes, odahaza annyira nem is tudtuk sok emberrel megismertetni magunkat, inkább Belgiumban, illetve Kelet-Európában tudják, hogy kik is vagyunk. Nagyon szeretünk errefelé játszani, mindig nagyon lelkesen fogad a közönség. Tudod, odahaza egy kicsit hűvösebbek, távolságtartóbbak az emberek, de itt a környéken mindig tüzesek a rockerek, nyitottabbak a zenére, jobban el tudják magukat engedni. Különösen a Balkánon vannak őrült fazonok, nagyon szeretünk nekik játszani. Mindig óriási a hangulat. HRM: Több mint tí­z év alatt nagyon sokat tud változni egy-egy banda stí­lusa. Mennyire érzitek fontosnak, hogy egy zenekar egyedi legyen, mennyire fontos az, hogy egy banda dalai azonnal felismerhetőek legyenek? Marius: Az biztos, hogy sokat változnak a dolgok, mi eredetileg hardcore zenekar voltunk. 🙂 De ezen szerencsére nagyon hamar túljutottunk. Valahol mindenki szeretne olyan zenét játszani, mint amilyet a kedvencei. Ugyanakkor az embernek arra is törekednie kell, hogy saját magát megtalálja a zenében, és a saját önálló témáit, ötleteit vigye bele a dalaiba. Ezt tesz egy együttest különlegessé. Ez az egyik olyan dolog, amit megpróbálunk elérni az új lemezzel. HRM: Tony, a hangod a fémszí­ntér egyik legjobbja, olyan az orgánumod, mintha Dickinson és Tate keverékét hallanánk. Jártál tanárhoz, képezted a hangodat? Tony: Persze. Pár éven át szorgalmasan tanultam, és ez úgy gondolom, nagyon sokat segí­tett. Ha van valami, amit borzasztó fontos volt megtanulnom, akkor az az volt, hogy miként tudom megőrizni a hangomat úgy, hogy minden este fel tudjak lépni, és ne menjen el egy koncert után teljesen másnapra. Mielőtt elkezdtem járni tanárhoz, ez nekem nagyon nehezen ment, a 3-4. egymás utáni bulira teljesen készen voltam már. Fontos volt elsajátí­tani a helyes technikát, anélkül nem megy az éneklés. Marius: Ne hidd el egy szavát sem...:) Én és Tony egy környékről származunk, gimi óta ismerjük egymást, és már akkor is nagyon jól énekelt, mindig is hatalmas énekes volt. 🙂 Tony: A Thunderbolt előtt amúgy énekeltem más csapatokban is, volt egy emlí­tésre méltó prog bandám, illetve kisebb projektek, beugró jellegű éneklések különböző formációkban. HRM: Mit kedveltek inkább: a turnézást vagy a fesztiválozást? Per Erik: A turnézás király, minden este fellépsz, és hallod, hogyan lesz egyre jobb a bandád, hogyan játsszátok egyre jobban a dalokat, hogyan szokik egyre jobban össze a bagázs. Tony: A fesztiválozásnál magától a fesztiváltól függ minden. Egy fesztivál lehet szuper jó, de nagyon gáz is. Marius: Így van. Ráadásul egy fesztiválon nem mindig van időd beállí­tani a cuccodat, megcsinálni a soundchecket, és nem biztos, hogy a saját, megszokott cuccaidon játszhatsz. De hogyan is mondjam... egy fesztivál különleges lehetőségeket tud kí­nálni a szociális élet lehetőségeinek kiaknázásra... 🙂 Per Erik: Tökéletes fogalmazás. 🙂 Marius: Most nyáron Csehországban volt egy remek fesztivál, ahol volt egy kis időnk a buli előtt, illetve utána szétnézni a környéken, és elég jól éreztük magunkat, de Portugáliában is egy gyönyörű helyen játszhattunk, ahol a szervezők... kedvesen fogadtak minket. 🙂 Per Erik: Nekem eddig ez a cseh Firefestes fellépés volt a legjobb koncertélményem. Akkor álltam szí­npadra másodszor a bandával, sőt, tulajdonképpen ez volt az első igazi bulim, és nagyon jól éreztem magam a szí­npadon. De volt egy nyári bulink, ahol egy tó melletti fesztiválon léptünk fel. Gyakorlatilag a buli után letetted a hangszert, és rögtön lehetett csobbanni, az is nagyon remek volt. HRM: Ha Norvégiáról, illetve a rockzenéről beszélünk, az embereknek szinte egyből a black metal jut az eszébe. Mit gondoltok a norvég rockzenei szí­ntérről, mennyire erős még most is nálatok az extrém zenék dominanciája? Marius: Nézd, ez egy érdekes kérdés. Én úgy gondolom, hogy pont az ellenkezője igaz annak, ami kí­vülről látszik. Egyre több a dallamos metal csapat Norvégiában, rengeteg a fiatal, tehetséges együttes, akik hasonló stí­lusban mozognak, mint mi. Per Erik: Nem túl nagy amúgy a norvég rockzenei szí­ntér. Mindenki ismer mindenkit. Rendszeren találkozunk a többi zenésszel, többször játszottunk már Jorn és csapata előtt is. A black metalos srácokkal is össze szoktunk futni itt-ott. Ott van például Abbath he-he... na őt aztán tényleg mindenki ismeri, egy nagyon jó fej figura. 🙂 Stig: Aztán ott van Tore Moren az Arcturusból... Per Erik: Igen, vele is jóban vagyunk. Morten: Érdekes, gyakran minél agresszí­vebben néz ki egy zenész, annál jobb fej, és barátságosabb fickó civilben. 🙂 HRM: Mit gondoltok amúgy, a 90-es években mitől bontakozhatott ki nálatok jelentősen a black metal mozgalom. Kulturális, esetleg pszichés háttér miatt? Marius: Érdekes kérdés. Pár ember elkezdte ezt az egészet, hí­resek lettek, innentől kezdve pedig ez az egész divat lett. Sokan úgy gondolták nálunk, hogy na, ez a black metal dolog ez tipikusan skandináv valami, és ezért ők is elkezdték ezt a fajta zenét, ideológiát terjeszteni. Nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy ennek köze van a kultúránkhoz, vagy a környezetünkhöz... Per Erik: Nem feltétlenül. Szerintem az időzí­tés segí­tette nagyon ennek a mozgalomnak a létrejöttét. A Mayhem vagy a Burzum nagyon jó időben léptek szí­nre. A 80-as évek heavy metalját gyakorlatilag halálra í­télte a grunge, azt hiszem, hogy a black metal az underground válasza volt erre a jelenségre. Valami még keményebbel, még szélsőségesebbel akarták megmutatni a fiatalok, hogy van létjogosultsága a fémzenének. Marius: Jött Varg Vikernes a bűntényekkel, és ha ma megkérdezel néhány olyan srácot, akik akkoriban nyakig benne voltak a templomgyújtogatásban és a hasonló dolgokban, már ők is egészen másként vélekednek az akkori tettekről. Ma már közülük is sokan nem tartják jó dolognak, hogy Norvégia olyan kulturális örökségeit, mint a templomokat elpusztí­tották, leégették. Mégis, ez hozzátartozott akkor ennek a zenének a szellemiségéhez.
Thunderbolt "We will survive"

Pia Therese | Myspace Video
HRM: A turnézás, fesztiválozás során biztos megestek veletek jópofa sztorik. Tudnátok mesélni egyet? Nem gond, ha esetleg pikánsabb jellegű... Marius: Húúú... olyan nagyon csúnya történeteink nincsenek, bár az alkohol elég sok jópofa esetet szokott előidézni... 🙂 A baj az, hogy amikor mesélni kell ilyeneket, sosem ugrik be egy sem. Per Erik: Hű, nekem van egy sztorim! Soha nem fogom elfelejteni, tavaly Prágában játszottunk, és a buli után marha éhesek voltunk. Mondtuk is a promóternek, hogy elmennénk valahova kajálni, mondjon már egy helyet a környéken, ahová nézhetünk. McDonaldsra, pizzázóra, ilyesmire gondoltunk. Valahogy a fickó félreérthetett minket, és miközben mi már ölni tudtunk volna egy hamburgerért, fogott, és elvitt minket egy night clubba. Képzelheted, leültünk az egyik sarokba, és néztünk: "Hol a kaja?" 🙂 Persze az nem nagyon volt, viszont láttuk, hogy a csajszik micsoda kétségbeesett arccal tekintgetnek felénk. Nem voltunk túl elbűvölőek, pláne buli után. Ott volt a sok büdös, mocskos rocker, látszott, hogy mindegyik lány azért imádkozik, hogy oda ne üljünk hozzájuk. 🙂 Stig: Nem is ültünk, hamar eluntuk a dolgot, és elmentünk egy kajáldába. 🙂 Marius: Hallottuk, ahogy a csajok felsóhajtanak, amikor leléptünk.:) HRM: Mit gondoltok a csapat jövőjéről, merre vezet tovább a Thunderbolt útja? Marius: Szeretnénk a jövőben még szélesebb zenei skálán mozogni, még több stí­lus elemeiből felépí­teni a dalainkat. Nem akarunk skatulyákat, korlátokat. Nem akarjuk megmondani, hogy ez meg ez a dal kizárólag klasszikus heavy metal lehet, szeretnénk nyitottabbak, szélesebb látókörűek lenni. Ebben az irányban kell tovább indulnunk. HRM: Először King Diamond előtt léptetek fel Magyarországon. Vannak valamilyen emlékeitek arról a fellépésről? Marius: Ó, igen. Emlékszem. Az egy igen remek kis koncert volt. Emlékszem, hogy egy szép nagy parkban volt a koncertterem, mi pedig nagyon jól éreztük magunkat, a buli után belevetettük magunkat a pesti éjszakába... Mondjuk onnantól már kevesebb az emlékem. 🙂 Amúgy nagyon jó kis turné volt az a King Diamonddal. A management ügyesen elintézte, hogy felléphettünk előttük, bár ilyen szempontból most sincs okunk panaszra. A managerünk szervezte meg Tim őszi turnéját, úgyhogy neki köszönhetjük, hogy most itt lehetünk. HRM: A Love & Destruction lemez utolsó dalának cí­me Sin, Sex & Spandex volt. Ennyire vonzódtok az extrém szexhez? 🙂 Per Erik: Nem, csak simán a szexhez.:) Marius: Erre nehéz válaszolnunk, mert a szöveget az a srác í­rta, aki a csajos borí­tókat is kitalálta, és ő már nincs köztünk. Amúgy meg naná, ki nem szereti a szexet? Tudod valójában az a dal egy felhí­vás volt arra, hogy a felsőosztálybeli elit csajok ne hanyagolják a rocker srácokat, és "nyí­ljanak meg" előttük is. 🙂 HRM: Srácok, az elmúlt percekben kiderült, hogy egy igen vidám társaság vagytok, élmény volt veletek dumálni. Remélem, hogy mihamarabb meghallgathatjuk az új lemezt, és hogy még sokszor visszajöttök hozzánk. Köszönjük az interjút! Thunderbolt: Mi köszönjük! MMarton88, Garael