Életmű: Steve Vai

írta admin | 2005.10.22.

Mí­g nagyon sok zenészt egyszerűen be lehet sorolni zenei kategóriába, addig Steve Vai kivételes zenei ví­ziói besorolhatatlanok. Több mint 20 év és Vai még mindig használja megzabolázhatatlan gitár virtuozitását és lélekkel teli művésziességét, hogy kikutassa az emberi érzések széles skáláját.

A saját maga által kiadott „Flex-Able”(1984) cí­mű szólóalbuma óta a legújabb „Alive In An Ultra World” (2001,Epic) Vai kialakí­tott egy egyedi hangzást mely a technikai lehetőségek és a poétikus frázisok között lévő egyensúly megtartására törekszik. „Azért zenélek, hogy a saját gombjaimat nyomogassam” – magyarázza Vai. ”A különleges hangzás kialakí­tásához saját szenvedélyeim vezetnek – melyek nem jobbak, mint más emberek szenvedélyei, csak mások.”

A fekete mágiával való megszállottsága vezeti energiáit zenei fejlődésében, és ezért amit legjobban szeret a világon – zenésznek lenni. ”Számomra könnyű kereset, ha hallok a fejemben egy furcsa vagy egy gyönyörű hangot és aztán megvalósí­tom elképzeléseimet. Azok a dolgok, amik még soha nem történtek meg, azok érdekelnek a legjobban.”

Az a vágya, hogy betörjön új területekre, vezette Vait a 100 tagú tokyoi Metropolitan Symphony Orchestra-val tartott speciális előadáshoz. Együtt előadták az elektromos gitárra í­rta concerto-t mely a „Fire Strings” cí­met viseli és Ichiro Modaira japán zeneszerző szerezte és a neve fémjelzi. A 20 perces dühöngő, hangnem nélküli elektromos gitárszóló megtanulása volt Vai karrierjének legigényesebb feladata. „Szinte lehetetlen eljátszani, és éppen ez az amiért megcsináltam” mondja Vai. „Azt hiszem, csak néhány gitáros tudja eljátszani, de nem tudom ki, mert ez a zene félelmetes időt és odaadást igényel. Hihetetlenül nagy megtiszteltetés volt, hogy részese lehettem.”


Fantázia és Valóság

Vai a progresszí­v rockzenén és a Led Zeppelinen nőtt fel. Mindig is nagy előszeretettel fordult a rock fogalmi oldalához. Nagyon sok albuma specifikus témakörök körül forog. Az „Alive In An Ultra World” (2001, Epic) a legmagasabb pontja a fogalmi törekvéseinek.

Az egyik legigényesebb élő zenei felvétel dí­jért versengő album, melyet Vai í­rt, próbája és felvétele 2 CD-nyi anyagot tesz ki, melyet 32 országban előadott koncerten vettek fel. Minden dal külön országnak van ajánlva – Bulgária, Spanyolország és Románia, hogy csak néhányat emlí­tsünk – és kifejezi az egyes országok vele született zenei világát. Az album elkészí­tése fárasztó volt, de érdemes. „Papí­ron a projekt leküzdhetetlennek tűnt” – mondja Vai. „Én í­rtam a dalokat reggelente, próbáltuk az új zenéket a hangpróbák után a zenekarral délutánonként, játszottunk 2 és fél órát esténként és aztán letöltöttük a koncert zenei anyagát a hordozható stúdiómban éjszakánként. Valahol ebben az őrületben találtam időt arra, hogy belemerüljek a különböző országok zenéjébe. Ez a felvétel maga volt a pokol nekem és a zenekaromnak, de ha meghallgatom a zenét, akkor nincsenek szavak, amikkel jellemezni tudnám az örömömet, hogy a fantázia valósággá vált.”

„Alive In An Ultra World” (2001, Epic) beleértve a „Whispering a Prayert” (Írország dala), mellyel Vai elnyerte hatodik Grammy nominációját és 1991-ben Steve elnyerte a Grammy dí­jat a Sofa cí­mű daláért Zappa Univerzális Rock csapatából. „A Whispering a Prayer talán a legszebb darab, amit valaha életemben játszottam” – mondja Vai. „Amikor játszom, a szabadság és a boldogság érzése lesz úrrá rajtam.”

Vainek 20 év türelmes munka kellett ahhoz, hogy megvalósí­tsa egyik ötletét a „The Seventh Song (Hetedik ének): Enchanting Guitar Melodies – Archives Vol.1 (200, Epic) (Varázslatos Gitár dallamok). Az album bemutatja Vai minden, 2000 előtt megjelent szólóalbumának 7. dalát. ”A 7. dal a lemezeimen mindig vágyakozó, visí­tó gitárballada. Ezek a dalok mindig kicsit kilógtak az adott album világából, de amikor összeraktam őket egy albumra, akkor csodálatos, folyékony zenei élmény született meg.”

Kétséget kizáróan a legnagyobb eredmény a „The Secret Jewel Box” (2001), a 10 CD-t tartalmazó gyűjtemény, mely dokumentálja Vai karrierjét a ritkaságoktól a furcsaságokig. Minden egyes lemez Vai karrierjének más-más arcát mutatja be, beleértve filmzenei közreműködését, Frank Zappával való együttműködését, élő és stúdió felvételeit az Alcatrazzal, kizárólagos Japán kiadványait és egy elektromos művészi darabot, mely dialógussal van tarkí­tva.

A nehezen megtalálható ékkőként kezelt gyűjtemény és a nem kiadott zenék különlegesség a rajongók számára. „A The Secret Jewel Box az út a számomra, hogy összegyűjtsem egy helyre a sok nehezen megtalálható zenét, melyet az elmúlt időben készí­tettem – magyarázza Vai. ”Azt hiszem, a hardcore rajongók nagyon fogják élvezni a CD, t mely bemutatja azt a zenekart akikkel a „Passion and Warfare” felvétele előtt játszottam és a The Classified nevet viselte. Ez a zene valóban a hiányzó láncszem az első és második lemezem között.

Siker és befolyás

Vai először 1980-ban lépett reflektorfénybe, mint Frank Zappa gitárosa. Vai kitörölhetetlen hozzájárulása a zenéhez csak szólókarrierjének ideje alatt következett be. Karrierje alatt megközelí­tőleg 6 millió albumot adott el. Bemutatkozása a „Flex – Able’(1984 szerzői kiadás) előkészí­tette a terepet a legjobban eladott albumnak a „Passion and Warfare”-nak (1990, Relativity). Az album kiszélesí­tette a rock gitárosok lexikonját és bevezette őt a gitár virtuózok közé a 90-es évek elején.
„Nem tudtam, hogy mit fognak gondolni az emberek erről a lemezről, csak azt tudtam, hogy meg kell csinálnom. Bezártam magam a stúdióba, és minden zene, melyet hosszú éveken át a képzeletemben felépí­tettem magamban egyszerre valósággá vált. Őszintén szólva, azt hittem, hogy 10 darabot fogunk eladni belőle. E helyett aranylemez lett egy hét alatt.”
Az album kereskedelmi és művészi sikerének ellenére, elkerülhetetlen negatí­v visszhangot váltott ki a 90-es évek közepén.
Bár Vai zenéjét a slágerlistákon a Seattle-i hangzás váltotta fel, Vai a legnagyobb befolyással bí­ró személyisége lett a post-grunge érának. A jelen legnagyobb gitárosai, mint James „Munky”Shafferje a Kornból, Mike Eizingre az Incubusból vagy Tom Morelloja az Audioslaveből Vait, mint a legnagyobb inspirációt emlegetik.
Nemcsak Vai zenéje volt nagy hatással a kortárs hard rock zenére, hanem a gitárja is. 1987-ben Vai segí­tett az Ibanez gitárkészí­tőknek kialakí­tani a JEM-et, majd 1989-ben az Universe 7-húros gitárt, mely gondoskodott a mély hangok dörgéséről és sok gitáros vágya volt.
Vai folytatta együttműködését az Ibanezzel, és szó szerint beletette magát a jelenlegi együttműködésbe, mely a JEM VAI2K DNA nevet viseli – ez egy limitált kiadása a JEM gitároknak. „Ibanez felhasználta véremet - nagyon sok véremet a gitáron örvénylő festésre” – magyarázza Vai. Talán 100 év múlva, ha valaki úgy dönt, hogy klónozni szeretne a festésen található véremből, a klónom kitalálja majd, hogy kerül a zenéje a rádiókba.”


Lélek és jótékonyság

Vait karrierje során nagyon sokban inspirálta a mélyen tartott spirituális elkötelezettsége, melyet a zenéjében tökéletesí­tett. ”A legfontosabb dolog az életemben hogy megpróbáljam elérni a lelki egyensúlyt, mert minden abból ered” – magyarázza Vai. ”Amikor visszanézek 70-es éveimben az életemre, szeretnék büszke lenni magamra.”
Vai egyik korábbi emberbaráti igyekezete a Make A Noise Foundation, melyet Richard Pike-kal alapí­tott 1988-ban. A szervezet célja hangszerek és zenei tanulmányok biztosí­tása volt olyan fiatal zenészek számára, akik saját maguk számára nem tudják azokat biztosí­tani.
A projekt tőkéjének biztosí­tásához Vai rendszeresen elárverezteti a zenei felszereléseit. „Én ellátom a gazdag öntudatot a fiatal emberek között, mert ez a tapasztalatom a Berklee Collegből” – magyarázza Vai. „A legjobb zenei képzettség, amit kaptam az iskolában az a zenei könyvtár volt, ahol minden fajta zene elérhető volt. A különböző zenei stí­lusok megismerése tette lehetővé a saját zenei ébredésemet. A Make A Noise-t részben azért kezdtem el, hogy segí­tsek másoknak ugyan ezeket a tapasztalatokat elérni.”
A fiatal zenészek segí­tése egy olyan ügy Vainek, mely nagyon közel áll a szí­véhez. Vai Carle Place-ben, New Yorkban nőtt fel. Mikor felvették a Berklee-re, édesapja eladta életbiztosí­tását, hogy fizetni tudja a tandí­jat. Vai graduált a Berklee-n 1979-ben és 2000-ben a zene doktorává avatták. „Nagyon szerencsés voltam, hogy olyan családban nőttem fel, akik támogatták zenei tanulmányaimat” – mondja Vai. „Az apám kivételesen mellettem állt. Fizette a gitáróráimat, és szállí­tott engem nem törődve azzal, hogy hova és mikor kell menni. Hálával tartozom a családomnak, amiért mindezt megtették értem.”
A nem sok sikerrel kecsegtető jótékonysága néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor Vai méhész hobbiját átfordí­totta a Make A Nosie tőkéjének növelésére. „A méhészkedést, mint lehetőséget kaptam. Valamilyen oknál fogva néhány méh úgy döntött, hogy beköltözik a szomszéd ház falába. A szomszédom nem volt boldog tőle, de a feleségem kertje fantasztikusan nézett ki. Amikor a családom elköltözött, úgy döntöttem, gyümölcsfákat ültetek, és kitaláltam, hogy a méhek majd beporozzák őket, szóval meglett az első rajom. A családom betakarí­totta a mézet minden évben. Hagytunk belőle karácsonyra, a maradékot pedig árverésen eladtuk jótékonysági célra.”
A méhkirály szerep nem várt kikapcsolódási forrássá vált Vai számára. ”A méhek elragadó teremtmények és a gondoskodás róluk Zen tud lenni, ha hagyod magad. Az a néhány perc, amit a napból velük töltök, számomra valami teljeséget jelent. El tudom elfelejteni a szerződéses kötelezettségeket, és csak a méhekkel foglalkozom.”
De Vai munkája a National Academy of Recording Art and Sciences (naras) – Grammy szervezetnél – a legizgalmasabb számára. Közel 3 éve dolgozik a NARASban, és nemrégiben igazgatósági tagnak választották.
Az új pozí­ciója lehetőséget nyújt Vainak, hogy kiterjessze jótékonysági munkáját és még több embernek segí­tsen. „25 éve minden kreativitásomat annak szenteltem, hogy megtaláljam a különböző utakat hangjegyről hangjegyre. Most, hogy az akadémián dolgozom, fórumot találtam , hogy a kreativitásomnak csatornát adjak, és arra visszajelzést is kapjak.”


Jövő és változás

Új kihí­vások megtalálása nem nehéz feladat Vai számára. Minden megtalálja a maga idejét, ez a trükkös az egészben. Egy cél mely magasan szerepel a listáján, hogy felvegyen egy tömény szóló gitár lemezt. „Nem érzem úgy, hogy elkészí­tettem volna azt a felvételt, mely bemutatja az összes lehetőséget a gitáron. Harcolok az idővel, mert egyre idősebb leszek, és egy ponton fizikailag falba ütközöm majd. Mí­g még van lehetőségem, szeretném elkészí­teni a végleges gitár szemléletemet.”
Talán ez az album jelezné a végét karrierje egyik fejezetének és elkezdene egy újat. Még nem tervezi, hogy leteszi a gitárt, de szeretné megvalósí­tani gyerekkori álmát – zeneszerző szeretne lenni. „Imádom, ahogy a zene kinéz egy darab papí­ron. Ez egy külön művészet számomra. Amikor először megértettem mi a zene, zeneszerző akartam lenni. Halmokban állnak a partitúráim, melyeket sosem játszottam fel és sosem adtam elő. Nagyon várom, hogy új területeket fedezzek fel.”

Real Illusions: Real Illusions

A Sony gondozásában megjelent a gitárlegenda és zenei újí­tó új albuma, a Real Illusions: Reflections. Ez a Grammy – jelölt gitáros 4 év után első új anyaga, mely a 2003-as kétszeres platina DVD, a Live At The Astoria London folytatása.
A 11 változatos, átütő erejű dal a Real Illusions: Reflections cí­mű CD-n a következők: "Building The Church," "Dying For Your Love," "Glorious," "K'm-Pee-Du-Wee," "Firewall," "Freak Show Excess," "Lotus Feet," "Yai Yai," "Midway Creatures," "I'm Your Secrets" és "Under It All."
A "Lotus Feet"-et élőben játszották fel Hollandiában a Metropole Orkesttel 3 különböző koncerten.
Vai hosszú ideje a The Breed nevű zenekarával turnézik, és ez a zenekar játszik a Real Illusions: Reflections CD-n is. A zenekar összeállí­tása: Billy Sheehan (basszusgitár, vokál), Tony MacAlpine (billentyű, gitár, vokál), Jeremy Colson (dobok) és Dave Weiner (ritmusgitár, elektromos szitár, akusztikus gitár).
Real Illusions: Reflections ellenállásra késztető, de mélyen jutalmazó album, mely folytatja Vai gyakorlatát, mellyel a rock zenét a saját korlátai közé szorí­tani igyekszik. Ez az első része a Vai által í­rt mesebeli kitárulkozásának. A fő hangok igyekeznek megmutatni a történetet, de Vai nem akar mindent rögtön kiadni és tönkretenni a hallgató zenei utazását.
"Az elképzelés a három különálló lemez áthidalása. Minden dal úgy hangzik fel, mint egy jelenet, de nem feltétlenül a történet időrendi vonalában. Az ötlet egésze az az, hogy megjelenik egy négy CD-ből álló sorozat egy kiegészí­tő CD-vel, melyen a megfelelő időrendi sorrendben lennének a dalok. A Sorozat tartalmazna egy füzetet az egész, részletes történettel. Real Illusions: Reflections fő hangjai tartalmazzák az egész mese darabjait, részeit. Ez egy vicc, de van eredménye, ha ráragadsz.”
A New Yorki Long Islanden fogant meg a történet nagy része.
"Voltak idők, amikor a dalok segí­tettek diktálni a történet alapvető részeit” – mondja Vai. A cél egy olyan különleges szórakoztató kí­sérlet, mely tartalmaz egy történetet, mely lassan megfejti a CD sorozat mondanivalóját, mely alapvetően az emberi szándék lényegét festi le.
Úgy tűnhet, hogy a történetet hátulról meséli, mert a fő hangok a végükkel kezdődnek. A Drake Mason Kapitánynak nevezett személy éppen most tapasztalja meg a mély spirituális felébredést.
"A történet nagyon bonyolult. Annak érdekében, hogy a Drake Mason által megtapasztalt spirituális ébredés létrejöjjön, át kell esnie különböző fájó élettapasztalatokon, melyek először őrültté teszik őt. Ezek egyike sincs rajta a Real Illusions: Reflections CD-n. A “Reflekció” szó a cí­me egy hosszabb frázisból álló résznek, mely magába foglalja az azt követő cí­meket is. Ha mindezt összetesszük, akkor a teljes elképzelés felmerül az alcí­mek cí­mében” – magyarázza Vai.
"A múltban egyértelmű dalokat is tettem a lemezeimre, mert úgy gondoltam, hogy a közönség elvárja, de rájöttem, hogy a zene, amit művelünk, akkor hiteles, ha a rajongók látják, hogy belőlünk jön, őszinte és természetes. Hiszek abban, hogy ez minden művészre érvényes” – mondja Vai. “Annak ellenére, hogy ez egy fogalmi album, még mindig szerelmes vagyok a gitárba és a gitározásba. Nagyon tudatosan figyelek arra, hogy bőví­tsem szókincsemet a hangszeremen.”
A magával ragadó Real Illusions: Reflections fináléja az "Under It All," tartalmazza a karakterek hitvallását.