Életmű: Running Wild

írta admin | 2005.10.22.

A banda, ami soha nem alkuszik, és nem követ trendeket! Az egyszerű, de döngölős riffekre érkező himnikus jellegű refrének , a galoppozó ritmusok egy hamburgi metálcsapatot jelölnek, kiknek neve az egyik legismertebb nemcsak a metálszakmában, de a laikusok számára is: ez a Running Wild. Lehet őket szeretni és gyűlölni, lehet rájuk azt mondani, hogy önismétlők és klisékbe fulladtak, ám biztos, hogy az 1979.ben megszülető csapat 25 éve ontja magából lemezeit, szilárd , fanatikus rajongótábora pedig ugyanolyan markáns érzelmekkel viseltetik az együttes iránt, mint a manowar fanok. Lássuk tehát a banda történetét, az adatokat az együttes honlapjáról (http://www.running-wild.de/) fordí­tottam.

1976-ban egy iskolai banda alakult Hamburgban Rolf Kasparek alias Rock’n’ Rolf mini tyrannus „parancsnoksága” alatt, ki az ének mellett gitárosi szerepet is vállalt. Társai Uwe Bendig (gitár), Michael Hoffman (dobok) és Jörg Schwarz (basszusgitár) lettek, bár Schwartz-ot rövidesen Carstin David váltotta fel. 1979 körül a banda Running Wild-ra változtatta nevét és kiadták első demójukat. Ekkor már a basszusgitáros és a dobos helyén más játszott, a tagcserék egyébként végigkí­sérik a banda egész történetét köszönhetően a kalózkapitány ellntmondást nem tűrő ( másképp fogalmazva zsarnoki) uralmának. A csapat újszerű zenéjével ámulatba ejtette Hamburgot. 1984-ben Iron Heads, és Bones to Ashes c. számaik felkerültek egy „death metal”(!) c., a Noise által kiadott válogatásalbumra. Ugyanebben az évben megjelent első lemezük, a Gates to Purgatory, mely nem kevesebb, mint 20000 példányban kelt el a kiadás utáni három hónapban.

Második albumuk , a Branded 1985-ben jelent meg , és a Running Wild ezzel Németország egyik legsikeresebb metál zenekara lett , nevüket együtt emlegették a Scorpionssal és az Accepttel. Ekkorra kialakult az a tipikus Running Wild stí­lus, melyen aztán nem változtattak többet, lényegében ez köszön vissza ma is az albumaikon. A siker bizonyí­tékaként a zenekar együtt turnézhatott az akkoriban szupersztár státuszban leledző Mötley Crüe-vel a Theatre of Pain turnén.

Az 1987-ben kiadott Under Jolly Roger kezdte kialakí­tani azt az egyéni kalóz imázst, ami meghatározta a későbbi időket is. A tagcserék persze folytatódtak, a dobos és a basszgitáros is elhagyták a bandát. Első európai turnéjuk során Budapestre is eljutottak, ahol 5000 rajongó előtt játszhattak. A turné alapján megjelent első koncertlemezük is, a Ready for boarding, melyet a kritika is kedvezően fogadott.

1988 végén kijött negyedik stúdióalbumuk, a Port Royal, mely több mint 50000 példányszámban kelt el. Stefan Schwarzman elhagyta a zenekart az UDO kedvéért, helyét Iain Finlay foglalta el. Az 1989-es Death or glory az európai eladási listákat hetekig vezette, nem sokkal ezután pedig megjelent Bad to the bone c. maxi-single is. Az albumot követő turné hatalmas siker lett, minden koncert teltház előtt zajlott. A koncert hangulatát jól tükrözte a kiadott mini LP , a Wild Animal.

1991-ben a kalózcsapat ismét lecsapott, a felvezető Little Big Horn maxi után kiadták Blazon Stone albumukat, majd egy best of albumot is The First Years Of Piracy cí­men. A sikeres turné a Raven-nal emlékezetes momentum volt a banda történetében.

Közben Schwarzman ismét a banda tagja lett, vele adták ki 1992-ben a Pile of Skulls albumot, aminek turnéján fantasztikus pirotechnika tette igazán látványossá a showt.

1994-ben a The Privateer single után megjelent a Black Hand Inn album, melyen már egy új gitárbűvölő, Thilo Herrman játszott. Az 1995-ben megrendezett Summer Metal fesztival hatalmas sikert hozott a Running Wild-nak. Olyan bandákal játszottak itt együtt, mint a Rage, Grave Digger, és az Iced Earth. Október végére egy újabb ágyúlövés adta hí­rül a világnak a következő Masquerade album világrajöttét. 1996-ban a zenekar egy kis szünetet tartott, amit aztán a kritika által is dicsért The Rivalry követett., mely szokatlanul „progresszí­vre” és dallamosra sikeredett. A true metal zászlaját ismét felhúzó csapatot azonban a siker ellenére is elhagyta a Rivalry turné előtt Jörg Michael a Stratovarius kedvéért. (szegény, egy egomán zsarnok után egy depressziós zsarnok /szerk/).

1999-ben a Noise kiadta a Death Or Glory, Blazon Stone, Pile of Skulls, Black Hand Inn és Maquerade albumok remasterizált verzióit, bónuszokkal megtűzdelve.

A 11. stúdióalbum a Victory 2000-ben jelent meg, mely a Masquerade és Vicrtory után a harmadik konceptalbuma volt a csapatnak.

2002-ben az együttes The Brotherhood c. albumával tért vissza, melynek turnéjából dupla cd és dvd készült.

2003-ban a banda fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte, ennek alkalmából a Noise egy 2 cd-s válogatásalbumot adott ki 20 Years in History cí­mmel.

Az új stúdióalbum a közeljövőben várható, mely valószí­nűleg nem fogja megváltani a metálzenét, ám a rajongók minden bizonnyal megkapják azt, ami eddig is jellmezte a Running Wild zenéjét.