Egy folk metal csapat Magyarországról - Interjú a Sacra Arcana-val

A magyar folk metal életben az utóbbi időben némi pezsgésnek lehettünk tanúi, mely jelenségnek az egyik felelőse az első lemezükkel jelentkező Sacra Arcana nevű csapat. A lemez megjelenésének apropóján a tagok közül a gitáros-hegedűs testvérpárral (Tamás és Kata) egy igazán kötetlen és jó kedélyű - néha némi pirulásra késztető - beszélgetést sikerült eszközölnünk, melyből többek között kiderült, hogy honnan jött a bolond szerzetes, és hogy mit keres az alsógatya a szí­npadon. Garael: Sziasztok, szép jó estét a hegedűs párnak (Tomi is hegedűvel kezdte annak idején). Kata: Viszont, bár azért a "pár" jelölés kicsit erős. Garael: Azért Nektek jó, megalakí­thatnátok a magyar Blackmore's Night-ot is, az is családi folk vállalkozás. Kata: No, azért ahhoz némiképp más kapcsolatnak kéne fűznie Tamáshoz. Garael: Khmm, ugorjunk. Először is szeretnék gratulálni a lemezetekhez, az Echo of Dalriadán kí­vül nincs még egy ilyen folk-heavy metal banda Magyarországon. Tamás: A heavy metalt komolyan mondtad? Kata: És már megint a Dalriada. Nem hiszem, hogy hasonlí­tani lehet a mi zenénket az övékhez, két külön stí­lus Garael: Ajjaj, úgy látom, darázsfészekbe nyúltam. Tamás: Nincs semmi bajom a Dalriadával, nagyon jó srácoknak tartom őket, csak hát mindenki összehasonlí­t velük. Bár egyszer a NOX is szóba jött ilyen tekintetben egy másik magazinnál. Garael: Hehe, hát igen, a sas és a veréb is madár. De hát kihez hasonlí­tsalak benneteket, a Cannibal Corpse-hoz? Kata: Lehetőleg senkihez! Garael: Én azért a zenei alapokat jófajta powernek érzem. Tamás: Persze, azt úgysem mi döntjük el, hogy milyen "kategóriába" fogunk esni, legfeljebb utalhatunk arra, hogy mi hogyan látjuk a zenénket. Garael: No, csak arra akartam utalni, hogy eléggé unikum az, amit itt csináltok Magyarországon. Jóllehet a Nemesis-nek voltak ilyen kí­sérletei, de hát ők a prog. szí­ntérről jöttek, és a Black Leaves is egy más oldalról közelí­t a folklór felé. Kata: Köszönjük, ha í­gy látod, akkor a célunkat már elértük. Tamás: Igen, valahogy törekszünk is rá, hogy ne "galoppozzunk" együtt a többiekkel. Garael: Úgy látom, hogy van némi averziótok a heavy metallal szemben. Tamás: Én személy szerint túl sokat hallgattam régen a műfajt, úgyhogy manapság csak ünnepnapokon. Garael: Mindenestre úgy érzem, megtaláltátok az utat a metal és a folk rock rajongókhoz is. Kata: Ja, csak kár, hogy kevesen vannak. Tamás: Igen, bár ez az út lehetne egy kétszer háromsávos sztráda is, jelenleg azonban csak egy kis enyhén kitaposott ösvény. Garael: Hát szerintem az általatok játszott stí­lus - mint ahogy maga a magyar népzene is - rétegzene, bármilyen elkeserí­tő ez a magyar kulturális életre nézve. Tamás: Egyenlőre nemigen tudnánk megélni belőle, ezért mondhatom azt is, hogy a zenélés nekünk csak egy hobbi, jóllehet igen költséges. Örülünk minden jó szónak, és jókat nevetünk a rosszakon. Garael: Kaptatok elmarasztaló kritikákat is? Tamás: Nem jellemző, de előfordult. Kata: Meg hát elég kevesen is ismernek. Garael: No, azért a PECSA koncert elég jó lehetőség volt a bemutatkozásra, és szerintem sikerült is kihasználnotok. Kata: Hát bulinak sem volt az utolsó, de nem is maga a koncert volt az igazán nagy lehetőség, hanem az, hogy minden jegy mellé adtunk egy promóciós CD-t, í­gy tényleg viszonylag sok emberhez eljutott a lemezünk. Tamás: Jó kis ugródeszka volt. Garael: Mondjatok arról néhány szót, hogyan döntöttetek úgy, hogy folk metalt, ezt az igen mostohán kezelt stí­lust fogjátok játszani? Tamás: A zenekarnak volt egy elődje, az Ignis et Ferrum. A basszusgitárost Odinnak hí­vták, mert úgy nézett ki, mint egy viking harcos. Ő, és a dobos keresett gitárosokat, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon. A csapat elképzelése északi hatású vikinges zene körül forgott, olyan Einherjer módra. Garael: Einherjer? Tamás: Igen, szerintem ők voltak a műfaj legjobbjai. Kata: Olyan durvulós északi sörmetál, a harciasabb fajtából. Odin ismertetett meg bennünket a Skyclad zenéjével is, ami az egész bandának nagy kedvence. Garael: Északon a folk metál is jobban köztudatban van. Kata: Így van Tamás: Aztán abból a bandából nem lett semmi, egy számunk született meg, majd kiléptek mellőlünk, maradt két gitár és a hegedű. Akkor úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk a saját zenekarunkat, nem lépünk be más csapatba. Valahogy í­gy kezdődött. Kata: Aztán jött Tomi és Marci, és indulhatott az ihaj-csuhaj. Tamás: Akkor már nem feltétlenül az északi zenék jártak a fejünkben, hanem Európa több népének zenéje is, valami világzene-féleséget terveztünk megvalósí­tani, amiből az lett, amit te is hallottál a lemezen. Garael: A Skyclad akkor zenei téren hatott rátok, ám szövegileg szí­vesen nyúltok a magyar monda és folklórvilághoz. Kata: Hát ha már ebben a kicsiny hazában ragadtunk, ugye. Tamás: Eredetileg is történelmi és mitikus témákat szerettünk volna, és azt hiszem, tartottuk hozzá magunkat. A magyar mondavilág meg adta magát. Garael: A magyarok Szent-Gallenben engem visszarepí­tett a gyermekkoromba - jó régen volt - a sztorit ugyanis a Lengyel Dénes féle Régi Magyar Mondákban olvastam. Tamás: Én is ott olvastam először. Egyébként a dalban szereplő Heribálddal, a bolond szerzetessel talákoztunk az András-pincében is, ő a hely "kabala-figurája". Mellékesen szólva a Miller's Tale dalunk született a legérdekesebben. Megvolt zeneileg a komplett anyag, de nem volt szöveg, csak valami haladzsát énekelt rá Specky, az akkori gitárosunk. Aztán talált egy régi angol elbeszélést, The Miller's Tale cí­mmel, kiragadott belőle egy részt, és tök jól illett a dalra. Garael: Ez is népi eredetű téma, vagy esetleg tudod az í­róját? Tamás: Nem népköltészet, az í­ró egy bizonyos Geoffrey Chaucer volt. Garael: A szegényember és a halál elég nyomasztó téma. Tamás: A döngölős gitár Einherjer hatás, a szöveget meg csak úgy megtaláltam egy Benedek Elek kötetben. Olyan énekelhetőnek tűnt, úgyhogy rí­mekbe szedtem a lényeget, és amennyire tudtam, kihagytam a vallási vonatkozást. Nem hinném egyébként, hogy annyira komor lenne, persze nem mesélném este a gyermekemnek. Garael: Hogyan álltok a koncertmeghí­vásokkal? Tamás: Elég kevés meghí­vásunk van, inkább magunk keressük a lehetőséget, hogy megmutathassuk a zenét élőben is. Garael: Pedig nagyon jó mulatós zene lehetne, a Finntroll is erre a vonalra feküdt rá. Tamás: Az jó csapat. Bí­rom a polka-black metal elegyet, amit ránk zúdí­tottak a megjelenésükkel. Garael: Igen, de a magyar népzenében is megvan ez a jelleg, van ugye a legényes vagy a szapora, csupa ilyen táncolós téma. Tamás: Amúgy nem zárkózunk el semmilyen meghí­vás elől, csak nem hí­vnak, bekerülni egy jó helyre meg iszonyat nehéz, segget meg nincs kedvünk nyalni. Garael: Úgy érzem kissé el vagytok szontyolodva a nagyobb figyelem elmaradása miatt. Kata: Van rá ok, de azért kétségbe nem esünk. Szeretünk jókat mulatni, és szeretjük a finom borokat is. Tamás: Igazából minden rockzenész vágya egy iszonyat nagy buli, iszonyat nagy szí­npadon, iszonyat nagy hangerővel. Garael: Terpeszben, gitárral a nyakon és egy nővel a láb között a szí­npad közepén, miközben lobog a haj, és üvölt a százezres tömeg. Igen, ez mindenképpen vonzó életkép. Kata: Nekem a nők nem jönnek be. Garael: Pedig de szép az. Kata: Hát én inkább kihagyom. Garael: Mivel foglalkoztok "civilben"? Tamás: Az összes fiú programozó a csapatban. Kata: Én meg lököm a szöveget napi nyolc órán keresztül. Garael: Akkor ez egy digitális csapat, hehe. Az új dalokkal hogy álltok? Tamás: Szövegek vannak, készül hozzájuk a zene is, az irányvonal, és a szövegtémák az első albumhoz hasonlóak. Garael: Ki a főnök, a fegyelmező a csapatban? Tamás: Igazából senki, de ha valakit ki kell rúgni, az mindig rám hárul. Hehe! Garael: Értem, akkor nálatok igazából demokrácia van. Kata: Meg némi alkoholizmus. Garael: Mesélnél valami jó sztorit, ami veletek történt meg, és természetesen valahogy kapcsolódik a zenétekhez? Tamás: Katka egyszer kapott egy bazi nagy kockás alsógatyát az egyik klubos koncerten, feldobták neki. Garael: Használt volt? Kata: Tiszta volt, hehe, öblí­tő illattal. A koncert után vissza akarták kérni, de szó sem lehetett róla. Garael: Ja, azt hittem, a srác í­gy akarta vizelet, széklet és spermamintát egyszerre prezentálni. Kata: Nem-nem, szerencsére. Garael: Látjátok, milyen hatással van a zenétek a tömegekre... Kata: Igen, ez azért jó, mert í­gy a szí­npadon oldjuk meg a ruházkodást. Garael: Ahogy a képet nézem, szép nagy darab, akár győzelmi zászlónak is jó lenne. Kata: Azzá is vált! Garael: Hát akkor a végén köszönöm a minden í­zében kielégí­tő (hehe) válaszokat, úgy gondolom, sokat fogunk még veletek találkozni, legalábbis remélem. Szüksége van a magyar metal életnek ilyen egyszerre hagyományőrző és "bulis" csapatra, mint amilyenek Ti vagytok. Tamás, Kata: Mi is köszönjük, üdvözöljük az olvasókat, és hallgassanak sokat Sacra Arcanát!