The Flower Kings- tavaszi varázslat !

írta Hard Rock Magazin | 2006.04.11.

Koncertre sokféleképpen készülhet az ember. Az nyilvánvaló, hogy a bulit megelőző napokban adott csapat életművét boncolgatja, a dalok szetlistán szereplésének esélyeit latolgatja. Jelentem, a The Flower Kings koncertjére nem lehet felkészülni. Akárhogy bújja az emberfia az albumokat, bármennyire is utánanéz az aktuális programnak, az öt muzsikus játéka a sokkos állapot szélére sodorja az egyszerű földi rajongót! Így történt ez az Úr 2006. esztendejének, április 9. napján is, a budapesti E-klub-ban. Az este sokat sejtető indí­tásaként még délután sikerült interjút készí­teni (hamarosan olvashatjátok) Hasse Fröberg-el, a zenekar gitáros-énekesével. A beszélgetés alatt és után is, látva a másik négy zenész nyugodt, mosolygós arcát, sejthettük, hogy nem akármilyen este elé nézünk. S lőn... A meghirdetett programnak megfelelően 7 órakor kinyí­lt az E-klub kapuja és az irány máris a póló-cd stand felé vehettük. Itt ért az első kellemes élmény, ugyanis néhány kivételtől eltekintve a zenekar teljes életművén kí­vül, a tagok projektjeinek produktumaival is találkozhattunk és nagyon kedvező áron (3600 ft/cd) vásárolhattunk a remekművek garmadából. De az igazi csoda fél kilenc után néhány perccel vette kezdetét. Ekkor szólalt meg a zenekar "Paradox Hotel" cí­mű új albumának intrója, majd néhány másodperc múlva a kb. 200-250 főnyi közönség megláthatta kedvencét. Szí­npadra lépett Roine Stolt, Hasse Fröberg, Jonas Reingold, Tomas Bodin és Marcus Lillequist, azaz, (a) The Flower Kings. Azonnal az aktuális mestermű cí­madó dalával kezdtek, amely már a stúdió verzióban is kemény-rockos hangzást produkált, itt azonban csodálkozva meredtünk a szí­npadra, ugyanis azonnal hallható volt, hogy a három évvel ezelőtti koncerthez képest a csapat jóval keményebb megszólalást produkál. A már néhány napja ismert vilniusi szetlista ismeretéban tudtuk, hogy az előadás túlnyomó részt az új album dalaira épül, megspékelve néhány régi szerzeménnyel. A hangzás kezdetben nem volt a legtökéletesebb és a két és fél órás koncert végére is csak kismértékben javult. A muzsika azonban mindenért kárpótolta a "zsűrit". Előtérben a rockosabb témákkal, megvillantva a tagok káprázatos zenei tudását, egy másik világba varázsolta közönségét a The Flower Kings. A főnök Roine Stolt a tőle megszokott visszafogottsággal, de jókedvűen hozta varázslatos, lenyűgöző gitártémáit, énekhangjának egyediségét pedig ezúttal is megcsodálhattuk, bár ezúttal a legtöbb vokális részt Hasse Fröberg vezette elő. Éneklésére nehéz szavakat találni. Technikailag hibátlan, finom és kemény egyszerre. Fogalmazzunk úgy: tökéletes! Jonas Reingold ismét bizonyí­totta, hogy a rock, jazz-rock világának egyik legkiemelkedőbb basszusgitárosa. Briliáns futamai és kemény alapjátéka mellett még az "az a szép, az a szép, akinek a szeme kék" kezdetű - valószí­nűleg az egykori dobos Csörsz Zoltántól tanult - dalt is elénekelte. Apropó Zoli! Számomra a koncert egyetlen kissé "fájdalmas" pontját a magyar fiú hiánya adta. Stolték szerint Csörsz túl improvizatí­v játéka nem illett a zenekar világához. A helyére érkezett Marcus Lillequist - leszámí­tva dobjának nem túl előnyös hangzását - tökéletesen oldotta meg feladatát, elképesztő ritmusokat, lehengerlő dinamikát hozott, de....! Nekem hiányzott az az "í­z", a különlegesség, az őstehetség megnyilvánulása. Elfogultság nélkül mondhatom: hiányzott Csörsz Zoli! Tomas Bodin billentyűs produkciójáról is csak felsőfokon lehet szólni. Játékát senkiéhez sem lehet hasonlí­tani. Pontos, fantáziadús és virtúóz. Olyan, ..."Bodinos"! A programban a rövidebb darabok mellett helyet kapott a zenekar néhány hatalmas, epikus szerzeménye is, mint a "Love Supreme", illetve a "The True Will Set You Free" melynek játékideje, ( kis rövidí­téssel ) közel esett a harminc perchez. A két és fél órás program végén a ráadásban még a Beatles "Hey Jude" cí­mű dalának egy kis részletével is meglepett minket az öt zenész óriás. Néhány perccel azután, hogy az utolsó hang is elröppent a fejünk felett és kábultan próbáltuk felfogni hol is vagyunk, a csapat tagjai már lent is voltak a nézőtéren, hogy lelkesen fogadják az autógram és "közös fotó" gyűjtőket. A muzsika, melyet a The Flower Kings játszik, nem könnyű! Sok-sok ismerkedés, és nagy-nagy nyitottság szükséges befogadásához. Amikor azonban már "benned van", annyi örömet okoz, melyet máshol, mástól nem kaphatsz meg. Ez az öt ember mindent tud a zenéről és még egy kicsit többet is...Remélem nem kell újabb három évet várni, hogy újra átélhessük ezt az élményt! Brinyó Köszönet a LiveSoundnak