Exkluziv interjú Udo-val!

írta szakáts tibor | 2006.03.06.

A heavy metal műfaj egyik klasszikusa, az U.D.O zenekar énekese, Udo Dirkschneider, csodálatos budapesti koncertje előtt (melyről beszámolónkat hamarosan olvashatjátok) exluziv interjút adott a Hard Rock Magazinnak! HRM: Január 8-án abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy ott voltunk Bécsben a turné második állomásán és most itt vagyunk a zárásán. Mi történt ez alatt az idő alatt veletek? Udo Dirkschneider: Mit is mondhatnék a turnéról...? Európában Szinte mindenütt voltunk és mondhatjuk, hogy nagyon sikeres volt. Ma van a világkörüli turné első részének utolsó fellépése. Nagyon meg vagyunk elégedve az eddigi bulikkal. És reméljük, hogy jó lesz ez az utolsó is, itt Budapesten. HRM: Elképesztő tempót diktált Nektek ez a turné, szinte nap, mint nap játszottatok. Hogy bí­rtátok? UDO: Nekem semmi problémám ezzel. Sokkal könnyebb öt vagy hat show-t elnyomni egymás után, és utána egy nap szünetet tartani, mint két napot énekelni, és hármat pihenni, vagy három napot játszani és egy napot pihenni. Szükségem van arra, hogy szinte naponta énekeljek, jobb a hangomnak. Nem tudom, miért.. HRM: Mesélnél valami pozití­v, illetve negatí­v élményt, ami a körút során megtörtént Veletek? Bár reméljük, hogy a legpozití­vabb élmény még előttetek áll a mai este képében. UDO: Az eddigi legjobb buli Szentpéterváron volt, ahol a Uriah Heep-el és Nazareth-el játszottunk. Legendák. (nevet) És nagyon-nagyon jó volt a show Moszkvában is. Ott valami miatt nagyon szeretnek minket az emberek. Talán egy negatí­v élmény volt eddig, pont tegnap, Katowicében. Valaki valamit odavágott a fejemhez és az ajkam vérezni kezdett. Utálom az ilyesmit! Ez egy nagyon rossz élmény volt. De szerencsére az ilyen eset ritka! Remélem, kellemes esténk lesz itt Budapesten! HRM: Talán az utóbbi idők egyik legjobb heavy metal albuma lett a Mission No X. Milyen a fogadtatása? Készül DVD a turnéról? UDO: Köszönöm! Az albummal kapcsolatos reakciók nagyon-nagyon jók. Eddig nem is hallottam negatí­v véleményt. Jelenleg azon dolgozunk, hogy találjunk egy időpontot a show filmezésére. Lehet, hogy Szófiában forgatjuk április végén vagy május elején. Tehát, mindenképpen lesz DVD a turnéról! HRM: A Stefan, Fitty, Igor hármas, szinte már szétszedhetetlen gerincét alkotja a zenekarnak. Gondolom egy ilyen összeszokott társasággal, sokkal könnyebb az alkotó munka. UDO: Igen, nagyon könnyű í­gy, hogy már nyolc éve együtt játszunk. Sőt, Fitty már tí­z éve velünk van. Ennyi idő alatt nagyon jól megismertük egymást. Sosem szerettem egyedül dolgozni, mindig csapatban játszottam. És mit mondjak,? Tökéletesen működik minden. HRM: Francesco Jovino fantasztikus dobos, de mi történt Lorenzo Milani-val? Nagyon hirtelen hagyta ott a csapatot. UDO: Hát igen, ez egy furcsa történet. Amikor a Thunderball turnén voltunk, meghalt a nővére. Szí­vinfarktus kapott. Három kisgyereket hagyott maga után. Közvetlenül e szomorú esemény után fesztivál meghí­vásaink voltak. Mondtuk neki, hogy ha nem érzed magad abban az állapotban, hogy velünk tudnál jönni, keresünk egy másik dobost, de ő azt mondta, hogy: nem, nem, nem, tényleg szeretnék játszani ezeken a fesztiválokon. Aztán jött egy rövid szünet, mely után a turné Skandináv része következett, de az indulás előtt három héttel közölte, elég, nem csinálja tovább. Hallottuk, hogy pár hétig a hegyekben élt és nagyon fura dolgokat művelt, de még mindig próbáltunk beszélni vele, hogy jobb volna, ha velünk tartana az útra. De erre már nem volt képes. Mit tehettünk? Cselekedni kellet! Igor hozta Francescót, és miután két hét alatt megtanulta a műsort, majd végig játszotta velünk a turné második felét, Ő lett az új dobos. Kicsit szomorú vagyok Lorenzo miatt, de nem volt mit tenni. Lorenzo egy technikás dobos volt, Francesco viszont nagyon kemény, és nekünk most Ő kell! HRM: Hogy emlékszel vissza a nyári Accept turnéra? Lesz még folytatása? UDO: Nem, semmiképpen nem lesz folytatása! (Nevet) Hú, mit is mondjak erről a tavaly nyári Accept turnéról? Már három vagy négy éve állandóan kértek, hogy menjünk nyári fesztiválokra az Accept-el, de mindí­g el voltam foglalva az U.D.O.-val. A Thunderball turné után úgy terveztem, hogy lesz egy év pihenő, de ez a reményem hamar szertefoszlott. Amikor már a turné utolsó részénél jártunk, kaptam egy telefonhí­vást. Azt mondták: hallottuk, hogy jövőre szünetet akarsz tartani az U.D.O-val. Ez tökéletes lenne egy Accept turnéra. Mit mondjak? Nem voltam túl lelkes! Egyrészt, tudtam, hogy a kiadóm nem fog örülni ennek az ötletnek, másrészt az U.D.O. zenekar tagjai sem támogatták az elképzelést. Aztán a kiadó marketingesei kitalálták, hogy menjen a turné, de ezt használjuk fel az U.D.O. zenekar népszerüsí­tésére. De...! Mielőtt ebbe belekezdek, fejezzük be az új albumot. Persze ebbe már én is nyugodtabban bele mentem. Utána már csak azt kellett tisztázni mindenkivel, hogy ez egy egyszeri turné és nincs semmilyen Accept reunion. Nem lesz új lemez és turné sem. Ha nagyon egyszerüen szeretném kifejezni magam, akkor talán annyit mondanék erről az időszakról, hogy amellett, hogy jól éreztem magam az Accept turnén, ez a kőrút igazán az U.D.O.-ról szólt. A másik amiért megcsináltam, a kiváncsiság volt. Kiváncsi voltam arra, hogy vajon van-e még valami ebben a zenekarban, amit nem csináltunk meg? De rájöttem, hogy nincs. Az is tisztázódott bennem, hogy Wolf-al már nem tudnék többé együtt zenélni, alkotni. Ez nem azt jelenti, hogy haragban lennénk. Sok mindenről el tudunk beszélgetni, csak a zenéről nem. HRM: Mai egyik előzenekarotok, a Stress énekese szinte az egyik legfanatikusabb rajongód Magyarországon. Meg szoktad nézni az előbandákat? UDO:Köszönöm neki! (Nevet) Nagyon megtisztelő! Az előzenekarokat nem szoktam megnézni. Egyszerűen nincs rá energiám! HRM: Amikor nincs turné és lemezkészí­tési időszak, mivel töltöd az időd? Mesélnél egy kicsit a családodról? UDO: Mindig a családommal vagyok, amikor csak időm engedi. Két gyerekem van. Számukra én csak egy normális családapa vagyok. És ez nagyon jó az egyensúly szempontjából is. Turnézol, albumokat készí­tesz, és amikor hazatérsz, csak bezárod az ajtót és akkor... HRM: És akkor csak a család? UDO: Igen. Csak a család! HRM: Nem először vagy Budapesten. Láttad már a várost, amire mi annyira büszkék vagyunk? UDO: Ó, igen, többször is! (nevet). HRM: Bár, most ebben az elhúzódó télben nem azt az arcát mutatja, ami a legszebb. UDO: Valóban, ez az időjárás nem igazán alkalmas arra, hogy az ember ballagjon a városban. (nevet) Igen, a Ti városotok egy kedves város, nagyon kedves város! HRM: A hangod az egyik legegyénibb a metál szí­ntéren. UDO: Hála istennek! (nevet) HRM:Teszel-e valamit annak érdekében, hogy ilyen legyen? Énektanár, speciális hangképző gyakorlatok? UDO: Nem, semmit az égvilágon. Csak kijön és... (lekopogja az asztalon) szerencsés vagyok. Nincsenek gondjaim a hangommal. Soha nem szoktam bemelegí­teni mielőtt fellépek. Csak, egyszerűen jó... HRM: Mi volt a legutóbbi lemez, amit vettél? UDO: A legutóbbi lemez... Rammstein. Rosenrot. HRM:Tetszik is? UDO: Ó, igen! Nagy Rammstein rajongó vagyok. De ők is nagy Accept rajongók. (Nagyot nevet) Találkoztam velük egy fesztiválon Koppenhágában. A Rammstein volt a fesztivál fő vendége és ott tudtunk egy kicsit beszélgetni. Nagyon érdekes volt. Tudod, Ők Kelet-Németországban éltek a vasfüggöny mögött. Nagyon érdekes dolgokat meséltek. Nagyon érdekeseket... HRM: Úgy látom, menned kell! Köszönjük az interjút, és sok sikert a mai bulihoz! Utána pedig jó pihenést! UDO: Köszönöm szépen! Szakáts Tibor Köszönet a Livesound-nak! www.livesound.hu Külön köszönet a segí­tségért Wakonen Ilonának!