"Nem kell a lehető legsötétebbnek lennie a zenénknek": Interjú Daniel Liljekvisttel, a Katatonia dobosával

írta Tomka | 2010.03.02.

A nemrég megjelent, a megszokott atmoszférikus rock/doom zenéjüket elektronikus-akusztikus passzázsokkal szí­nesí­tő Night Is The New Day, és az ezt követő európai koncertkörút (mely Magyarországot március 29-én érinti), ill. az oszlopos tagoknak számí­tó Norman testvérek hirtelen távozásával kapcsolatban kérdeztük ki röviden Daniel Liljekvistet, a Katatonia dobosát. HRM: Kezdjük az elején... Hogyan találtátok ki a Katatonia nevet? Tükrözi valamilyen módon ez a név a zenéteket? Daniel Liljekvist: Nem hinném, hogy tükrözné a zenét, tekintve a szó jelentését. Ez a skizofrénia egy fajtája. HRM: De a katatoniás állapot olyan, mintha paralizálva lennél, érzelmileg is, nem? Daniel: Igen, a tested egy része paralizált, a kezed vagy a lábad, mondjuk. Nem tudom, hogyan jött, hogy ez legyen az együttes neve. Nem voltam még akkor a bandában, és nem is kérdeztem meg őket, szóval erre nincs jó válaszom. (nevet) HRM: Mit gondolsz, mi a Katatonia specialitása, különlegessége, ami megkülönböztet titeket a többi atmoszférikus rock vagy doom metal bandától? Daniel: Nehéz megmondani, de talán az, hogy nincs hörgés a zenénkben. Mint ahogy tudjátok, Jonas már nem hörög, csak tisztán énekel, ami nagy eltérés a többi zenekarhoz képest. HRM: Jonasnak ez a döntése végleges, később sem fog visszatérni ehhez a fajta vokalizáláshoz, akár csak részben? Daniel: Nem hiszem, hogy akarná csinálni ezt a későbbiekben, mivel tönkreteszi a hangját. Játszhatunk pár régi dalt élőben, mint pl. a Murdert, de ilyen tí­pusú számokból mindössze egy darab szokott lenni a listában. A lemezeken már nincs ilyen. HRM: Ha már szóba kerültek az albumok: a legújabb lemezetek, a Night Is The New Day valahogy "folyékonyabb" , még meditatí­vabb, talán kissé "progresszí­v" is lett, pl. a Pink Floyd szellemiségében. Hogyan alakult ki ez a kissé korrigált irányvonal nálatok? És hogy fogadták a rajongóitok? Daniel: Kí­sérletezni akartunk a szintetizátorral, orgonával, billentyűkkel és dobokkal, de nem túl sokat, úgy, hogy ne nőjön ez fölébe a daloknak. Szeretjük ezt az elektronikus atmoszférát a zenében, de csak úgy, ha alá van rendelve annak. Olyan módon segí­ti kibontakozni a dalokat, amit nem tudtunk elérni kizárólag gitárral, énekkel és dobbal. Új szintre emeli a zenénket és a számokat. A rajongók szeretik azt, ahogy fejlődünk, nem látok változást ezen a téren a korábbiakhoz képest. HRM: És hogyan tudjátok pótolni a Norman testvéreket, akik nemrég hagyták el a Katatoniat? Van már esetleg új jelölteteket a helyükre? Daniel: A turnéra van már egy új gitárosunk és basszusgitárosunk, a turné kezdetéig minden hétvégén gyakorlunk velük. HRM: De ők csak a turnén tartanak veletek, nem? Daniel: Jelenleg velünk játszanak, csak ennyit tudok egyelőre mondani. Matthiassal és Fredrikkel 10 évig játszottunk együtt, úgyhogy elég nehéz csak úgy felszámolni egy ilyen kapcsolatot, és bevenni teljesen új arcokat. Nem tudunk még olyan sokat egyelőre. Az "új" gitáros Sodomizer a Bloodbathből, a basszusgitáros neve pedig Niklas, ő egy Amaran nevű együttesben játszott korábban [egy svéd power metal zenekarban - a szerk.]. HRM: Te személy szerint követed a doom/death szcénát? Hallgatsz ilyesmi zenét otthon? Daniel: Nem igazán. Inspirál, de otthon nem hallgatom. HRM: Szóval nincsenek rátok hatással más doom bandák? Például, igaz kissé más stí­lus, de gyakran szokták a zenéteket az Opethéhez hasonlí­tani. Daniel: Nem, az Opeth nem inspirál minket zeneileg. A barátaink, hallgatjuk a zenéjüket, és akár egy bizonyos szempontból mondhatjuk is ezt, ugyanis pl. engem inspirál Martin Axenrot, az ő dobjátéka fantasztikus. De nem tudom, hogy a fő dalszerzőket, Jonast és Anderst inspirálják-e az ő dalaik, bár nem hiszem. HRM: Demokrácia van nálatok a bandában dalszerzés terén? Hogy zajlik ez a Katatoniában? Daniel: Lényegében egyfajta demokrácia van, de többnyire Jonas és Anders í­rja meg a számokat. Én is szeretnék dalokat í­rni, de nem tudok ilyen tí­pusú számokat szerezni. Nem is vagyok túl jó gitáros, szóval... De amikor ők ketten számokat í­rnak, mindannyian beleszólhatunk, és megbeszéljük, hogy mit gondolunk róla. Mindig variálunk, hogy ez jó, ez nem jó, szóval egy dal nincs kész, amí­g rá nem kerül a lemezre. HRM: És amikor dalokat í­rtok, vagy a többiek í­rják és te játszod, honnan merí­titek az inspirációt, hogy depresszí­v és melankolikus zenét í­rjatok vagy játszatok? Szerinted a Katatonia zenéje felszabadí­tja ezeket az érzéseket? Daniel: Amikor én dobolok, nem gondolok egy sötét helyre. Az inspirál, hogy a dal hogy volt megí­rva, és megpróbálom minél jobban eljátszani. Nem hiszem, hogy minél sötétebbnek kéne lennie a számoknak, sokkal inkább a lehető legjobbnak. HRM: Gondoltál már arra, hogy egy "keményebb" zenekarba is beszállj, ahol gyorsabb számokat játszhatnál? Nehéz egy doom metal együttesben dobolni, ahol általában lassúbb a tempó? Daniel: Igen, azt mondanám, hogy a lassabb nehezebb. De játszottam már otthon, ahol élek, pár keményebb bandában, főleg punk rock, és hardcore zenekarokban, de mostanság csak a Katatoniara koncentrálok. Szétdolgozzuk az agyunkat is, a turnézás előtt nagyon sok a tennivaló. Szóval nem játszok már gyors dolgokat. (nevet) HRM: És gondoltatok már arra a Katatoniaban, hogy a jövőben egy női (vendég)énekessel dolgozzatok? Például az ex-Gathering-es Anneke van Giersbergen orgánuma kiválóan passzolna a borongós zenétekhez... Daniel: Kb. két hete történt, hogy megemlí­tettem a srácoknak ezt egy próbán. Nagyszerű lenne egy női vendégénekessel dolgozni a következő albumon. Mindannyian egyetértettünk a felvetéssel, hogy tök jó lenne, ha bármilyen vendégénekes szí­nesí­tené a zenét következő alkalommal. Hallhattátok Krister [Linder - egy svéd énekes-dalszerző, többek között az Enter The Hunt nevű heavy metal együttes frontembere - szerk.] hangját az új lemezen, és ki tudja, legközelebb talán valaki más lesz a vendégünk. Én szeretném, ha egy svéd énekes, Robin (egy lány) szerepelne nálunk. Ő fantasztikus. HRM: Mit várhatunk tőletek a jövőben? Látsz esélyt arra, hogy a karrieretek folyamán még egyszer stí­lust váltsatok? Daniel: Az elkövetkezendőkben rengeteg turnézás vár ránk, először Európában, aztán átugrunk az Egyesült Államokba az ősszel, de eközött még fellépünk pár nyári európai fesztiválon is. Tulajdonképpen egy új lemez is tervbe van véve, méghozzá nem is olyan sokára, mivel a kiadónk azt akarja, hogy adjunk ki egy újabb lemezt az elkövetkező két év során, szóval í­rnunk is kell majd. Jó sok stresszes munka vár még ránk, hogy legalább olyan jó albumot í­rjunk legközelebb, mint a mostani lett. HRM: És mire számí­thatunk a turnén? Az új lemezre fogtok koncentrálni, vagy egy best of showt láthatunk majd? Daniel: Tulajdonképpen elég vegyes lesz, a setlist nagy részét a Night Is The New Day, a The Great Cold Distance és a Viva Emptiness számai fogják kitenni, de lesz pár kevésbé játszott dal is. Lesz egy szám pl. a Discouraged Onesról is. 25 számot fogunk játszani, és két setlistünk lesz, amit majd minden másnap cserélgetünk. Legalább 18-19 dalra számí­thattok esténként, szóval szerintem a közönség boldog lesz. HRM: Van másik bandád a Katatonian kí­vül? Daniel: Jelenleg nincs. A többiek csinálják a Bloodbath zenekart, de én nem vagyok benne más zenekarban most. HRM: Köszönjük a válaszaidat, remélem, találkozunk a pesti koncerten. Daniel: Én is. Üdv! Tomka