"A Tűzesví­z jellegzetes szaga...": Interjú Hangyával és Molnár Redneck IMIvel.

Volt egy hely annak idején, ahol a legjobb zene szólt... Volt egy hely annak idején, ahol ott volt mindenki... Volt egy hely annak idején, ahol nagy dolgok születtek... Volt egy hely annak idején, amit soha nem feledünk... HRM: Hangya, te mikor kapcsolódtál be a rock- és a metalzene akkori fellegvárának pezsgő világába? Hangya: Szinte ott voltam a kezdetektől a végkifejletig. Emlékszem, a PeCsa sörözőben ültünk, amikor a Szasza mondta, hogy nézzünk le az akkor nyitott Tűzesví­z mulatóba. Lenéztünk, és ott is ragadtunk a hely végleges bezárásáig. Ott voltak a legjobb csajok, mindenki, aki számí­tott a szakmában vagy szeretett volna számí­tani, na és nem utolsó sorban a lelkes rajongók. HRM: Szerinted mi volt a titka annak, hogy szinte semmi reklám nélkül, minden hétvégén tele volt a klub? Hangya:Először is rendkí­vül jó helyen volt (Király utca közepe), másodszor pedig akkor ilyen jellegű helyek nem működtek Budapesten. A mai napig hiteles egyetlen szakmai lap a Hammer is a hely mellé állt, ezáltal az első pillanattól teltház volt (kb.300 fő). Szinte e mellett semmi más reklám nem kellett, a programokat mindenki tudta előre, mert ki volt a söntés fölé rakva. HRM: Legendás koncertek és bulik voltak a Tűzesví­zben. Van kiemelkedően emlékezetes történeted? Hangya: A Török Imi (tulaj) kitalálta, hogy mi lenne, ha szerveznénk egy tortadobálós bulit. Meg is vásárolta hozzá a tudományosan megtervezett kézre álló mini tortákat (akkorák voltak, mint a 25-ös Cd-s doboz). Na ebből vagy 100 darabot behoztak a buli tetőpontján, ami 2 perc alatt felkenődött a falra, az emberek arcába, hajába, ruhájába, a zenekar hangszereire. HRM: Emlékszem, annak idején Cselő és Lénárd Laci hatalmas lelkesedéssel hozta le a Metallica Hungarica első í­rógéppel pötyögött példányát véleményezésre. Van, vagy volt olyan csapat, akiknek megalakulása a legendás helyhez fűződik? Hangya: Természetesen, a Tűzesví­z törzsvendégeiből alakult az Irigy Hónaljmirigy zenekar. De rajtuk kí­vül szerintem sok más zenekar is alakult ott, illetve formálódott át, mivel a hely azon kí­vül, hogy rendszeres koncertet biztosí­tott még próbahelyet is adott a csapatoknak. Ezáltal mindenki ott lebzselt, aki számí­tott a szakmában. De nem csak zenekarok, hanem életre szóló barátságok és kapcsolatok is alakultak. Személy szerint én ott ismertem meg a feleségemet, de például Szekeres Tomi és Barbaró Attila is a Tűzesví­znek köszönheti a kedvesét. HRM: Azt gondolom, bár vannak jó klubok kis hazánkban, de a "tűzes feelinget" egyik sem hozta vissza többet. Vajon miért? Hangya: Mert az egyetlen volt, és aki lement oda, az jól akarta érezni magát. Nem is tehetett mást, ott csak jól lehetett magunkat érezni. HRM: Január 2-án a Wigwamban hatalmas bulival ünneplitek az egykori Tűzesví­z mulatót. Kinek az ötlete volt ez a rendezvény és mi az apropója? Hangya: A Tűzesví­z buli már régóta motoszkált a fejemben, csak nem volt megfelelő zenekarom hozzá, de a Rock'n Roll Swindle repertoárja ténylegesen ezt a korszakot idézi fel, í­gy nem volt kérdéses a kivel, csak a mikor-t kellett összehozni, na és a holt. HRM: Kik lesznek a fellépők és a vendégek? Hangya: Megpróbáltam minden olyan zenészt összeszedni, akik meghatározó szereplői voltak a helynek. Az alapzenekar a Rock'n Roll Swindle lesz, de ott lesz a Carmen, a Machine Mouse, a WildSide és a Black Out eredeti felállásban, továbbá megszólal az Irigy Hónaljmirigy Tűzesví­z dala a Mirigy előadásában. Eljön Szekeres Tamás, Balogh Tonyó, Zana Döglégy Zoli, Révi Józsi, Váry Marci és még sokan mások. Elnézést kérek azoktól, akiket nem értem el, ha szeretnének jönni és játszani, keressenek meg. Szí­vesen várunk mindenkit. Az est házigazdája a Tűzesví­z tulaja, Török Imre lesz. HRM: Ha jól tudom, egy különleges vendég is lesz a bulin, aki az egykor DJ-je volt a helynek, igaz, azóta messze került a hazájától, de közel a magyar rock és metal rajongókhoz. Hangya: Igen a hely DJ-je Molnár Imi volt. Ő volt az a srác, aki figyelte az ajtót és ha belépett egy zenész, már lökte is a kedvenc dalát. Nekem mindig leadta az UDO -tól az Animal House -t. Akkor most kapcsoljuk a Tennessee-ben lévő Kingsport városát: HRM: Imi, hogyan kerültél annak idején a Tűzesví­z lemezlovas pultjához? Redneck IMI: Igazából már nem emlékszem, hogy kinek az agyából pattant ki, hogy én legyek a DJ, de csak helyeselni tudom ezt a döntést még í­gy utólag is.:-))). Arra viszont határozottan emlékszem, hogy a hammeros Lacikkal (Lénárd, Cselőtei) kellett egyeztetnem és az ő irányelveiket kellett követnem, amik igazából már a harmadik alkalommal az én irányelveim alá kerültek. Azt hiszem, inkább szórakozni jártak ők is, mint engem pesztrálgatni, meg aztán látták, micsoda isteni tehetség vagyok és bizony a hangulat is jó volt már az első percektől, í­gy nem volt gond velem, azt hiszem. HRM: Minden hétvégén Te szolgáltattad a zenét? Redneck IMI: Az első két évben minden áldott pénteken és szombaton ott álltam a pult mögött és csináltam a műsort. Amikor esetleg beteg voltam, vagy valami közbe jött, akkor a tulaj, a Török Imre vette át a mikrofont és a karrierem végén, amikor leléptem egy kis időre Kanadába, akkor a Kabai Laci vette át a helyemet. Mind a ketten őrülten jók voltak, ahogy hallottam. HRM: Minden estére előre készültél, vagy spontán jöttek a dalok egymás után? Redneck IMI: Az ünnepnapokat kivéve volt egy kis menetrend a műsorban. Először jött valami ütős felvezetés aztán az aktuális újdonságok következtek majd egy rövid ideig kí­vánságműsor, hogy az éjféli szünet után jöjjön az őrület a jól megszokott slágerekkel. Emlékszem a két év alatt egyetlen hétvége se volt úgy, hogy a Highway To Hell, vagy éppen a 'We're Not Gonna Take It' ne menjen. Ezeket szinte kötelező volt játszanom. HRM: Annak idején nagyon sok zenekar és zenész megfordult a "tűzesben", kik voltak a kedvenceid? Redneck IMI: A zenészek közül a kedvenceim egyértelműen Molics Zsolt, Lőrincz Tibor és Abaházi Csaba voltak, de rajtuk kí­vül is csí­ptem rengeteg zenészt csak ők voltak igazán a kedvencek. Ha megláttam a Zsoltot vagy épp a Tibit, már tudtam, hogy szem nem marad szárazon, igazi party "állatok" voltak. A Csaba abban az időben igazi szupersztár volt rock téren és sosem felejtem, hogy ő volt az egyetlen, aki minden fajta sztárallűr nélkül jött oda hozzám bratyizni egy kicsit, mí­g nála jóval kisebb egyének játszották a rocksztárt. De rengeteg jó arc volt, akiket akkor ismertem meg és szerettem meg. Ott barátkoztam össze a Kabai Laci féle társasággal, akik közt hatalmas jó fejek voltak. Egyszerűen imádtam azt a bandát. Később belőlük lett az Irigy Hónaljmirigy. Akkoriban épp tombolt a Hair Metal korszak, és sosem feledem, milyen tupí­r hajakkal jelentek meg (beleértve engem is). HRM: Rossz nyelvek azt beszélik, hogy Török Imi egyszer nyilvánosan lebuktatott, miért is késel péntekenként. Hogy is volt ez? Redneck IMI: Úgy, hogy őszinte voltam és elmondtam neki telefonon, miért kések, aztán amikor leértem, mindenki azzal fogadott, hogy... Na, de a story í­gy néz ki. Az első évben rettentően sikeres volt a hely és bizony volt úgy, hogy pénteken 8-kor már teltház volt, a DJ meg sehol. Amúgy 9-től szólt a munkaidőm, de ezt nem lehetett mondani pár száz embernek, hogy 9-kor jön blokkolni a DJ. Helyette forródrót és telefon a DJ-nek: "Hol vagy Imikém, teltház van és nincs zene?" - jött a kérdés. "Hol vagyok, hol vagyok? Hát nézem a Dallas-t!" - feleltem őszintén. Na, ez a bizalmas, belső információ szivárgott ki és amikor megérkeztem, a cikizés világrekordját állí­tották fel rajtam a kedves vendégek. Amúgy a Török Imi a világ egyik legjobb főnöke volt számomra. Ebben az esetben se "keménykedett", pedig tehette volna egy "fullház" esetén, hanem felhí­vta a figyelmem, hogy a videómagnó már fel van találva. HRM: Amióta az Államokban élsz, voltál hasonló helyen? Redneck IMI: Ez egy nagyon jó és érdekes kérdés, mert rengeteg helyen megfordultam, de tipikusan ilyen rockdiszkó jellegű klubbal csak egyszer találkoztam, Brooklynban. A Tűzes köröket vert rá és a DJ milyen pocsék volt:-)))))))Tapasztalataim szerint inkább itt délen vannak ilyen helyek, de koncertek után itt inkább Country-ra ropják, de azért örök rock slágerek itt is befigyelnek, mint annak idején a Király utcában. HRM: A Hard Rock Magazin olvasói tisztában vannak azzal, hogy nagyon messze élsz Magyarországtól, de ha minden igaz, január 2-án mégis ott leszel a kelenföldi indiánsátorban. Redneck IMI: Borzasztóan jól esik és hatalmas hála a HRM főszerkesztőjének és mindenkinek, akinek még a keze benne van, hogy nem lettem elfelejtve és í­gy ha a technika ördöge nem szól közbe, akkor én is beköszönök a buliba, amit nem kis izgalommal várok. Mindenkinek a legjobbakat és remélem sikeres lesz ez a nosztalgikus buli. Vissza Budapestre: HRM: Hangya, szerinted a mai fiatalságnak mond valamit a Tűzesví­z név, vagy a "tűzes feeling"? Hangya: A mai fiatalság más zenéket hallgat és csak a monitort bámulják, tisztelet a kivételnek, ezért ezt az érzést ők nem is feltétlen keresik. Legalábbis nem ebben a formában. HRM: Tényleg, Te hogyan definiálnád a "tűzes feelinget"? Hangya: Amikor bekanyarodtam a Király utcába és közeledtem a hely felé, fokozatosan emelkedett a pulzusom. Amikor beléptem az ajtón, megcsapott a zene hangja és a Tűzesví­z jellegzetes szaga. Onnantól kezdve beléptem egy időkapszulába, ahonnan a reggeli záráskor löktek ki. HRM: Kiket vártok erre az estére? Hangya: Mindenkit, aki ott volt velünk akkor és mindenkit, aki át szeretné érezni a TĹ°ZESVÍZ feelinget most. HRM: Ha bejön a buli, lehet belőle hagyomány? Hangya: Részünkről semmi akadálya. HRM: Amióta megszűnt a hely, minden zenész és rocker arról álmodozik, hogy egyszer ismét lesz hasonló klub és a próbálkozások folyamatosak, mégis valami miatt ez nem valósul meg. Szerinted miért? Hangya: Azóta azért nyitottak új klubok, amik próbálnak zenészcentrikusak is lenni egy picit (Pl.:Wigwam, Zp.). HRM: Most jött el az idő, hogy üzenj a régi és az új arcoknak. Hangya: Mindenkit, aki ott volt és velünk együtt átélte, vagy még nem volt ott, de át szeretné élni, január 2-án este 8-tól várjuk a Tűzesví­z emlékbulin a Wigwamban. HRM: Köszönöm a beszélgetést és legalább olyan jó hangulatú bulit kí­vánok, mint amilyeneket megéltünk a Majakovszkij (ma Király) utcában. Szakáts Tibor