A metál reneszánsza - Avagy, megint csak mi maradunk ki a jóból?

írta szakáts tibor | 2006.03.12.

A 2006-os esztendőre eljutottunk oda, hogy a rock és a heavy metál olyan mértékű reneszánszát éli, mintha újra a nyolcvanas évek közepén járnánk. Elképesztő mennyiségű, és minőségű fesztivál van Európában, és ha a szimatom nem csal, mi ebből most nagyon csúnyán kimaradunk. Vajon miért? Valószí­nű, hogy erről a témáról egy hosszú tanulmányt lehetne í­rni, rengeteg névvel megspékelve, majd évekig bí­róságra járni, hogy az ember kimoshassa magát a becsületsértési és rágalmazási perekben. Igen, itt a közí­zlést meghatározó tényezőkre gondolok, nevezetesen a rádió, televí­zió és az í­rott sajtó csatornáira, és azokban a műsorpolitikát meghatározó személyekre. Ha valamit ez a "társaság" megtanulhatott az elmúlt rendszerben, akkor az nem más, mint az emberek manipulálása. A nép (az Isten adta) még mindig befolyásolható a médiákon keresztül, és nem is kicsit. A minap egy riportban Magyarország egyik legelismertebb tévés személyisége azt nyilatkozta, hogy a magyar nép 90%-nak a szórakozását és információ éhségét még mindig a televí­zió elégí­ti ki. Én ehhez hozzá tenném még azt a sok embert, aki a munkaidejét autóban vagy felettébb unalmas hivatalokban tölti, és a rádióhallgatás az egyetlen szórakozása napközben. Na, és akkor elérkeztünk a problémák fő okozójához, a "média cézárhoz", aki meghatározza ma Magyarországon a közí­zlést. Tőlünk a nyugatabbra, és az óceánon is túl, már régen lejárt azoknak az előadóknak és stí­lusoknak a kora, akik, vagy amik még mindig uralják a magyar médiát. Hogy kinek az érdeke, és miért, visszatartani az egyetemes kultúra egy olyan részét, amit milliók figyelnek és élveznek szerte a világon, azt nem tudom. Ha tudnám lenne hozzá néhány keresetlen szavam, az biztos. Nem hiszem el, hogy a "szakemberek" nem látják, azt a jó értelemben vett őrületet, ami ismét végig söpör Európán. Portugáliától Svédországig, Németországtól Bulgáriáig, Csehországtól Olaszországig és még sorolhatnám a helyeket ahol elképesztő méretű rock, és metál fesztiválokat rendeznek. De beszéljünk csak az üzleti részéről, ami a médiát 99%-ban meghatározza. Ha megnézzük néhány igencsak favorizált előadó, siralmas lemezeladási mérlegét, megint csak fel kell tennem a kérdést, miért is vizelünk a széllel szemben? Mí­g az egyetlen hazai zene csatorna, egyetlen rock műsorában is csak a magyar trendi által elfogadott, már az emlí­tett "nyugaton" leágazóban lévő előadók kapnak helyet, addig a Whitesnake a Saxon, Dio, Judas Priest, Iron Maiden (még sorolhatnám bőven) telt házas fesztiválokon lép fel nagy sikerrel. Amikor az elmúlt rendszerben csak egyetlen egy koncertszervező cég működött (működhetett), már akkor meglátták a rockzenében az üzletet, és bár nem szí­vesen, de ide hozták az akkori világsztár előadókat. (Motörhead, Scorpions, Iron Maiden, Metallica, Queen, stb...), sőt a rádióállomások (akkor még csak állami) játszották a lemezeiket. Ma ott tartunk, hogy a néhány évvel ezelőtt kialakult kezdeményezés (Summer Rocks) is kudarcot vallott. A jobbesetben csak évente egyszer idelátogató, másod vonalbeli skandináv és európai metálzenekarok mellett, néha felbukkan egy-egy nagy név, mondjuk a BS-ben, szinte megfizethetetlen áron. Az indok az érdektelenség! Persze ezzel sok mindent meg lehet magyarázni, csak pont a kifejezést nem. Mi az, hogy érdektelenség? Honnan tudná az átlag polgár, hogy őt valami érdekli, ha nem is tud róla? Honnan kéne tudjon róla? A médiából! A magyar közí­zlést meghatározó médiából. Más országokban sem tantárgy az iskolában a rock vagy a heavy metál. Ott a médiából értesülnek a megjelent lemezekről, a koncertekről és a zenekarokról. Miért van az, hogy mondjuk Svédországban az Iron Maiden teltházas koncertjét, a svéd állami televí­zió élőben közvetí­ti? Mert az egy olyan kultúra? De mitől lett olyan kultúra? Én az iskolában nem tanultam, hogy a svédek született rockerek. Egész egyszerűen szabadságot adnak az embereknek arra, hogy eldöntsék, mit szeretnének hallgatni, látni és élvezni a zenei stí­lusok között. És hogyan? Megadják a lehetőséget a médiában. Játsszák ezeknek a zenekaroknak a dalait! Ez ilyen egyszerű, mint egy pofon. Csak itt Barátaim a pofont mi kapjuk, és újra csak csuroghat a nyálunk, amikor nap, mint nap olvassuk a jobbnál jobb külföldi fesztiválok és koncertek hí­reit. Szakáts Tibor