Flick like a Beast - WASP életmű - 1. rész

írta TShaw | 2010.09.28.

A W.A.S.P. egyike azon bandáknak, melyek történetét igazából egyetlen egy ember életpályája köré fel lehet épí­teni. Nehéz is eldönteni, mi a helyes szóhasználat: "szeretem a W.A.S.P. zenéjét", vagy "szeretem Blackie Lawless zenéjét". Mindkettő passzol, hisz Blackie Lawless zenészpályafutásának java eköré a banda köré épül, további szereplései már csak a hab a tortán jelzővel illethetőek. Márpedig Blackie egy olyan jelenség a rockzene történetében, amihez hasonlót nem igen találunk többet. Annak, hogy ez a fazon elsőre felismerhető több száz, vagy akár több ezer kollégája közül, nagy szerepe volt abban, hogy a zenekar végül eljutott arra a rendkí­vül magas szintre, ahol a nyolcvanas és kilencvenes években állt, ma pedig klasszikusként emlegetjük. Blackie hangja már nem is énekhang, valahol inkább a Wasp zeneiség része. Ugyanolyan attribútuma a megszólalásuknak, mint másoknál a gitárjáték, a dobtémák, vagy úgy általában a hangszeresek stí­lusa. Blackie tehát pótolhatatlan, közhelyesebben szólva, mindenki pótolható, de a kivétel erősí­ti a szabályt. Ennek megfelelően a Wasp többi zenésze között alig találunk olyan személyt, aki huzamosabb ideig befolyásoló erővel bí­rt volna a csapatra, az irányí­tás mindvégig a boszorkányos hangú és fizimiskájú énekes-dalszerző-gitáros-basszusgitáros-frontember kezében maradt. Blackie útja a hetvenes évek közepén nem kisebb iskolából, mint a New York Dolls-ból indult. A glam metalra olyannyira jellemző külsőségek itt ragadtak rá barátunkra, majd a punkok feloszlása után Blackie a Sisterben zenélt, többek közt Nikki Sixx oldalán. A nyolcvanas évek elejére aztán ő is erőt vett magán, és a következő zenei generáció tagjaként részt vett a glam metal megalapí­tásában, igaz, zenéjével nem feltétlenül tartozott a szoros értelemben vett glam csapatok közé. Bandájának (melyet kivétel nélkül régi kollégái alkottak) első és cí­mnélküli lemeze leginkább a Mötley Crüe második albumához hasonlí­tható, amit egy elképesztően gonosz hangulattal öntöttek nyakon - valamint Blackie süví­tő énekével. Az 1984-ben megjelenő lemezen a dalokat természetesen kivétel nélkül Blackie szerezte, csupán néhány nótába segí­tett be a zenekar többi tagja. Az albumnyitó, igazán nagyszerű I Wanna Be Somdebody nagy klasszikusa lett a bandának, kislemez is született belőle, b-oldalán a Tormentor cí­mű dallal. További siker még a lemezről a Love Machine, mely fülbemászó és jellegzetes refrénjével a koncertek kötelező pillanata volt. Érdekes, de kereskedelmileg logikus megfontolásból azonban nem került lemezre a zenekar bemutatkozó kislemeze, az egyszerűen csak Animal (Fuck Like A Beast) cí­mű dal, mellyel egyből elnyerték a hí­res-hí­rhedt titulust. Feltehetően ennek a nótának is köszönhető, hogy az amúgy tényleg rejtélyes W.A.S.P. név mögé sokan a We Are Sexual Perverts rövidí­tést vélték látni. Szintén ebben az időszakban született a csapatnak egy Rolling Stones feldolgozása, valamint a Show No Mercy cí­mű szerzemény, mely bár nem került fel az albumra, egy igen ötletes és kellemes dal lett belőle. Ebben az időszakban a zenekar mindent megtett, hogy felkeltse az emberek figyelmét. Blackie szí­vesen nyúlt vissza a hetvenes évekbeli munkaadóinak hagyományaihoz, de az Alice Cooper nevével fémjelezhető shock-rockot sem vetette meg. Hamarosan megjelent jellegzetes mikrofonállványa, melyen az Animal cí­mű dalt előadva tényleg az ördög földi helytartójaként tündökölhetett a közönség előtt. Második lemezük, az 1985-ös 'The Last Command' követte elődjének hagyományait, bár jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a sötét hangulatra, mintsem a bulizós feelingre. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a csapatot hiba egyszerű glam bandának elkönyvelni, ám a külsőségek mégis erre ösztönzik a szemlélőt. Mindazonáltal, itt már jelentős mértékben van dolgunk shock-metallal, heavy metallal, és egy nehezen meghatározható stí­lussal, amit leginkább Blackie jellegzetes éneke képviselhet. Mostanra tehát egyértelműen kialakult a jellegzetes Wasp-sound, amiből ezek után nagyon sokáig nem is fog engedni a banda. Az új lemez legfontosabb kulcsdalai talán a nyitónóta Wild Child, valamint a rock and rollos Blind in Texas, melyek meg is jelentek kislemezen, igaz, sikert csak mérsékelten arattak. Véleményem szerint a második album súlya alatt a banda nem tudott jól teljesí­teni. A 'Last Command' cseppet sem előremutató, mondhatni, kissé rendszertelen. Egyértelmű visszaesés az elődhöz képest, bár kereskedelmileg ez szerepelt sikeresebben a listákon. A soron következő lemezt azonban még ütősebbre akarták összehozni a srácok... Az 1986-os 'Inside The Electric Circus' az 1986-os év talán egyik legjobb lemeze a rock rajongók számára. Glam metalról itt már nehezen beszélhetünk, nyilvánvalóan a heavy metal és a jellegzetes, fentebb már emlí­tett Wasp-sound határozza meg az albumot. A cí­madó dal hosszú idő óta Blackie legjobb szerzeménye. Ki ne adná meg magát démoni hangú üdvözlésének? Mintha csak a pokol tornácán toporognánk éppen... Érdekes módon felkerült az anyagra egy Ray Charles feldolgozás, az igen hangulatos, tökéletesen Wasp-osí­tott I Don't Need No Doctor, valamint a Uriah Heep klasszikusa, az Easy Livin'. A lemez tehát kellemes anyag, de a banda a 'Last Command' óta süllyedő ágban volt. A második korong a 47. helyezésig vitte a slágerlistákon, de az Elektromos Cirkusszal meg sem tudták közelí­teni ezt az eredményt, a lemez még az arany minősí­tést sem kapta meg. Valami nagyon nem stimmelt a csapat háza táján, ezt pedig Blackie is jól tudhatta, mert azonnal cselekedni kezdett. Három évre a bukták után újra albumfelvételekbe kezdtek. A 'The Headless Childern' lemez egy új határkő a zenekar életében. Kemény, fémes hangzás jellemzi az egész albumot, energikus és erőteljes megszólalással és lendülettel. Előtérbe kerültek a relatí­ve hosszú és elnyújtott, de még í­gy sem túlzásokba eső a dalok, mint a The Heretic (mely a maga hét perces hosszával a banda addigi legnagyobb lélegzetvételű alkotása), vagy a Thunderhead. A korábbi lemezen megkezdett hagyományt folytatva ide is került egy feldolgozás - a Who The Real Me cí­mű dalát próbálták magukhoz igazí­tani a csapat tagjai, de kivételesen nem jártak túl sok sikerrel. Az album fontosságát mi sem bizonyí­tja jobban, mint a tény, hogy a lemezre olyan vendégzenészeket hí­vtak meg, mint Lita Ford és Ken Hensley. Az elszánt munka következtében számos egyéb dal született még a korszakban, többek közt egy Jethro Tull feldolgozás (Locomotive Breath), melyek később az album remasterelt kiadásán láttak napvilágot. A lemez természetesen első osztályú alkotás, a Wasp életmű egyik legszebben csillogó ékköve. A négy kezdőnóta, a Thunderhead, a kissé Love Gun-os í­zű The Neutron Bomber... mind-mind nagyszerű és élvezetes szerzemény, de a maga idejében a lemez még í­gy sem ért el túlságosan nagy sikereket. Mindössze a 48. helyig jutott, ami ugyan előrelépés az előző album oktalanul gyatra teljesí­tményéhez képest (ne tessék félreérteni, az 'Electric Circus' bőven ott van a kedvenceim között), de még í­gy is csak hátulról közelí­ti meg a 'Last Command' lemez 47. pozí­cióját. Több bizonyí­tási lehetősége azonban nem adódott a zenekarnak. Elérkeztek a kilencvenes évek, a heavy metal és a glam metal pedig egyre kevésbé volt felvállalható stí­lus. Mással kellett próbálkozni a sikerhez, Blackie pedig olyasmihez nyúlt, amire éppen Tőle senki sem számí­tott volna... 1992-ben barátunk saját bejáratú zenekarával egy koncepciólemezt dobott piacra, egyúttal a valaha volt legszebb Wasp albumot, a 'The Crimson Idol'-t. Az album alap sztorija egy Jonathan Steel nevű metal énekes karrierje, akinek az életútját az első sikerektől az abszolút lejtőig végigkí­sérhetjük az albumon. Meglepő módon a lemez sok tekintetben szakí­t a banda korábbi zeneiségével. Rengeteg akusztikus gitár, himnikus dallamvezetés, szépséges szólók, és rendkí­vül drámai, lehangolt hangvétel jellemzik a lemezt, í­gy bizonyos szempontból még egyfajta gótikus jelzőt is rá lehetne aggatni. Ami maradt, az Blackie jellegzetes orgánuma, mely gonoszság helyett most kiégettséget és halálvágyat sugall. Nem lehet elkerülni a párhuzamot hősünk és Jonathan Steel életútja között. Mint minden rock sztár, úgy Blackie is hamar elindult a lejtőn az első sikerek learatása után. Alkoholproblémákkal küszködött, melyen egyáltalán nem segí­tettek az albumainak gyatra eladási eredményei. Zenekara mostanra teljesen kicserélődött, mondhatni, végképp egyszemélyes vállalkozássá vált számára a Wasp. A 'Crimson Idol'-lal azonban hatalmasat sikerült alkotnia. A tempósabb dalok, mint a The Invisible Boy, vagy az Arena of Pleasure hozták a régi dalok szí­nvonalát, a Chainsaw Charlie a korai lemezek sötétségét hozta vissza, a The Idol cí­mű búbánatos szerzemény pedig a lí­rikus oldalt erősí­tette meg. Ez a lemez bizony gyönyörű. Az album bőví­tett kiadásain megtalálható egy rendkí­vül érdekes, negyed órás akusztikus szerzemény, a Story of Jonathan, melyen ének ugyan nem hallható, de végigkí­sérhetjük benne Jonathan életútját. Bár sok esetben kikezdi az ember türelmét, ezzel a vergődő dallal kerül fel a kiemelő keret az album köré. A Wasp karrierje azonban 1992 után fordulatot vesz. Bár a 'Crimson Idol' újra a 47. helyig jut, végül mégsem lesz belőle legendás lemez. Ugyan masszí­v rajongótáborral bí­r, Blackie nem tudott felemelkedni a legnagyobbak közé - persze, hiszen nem a napfényes glam metalt, hanem valami sötét, de egyedi utat választott. Karrierje azonban innentől mintha kezdene egyre kiegyensúlyozottabb lenni. Az elérhetetlen sikerre már nem törekszik, helyette abba fekteti az energiáját, hogy tökéletesen megvalósí­tsa saját zenei elképzeléseit (a rajongók legnagyobb örömére). A lemezgyártás tehát nem áll le, sőt, a következő két évtizedben pörög csak fel igazán a gépezet...
Fontosabb diszkográfia: 1984 Animal (Fuck Like a Beast) - kislemez 1984 I Wanna Be Somebody - kislemez 1984 WASP - album 1984 L.O.V.E. Machine - kislemez 1984 Sleeping in the Fire - kislemez 1984 School Daze - kislemez 1985 Cries in the Night - kislemez 1985 Blind in Texas - kislemez 1985 The Last Command - album 1986 Wild Child - kislemez 1986 9-5 Nasty - kislemez 1986 Inside the Electric Circus - album 1987 Live Animal - kislemez 1987 Scream Until You Like It - kislemez 1987 Live...In the Raw Live - élő album 1987 I Don't Need No Doctor - kislemez 1989 Mean Man - kislemez 1989 The Headless Children - album 1989 The Real Me - kislemez 1989 Forever Free - EP 1992 The Story of Jonathan - kislemez 1992 Chainsaw Charlie - kislemez 1992 Hold on to My Heart - kislemez 1992 The Idol - kislemez 1992 The Crimson Idol - album Folytatása következik...