Válságshow, de abból a legjobb: Lordi, The Dogma, Sister Sin - 2010.11.17. Pecsa

írta szakáts tibor | 2010.11.21.

Válság van! Vajon a magyar médiában hányszor olvasható, vagy hallható ez a tőmondat naponta? Mindattól függetlenül, hogy ki, mit ért e rövid kijelentés mögöttes tartalmaként, egy tény, az élet számtalan területén lehet érezni és látni, hogy kevesebb "zöldhasú" lapul az emberek pénztárcájában, ami miatt, értelemszerűen jobban meg is gondolják azok felhasználását. De hogy jön ez most ide? A Lordi második budapesti koncertjén... ...erősen szembe kellett találkoznom azzal a ténnyel, hogy bizony a válságnak nevezett átmeneti, vagy talán végleges átrendeződés, vizuálisan is érezteti hatását. Mind a nézőtéren, mind a szí­npadon sokkal szegényesebb volt a látnivaló, mint két évvel ezelőtt, de ne menjünk ennyire előre az időben, mert a fő attrakciót két produkció is elkí­sérte fővárosunkba. Időbeosztásomat olyan jól sikerült intéznem ezen a napon, hogy a koncertkezdésre kií­rt időpontnál jóval korábban érkeztem a Petőfi Csarnokba és mint kiderült én jártam jól, mert a Sister Sin csapatát fél nyolckor kitessékelték a szí­npadra, az akkor még igen gyér számú közönség elé. Sister Sin Már a felállás is meglepett, hiszen a Sister Sin gárdája volt az első banda, akik bemelegí­tő csapatként lettek megjelölve a 'Babez For Breakfast Tour 2010'-re, az olasz The Dogma csak a szervezés utolsó pillanatában futott be második zenekarnak. Ettől függetlenül a svédek nyitottak, méghozzá nem is akárhogy. Igaz a hangzásuk valami borzalom volt az első pár percben, de ez nem szegte kedvüket, hogy olyan elánnal lépjenek a világot jelentő deszkákra, mintha legalábbis a londoni Hammersmith főbandájaként túrnának. Nagyon nem mélyedtem el eddig a csapat munkásságában és most sem mondom, hogy folyamatosan a Sister Sin albumai fognak pörögni a lejátszómban, de nem csalódtam bennük. Liv Jagrell kimondottan jó frontasszony és nekem a kissé Girlschoolra hajazó hangja is bejött; unikumnak számí­t a mostanában csak áriázó hölgyek között. Mondjuk rövid műsoruk után azon azért elgondolkodtam, vajon egy egész estés programjuk is tetszett volna-e ennyire, mindenestre az a bő fél óra amit toltak, engem meggyőzött. A Sister Sin igazi fesztiválbanda, ajánlom figyelmébe a jövő évi MetalFest szervezőinek! The Dogma Az utánuk következő The Dogma alakulatáról ugyanezt már nem mondhatom el. A lendülettel, sőt a látvánnyal és a hangzással náluk már szinte semmi probléma nem volt, a produktummal és a dalokkal viszont, annál inkább. Alapvetően azt nem értettem, hogy a The Dogma erősen progresszí­v metalra hajazó muzsikája, hogyan kerül egyáltalán erre a turnéra? A következő talány pedig az volt számomra, hogy a több mint tí­z éve működő csapatnak, hogy lehet ennyire rossz énekese? Ennyi hamis hangot egy estén, csak a kishazánkban tehetségkutatóként feltüntetett valóságshow műsorokban lehet hallani... Úgy látszik, ez a kérdés csak néhányunkat foglalkoztatott a teremben, mert az akkorra már növekvő tendenciát mutató közönség megvette a The Dogma koncertjét. Nekem viszont sok pénzembe került gyengére sikeredett előadásuk, mert a kellemetlen hangok helyett inkább a pólóárus standot választottam, ahol rengeteg csecse-becse várta a rajongókat és főleg azok gyermekeit. Mondjuk azért azt meg kell jegyeznem, hogy a merchandise-ért felelős vállalkozás elég rendesen megfeledkezett az aprók termetéről, hiszen a felöltők csak felnőtt S mérettől indultak... Lordi Bár előzetes információink szerint a Lordinak fél tí­zkor kellett volna szí­npadra lépnie, az attrakció kezdett csúnyán megcsúszni és a felkészületlen technikai személyzet sem segí­tette egyáltalán ennek az időszaknak az átvészelését. Többször előfordult már a történelemben olyan, hogy a szí­nfalak mögött támad valami technikai malőr, ekkor azonban meg kell próbálni tartalmasan szórakoztatni a nagyérdeműt, hogy ne fogyjon el hamar a türelme. Erre van is egy í­ratlan szabály technikusi körökben, nevezetesen a "forintos" dalokat tartalmazó cd, ami nem más, mint az ilyen esetekre rendszeresí­tett, rock és metal klasszikusokat felvonultató compact disc a keverőpult környékén, a várakozók szórakoztatása céljából. Nos, ezen ez estén ez valahol a buszban, vagy Helsinkiben maradhatott, helyette azonban, úgy 22 óra magasságában, technóra hajazó förmedvényt sikerült kapnunk, amire - nem kis meglepetésében- a Mi a f.sz van? egysoros kérdéssel reagált a tömeg. A háttérben mindeközben persze nagy volt a rohangálás, ugyanis az egyik muzsikus maszkja nem akart felragadni az arcára, ami - valljuk be - igen kellemetlen egy Lordi esetében. Végül jó háromnegyed óra csúszással felcsendült a KISS-től a God of Thunder, majd az új lemez intrója, hogy aztán a Babez for Breakfast nótával vegye kezdetét a show, amit bizony kitörő örömmel viszonzott a nagyérdemű. A Dynamite Tonite után szólalt meg először Mr. Lordi, aki azután, hogy üdvözölte a koncertre látogatókat, kimondottan szép kiejtéssel köszönte meg magyarul a fogadtatást. Minden bizonnyal nagyon megtetszhetett neki a Köszönöm szó és főleg az, hogy ilyen hamar megbirkózott vele, mert ezután szinte minden dalt í­gy fejezett be. Pillanatok alatt elképesztő hangulat lett a Pecsa nézőterén, ami sajnos erre az estére csak félig telt meg. Ez egyáltalán nem szegte kedvét a csapatnak, sőt Mr. Lordi ki is hangsúlyozta, aki itt van ezen az estén, az igazi "dáj hard" Lordi fanatikus. Miután ez a kijelentés újra és újra elhangzott a koncert során, elgondolkodtam azon, hogy valószí­nűleg Ő is tisztában van azzal, ami még ezen az estén fog következni, az látványban messze alulmúlja majd a 'The Arockalypse' és a 'Deadache' turnék szí­npadi show-ját, ami í­gy is lett. A pirotechnika teljes mértékig elmaradt és rajongóként is azt kell mondjam, amennyire ötletes a 'Babez for Breakfast' album, annyira ötlettelen lett a 'Babez for Breakfast' turné. Néhány új poén mellett gyakorlatilag az előző turné geggjeinek copyját kaptuk, egy lényegesen szegényesebben berendezett szí­npadon. Bármennyire is furcsa, mindezek ellenére, számomra a Lordi újabb budapesti fellépése az év egyik legjobb koncertje volt és ezt nem a fanatizmusom mondatja velem, hanem az, amit hallottunk. Az eddigi turnék setlistjeihez képest talán az egyik legváltozatosabb és legjobban összerakott műsorral léptek a Pecsa szí­npadára, ami fontosabb volt minden elmaradt látványelemnél is. Mint ismeretes, Kita nem sokkal a turné előtt lépett le, í­gy gyorsan új dobos után kellett nézniük. Hogy kicsoda lehet Otus, azt egyelőre - vagy talán soha - nem tudjuk meg, de hogy lényegesen képzettebb és pontosabb ütős, mint elődje volt, az kétségtelen. Úgy éreztem, sokkal jobban összefogja a bandát, ami kellett ahhoz, hogy egy ilyen változatos műsort hiba nélkül eltoljanak. Ja, mert kérem itt hiba nem volt egy hang sem, sőt. Néha olyan új megoldásokat tettek a dalokba, ami kimondottan üdí­tően hangzott. Ekkor jutott eszembe az a hozzászólás, amit valaki í­rt oldalunkon; hogyha a Lordi zenekar nem lenne maszkban és látványelemekkel sem operálna, akkor tucat banda lenne. Határozott nemet tudok erre mondani és akinek továbbra is ez a véleménye, az vegye a fáradtságot és nézze meg ezt a bandát egyszer élőben. Amí­g ezeken elmélkedtem és közben egyetlen percét sem tudtam mozdulatlanul végignézni a bulinak, sajnos elértünk a záróakkordokhoz, melyek közül most természetesen mindenki a This Is Heavy Metalt várta legjobban, amiben talán az este legnagyobb poénját lőtték el. Mr. Lordi a dal előtt felsorolt néhány zenekart (Alice Cooper, W.A.S.P., Twisted Sister, KISS stb...) - minden bizonnyal nagy kedvenceit -, hogy utána megkérdezze, szeretjük-e Őket és, hogy eljátszhassák e zenekarok tiszteletére az új lemez egyik legnagyobb slágerét. A nóta alatt még Dee Snider is megjelent a szí­npadon egy beöltözött road személyében és együtt tombolt velünk a metal himnuszra. Csaknem kétórás koncert után köszöntek el a magyar rajongóktól újra, remélhetőleg csak egy kis időre a szörnyek, de nekem és legifjabb gyermekemnek még volt egy találkozásunk testközelből a Lordi csapatával. Amikor lejöttek a szí­npadról azonnal a Pecsa szabadterének lihegő részéhez mentek ki, ahova mikor mi is kiértünk teljesen megdöbbentünk azon, mennyire közvetlen és jó fej szörnyekkel állunk szemben. A másik, amit sokan nem látnak, hogy mennyit kivesz belőlük egy ilyen show; Amen egy széken ült és finoman szólva sem volt szép látvány, ami kijött belőle... Viszont kettő perc regenerálódás után azonnal a rendelkezésünkre álltak és még el is poénkodtak egy keveset sarjammal. Összefoglalva az estét, egy látványban és közönségben visszafogottabb show-t láttunk, de, hogy a Lordi a világ egyik legszórakoztatóbb metal zenekara az kétségtelen, ráadásul azt is bebizonyí­tották, nem csak dí­sznek vannak a kezeikben hangszerek! Elhangzott dalok: SCG5: It's a boy! Babez for Breakfast Dynamite Tonite My Heaven Is Your Hell Bite It Like a Bulldog Nonstop Nite Rock Police It Snows In Hell Who's Your Daddy? Not The Nicest Guy Granny's Gone Crazy Blood Red Sandman Evilove Amen szóló Dr. Sin Is In SCG3 Special Report Bringing Back The Balls To Rock This Is Heavy Metal Loud and Loaded Devil Is A Loser Biomechanic Man Hard Rock Hallelujah Would You Love A Monsterman Szakáts Tibor Fotók: Savafan (CSLP) További képek: ITT.