A példaképem Schwarzenegger - Interjú Kukovecz Gáborral

írta Kotta | 2010.03.21.

HRM: Lesz a közeljövőben Pokolgép DVD? Igény lenne rá... KG: Minden zenekarnak az az álma, hogy megörökí­tse magát képi formában is, főleg egy ilyen "nyugdí­jkorba" lépett banda esetén, mint mi vagyunk, szóval igen, mi is szeretnénk. Ugyanakkor egy komoly produkciónak jelentős anyagi vonzatai vannak, amit mi nem tudunk előteremteni. De azért lottózunk, úgyhogy egyszer hátha! De ha te nyernél előbb szólj! Félretéve a tréfát, várjuk egy kiadó jelentkezését, amely fantáziát lát ebben, nyitottak vagyunk mindenre. Saját kiadásban sajnos nem tudjuk vállalni, nem azért mert keresni akarunk rajta, hiszen legtöbbször a zenekarnak az eszmei értéken kí­vül nemigen marad semmi..., ma Magyarországon a DVD kiadás sajnos nem igazán nyereséges. Hanem azért, mert gyenge minőséget nem szí­vesen adnánk ki a kezünkből, a zenekar múltja ennél többet érdemel. HRM: Hogy haladtok az új album előkészületeivel? KG: Készül.... Nem sietünk vele, nem az a cél, hogy minden évben megjelenjen valami. De ha már több helyen is megí­gértem, hogy idén megjelenik, akkor úgy is lesz! Gyűjtögetjük az ötleteket. Ma reggel is papí­rt és ceruzát kértem a többiektől, és formába öntöttem egy ötletet. Nyáron talán fel tudjuk majd venni. HRM: Lesznek billentyűs hangszerek a lemezen a háttérben, mint a Túlélőn, vagy ezúttal is egy direkt, régisulis hangzás és felfogás a cél? KG: Attól függ, mit értesz azon, hogy direkt? Ha a Pokoli Mesékre célzol, akkor azt gondolom, hogy idővel, ahogy a művész érik, a zene is letisztul menet közben, egyszerűbb lesz, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé kifejező. Akkor olyan számok számok születtek, amik nem kí­vántak billentyűs hangszereket, ha most másmilyenek lesznek, akkor megint rakunk alájuk hátteret. Ez attól függ. Nem határozzuk el előre, hogy milyen zenét fogunk csinálni, hiszen akkor innen csak egy lépés lenne az, hogy tudatosan igazí­tjuk azt a közönség igényeihez. Divatmajmolók pedig nem szeretnénk lenni. Ebben a zenekarban öt különböző egyéniség van, öt zenei gondolat ötvöződik majd. Előre megmondani, hogy mi sül majd ki ebből, azt nehéz. Én például éppúgy szeretem a Black Sabbath zenéjét, akik a Heavy Metal ősatyjai voltak, mint a klasszikus- vagy népzenét. Majd lesz valami, ami nekünk tetszik, és ha ezt a közönség is szereti, akkor boldogok leszünk. Elsősorban nekünk kell, hogy tetsszen, képzeld el, ha olyasmit kellene játszanunk estéről estére, amit utálunk! HRM: A fiatalí­tás jót tett a gépnek, Nagy Dávid és Czébely Csaba is nagyon tehetséges zenész. Külső szemlélőként mégis úgy érzem, sok ráhatásuk nincsen a Pokolgép hangzására, filozófiájára. Nem lenne érdemes nagyobb teret adni nekik, beengedve esetleg friss hatásokat is? KG: Nálunk alapjáraton demokrácia van. Mindenki hozhat számokat, ahogy hoz is. Joe-nak is mondtam, hogy í­rjon szövegeket és a többiek is szabad kezet kapnak. Megbeszéljük persze ezeket, kikérjük egymás véleményét, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen. Legutóbb például Dávid hozott egy ötletet, ami a többieknek nem tetszett, végül mégis felkerült a lemezre, mert neki fontos volt. Persze ugyaní­gy én is beerőltetem a saját ötleteimet, ha azokat nagyon jónak találom! Egyébként miből gondolod, hogy ők több friss, mai zenét hallgatnak? HRM: Csak nem azt akarod mondani, hogy képben vagy a modern bandákkal kapcsolatban? KG: De bizony, mindent meghallgatok, például a Triviumot is szeretem. Az mondjuk nem annyira tetszik, hogy a koncertjeiken röpködnek a "fuck you"-k, meg a különböző nemi szervek, de zeneileg rendben van. Ahogy emlí­tettem már, dalszerzőként Iommi volt még nagy hatással rám, gitárosként pedig Gary Moore az etalon. Ő tökély, zenészként valami olyasmire törekszem, amit ő valósí­tott meg. HRM: Amúgy milyen karakter vagy? Eddigi személyes benyomásaim alapján egy szerény, barátságos embernek tűnsz. Ugyanakkor zsarnokként őrködsz a Pokolgép hagyományán, egy szűk, "Kukoveczes" mederbe terelve annak zeneiségét. Jackyll és Hyde, vagy csak metalban, zenekarvezetőként nem ismered a tréfát? KG: Nézd, ez egy patinás banda, itt van egy kialakult arculat, ez nem fog megváltozni egyik napról a másikra. Akik velem zenélnek, épp azért vannak itt, mert szeretik ezt a stí­lust, ebben érzik jól magukat. Akik eddig ebből a zenekarból eltávoztak, mind maguktól mentek, én nem utáltam ki senkit. Akik pedig maradtak, azokkal jól érezzük magunkat együtt, közel kerültünk egymáshoz. Alapvető szabályok persze vannak, a nélkül nem működik semmi. Régebben megesett, hogy valaki azért nem kapott gázsit, mert ittasan lépett szí­npadra. Ha e miatt zsarnok vagyok, akkor ám legyen! Előre megállapodtunk, hogy buli előtt nincs piálás. Ez nem csak a közönség szempontjából fontos, hogy teljes értékű produkciót kapjanak a pénzükért, de egymással szemben is í­gy fair. Ha megegyezünk valamiben, azt be is kell tartani! HRM: Az újra kiadott Pokolgép Koncertlemez meghallgatása után felmerül a kérdés, hogy a Joe-val készült Live is elérhetővé válik-e hamarosan? Mely lemezeket tervezitek felturbózva újra kiadni? KG: Hát igen, több lemezünk elfogyott, már nem elérhető. Mit lehet tenni, ilyen népszerűek vagyunk, haha. A Live-ot még a Nephilim adta ki, de aztán a jogok átkerültek a Hammer Records-hoz. Ha ők nem lépnek, előbb-utóbb nekünk kell tenni valamit. Ez is egy olyan terület, amivel többet kellene foglalkoznunk..., í­gérem, előbb-utóbb elérhető lesz az összes kiadvány! HRM: A Vedd el ami járhoz egy angol nótát csaptatok, mint bónusz. Igaz a hí­r, hogy annak idején a teljes lemezt rögzí­tettétek angolul? Mi lett a többi felvétellel? KG: Így igaz. Sajnos valamelyik hangmérnöknek sikerült letörölnie az egész anyagot, egyedül ez a felvétel maradt meg. Így ezt közkinccsé is tettük gyorsan az utókor számára. De valóban, a terv az volt, hogy dupla lemezként jelenik meg, egy CD áráért. Sajnos ez nem jött össze. HRM: Időnként nekifuttok az angolnak (például Csakazértis/Ancient Fever). Mi ennek az oka? Külföldi sikerekben reménykedsz, vagy csak jobban szól a rock ezen a nyelven? KG: Az első lemezünk megjelent Skandináviában, hí­vtak is minket oda koncertezni. Csakhogy akkoriban ez nem í­gy működött: valaki úgy döntött, a Pokolgép zenekar sajnos nem ér rá, és egy másik zenekart küldtek - amint ezt utólag megtudtam. Na mindegy, korábban azért erőltettük az angolt, hogy mehessünk külföldre koncertezni. Ma már erre nincs szükség, kifejezetten kuriózumnak számí­t, ha egy zenekar az anyanyelvén szólal meg, úgyhogy a jövőben nem tervezünk ilyesmit. HRM: A hazai zenészkapcsolatokat jellemző módon a rosszindulat és az irigység mérgezi. Meg tudod ezt erősí­teni? Szerinted miért van az, hogy negyedszázados sérelmek munkálnak még ma is? Miért nem tudnak leülni azok, akik mind sikeresek, és akik együtt teremtették meg ezt a szcénát, egy sör mellett, jókat sztorizgatva a régi szép időkön? KG: Ez sajnos í­gy van, nem tudom miért. Én megpróbálok kimaradni ezekből, még akkor sem reagálok, ha valamilyen fórumon nekem esnek, és úgy látom ezt a kollégák, rajongók értékelik is, í­gy szerencsére nem túl gyakran fordul elő. Nézd, én a szabadidőmben gyakorlok vagy számokat í­rok, nem is értem, hogy van másoknak ennyi idejük erre. Igaz, hogy kicsi ez a tányér, amit mindannyian körülülünk, de azt kéne megérteni, hogy az nem számí­t, ki kit taszajt odébb - végül úgyis a közönség dönti el, a teljesí­tmény alapján, hogy ki mellé áll. HRM: Tartod a kapcsolatot a korábbi társaiddal, pl. Nagyfival és Kalapáccsal? Esetleges együtt zenélésről még lehet szó a jövőben? KG: Először is, ebben a rohanó világban, még a családommal is nehezen tartom a kapcsolatot, a saját bátyámmal nem találkozom annyit, amennyit szeretnék. Ezért koncerteken, fesztiválokon futunk össze leginkább. Nagyfinak hangszerboltja van, í­gy nála vásárolni is szoktam ezt-azt. De Gyurival is jóban vagyunk, néhány koncerten helyettesí­tette is Pinyőt, amikor külföldön nyaralt. Szóval én nyitott vagyok, ez egy 25 éves zenekar és lesz még 30 is. Én most is tettem erőfeszí­téseket, nem jött össze, talán majd legközelebb. A közönség megérdemel annyit, hogy átfogó képet kapjon a zenekar történelméről és jól érezze magát, úgyhogy én szí­vesen meghí­vnám Ferót és Paksit is, akik szintén a történet részét képezik - hiszen Kalapács és Nagyfi nem is volt benne az első felállásban. Ennyi embert összeszervezni persze nem egyszerű, ez is érthető. HRM: Melyik a 3 kedvenc Pokolgép dalod? KG: Nem is tudom, mindegyiket szeretem. Legjobban talán azokat, amelyek gondolatával maximálisan azonosulni tudok ma is. Mint például az Ítélet helyett. HRM: Újévi fogadalom? KG: Fogyókúrázom. Joe is fogyókúrázik. Ez lesz a nagy produkció, meg lehet majd nézni minket a nyári fesztiválokon! A példaképem Schwarzenegger..., Joe kiabálja a háttérből, hogy az övé meg Meat Loaf. Na jó, ha nem jön össze, akkor majd tartunk kakasviadalt helyette - majd egymásnak ugrálunk a nagy hasunkkal, haha. Velünk egy időben a HRM egy volt kollégája Rudán Joe-t nyaggatta hasonló kérdésekkel - ez megtekinthető itt.