fbpx

Első Hallásra (A hónap lemeze a Hard Rock Magazinnál!): December-Január

írta Hard Rock Magazin | 2010.01.31.

Az év végi rohanásban és a 2009-es értékelőkkel való foglalatosság miatt felmentést adtunk magunknak a decemberi lista elkészí­tése alól, í­gy most két hónap termését kellett meghallgatnunk. 15 albumot választottunk ki a közös mustrára, melyek közül... ... a Helloween jubileumi lemeze és a Coronatus új anyaga osztotta meg legjobban szerkesztőségünk tagjait, a két korong azonban í­gy is a sereghajtók között végzett. Lássuk, hogy mi hogyan hallottuk: Overkill: Ironbound Garael: Pontszám: 4 Megjegyzés: Mit csináljak, ha nem szeretem a thrash-t, még az ilyen power/speed irányultságú cuccot sem, ezért megkérem a kedves olvasót, amennyiben thrash-párti, ebben az esetben tekintsen el véleményem megfelelőségétől, annak ellenére, hogy katonatisztként az overkillt, és a megadeth-et is túl soknak találom a győzelemhez. Szakáts Tibor: Pontszám: 8 Megjegyzés: Soha nem voltam a stí­lus nagy hí­ve, de ezt a régi iskolás thrash zúzást nagyon kedvelem. Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Műfajában valószí­nűleg alaplemezzé fog válni az Iron Bound. Nagyon átgondolt, érlelt anyag. Nekem túl kemény és gyors, de ez legyen az én bajom! Pearl69: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Nem az én világom, de el kell ismernem, "rendesen" odavág az új album. Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: Számomra az utóbbi idők legizgalmasabb Overkill korongja, annak ellenére, hogy a kortárs elődöknek sem kell éppenséggel szégyenkezni. Old school í­zek, modern zúzdákat megszégyení­tő fémvihar - kell még valami? Kotta: Pontszám: 9 Megjegyzés: Nem csak az Overkill munkásságában kiemelkedő album, a teljes szcéna fejet hajthat a New Jersey "thrasherek" előtt. Szöcske: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Na, végre egy igazi "régisulis" thrash album a szí­nen; az tuti, hogy nem kerül ki egyhamar a lejátszómból! JLT: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Üt, mint a buszkerék! Nem is értem, miért ennyire alulértékeltek a srácok. Mmarton88: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Minden í­zében remek thrash album. Az Overkill ezúttal nem hibázott, méregerős korong, tökéletes muzsika házbontáshoz:-). Adamwarlock: Pontszám: 9.5 Megjegyzés: Sajnos túl későn hallgattam meg ezt a korongot, pedig ha előbb hozzájutok, nagy eséllyel rákerül az évet záró listámra. Mindent megkapunk a Motörhead Diamond Head és Megadeth által megteremtett hagyományokból, amit csak kí­vánhatunk! Bitang erős, zúzós, vérbeli thrash! Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Épp, hogy bedugta jégsipkás fejét a január, máris kijelenthetem, hogy 2010 talán legjobb thrash albuma az "Ironbound"! Szélsebes tempók, szólóorgiák, rafinált riff-hegyek, ahogy az a Nagy Thrash Könyvben meg vagyon í­rva! A pontszámom akár még kilenc is lehetne, de mit tegyek, ha a mai napig nem sikerült maradéktalanul megbarátkoznom Blitz barátunk ráspoly-orgánumával. De inkább ne is hallgassatok rám, ez a lemez simán állva hagyja a "Death Magnetic"-et! Old school rulez! TT: Pontszám: 7 Megjegyzés: A patinás nevű zenekart utolsónak hagytam a hallgatózásom sorában. Nagy várakozással, lelkesen, megfelelően hangos hangerő kiválasztásával kezdtem hallgatni az albumot, és elsőre nem okozott kitörő lelkesedést nekem. Minden megtalálható az albumon, ami egy szí­nvonalas thrash lemezhez kell, de ennél többet én nem találtam. Átlag: 7.63
Nevergreen: Új birodalom / New Empire Garael: Pontszám: 8 Megjegyzés: A magyar doomer/góterek albumából kiderül, hogy az új birodalmat - igaz, csak második kí­sérletre - de csak sikerült felépí­teni. Game Over? Igen, de ezúttal nem a játszma végéről, hanem az elejéről beszélhetünk. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Számomra kissé egyhangú stí­lus, amit a Nevergreen képvisel, de az új albumukat hallgatva rögtön megállapí­tottam, a nemzetközi mezőnyben lenne a helyük. Brinyó: Pontszám: 6 Megjegyzés: Nem az én világom ez a muzsika, de azt még én is leveszem, hogy nagyon profi a hangzás és tehetséges az alkotó gárda. A Madonna feldolgozás pedig külön dicséretet érdemel. Pearl69: Pontszám: 6 Megjegyzés: Túl sok újdonságot nem tudtam felfedezni, de talán csak az í­zlésem diktált (sőt, biztosan). Tomka: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: A gótikus erotika túlburjánzása után a fémburkolat megerősí­tése már a 2007-es Erős mint a halállal is megtörtént, azonban most feltekerve a tempót, és megtartva a katedrálisok monumentalitásával vetekedő himnikusságot, az utóbbi évek legjobb Nevergreen korongja született, végre megfelelő hangzással. Kotta: Pontszám: 7 Megjegyzés: Megszokott minőség, csak annyi újdonság van benne (picit gyorsabb tempók, női ének) ami éppen jól esik, és ami segí­t frissen tartani ezt az időtlen zenekart. Szöcske: Pontszám: 4 Megjegyzés: Számomra az a zene, ami szórakoztat, amitől jól érzem magam a bőrömben, ami kikapcsol. Elismerem, hogy a profi hangszerelés és a tudatos zenei szerkesztés révén a Nevergreen nemzetközi piacon is simán állná a sarat, de számomra ez a muzsika olyan mély szomorúságot, megfejthetetlen sötétséget hordoz magában, hogy nemcsak a korong hallgatásától, de az egyébként oly csodás élettől is elmegy a kedvem. JLT: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Úgy érzem a csapat elérte pályájának csúcsát ezzel a koronggal. Magasra tették a mércét az Új birodalommal, remélem, a későbbiekben sem fogják ennél alább adni. Mmarton88: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Meglepően erős korong a Nevergreentől, idehaza még mindig ők a gótika királyai. Adamwarlock: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Nagyon tetszett ez a lemez. Egyedi stí­lus, vérprofin előadva. Be is került a tavaly év végi listámra, úgyhogy nincs mese, jár neki a magas pontszám! Mike: Pontszám: 5 Megjegyzés: Úgy szeretném szeretni ezt a lemezt, de egyszerűen nem megy. Sem Bob Macura jellegtelen hangja, sem a rémes pergő- illetve szintihangzás, sem az elkoptatott, lapos szövegek (tizenöt éve ugyanazt a 20 darab szót variálják, haha!) nem tudnak meggyőzni, az egész olyan hiteltelen. Akad egy-egy jobb pillanat, ezért hát az öt pont. A Madonna-féle gótosí­tott Frozen pedig egy nagy tévedés... TT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Gratuláció a csapatnak. Igazi hamisí­tatlan Nevergreen anyag, mégis sikerült frissí­teni a jellegzetes hangzást. A női vokál is a helyére került. Átlag: 6.88
Last Autumn's Dream: A Touch Of Heaven Garael: Pontszám: 7 Megjegyzés: A csapat nem tud hibázni, még akkor sem, ha a mostani albumnál már igencsak érzem a korábbi ötletek újrafelhasználását. Remélem, hogy az őszbe forduló attitűd után következő alkalommal ismét a tavaszt ünnepelhetjük - már persze a kreativitás terén. Szakáts Tibor: Pontszám: 9 Megjegyzés: Gyönyörű dallamok, fogós riffek, nagyon finom aor muzsika. Ebben a hónapban az egyik befutó nálam az anyag. Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nagyon kellemes hallgatnivaló...Jók a dallamok, megvan a lendület is. Nekem a végére picit unalmassá vált. Pearl69: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Nem vagyok ellene a dallamoknak, főképp, ha azok jól be vannak ágyazva egy kis dögös rock zenébe. No, ez itt most sikerült! Tomka: Pontszám: 7 Megjegyzés: A munkamániás AOR fanatikusok legújabb sorlemeze hozza a kötelező szinten elvárt szirupos melódiákat és dögös riffeket. Nem váltják meg a világot, viszont hazai terepen magabiztos slágercsokorral kedveskednek szellemi honfitársaiknak. Mint mindig. Kotta: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Az első számnál még azt gondoltam, nagyon nem fog tetszeni ez a lemez. Egyrészt mert túl "lájtos" nekem, másrészt, mert a refrénjére simán rá tudtam dúdolni egy ismert nóta dallamát. A második részben azért előkerültek a tökösebb számok, és bevallom, tetszik az is, hogy felvették a fonalat, amit Bon Jovi úgy a Keep The Faith tájékán elvesztett - meghalt a király, éljen a király! Úgyhogy a végére felküzdötték magukat egy böcsületes pontszámra. Ahogy azonban a Heavenly esetén, a direkt áthallások miatt jobbat itt sem adnék, de ez csak amolyan "szakmai" fanyalgás, ha szereted a melodic rockot, nagy hiba lenne kihagynod! (Ahogy a Heavenlyt is a europower fanoknak.) Szöcske: Pontszám: 8 Megjegyzés: Igazán nem lehet oka panaszra az AOR zene kedvelőinek egy ilyen évkezdet után, pláne, hogy egy hasonlóan csúcsteljesí­tményű 2009-es esztendőt hagynak hátra... JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Röviden: A megszokott minőség, a megszokott szí­nvonal. Mmarton88: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Elnézést, egy picit szigorú voltam. Ez már nekem túl nyálas. Persze, persze remek dallamok, slágerek, ragadós refrének hallhatóak, ezt értékeltem. De ennél bőven több gitár szükséges a boldogságomhoz. Még a Cheap Trick feldolgozás is gyengus, hiába fülbemászó az egész, de legközelebb egy picit több rockot kérnék a srácoktól. Adamwarlock: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Elsőre azt hittem, hogy újra feltámadt a Roxette, csak kicsit keményebb formában. Aztán rá kellett ébrednem, hogy ez nem a XI. század, és ebben a lemezben nem pusztán egy régi együttes, hanem egy teljes, rég letűntnek hitt korszak találta meg a helyét, a jelenben. A '80-as éveknek még mindig nincs vége, és ha í­gy folytatódik, ne is legyen soha! Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Ha megadallamos, slágercsászár Hard Rockra vagyok kiéhezve, akkor mostanában a W.E.T. a befutó nálam, de a LAD is tudja, mitől döglik a légy! A Candle In The Dark cí­mű giga-nóta, pedig A Hónap Dala énnálam! TT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Ez a hónap a dallamos rockzene kedvelőié. Még egy szí­nvonalas album nekik. Átlag: 7.42
Iron Mask: Shadow Of the Red Baron Garael: Pontszám: 7 Megjegyzés: Pontszámomat olvashatják a kedves olvasók itt. Talán ha a vörös bárót hí­vták volna meg énekesnek, jobban sül el az album, kár, hogy a vokális megoldás ezúttal nem tudta a teljes légifölényt biztosí­tani. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 6 Megjegyzés: Van itt minden. Ős-metal riffek, hetvenes évek billentyűfutamai, germán kórusok, kalóz metal és még sorolhatnám. Hallgatható anyag, főleg Oliver Hartmann énekessel, de a koncepciót nem igazán értem. Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Dögös, vérbő muzsikával állt elő az Iron Mask. Az a baj, hogy amikor megláttam a nevüket, már beskatulyáztam őket az átlagos, fejleszakí­tók közé. Bár a fejem valóban leesett, de az átlagos jelzőt visszavonom. Pearl69: Pontszám: 6 Megjegyzés: Meg nem mondom, mi hiányzik belőle, de korántsem teljes az élmény (számomra)! Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: A neoklasszikus fémzene burkolata alatt egy rendkí­vül árnyalat gazdag, a metal opera felé tendáló alkotást kapunk; az Oliver Hartmann és Goetz Mohre énekesek képviselte "orgánum ornamentika", a malmsteeni gitár(szólók) megamelódiái jócskán kiemelik az albumot az egy kaptafára készülő mai heavy-power metal áramlatból. Kotta: Pontszám: 7 Megjegyzés: Engem az ilyen Malmsteen-klón zenével mindig meg lehet venni, ha jól van prezentálva. Ez itt pedig teljesen rendben van. Szöcske: Pontszám: 7 Megjegyzés: Szőröstül, bőröstül, húrostul "cuzammen" be tudnám kajálni ezt a kórusokban bővelkedő, neoklasszikus mezsgyén dübörgő power metal korongot, kár hogy torkomon akadt az énekes... JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Érdekes a neo-klasszikus metal és a durva, kemény ének párosí­tása, de nekem tetszik. No és Petrossi egy fenomenális gitáros! Mmarton88: Pontszám: 7 Megjegyzés: Igen í­géretesnek indult a lemez, a nyitó daltól teljesen eldobtam az agyam, s kiemelkedő pillanatokat a későbbiek során is találtam. Ennek ellenére, helyenként picit unalmasabb szerzemények is helyet kaptak, a végeredmény mégis rendkí­vül pozití­v, minőségi heavy metal muzsika. Adamwarlock: Pontszám: 7 Megjegyzés: Egy remek északi metal projekt. Sonata Arctica-t idéző dallamokat és egy viszonylag változatos albumot kapunk. Hagyományőrző dallamok képezik a számok alapját, ami az én í­zlésemnek maradéktalanul megfelel. A tavalyi power terméshez képest, amely lássuk be, erősen a sokat idézett kétéltű alteste alatt helyezkedett el, Dushan Petrossi év eleji próbálkozása üdí­tő feltámadást jelent. Mike: Pontszám: 6 Megjegyzés: Minden bizonnyal a tavalyi év legrusnyább borí­tóját a belga Iron Mask követte el, szerencsére a zene nem ennyire vészes: egészséges pátosszal és heroizmussal megbolondí­tott harmadosztályú neoklasszikus heavy/power metal. Mondjuk, ilyen "true" névhez nem is a drum 'n' bass illik, és bizony egy doboz gyufában több az eredetiség, mint bennük, ettől függetlenül a "Shadow Of The Red Baron" nem rossz anyag, csak olyan, amire holnap már nem is emlékszel... TT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Szí­nvonalas fémzene, nem találtam benne kivetnivalót. Akár a 80-as években is a polcokra kerülhetett volna. Átlag: 6.92
Helloween: Unarmed Garael: Pontszám: 4 Megjegyzés: Már Alfonzó is megmondta annak idején: hiába az í­nycsiklandozó lakoma, ha az asztal szélére odatesznek egy kis tálka szart, akkor elmegy az étvágy. Ezúttal pedig nem egy kis tállal raktak oda.... Szakáts Tibor: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Lehet, hogy most sokan a megkövezésem gondolatával játszanak, de egy-két poposra sikeredett mélyponttól eltekintve nekem tetszik ez a lemez. A Helloween rajongókkal az a baj, hogy nagyon komolyan veszik a bandát, pedig ez egy vicces csapat, sőt már régóta csak egy nagy vicc... Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Sokan bántják a "tökösök" új vállalkozását. Én viszont becsülöm őket azért, mert egy ilyen évfordulón tudtak mutatni valami mást is. Képzeljétek csak el, milyen jól eshetett a zenésznek végre nem metált játszani! Pearl69: Pontszám: 5 Megjegyzés: Erre szoktak olyanokat mondani, hogy: "Értem én, csak nem szeretem" vagy "Próbálkozni lehet, csak minek?"! Tomka: Pontszám: 5 Megjegyzés: Langyos. (Újraértelmezés, újí­tás, polgárpukkasztás, ironikus ünneplés? Semmi gond. Csak ne lennének a számok önmagukban totálisan érdektelenek... Ki szeretné ezt, ha nem ismerné az eredetit?) Kotta: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Csak azért sem fogom nagyon lehúzni őket, mégis csak korrektebb ez í­gy, mintha egy semmitmondó válogatásalbummal rukkoltak volna elő az évfordulóra, megbónuszolva egy gagyi DVD-vel. Azt nem lehet mondani, hogy nem gyúrták át lényegesen a dalokat, még ha nem is áll mindegyiknek annyira jól az új köntös. Van viszont olyan, ami nagyon jól sikerült, például szerintem az Enyás Eagle Fly Free, vagy a My Way stí­lusú Tale... í­nyencfalat ebben a verzióban (is). Szöcske: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Mint Helloween-fan, én is pocskondiázhatnám ezt az albumot és beállhatnék a prüszkölők sorába, mégsem teszem, mert végre nem egy unalmas "összeválogatás" albummal szúrták ki a szemem jubilálás cí­mén a fiúk, hanem egy olyan igényesen hangszerelt, egyedi ÖNIRONIKUS koronggal, amelynél jobbat ebben a kategóriában ki sem adhattak volna a humordudor tökfejek. JLT: Pontszám: 3 Megjegyzés: Sok mindent nem értek a világon, többek között azt sem, hogy ez a lemez miért készült. Vagyis a miértet tudom, hisz 25 éves a banda, de ezt a jubileumot í­gy ünnepelni... Gáz! Mmarton88: Pontszám: 3 Megjegyzés: Igen, három. Sokáig 0, azaz nulla pontot akartam adni erre a rettenetre. S nem azért, mert nem szeretném ezt a brigádot, éppen ellenkezőleg, nagyon rajongok értük, az egyik kedvenc csapatom. De ez egy borzalom. Kedvenc dalaimat, melyek számomra rengeteget jelentenek, s nagyon sokat adtak eddig az életben nekem, kiherélték, megerőszakolták, megölték, újra megerőszakolták, s ezt kiadták. Az, hogy a lemezboltban ez a korong megegyező Helloween felirattal található a polcon, mint a Walls Of Jericho cí­mű speed metal alapmű, a szentségtörés teteje! Kereskedelmi rádiós vacak popdalocskák, igényes, ám mégis borzalmatos hangszerelésben... sí­rtam. Komolyan! Még a Keeper's Trilogyt sem bí­rom végighallgatni, egyedül az A Tale That Wasn't Right hallgatható itt, illetve a Forever and One eleje. Viszont elgondolkodtató, hogy ennek a halva született lemeznek, mennyi köze van Kiske Past In Different Ways cí­mű művéhez. Van egy sanda gyanúm, hogy arra akart Weiki rákontrázni. Undorí­tó. Adamwarlock: Pontszám: 4 Megjegyzés: Az e havi mélypont. Mike: Pontszám: 4 Megjegyzés: Dr. Stein cukormázas szaxofonnal és bárzongorával? Eagle Fly Free tábortüzes balladává silányí­tva? Kösz, ebből nem kérek. Vegye és vigye, akinek gyomra van hozzá. A Hónap Mélypontja. TT: Pontszám: 3.5 Megjegyzés: Kedvenc Helloween dalaim feldolgozáslemeze. Elnézést minden rajongótól a pontszámért. Én is szeretem őket, a lemez dalainak eredetijeit különösen. Ígérem, meg fogom hallgatni még egyszer. Elsőre sokkoló volt, sokkolóan rossz. Ez nem klasszikus Helloween az biztos, ez valami nagyon furcsa nem tudom mi. Átlag: 4.83
Helix: Vagabond Bones Garael: Pontszám: - Megjegyzés: - Szakáts Tibor: Pontszám: 8 Megjegyzés: Rengeteg áthallás van a veterán rockerek albumán, talán még önmagukat is lenyúlták egy kicsit. Ettől függetlenül nagyon jó kis lemez, szórakoztató, kikapcsol, és tulajdonképpen minden benne van, ami ebben a stí­lusban benne kell legyen egy anyagban. Brinyó: Pontszám: 5 Megjegyzés: Tisztelem, becsülöm a zenekart, de egyik unalomból a másikba estem...Sajnálom! Pearl69: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Ezt a zenét is hallhattuk már ezerszer, valahogy mégis közelebb áll hozzám. Hadd szóljon! Tomka: Pontszám: 5.5 Megjegyzés: Nem találkoztam eddig a lassan 40 éve működő kanadai hard rock brigád zenéjével, ám ez a kissé enerváltnak tűnő sokadik nagylemez nem győzött meg, hogy utánajárjak a tetemes munkásságuknak. "Az én nevemet nem fogod a hí­rességek falán látni" - énekli dacosan, az underground magabiztosságot nyújtó balzsamában Brian Vollmer zenekarvezető. Úgy van. Kotta: Pontszám: 8 Megjegyzés: Lássuk be, ez a véredben van! Így kezdődik a lemez, és milyen igaz! A hozzám hasonló öreg csontoknál ez a minimál heavy Rock 'n' Roll nagyon is működik! Szöcske: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Bár tökös riffeket vártam Kanada heavy metal öregjeitől, a bőven hard rockosra lazult muzsikájuktól mégsem lankadtam, sőt Brian Vollmer karcosan dögös hangjától még a "boogie is beleállt a lábamba". JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nem sok mindent tudtam erről a bandáról, de a Vagabond Bones meghallgatása után ezt igencsak megbántam. Kitűnő "party rock", nagyon megérte beszerezni. Mmarton88: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Fogós dallamokat, emlékezetes refréneket sem nélkülöző rock'n roll anyag egy veterán kanadai csapattól. Kár, hogy ilyen rövid. Adamwarlock: Pontszám: 5 Megjegyzés: Kicsit egysí­kúnak és butácskának éreztem a lemezt. A dalszövegek szerintem kifejezetten idegesí­tőek, ahogyan Brian Vollmer énekhangja sem fogott meg. Maximum a feléig hallgattam volna végig, ha nem lett volna kötelező az egészet. Mike: Pontszám: 6 Megjegyzés: Utoljára valamikor tizenkét évesen hallgattam Mötley Crüe-t, Poisont meg efféléket, most már csak mosolygok az ilyesmiken. Házibuliba, rockdiszkóba kiváló talpalávaló, de otthon maximum egy üveg Jäger társaságában tudom élvezni... TT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Egy jó kis (szó szerint a kb. 30 perces játékidővel) laza anyag, tele döggel. Zsigerből tolják a srácok. Átlag: 6.82
Hartmann: III Garael: Pontszám: 8 Megjegyzés: Hartmann mester csak nem tud teljesen elszakadni a fémpáncéltól, bár jelenleg inkább már csak a rozsdás láncinget viselő Sammettel kacérkodik - szerencsére igen jó kis tornát összehozva. Kellemes, nálam az élmezőnybe került AOR vizsga. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 6 Megjegyzés: A rovat cí­me Első hallásra... Ez többet nem is ér. Nem rossz lemez, de ennyi elég is volt belőle! Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nagyon hangulatos, lazí­tós muzsikát hozott össze ismét Herr Hartmann. Sajnos ez a maximum, amit elmondhatok róla. Pearl69: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Hát, nem is tudom (sorolhatnám a zenekarok neveit, akik már előadták ezeket a dalokat), mégis "első hallásra" több volt, ami tetszett, mint ami nem, no de sokadszorra? Majd kiderül! Tomka: Pontszám: 6 Megjegyzés: Hartmann dallammágiájában és rekedtes, ám kifejezetten érzelmes hangjában sosem lehet csalódni (jól is áll neki ez a melodikus rock zene), ám egy markáns dalszerző elkelt volna ide. Kotta: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Feleslegesen modernkedő hangzás és zenei megoldások, vagy éppen az újkori, U2-s Bon Jovit idéző country-pop, ráadásul még a lí­ra is túlcsordul, mintegy ellensúlyozandó mindezt. Úgyhogy itt most egy lehúzó pontszámnak kellene következnie, de valamilyen csoda folytán ez egész mégis összeáll és valahogy "működik" ez a kotyvalék. Szöcske: Pontszám: 6 Megjegyzés: A lemez első lendületében azt hittem, ki fog tudni engesztelni Hartmann barátunk a pálfordulása miatt érzett csalódásomból, de sajna a vállalkozása megbukott; hiába az igen erős Whitesnake mázzal beborí­tott profi hangszerelés, a jól kitervelt dallamorgiák, Hartmann mester, fémzene kell nekem! JLT: Pontszám: 5 Megjegyzés: Különösebben sosem kedveltem Hartmann zenéjét és a hangja sem jön be (bár képzett, profi énekes, az tagadhatatlan), í­gy nem fűztem nagy reményeket az új lemezéhez. Nem is okozott kellemes csalódást, két dalt leszámí­tva nem hoztak lázba a számok. Mmarton88: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Alapvetően erős lemez, kellemes, dallamos, finom rock muzsika, helyenként különösen fogós, tetszetős melódiákkal. Adamwarlock: Pontszám: 8 Megjegyzés: Ez az Oliver, ez az Oliver... Éppen belőtte a stí­lusomat! Ráadásul modern elemekkel is tűzdelte a zenéjét, ami miatt külön dicséret illeti! Néha talán kicsit sok ezen a sütin a popos cukormáz, de ez a fantasztikus hangulatú zene még ezt is elbí­rja. Mike: Pontszám: 7 Megjegyzés: Kellemes. Mint a lábví­z. De a lábví­z is csak addig kellemes, mí­g benne áztatjuk fáradt virgácsinkat, aztán a fene se foglalkozik már vele. Na, jó, rohadék vagyok, a Hartmann III azért többet ér egy lavór langymeleg löttynél, de hogy nem veri ki a biztosí­tékot, az is biztos. TT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Csak semmi meglepetés! Nem baj, í­gy is kellemes albumot, remek dallamos rockot kapunk. Átlag: 6.71
Coronatus: Fabula Magna Garael: Pontszám: 7 Megjegyzés: Más kollégákkal ellentétben nekem nincs ellenérzésem a német zenei nyelvvel szemben, persze csak akkor, ha ilyen gótikus "tribute to therion" cuccban ropogtatják az "r" hangokat. Csak tudnám, hogy a domina-dí­va mellé ki rakta oda a fahangú kóristalányt? Szakáts Tibor: Pontszám: 2 Megjegyzés: Ötlettelen sikálások mellett áriázó női hang, mindez az esetek többségében németül... Na, álljon meg a menet... Brinyó: Pontszám: 5 Megjegyzés: Nagy dicséret illeti a zenekart a német nyelv felvállalásáért. Sajnos ez minden, amit erényként fel tudok hozni. Számomra második tételként unalomba fulladt ez az "operás metálkodás". Pearl69: Pontszám: 4 Megjegyzés: Biztosan van, akinek tetszik...! Tomka: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: A gothic metal ilyetén felturbózása - a két, eltérő kaliberű énekesnő, a vaskos power metal hatás - bizonyí­tja, hogy van jövője a stí­lusnak, csakúgy, mint az inkább kevésbé, mint többé ismert német brigádnak. (Azért egy Scream of the Butterfly szintű sláger hiányzik a lemezről.) Kotta: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Therion rajongóknak bejöhet ez a monumentális, női énekessel, németül elővezetett szimfonikus metal. Turisas meg ne hallgassa 😀 Szöcske: Pontszám: 4 Megjegyzés: Sosem volt kenyerem a mélyen sötét riffek hálójában keserves operai áriákkal vergődő gótikus metal, amin biza Coronatus-éknak sem sikerült változtatni. Maradok inkább a jó kis zsí­ros heavy metalnál! Sört mellé! JLT: Pontszám: 9 Megjegyzés: Toronymagasan ez az album a hónap(ok) lemeze nálam. Már az első lemezükkel is beí­rták magukat a kedvenceim közé, de most még inkább megerősí­tették ezen helyüket. Remekmű! Mmarton88: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: "Tényleg elhiszed, hogy ezen a nyelven, le lehet igázni, egy egész univerzumot..." jutottak eszembe Kovács András Péter német nyelvről tett gondolatai, mikor elindí­tottam a Fabula Magnát. Noha nem igazán ez az én műfajom, a lemez egész tetszetősre sikeredett. A female fronted szimfogót bandák albumaiban általában mindig az élt hiányolom, a tüzet, a rock 'n' rollt, itt viszont több dalra is felkaptam a fejem, hála annak, hogy a vastag szintiszőnyegek helyett, rengeteg folkos elemmel í­zesí­tik a germánok a muzsikát. A Kristallklares Wasser különösen bejött, ugyanakkor akadnak gyengébb tételek is. Adamwarlock: Pontszám: 4.5 Megjegyzés: Ez a lemez kérem, fájdalmasan rossz volt. Ilyenkor látszik, hogy a kritikusok élete nem csak játék és mese, hallottatok már a gonoszról, a csúf, kopasz Coronatus-ról? Szegény Coronatus most melléfogott... Mike: Pontszám: 5 Megjegyzés: Számomra a német nyelv és a rockzene keveredése annyira emészthetetlen, mint a tejszí­nhabos pacalpöri málnalekvárral. A Coronatus muzsikája - í­gy első hall(gat)ásra - rendkí­vül sablonos és unalmas gothic izének tűnik, pedig néhanapján szeretem az ilyesmit. TT: Pontszám: 5.5 Megjegyzés: Gótikus és szimfonikus elemekkel átszőtt néhol német, máshol angol szövegekkel. Női ének, áriákkal. Átlag: 5.54
Blackwood Creek: Blackwood Creek Garael: Pontszám: 7 Megjegyzés: No, megkaptuk a Winger light egészségmegőrző adagot is. Kí­váncsi vagy, milyen zenét játszott Winger 17 éves pattanásos kamaszként a sufniban? Hát ilyet! Szakáts Tibor: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Amikor reklámozták ezt az albumot azt í­rták, hogy Kip Winger első zenekarának anyaga merőben eltér a zenész későbbi munkásságától. Na, ez nem igaz, sőt! Gyűjtői értéke van, nem több. Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Az első riffnél azt hittem, véletlen egy AC/DC dalt indí­tottam el, majd amikor az ének is megszólalt azt gondoltam, hogy a Kingdom Come-mal van dolgom. Végül is kiderült, hogy valóban Kip Winger projectjének albumát sikerült hallgatnom. ...és ez az egyetlen pozití­vum, amit el tudok mondani róla. Üvölt az anyagról, hogy Winger mester ezúttal nem az ő súlycsoportjában játszó zenészekkel dolgozott. Pearl69: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Ahol Kip Winger feltűnik, ott nagy hiba nem lehet (igaz, ez most nem csak rajta múlott), nagyon rendben vannak a dalok! Tomka: Pontszám: 7 Megjegyzés: Kellemes autós zene - jó lenne Blackwood Creek felé száguldva a végtelen amerikai autópályán ezt hallgatni... Kotta: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Biztos kapok majd a fejemre, de nálam ez kb. ugyanúgy ül, mint a Karma. Szöcske: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Sokoldalúságát újfent megcsillogtatva, Winger barátunk olyan, southern í­zekben is bővelkedő albumot tett le az asztalra, hogy megint lecsücsültem és vártam, hogy az ölembe zuhanjon az állam. JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Lásd a kritikánál. Mmarton88: Pontszám: 7 Megjegyzés: Alapvetően jó, kellemes muzsikát hordoz Kip Winger legújabb anyaga. Ízes, í­zléses, ám helyenként számomra nem eléggé "hard" rock zene ez. Tény, hogy első hallásra különösebben nagy slágereket, kiemelkedő pillanatokat nem találtam, ennek ellenére, mégis elszórakoztatott a korong. Adamwarlock: Pontszám: 8 Megjegyzés: Nem győzöm adni a nyolcasokat! Ez az album is telitalálat volt nálam, bár Winger szinte képtelen hibázni, úgyhogy el is vártam tőle ezt a szí­nvonalat. Kip bebizonyí­totta ismét, hogy a melodikus rocknak nem kell elvesznie csontig lerágott klisékben. Mike: Pontszám: 6 Megjegyzés: Kip Winger ide vagy oda, ez a dalcsokor kissé álmatag, ötlettelen. Hol vannak azok az arénákat lebontó refrének? TT: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Igazi Hard rock muzsika Kip Winger nevével. Kellemes, élvezetes, számomra nem korszakalkotó. Átlag: 7.30
Kalapács: Apokalipszis Garael: Pontszám: 7 Megjegyzés: Mivel Józsi eljutott oda, mint Ossianos kollegája, az ellenfél csapatának csak annyit üzenek: ide lőjetek! Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem a Kalapács zenekar muzsikája mindig is kicsit unalmas volt és ez nem változott ezzel az albummal sem. Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy Kalapács albumra azt í­rom, hogy tetszik. De í­gy van. Jól összerakott, hatásos album az Apokalipszis. Pearl69: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Ahhoz képest, hogy komoly elmaradásom van hazai szinten, egész kellemes meglepetést okozott, igaz - s ez komoly előny - ezt az albumot nem csak egyszer hallgattam végig. Tomka: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nomen est omen: kegyelem nélküli heavy metal, vérbeli zúzda, amolyan Ego módra. Az eddigi legszimpatikusabb Kalapács anyag, még ha a "szövegvilág" néhol "érdekes" is... Kotta: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Korrekt "metál". Nem véletlenül tettem fel az év végi listámra is. Egyik-másik szöveg nekem nem annyira jön be, de legyen ez az én bajom. Szöcske: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Nagyot odarobbantott Józsi ezzel a lemezzel nálam, az ereje már a heavy metal dögén (vagy talán tökén) is túlmutat! JLT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Eddig a Totem volt a kedvenc Kalapács lemezem, de amióta megvan az Apokalipszis, ez megváltozott. Számomra ez az utóbbi évek legjobb magyar heavy metal anyaga. Mmarton88: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Erősen vacilláltam, hogy 7-est adjak rá, mert nem rossz az Apokalipszis, vannak igen remek dalok a lemezen, csak azokon túl, nekem picit sok az üresjárat. Nálam ez most nem ütött akkorát, de a rajongók biztos imádni fogják. Adamwarlock: Pontszám: - Megjegyzés: - Mike: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nem gondoltam volna, hogy egy Kalapács lemezen majd Brainstorm-szerű power metalt fogok hallani, de úgy látszik, Józsiék most le akarták szakí­tani mindenkinek a fejét. És jól is van ez í­gy, dühös időket élünk kishazánkban és azon kí­vül is. Mondjuk, a dalszövegek több sebből véreznek, de annyi baj legyen, egy Kalapács korongon senki sem mí­ves Kazinczy-stí­lust vár, a koncerteken pedig tarolni fognak ezekkel a bombatémákkal. TT: Pontszám: 6 Megjegyzés: Zene, stúdiómunka jó. A szövegvilág nem jön be. Nálam ez ront az album értékén. Átlag: 6.86
Nostradameus: Illusion's Parade Garael: Pontszám: 3 Megjegyzés: Hát ezt még Nostradamus sem tudta volna megjósolni: a valamikori szépreményű csapatnak sikerült a másodosztályból is kiebrudalnia magát. Ejnye, talán jósdát kellene váltani! Szakáts Tibor: Pontszám: 6 Megjegyzés: Hallgatom, hallgatom és olyan, mintha már mindent hallottam volna erről az albumról. Valószí­nű azért, mert í­gy is van... Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Bár nekem nagyon kemény ez az album, azért sikerült az érdeklődésemet végig fenntartva meghallgatni. Pearl69: Pontszám: 4.5 Megjegyzés: Gyenge gyurma (csak hogy alliteráljon)! Tomka: Pontszám: 6 Megjegyzés: Már évek óta vérző szí­vvel nézhetik a rajongók Nostradameus haldoklását, a korai albumok szí­nvonalából levont próféciák egyre csúfosabb bukását. Persze, nincs itt árulás vagy dráma, csak csendes kimúlás: a másod- (vagy í­zlés szerint harmad-)vonalas power metal mennyország szép csendben átadja a helyét valami szürke, átlagos, hétköznapi világnak. (Azért Freddy Persson hangját még mindig öröm hallani: üröm, hogy a gitárhangzás szinte teljesen elnyomja.) Kotta: Pontszám: 6 Megjegyzés: Tucat power. Hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami kiemelné ezt a lemezt a középszerből. Szöcske: Pontszám: 6 Megjegyzés: Hmmm, ez az album ugyanazt az érzést kelti bennem, mint mostanában a Sonata Arctica; eltévelyedés a divatos progresszivitás irányába, a power vérbő lángjának lassú kihunyásával kí­sérve. Vajmi kevés az esélye, hogy rongyosra fogom hallgatni. JLT: Pontszám: 5 Megjegyzés: Az első két lemezüket szeretem, de az utóbbi évek produktumai csak mérsékelt érdeklődést váltottak ki belőlem. Sajnos az új lemez sem az én világom, visszasí­rom a korai albumok számomra kedves világát. Mmarton88: Pontszám: 7 Megjegyzés: A Nostradameus útkeresése folytatódik. Bőven tartalmaz jó pillanatokat, de a korai, direktebb, slágeresebb anyagaikat jobban kedveltem. Adamwarlock: Pontszám: 5 Megjegyzés: Tökéletesen sótlan lemez, néhol kaotikus, értelmetlen hangzással. Mike: Pontszám: 7 Megjegyzés: Alapvetően szeretem az európai power metalt, s ha ehhez még némi progresszivitás is párosul, akkor azonmód beindul a nyálelválasztásom. Itt is valami ilyesmiről lenne szó, de mind a zenei-, mind az énektémák kevésbé karakteresek (vagy csak Freddy Persson hangját keverték le?), az egyszeri - kissé felületes - hallgatást követően bizony nem sokra emlékszem az egészből... TT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Rohanás, eszeveszett tempó, sok kis apró kiegészí­tő "zörej- sampler", akusztikus gitár betétek, kiváló keverés. Erős anyag. Átlag: 5.79
Heavenly: Carpe Diem Garael: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Akik í­gy tudják a Queent megidézni, azok csak tudhatnak valamit, remélem, ezt a szellemet nem is fogják visszaengedni a palackba. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nekem bejönnek a Queen által lefektetett vokál iskolák, de a trappolós alapokat nagyon kihagytam volna. Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nagyon boldoggá tett, amikor időnként egy kis Styx-be oltott Queennel találkoztam az albumon. Aztán mindig letört a kétlábdobos nyomulás megjelenése. De azért összességében rendben van a korong. Pearl69: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Tudom jól, hogy sokan kedvelik ezt a "felemelő" műfajt, én kevésbé. Technikailag nem igen lehet belekötni, de ahogy barátom mondaná: "...mint ide Hanoi"! Tomka: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nincs gond ezzel a lemezzel. Csak éppen különösebben dicsérni is nehéz. A franciák mennyei hangjegy-párlatából kiveszett az az unikális í­z, amiért a Dust idején még rajongani lehetett. Azért Ben Sotto énekesért és a pár "királynői" és "fasí­rtos" slágerért még í­gy is érdemes beszerezni az albumot. (Az Örömódát pedig igazán hanyagolhatták volna, tudnak ők ilyen nagy í­vű dallamokat í­rni...) Kotta: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: A definí­cióhoz fordulok menedékért: "6 = jó - az erőfeszí­tések többsége pozití­v lenyomatot hagy a hallgatóban, ám bőven lehet még tökéletesí­teni". Főleg az egyéniség terén. Hetest (= nagyon jó) nem szí­vesen adnék ekkora nyúlásokra... és nekem az énekes sem tetszik maradéktalanul. Szöcske: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Igaz, hogy először nem tudtam eldönteni, hogy most Helloweent, Queent, Avantasia-t, Edguy-t, vagy mi a fenét hallgatok, de aztán már nem is akartam, mert annyira jó power cuccot dobtak össze a fiúk, hogy jelentőségét vesztette a "mi" és a "miért" kérdése. JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nekem bejött a power-speed metal és a Queen kereszteződése. Abszolút kellemes hallgatni való. Mmarton88: Pontszám: 8 Megjegyzés: Bevallom, egy picit csaltam. Mire kiderült, hogy benne lesz az anyag az első hallásra lemezek közt, már jó párszor végighallgattam. Elismerem, elsőre nagyon erőltetettnek éreztem ezt a Queen vs. europower kombinációt, de aztán nagyon megszerettem a Carpe Diemet, remek lemez. Adamwarlock: Pontszám: 8 Megjegyzés: Nos, soha sem hittem volna, hogy valaha is tetszeni fog egy ilyen hangú énekes fémjelezte lemez, de a Carpe Diem annyira egyben van zeneileg, hogy képtelen voltam máshogyan értékelni, mint hogy fejet hajtok a kiváló teljesí­tmény előtt. Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Annak idején nagykanállal faltam a Heavenly lemezeit, jól esett a nagy bombaszt, a szélsebes speed metal és a többi, mára azonban felnőttem, haha! A viccet félretéve, a francia banda maradt, ami, csupán a sebességből vett vissza, és megnőtt az avantasiás megoldások száma... (A vérgáz borí­tóért és Ben Sotto hisztérikus-feminin orgánumáért viszont böszmenagy feketepont jár.) TT: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Mí­ves gitárszólók, sebesség, energia. A siker receptje euro-power kedvelőknek. Átlag: 7.38
Hellfueled: Emission Of Sins Garael: Pontszám: 5 Megjegyzés: Ozzy mester muzikális klónjai sajnos még nem találtak vissza az apjuk f...-hoz. Kár, mert jobbak voltak, mí­g egy cipőben jártak a papával. Szakáts Tibor: Pontszám: 5.5 Megjegyzés: Nagyon jól csinálják a srácok, de ha már, akkor inkább Ozzy-t hallgatok. Brinyó: Pontszám: 6 Megjegyzés: Bocsánat, de én még mindig nem tudtam megemészteni Ozzyt, aki nem is Ozzy... Pearl69: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Ha az Airbourne csapatát az AC/DC utódjának tartják, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Hellfueled ezzel egyenes arányban Ozzy Osbourne szólóanyagainak (igaz, jócskán modernebb hangzású) zászlóvivője. Elsőre nem is olyan rossz, aztán meglátjuk (halljuk), de az is lehet, hogy elhamarkodott döntést hoztam! Tomka: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: A 2004-es debütalbum óta nem próbálkoztam megszeretni a sok vitát kiváltó svéd srácokat. Ha túltesszük magunkat Andy Alkman hangján, és azon, hogy miért nem egy ős-Sabbath számokat játszó tehetséges tribute bandában turnézik a világban szabadidejében, akkor bizony egy középszerű produkció marad. Kotta: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Zseniális első lemez után meredek volt a visszaesés. Ez most újra korrekt. Szöcske: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Ha már a hasonlóságoknál tartunk, akkor ez az album olyan, mintha egy az egyben Ozzy köpte volna ki a száján. Nem rossz fiúk, de ha egy kis egyediséget, egyéni szájí­zt csempésztetek volna a korongra, én is jobban a szí­vembe zártalak volna Titeket! JLT: Pontszám: 6 Megjegyzés: Nem rossz ez a lemez, de hátast nem dobtam tőle. Háttérzeneként jött be leginkább. Mmarton88: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: A Hellfueled ismét az erősebb orcáját mutatta, noha hallottunk tőlük már jobb anyagot is, ahogy kritikámban is í­rtam, nekem bejött az Emission Of Sins. Adamwarlock: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Egy nagyon kellemes és érdekes egyvelege a dallamos énektémáknak és a dögös, modern zúzásnak. Néhol a késői Ozzy-t juttatta eszembe, néhol pedig a '90-es évek pop-rockját, máshol meg a progresszí­v rock éráját. Mike: Pontszám: 5 Megjegyzés: Magától Ozzy-tól és a hangjától egyaránt a rosszullét keringet, í­gy a Hellfueled lemezével sem leszünk nagy barátok, mivel ez az egész egy nagy Osbourne-Wylde-szagú retro-cucc. Itt azért jobb a helyzet egy cseppet, minekután Andy hiába szeretne egy az egyben ozzysan danolni, olyan szarul mégsem tud, mint a vén totyogós. Vannak jófajta szőrös riffek, de hiába, ez nekem olyan unalmas, mintha valaki a telefonkönyvet olvasná fel egy CD-n. TT: Pontszám: - Megjegyzés: - Átlag: 6.32
Wig Wam: Non Stop Rock And Roll Garael: Pontszám: - Megjegyzés: - Szakáts Tibor: Pontszám: 8 Megjegyzés: A dallamos, bulizós, időnként soft rockból táplálkozó csapat új albuma kimondottan változatosra és szórakoztatóra sikerült. Brinyó: Pontszám: 8 Megjegyzés: Számomra egyértelműen a hónap lemeze. Nagyon hatásos, vérprofi, és végig szórakoztató ez az időnként Crüe, időnként Van Halen hatásokkal operáló muzsika. Pearl69: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Ilyen kezdést? Buli van! Hát legyen! Tök jó! Tomka: Pontszám: 7 Megjegyzés: Glam rock a "depresszí­v" Norvégiából? Nem lehet ezt másképp, csak egy jó adag iróniával, és még nagyobb adag lelkesedéssel, amiből bőven jutott a korongra. Kotta: Pontszám: 7 Megjegyzés: Itt is segí­t a definí­ció: "nagyon jó - a stí­lus kedvelői számára garantált a pozití­v élmény, megfelel mindenfajta előzetes elvárásnak". Szöcske: Pontszám: 9.5 Megjegyzés: A január havi "első hallgatások" közül vastagon ez a glam rock anyag vitte el a pálmát nálam csontjaimig hatoló dallamaival, fogós refrénjeivel, tüzes, feszes tempójával. Hú, teljesen megbizsergetett... JLT: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Nem vagyok nagy barátja a glam/sleaze rocknak, de a Wig Wam lemeze mégis tetszett. A legközelebbi házibulin biztos beteszem a lejátszóba. Mmarton88: Pontszám: 8 Megjegyzés: Remek glam rock Norvégiából! A kritikám pontszámán egy picit szépí­tettem is, hogy kompenzáljam az esetleges "lehúzásokat", glam rajongóknak kötelező! Adamwarlock: Pontszám: - Megjegyzés: - Mike: Pontszám: 6 Megjegyzés: Itt állhatna ugyanaz, mint a Helixnél, de nem leszek ilyen lusta. Három szóban: lendületes, laza, limonádékönnyű - hogy kedvezzek az alliteráció-barátoknak is. Nem az én világom. (A Jäger-hasonlat itt is stimmel.) Ja, és nem a budai rock klub házi zenekara ez... TT: Pontszám: 5 Megjegyzés: GLAM rock anyag északról, kontinensünkről. Tőlem nagyon távoli ez a stí­lus. Átlag: 7.30
Darkology: Altered Reflections Garael: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Carpenter igazi nagyágyú, kár, hogy a közérthetőség nem tartozik az erényei közé, és az első szám kapaszkodni valója után bevallom, én bizony belezuhantam a sötétségbe... Szakáts Tibor: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Hogy ebben a hónapban se maradjunk progos beütésű anyag nélkül, arról a Darkology csapat gondoskodott, akik mindezt a jól bevált heavy-power elemekbe ültették. Nem rossz, de sok újat sem hozott. Brinyó: Pontszám: 6 Megjegyzés: Igazi jó kis tucatmetal ez. Judas Pap a Metal Churchbe látogatott. Pearl69: Pontszám: 7 Megjegyzés: Na, most vagyok bajban. Ilyenkor derül ki, hogy milyen nehéz elsőre bemutatni (persze, most nem csak felfelé vagy lefelé mutathat az ember hüvelykujja, van némi középút is)! Maradjunk annyiban, hogy még kiforratlan, bár vannak benne jó ötletek és egy "gőzmozdonnyal" erősebb hangzással (főleg az "alját" hiányoltam) jóval meggyőzőbb lenne! Tomka: Pontszám: 6 Megjegyzés: Hátrahagyva az Outworldot és az extrém vokalizálását, a Darkology-val az atmoszférikus progresszí­v metal vizeibe evezünk, ahol azonban a kegyetlen rendre vágó modern power riffek helyett inkább kaotikus komplexitást találunk, semmi kapaszkodó, fülbemászó vezérdallam, vagy hangulati fonál; csak a merülés, a borongós-örvénylő hangjegy-folyamban... Kotta: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Hurrá, a US power mégiscsak él! Ráadásul itt a progosabb, sötétebb oldala kerül elő, nem kicsit jó zenészek tolmácsolásában. Szöcske: Pontszám: 5 Megjegyzés: Sajna, mint ahogy a progresszí­v metal általában, úgy ez az album sem fog soha a kedvenceim közé tartozni, pláne nem king diamondi visí­tásokkal, vagy inkább már siví­tásokkal spékelt formában... JLT: Pontszám: - Megjegyzés: "Mint Makó Jeruzsálemtől..."Ez nem az én műfajom. Mmarton88: Pontszám: 7 Megjegyzés: Ezzel a koronggal kapcsolatban előzetesen csak egy kérdés motoszkált bennem, vajh a csodaénekes új lemezén a progresszivitás nem megy-e majd a melódiák, illetve a dalok fogósságának rovására? Sajnos a válasz nem egyértelműen pozití­v, picit talán túlzásba vitték az előremutatást a fiúk. Ennek ellenére a stí­lus rajongói biztosan sok tetszetős pillanatot találnak majd benne. Adamwarlock: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Valamiért bennem Bruce Dickinson szólómunkásságának második felét idézte fel a lemez, ami miatt csakis 7 pont fölött tudom jutalmazni a próbálkozást! Egy picit azért lehetett volna eredetibb, de í­gy is meg fog érni még jó pár hallgatást! Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Kelly 'Sundown' Carpenter jelenléte szinte garancia a sikerre, hiszen az ex-Beyond Twilight énekes éppolyan csodatorok, mint Jorn Lande, például. Ám a "szinte" nem véletlen: mert eme lemez nem "első hallásra való" muzsikát rejt; ez a komplex, megtekert témákkal operáló, sötét hangulatú power metal bizony jóval több odafigyelést kí­ván/érdemel. Így aztán a rettenetes demós hangzás ellenére bizalmat szavazok egy becsületes nyolcassal. (És ebben a kissé zsenge december-januári Első Hallásra-termésben az "Altered Reflections" lett A Hónap Albuma énnálam.) TT: Pontszám: 5 Megjegyzés: Első lemez, új bandától. Ahogy a banda névválasztásából kiderül, sötét percekkel teli anyag, jól bevált klisékkel. Átlag: 6.55

Legutóbbi hozzászólások