"a pozití­v dolgok, melyek a dalokból sugároznak, belső világunk részei"-Interjú Hasse Fröberg-el.

írta Hard Rock Magazin | 2006.05.10.

A svéd progresszí­v rock óriás, a The Flower Kings budapesti koncertje előtt kértünk interjút Hasse Fröberg-től, a zenekar énekes-gitárosától, aki rendkí­vűl kedvesen, mosolygósan válaszolt kérdéseinkre. HRM:1. Európai turnétok negyedik állomásaként érkeztetek Budapestre. Hogy sikerültek az eddigi koncertek? Hasse Fröberg: Remekül sikerültek, bár igencsak különböztek egymástól. Litvániában , Vilniusban először voltunk, és igencsak furcsa volt. Egy nagy szí­nházteremben játszottunk, ahol rendes székek, ülőhelyek voltak, mintegy 1000-1500 ember előtt. Egyszer csak ezek a székek eltűntek, és az emberek állva hallgatták a kocertet. Nagyon meglepő volt. Lengyelországban is remek bulit nyomtunk, csak a koncertterem akusztikájával volt némi probléma: nagyon visszhangzott. A magyar koncertet megelőző estét Szlovákiában töltöttük, Nyitrán. A közönség csodálatos volt, minden jegy elfogyott, és sikeres volt az egész este. Nagyon elégedettek voltunk. 2. A most megjelent Paradox Hotel a 10. stúdióalbumotok, melyek közül 4 dupla album. Nagyon termékenyek vagytok. Mi a módszeretek? Folyamatosan í­rjátok dalaitokat, vagy kitűztök egy-egy időszakot, és akkor születnek a nóták? Úgy gondolom - és most Roine nevében beszélek (Roine Stolt a Flower Kings legtöbb dalának szerzője. A szerk) - hogy ő folyamatosan í­rja a dalokat. Egy kitűzött dátum előtt körbeküldözgeti nekünk a nyers ötleteket, amihez mindenki hozzáadja a sajátját. Ezek után ülünk össze, hogy végső formába öntsük a dalokat.. A Paradox Hotelnél egyébként a hagyományos módszerrel dolgoztunk. Körülbelül egy hétig próbáltunk, utána az ötletekből kiválasztottuk azokat, melyek felkerültek az albumra, majd elmentünk Koppenhágába., és elkészí­tettük az alapokat.: a gitárokat, dobot, klasszikus hangszereket, billentyűt. Ezek után jöttek a vokális témák és a gitár szólók. Roine és Jonas is a saját stúdiójában készí­tette el a maga részét, igazából alig találkoztunk. 3. Úgy tűnik, hogy a Paradox Hotel a legletisztultabb, legnyugodtabb, legcsendesebb munkátok. Hangulatotok, lelki világotok is ilyen "finom" manapság? Igen, mondtam is Roine-nak, hogy ez a mostani album egy csomó napfényes dal gyűjteménye. Olyan a hangulatuk, mintha mindegyiket a napfény ihlette volna. Úgy gondolom, mi sosem voltunk túl szigorú banda. Azok a pozití­v dolgok, melyek a dalokból sugároznak, belső világunk részei, a lelkünk állapotát tükrözik. 4. 2003-ban már jártatok Budapesten. Milyen emlékeid vannak arról a koncertről? Remek közönség, ám rettenetes hangzás. Sajnos a problémát nem tudtuk megoldani, ám maga a koncert jól sikerült. Ezért is várom a mai estét, mellyel revansot vehetünk a múltkori rossz hangzásért. Remélem, ma egy jobb bandát láthattok a múltkorinál. 5. Van egy számunkra fájó kérdés, melyet nem tudunk megkerülni. Régi dobosotokkal, a magyar Csörsz Zoltánnal két stúdióalbum elkészí­tése után megszakadt a kapcsolatotok. Mi volt ennek az oka? Zenei okai voltak. Ő egy inkább Jazz orientált dobos, vagyis nagyon szeret improvizálni. Remek is az, amit csinál, ám ezáltal 20 perces dalokat formál meg a fejében, ami nem mindig szerencsés. Ennyi ideig nem lehet fenttartani a közönség tartós koncentrációját, és könnyen összezavarhatja az embereket a hosszú szólóival, improvizációs kí­sérleteivel. Ráadásul ezáltal kiszámí­thatatlan lesz a játéka, és más tempót ad, mint amire számí­tasz. Fantasztikus dobos egyébként, ám úgy gondolom, jobban meg fogja tudni valósí­tani önmagát egy más jellegű bandában. 6. Az új dobosra Marcus Lillequist-re hogyan találtatok rá? Ő Jonas barátja. (Jonas Reingold basszusgitáros. A szerk) Nem egy városból, de hasonló környékről származnak, Svédország déli részéről. Valószí­nűleg korábban sokat játszottak együtt, különböző helyeken és szituációkban. Így merült fel a neve, mikor dobos nélkül maradtunk, Jonas ajánlotta. Ő nagyon tudatos dobos, olyan, mint Jaime volt. (Jamie Salazar a zenekar első dobosa. A szerk.) Ugyanúgy képes lágyan, mint szigorúan dobolni, ahogy a helyzet megkí­vánja. Egyszóval remekül illik a bandába, és remélem, ez í­gy is fog maradni. 7. Nincs már a csapatban Daniel Gildenlöw sem. Távozását valóban az amerikai beutazással kapcsolatos új szabályok okozták? Az ujjlenyomat vételre gondolok. Igen, ő úgy döntött, hogy sehol nem fog ujjlenyomatot adni, és nem is utazik az USA-ba soha többé. Hiába mondtuk neki, hogy októberben mennünk kell vissza, ő nem vállalta ezt. Az meg nem volt lehetséges, hogy csak Európában turnézzunk vele. Daniel egy vidám, rendes srác, és nagyon hiányozni fog, de hiába, ez a helyzet. 8. A Meet The Flower Kings cí­mű koncertfelvételetek egy tv stúdióban, közönség előtt került felvételre. Miért döntöttetek e mellett a kissé sterilnek tűnő, de fantasztikus végeredményt hozó megoldás mellett? Hát volt elég sok vitánk ezügyben. De a legfontosabb szempont a pénz volt, hiszen a felvétel igen sokba kerül. Ráadásul egy élő felvétel igazán kiszámí­thatalan. Lehet rossz a hangzás, és nem tudjuk befolyásolni , ha valami balul üt ki. Meg tudod, problémák lehetnek a fénnyel is, és egy olyan 20 perces számnál, mint például a Humanizzimo, nehéz a környezeti tényezőkkel is törődni. Túl sok energia menne el rá, és nekünk nagyon fontos, hogy az összes energiánkat, figyelmünket a zenére fordí­tsuk. Úgy gondolom, hogy a rajongók általában elégedettek ezzel a megoldással. Úgy tűnik, jól sikerült a dolog. 9. Szabadidődben milyen muzsikát hallgattok? Szerzeményeitekből az érezhető, hogy nagyon sokféle zenében mozogtok otthonosan. Igen. Ez elsősorban a korkülönbségek miatt van í­gy. Például Roine, Marcus apja lehetne. Marcus 25, Roine 50, és ez nagy különbség. Roine-re nagy hatással vannak a késői hatvanas, és a korai hetvenes évek. Nekem a 70-es évek jelentik a legnagyobb befolyást. Szerintem ezt az utat folytatják a régebbi rock bandák és a hard rock bandák is. Ez ugyan nem napjaink zenéje, de mégis, ez az, ami rám és a zenémre leginkább hatással van. Jonas azonban majd 20 évvel fiatalabb nálam, és az ő világa teljesen más. Előző dobosunk Zoltán pedig olyan jazz bandákon nőtt fel, akikről mi nem is hallottunk. Bár hozzá kell tenni, hogy furcsamód imádja Yngwie Malmsteent is. Nos, ebből láthatod, hogy igen sokfajta hatás keveredik a zenei munkáinkban. Ezért ha valaki Pink Floyd rajongó például, akkor meg tudja találni a zenénkben azt, amit esetleg a Pink Floyd-ban szeret. 10. Mi a véleményed a progresszí­v rockzene újbóli virágzásáról? 1997 óta vagyok a bandában, és emlékszem , eleinte csak 80-150 ember előtt játszottunk. Most ez a szám 250-800-ra nőtt. Ez a turné anyag most egy kissé dallamorientáltabb,mint az eddigiek, persze a szabad improvizáció maximális lehetőségével. Az mindenesetre örvendetes, hogy sok új rajongóval találkozunk, de azt nehéz megmondanom , hogy is tovább, milyen irányba fogunk tovább indulni, és milyen irányba indul a progresszí­v rock. 11. Mi volt az utolsó album, melyet megvásároltál? Az utolsó album? Huhh, most megfogtál! Azt hiszem a Status Quo egyik albuma volt, vagy talán egy régi Genesis, melyet a denveri koncert után vettem, mikor a Virgin Records-nál jártunk. Igen, a Genesis volt! Olvasóink nevében köszönöm a beszélgetést. Sok sikert a ma estéhez! Köszönöm szépen. Remélem meg fogunk felelni a várakozásnak! Brinyó-Garael Köszönet a Live Sound-nak. Az interjú elkészí­tésében nyújtott segí­tségéért külön köszönet Wakonen Ilonának!